EquestrianBlog
Amerikai élményeim – lovaglások
2019. július 23., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Napra pontosan egy éve utaztam ki au pairnek Amerikába három hónapra. Bár a terv egy év volt, bizonyos félre- és meg nem értések miatt úgy döntöttem, hogy ott hagyom a családot. A "rövid" idő ellenére elég sok lovas élményben volt részem.

Röviden a körülményekről. Egy díjlovagló nőnek (Jn.) a kisfiára kellett vigyáznom Marylandben, míg ő lovagolt / oktatott / versenyzett / egyéb dolgait intézte. Van (volt) egy lovardája / farmja fél óra autózásnyira a(z ideiglenes) háztól, ahol éltek, de közben egy másik faluban építkeztek, egy újabb farmot, ahol majd ha elkészül, lakni fognak.

A lovardában fedeles, egy kisebb pálya, 8 férőhelyes komoly istálló (belül nyerges és egy szoba wc-vel), 4+2 férőhelyes mellék istállók és a hozzátartozó karámok találhatók, illetve a ház, amiben az előző élettársával laktak. Bár az egész komplexum az övé (volt), mások is tartanak ott lovat, illetve a lovászlány is itt lakik.

Érdekesség, hogy náluk úgy telik egy év, hogy decembertől májusig Floridában töltik a telet és a tavaszt, menekülve a marylandi hideg elől, míg májustól decemberig Marylandben tartják a lovakat.

A jelenlegi élettársa és a baba apukája (J.) kovácsként járja a környéket.

Először a családhoz kerülés másnapján ülhettem lóra, méghozzá Fabrice-re, aki Jn. még mindig oktató- és versenyző lova. Fabrice egy 97'-ben született Hannoveri herélt, egy kicsit lustácska, sok segítséget igénylő ló, így az edzés végére eléggé elfáradtam. N.-val, Jn. unokaöccsével lovagoltam egyszerre. A felszerelést és a felnyergelést A., a lovászlány mutatta meg (a ló hátán kicsit hátrébb helyezve a nyerget nyergelnek fel a díjlovasok, hogy a ló lábának több szabad helye legyen). Jn. igazából a lovas tudásomra volt kíváncsi és meg is dicsért, hogy egész jól megy. Lovaglás után lenyergeltünk, majd lefürdettük a lovakat és visszavittük őket a helyükre.

A többi alkalommal (6 alkalommal, szeptemberben 4×, októberben 2×) Dariuson lovagoltam, ő egy '92-es születésű oldenburgi herélt, Jn. első FEI lova. Mivel sántított ezért inkább jártatás jelleggel kellett rajta lovagolnom, lépésben, néha patanyomfigurákat beiktatva. Az utolsó három alkalommal már némiképp ügethettem is (2-2 kört mindkét kézre), illetve az utolsó alkalommal vágtázhattam rajta. A beugratásnál sikerült kiülnöm a bakolását, amiért Jn. meg is dicsért. Minden alkalom 20-30 perc volt (ezzel szemben a fel- és lenyergelés együtt egy óra).

Happy moments
2017. augusztus 2., szerda

Olvasási idő: 2 percAvagy az elmúlt pár hét kedvenc pillanatai

Remény

• Kidőlt fatörzseken átugrálni (vezetve).

• Szabadon ugratások a körkarámban.

• Hiszti nélkül sikerül elmenni a tóhoz.

• Végigfont sörény.

• Amikor olyannyira felpörgeti magát az új feladat miatt, hogy nem tudom leállítani és inkább csak nevetek rajta.

• Normális szlalomozás – vezetve, háton.

• Amikor az alig magas ugrásnak is baromira fölé ugrik.

• Tóban úszás.

• Egyre gördülékenyebb pocsolyázás.

• Lenyergeléskor ki se kell kötni, egy helybe marad, míg el nem indulok a karám felé.

• Amikor bolondot csinál belőlem (azt hittem, hogy ha csak simán mellettem megy, akkor is odajön a karámhoz, de nem, farokfelvágva elrohant és mehettem utána).

• Amikor megkergeti a gyanútlan macskát.

