EquestrianBlog
Lady is labdázik
2014. május 13., kedd
Olvasási idő: 1 perc

Van egy kicsi, sárga alapon fehér pöttyös labda, amit Beni nagyon imád. Amikor labdázok a fiúval, Lady ilyenkor mindig “csipog”, hiszen ő is szeretne játszani. Ladynek is szoktam a lasztit dobni, de utána fut, felkapja, és szinte azonnal le is dobja.
Aztán valamelyik nap megint labdáztam Benivel, Ladynek is dobtam, ezúttal a lelkes hívásomra (máskor is lelkes szoktam lenni) boldogan jött labdával a szájában. Agyon dicsértem, viszont nem dobtam el újra, hanem félre raktam és unásig simogattam.
Ma is dobtam nekik a labdát, ezúttal mindkettő lelkesen hozta.
Örülök ennek a fejlődésnek és próbálok velük nem unásig játszani, hogy mindig kedvük legyen hozzá.

Lovaglással kezdtem
2014. január 1., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Felnyergeltem Kristet és elindultam. Már korábban kinéztem, merre fogok menni, de a pontos utat csak indulás előtt néztem meg. A bekötőnél visszatekintve a kutyáknak híre-hamva sem volt, de mikor már túl értem B. bácsi kerítésénél bosszúsan vettem észre őket. Ilyenkor már felesleges a „Befelé!” szót kiejtenem a számon, úgysem fordítanak hátat és mennek be, hanem tovább szaglásznak. Tovább menve sokat ügettem betonon, illetve ahol lehetett, a füvön. Az olaj átvevő telepnél egy vizsla kijött, de szerencsére nem volt baj. A földesúton mentem tovább, jó nagy tempóban. A terep igazából egész zavartalan volt, csak az egyik kanyarnál nyihogott Krist egy nagyot, illetve egyszer megugrott egy kicsit a kutyáktól, de nem volt semmi baj. Ahol lehetett ügettünk, jó nagy tempóban. Az volt az érzésem, ha beleülök a nyeregbe és rázárok, simán beugorhatott volna vágtába, de inkább visszahúztam.  Az egyik kanyar után nem is olyan régi patkónyomokat láttam magam előtt. Illetve az erdőben kb. egy tenyérnyi nagyságú szarvas (?) nyomot láttam. Elég nagy volt. Csatakosan értünk haza. Hátulról mentem be és sikerült lóhátról kinyitni és becsukni a hátsó kaput. Bent mielőtt lenyergeltem, apu felült a lóra (!), kipróbálni és persze a fényképezésért. Utána lenyergeltem, és Anna is megjött. Őt feldobtam a lóra és sétáltunk egy nagyot.​

Egyébként egy óra öt perc alatt 11,09 km-t tettünk meg (10,15 km/h).

Nincs rossz idő…
2013. december 7., szombat
Olvasási idő: 3 perc

… csak extrém helyzet.

Már egy hete beszéltük, hogy lovagoljunk, végül ma került rá a sor. Fészbúkos egyeztetések során abban egyeztünk meg, hogy mindjárt indul otthonról, nyergel és ha én is kész vagyok, felhívom. Én szép kényelmesen átöltöztem, a nyergelést se siettem el. Kiértem a bekötőre és előkapartam a telefonomat és felhívtam őt. Mondta, hogy még otthon van, később gondolt kimenni. Én meg mondtam, hogy akkor elmegyek egy kisebb körre. Visszamentem a tanyába, beszéltem két percet apuval, majd újra kimentem a bekötőre. Elindultam B. bácsi lucernáján feléjük, mikor hívott, hogy merre vagyok. Mondtam, hogy a lucernán. Ám ekkor észrevettem, hogy két oldalról két kutya: Beni meg a Panka vág át a lucernán. Utánam lopóztak. Mondtam a Pankának, hogy befelé, de ő csak fülét-farkát behúzva ment tovább. Végére értem a lucernának és felhívtam aput, hogy jöjjön már el a kutyákért, hisz nem hiányoznak, pláne, hogy a Pisti lova eléggé tapasztalatlan még. Miután apu elvitte a kutyákat, mi Kristtel elmentünk a vasútig, át is mentünk rajta, de rögtön fordultunk vissza, hisz láttam, hogy Pisti száll fel a pejre. Gyorsan odaügettem és indultunk is.

Mindenen keresztülvágva haladtunk el egy tanya mellett, ahol ráálltunk a bekötőútra. Beszélgettünk, közben mutogattam a tanya felé, hogy nagyon lóg az eső lába, ráadásképpen a szél is igen nagy irammal fújt. Mikor kiértünk a bekötőről, kérdés volt, hogy továbbmenjünk-e egyenesen, vagy inkább induljunk vissza. Mivel pont akkor kapott el egy olyan szélroham, hogy majdnem az usánkámat vitte, meg a homokot egyenesen a szánkba fújta, így inkább elindultunk haza. Ügetésbe csaptunk át, én mentem elöl és egyszer csak nem hallottam mögöttem a pata csattogását. Visszafordultam, ugyanis Pisti át akarta vágni az utat hazafelé, így egy másik tanya bekötőjén mentünk hazafelé. Utána mindenen keresztül ügettünk mi Kristtel, Pistiék vágtáztak. Ám B. bácsi kerítésénél épp lépésre akartam fogni a lovat, mikor Kristály botlott egyet és felborultunk. Visszahúzni már nem bírtam, úgyhogy gyorsan leugrottam a lóról, nehogy baj legyen. Nem volt, de mikor Krist felállt, azzal a lendülettel rálépett a szárra és eltépte a csatnál. Pisti kérdezte jól vagyok-e, nem fájt semmim, úgyhogy gyorsan visszaültem és indultunk tovább. Kicsit ügetésre fogtam (nem akart), hogy sántít-e, de nem volt baja. Lépésben mentünk át L. bácsiéknál a kövesúton, rá a lucernára. Itt egy kicsit elkísértem a Pistiéket, majd mentünk haza. Ügettem egy kicsit Kristtel, de a szélroham miatt inkább hagytam, mert fél kézzel a szakadt szárakat (ami nem is olyan baj), fél kézzel pedig a sapkát fogtam, mert levitte volna a szél.

Nyergelésnél, a nyergesnél, míg bevittem a nyerget, jobb híján leejtett szárakkal elengedtem a lovat. Hiba volt. Ugyanis Krist elindult és a jobb szárat letépte a zabláról, és a másikra is folyton rátaposott. Végül a karámnál megfogtam és a kantárat sikerült kötőfékre lecserélni. Remit is kiengedtem legelni az anyja után.

Tobozszedés
2013. december 3., kedd
Olvasási idő: 1 perc

Kimentem tobozt szedni a karácsonyi díszítéshez és vittem magammal a kutyákat. Na meg a fényképezőt. Már kicsit sötét volt, így kevésbé jók a képek, de pár action-nel megpróbáltam őket feldobni.

Benis terep
2013. november 30., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Úgy gondoltam, hogy sok idő után ideje a kutyákat kivinni terepre. Hiába hívtam, Panka nem jött velünk. Beni viszont igen. Hátul, a “kedvenc” erdőn keresztül mentünk el. Sajnos a jobb oldali nyárfa-erdőt kivágták, szóval elég fura. A tanya mellett haladtunk tovább, egészen az út végéig, ahol elkezdődik a betonos út. Voltam már erre máskor is, csak akkor inkább bosszankodtam a beton miatt, most direkt erre akartam menni. Az egyik kanyarnál jobbra fordulva ismeretlen helyre érkeztünk. Utána megint jobbra fordultam (ezen a szakaszon voltunk már), ekkor meg a nap sütött a szemembe, szóval tök jó volt. Ügetgettem egy kicsit, de nem sokat, mert nem láttam, és hát sokszor nekem kell látni a ló helyett. Balra fordultam, megint ismeretlen út. Elkezdtem ügetni. Beni valamerre szimatolt. Egyszer csak Krist megugrott, de nem tudom mitől. Beni is előkerült a fák mögül, úgyhogy lehet, hogy ő ijesztett Kristre. Jobbra fordulva egészen hazáig már teljesen ismerős úton voltunk, szóval mehetett a full ügetés. Az utolsó szakaszon a játékboltos néniék sétáltak haza a két kutyájukkal. A kutyák rá se hederítettek a lóra. Ellenben Beni annyira megijedt a kutyáktól, hogy azt fontolgatta, inkább visszafordul. Persze nem ezt tette, hanem kivárt és egy adott alkalommal nagy kerülővel mellém szegődött, mert én meg tovább mentem otthagyva őt. Tudtam, hogy úgyis követ majd. Így is volt. A kinti legelő melletti úton Krist teljesen elengedetten ügetett. Lehajtotta a fejét. Mikor a betonhoz értem, pont láttam, hogy Lili megy befelé. Kiáltottam neki, de nem vett észre. A saroknál Remi is csatlakozott hozzánk a kerítésen belül, ugyanis időközben ki lett engedve. A kapunál találkoztunk. Bent lenyergeltem Kristet, és elengedtem őt is legelni.

Persze nem csak azokon a helyeken ügettem. Végig vissza kellett fogni, nagyon ment volna. Azért engedtem neki.