• Érzem rajta, ahogy óvatosan lépked a vendég gyerekekkel a hátán

• Hosszúszáras lovaglások.

• Amikor olyan helyzetektől nem ilyed meg, hogy csak nézek (ellenben olyanoktól, amik tökre alapvetőek).

• Petra által sokat fejlődik.

• Amikor magától odajön hozzám – pláne munka után -, mert inkább velem akar lenni.

• Nagyon hosszú a sörénye.

• Egyre többször adja be a fejét.

 

Kristály

• Sikerül visszatáplálni

• Amikor “rodeózik” alattam

• Szinte botlás nélküli terepecskék

• Tavazás

 

Ők ketten. ❤️

  

  

Valóra vált álom
2017. július 26., szerda

Olvasási idő: 1 percPont a minap gondolkoztam el azon, hogy egy kb. 10 évvel ezelőtti álmom vált valóra. Ugyanis 10 évvel ezelőtt egy nyári napon Pankámat sétáltattam a közeli tó melletti ösvényen, amikor is ellovagolt mellettünk egy férfi. Csodálattal és némiképp irigységgel néztem fel rá, hogy milyen jó neki, hogy erre lovagolhat. Tisztán emlékszem, ahogy félreállva leültettem a kutyát és ámulattal figyeltem, ahogy a ló kerekített nyakkal, fáslis lábait szedve elment mellettünk. A férfin nem volt kobak, és ezért is irigyeltem, pláne mert talán akkoriban kezdtem el lovagolni és a kobaknélküliség elképzelhetetlen volt számomra.
Azóta eltelt tíz év és bár közhely, de igaz: sok minden változott.
Az elmúlt két hétben mindkét lovammal, a 24 éves Kristtel és a 7 éves Remivel (bár nem túl biztonságos, pláne a “kicsin”) kobak nélkül lovagoltam azon az ösvényen, hogy megmártózhassunk a tóban.
És amikor Remivel léptettem hosszú száron, nyugiban hazafelé, akkor jutott eszembe ez a 10 évvel ezelőtti álmom.

Csodaszer 
2017. január 6., péntek

Olvasási idő: 2 perc

Régen mindig nagy küzdelem volt a lovak sörényének és pláne a farkának a kifésülése, mivel mindkét ló hosszú és dús sörénnyel és farokkal van megáldva, ami a legyek hajtása miatt folyton becsavarodik. Ilyenkor bizony eltelt egy-másfél óra mire csak az egyik ló farkát tincsenként kibontottam.

Az egyik alkalommal, mikor nálunk volt a kovács, szóba került a dolog és ajánlotta, hogy próbáljam ki a Gliss Kur pumpás verzióját, mert azzal könnyebb lesz. A következő kuponos napok alkalmával be is szereztem kettőt.

Éppen alkalmas volt a tavaszi sörény- és farokápolás (értsd, formára vágás), így rögtön az alaposan összekócolódott sörényeknek estem neki. Rápumpáltam a sörényre a tövétől a végéig annyit, hogy épphogy nedves legyen és kb. félmaroknyi tincsenként elkezdtem kifésülni. Meglepődtem, mert simán vitte a kefe (egyszerű 300 Ft-os hajkefét használok). Ezután jött a tincsesre tekeredett farok. Négy részbe szedtem és részenként pumpáltam rá a folyadékból, alulról kezdve felfelé, ahogy fokozatosan fésültem kifelé. Először Kristállyal, majd Reménnyel is végigcsináltam ugyanezt.

A máskor három (vagy több) órás művelet a két lóra kb. egy-másfél óra alatt lement. Bár Kristály rezzen a pumpa hangjától, Remi pedig egyenesen megugrik tőle, nagyon megéri, ők meg majd hozzá szoknak.

Kb. egy éves használat, és a harmadik flakon után (a flakonok között nem vettem észre különbséget, mindegyik ugyan olyan jól működik) azt vettem észre, hogy kevésbé kócolódik és csomósodik össze a sörényük, így nem kell olyan sűrűn fésülni, illetve le lehet növeszteni hosszúra, mert eddig azért vágtam le, mert akár egy hét alatt szinte kibonthatatlanná vált. Most meg egy hónap után se. A lovak pedig nagyjából hozzászoktak a spriccelés hangjához.

(2015-2017)

Macskák
2016. március 29., kedd

Olvasási idő: 4 perc

Tavaly kereken egy félév alatt lettünk sokmacskások: ma szám szerint nyolcan vannak. Garfield (a kandúr), Margit (a nem normális), a négy „kicsi”: Yoda, Lucifer, Herceg és Rozi. És a két jöttment: Lenke és Cinci.

Garfieldról sose volt sok szó, hiszen ő nem annyira vesz részt az életemben, mint a többi macsek. Kandúr, és a fogalomhoz tartozó összes tulajdonság rá vall: feltápláljuk, ekkor eltűnik egy időre, majd csontsoványan, csapzottan hazajön és újra élvezi a vendégszeretetünket. Nagyon fél a kutyáktól, ezért csak akkor merészkedik elő, amikor nincs semmi mozgás a tanyában. Egyébként egy nagyon dorombolós, bújós fiúka, csak éppen ölben nem szeret lenni.

Margit hozza a formáját. Előszeretettel oson be a kamrában, amikor nyitva felejtődik az ajtó. Ha pedig mégis csukva van, akkor is próbálkozik: mancsával kifeszegeti az ajtót, ha sikerül. Ha éppen nem vadászik vagy a kölykeivel verekszik, akkor az irodában sziesztázik a bőrfotelben, míg ki nem zavarjuk. Néha meg lehet simogatni, máskor nem hagyja. Ha a kutyákat hívom (fütyülve), jön velük, ám ha a macskákat, olykor van, hogy elő se kerül.

Yodi a kedvencem a négy „kicsi” közül. Alkalmanként őt visszem be a szobába, ha addig bírja, velem is alszik. Dorombolós, bújós fekete szőrgombóc. Bár ki van herélve, eléggé soványka, rá valahogy nem tartozik az, hogy ha egy kandúrt kiherélnek, elhízik. Yoda teljesen az anyjára ütött: mellkasán és két lába között van egy-egy fehér folt, ám neki kecsesebb feje van, mint Margitnak.

Lucifer volt az a cica, akit első alkalommal nem sikerült lehozni a padlásról, mégpedig a vadsága miatt. Bár ma már hozzánk szokott, nem mindig engedi, hogy simogassuk. Széles pofája és jegytelensége miatt jól meg lehet különböztetni a másik két fekete cicától.

Herceg gyönyörű macska lett, ő a tanya ékessége. Ma már elég messzire elbóklászik a tanyától, de szerencsére (eddig) mindig visszajött. Ő is szereti, ha simogatják, bár nem egy ölbe-macska.

Rozi egy igen érdekes karakter. Ő is félénk, mint Lucifer, a simogatást viszont szereti. Ha megyünk valahova a tanyában, mindig előttünk megy, de gondol egyet és pont a lábunk előtt ledobja magát a földre, alig győzzük kikerülni. Nála az ivartalanítás kicsit nehéz eset volt, mert nehezen gyógyult be a sebe. 

Lenke a másik kedvencem, csak őt nem lehet bevinni  házba, mert ő nem tud nyugton maradni. Lenke is nagyon bújós és fel is lehet venni, a kisgyerek túlcsorduló szeretetét is elviseli. Egyedül csak annyi baja van, hogy Margit valamiért folyton bántja őt és nem tudom miért, bár lehet terület féltés miatt. 

Cinci lelkes egerésző, sokszor látok nála cincogó áldozatot. Ő és Lenke valamiért nem nőttek nagyra, éppen ezért ők ketten a kicsik kedvencei. 

A négy "kicsi" ma lett egy éves, ennek apropójából írom ezt az összefoglalót róluk.

Együtt a csapat (1,5 hó)Herceg2:2YodaYoda, Rozi, Lucifer, Herceg (2,5 hó)Yoda (3 hó)Herceg (3 hó)YodaLenke (~2 hó)Yoda (9 hó)Lenke (~8 hó)Lenke és Cinci (~8 hó)