EquestrianBlog
Akkor jó a hó, amikor ideje van
2011. február 25., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Fuhh. Most szintén bloggal jönnék. Nos hát a címről, annyit, hogy nálunk esett vagy 15 cm hó. Ilyenkor? Nem normális. 

És ha már hó, akkor lovaglás. Nemrég volt egy olyan álmom, hogy hóban lovaglok Kristen. És ez holnap két részben is fog teljesülni, ugyanis megyek 10-re Betyározni (ha meg lesz tartva), utána pedig Kristtel leszek. Tök jó lesz. Ráadásul aput rávettem, hogy majd lovagláskor fogja kezébe a fényképezőt. Csak itthon ne hagyjam. Kis egyévesem tökéletesen van, az anyja szintúgy. Am ez lenne a jó hír.

A kutyák rendben vannak, mind az öten. Ugyanis Dorka már fentről néz le ránk. Egyszerűen eltaszította magától a segítő kezeket. Tegnap is kijött a végbele, így biztossá vált az altatás. Nem tudom mit éreztem. Nem voltam a padlón, de azért szomorú voltam. Hétfőn annyira elengedtem, hogy amikor kedden mondták apuék, hogy megmarad és vele voltam meg minden, akkor már nem éreztem azt a vonzalmat mint azelőtt. Akkor úgy tekintettem rá, mint a másik három kölyökre. Ilyen sem volt még velem, nagyon meglepődtem magamon. Bár mondjuk most is érzek némi ürességet. Anyu mondta, hogy rendes volt a doki, mert előbb elaltatta és utána adta be neki a visszafordíthatatlant.

És most van egy-két, vagy három lehetőségem. Első, hogy a kiskant (nálam már Ben) ivartalanítjuk a maga idejében, és ő lesz Dorka helyett, vagy nyáron megismerkedünk az angol setteresekkel és akkor lesz egy szetterem (minden álmom), vagy nem lesz 3. kutyám egyenlőre. Anyut megkérdeztem erről és annyit mondott, hogy gondolkoznia kell rajta. Bár mondjuk az első két lehetőség között én sem tudok dönteni, mert a setter választástól egy kicsit félek, nehogy úgy járjak vele is, mint Ladynél. Egy hónaposan lefoglaltuk, amikor meg mentünk érte, mindegyik kölyök odajött, csak ő nem. És ezt a viselkedést meg is tartotta, egészen tavaly januárig. Azóta már mindenkihez odamegy, bár a parancsnak nem mindig engedelmeskedik, és gyorsan besértődik (mint a múltkor). De amúgy Pankától sokat tanult. Pl., hogy böködje a kezemet, hogy simogassam.

Rosszul…
2011. február 21., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Ma jött a hír… Dorkát valszeg el kell altatni. Anyu kérdezte, hogy az altatásnál ott legyek-e. Mondom soha. Nem akarom, hogy az legyen az utolsó emlékem róla. És hogy eltemessük-e. Mondom, nem kérdés. Persze könnyek között. Miért pont ő? Miért nem a másik, nekem mindegy, hogy melyik, de ne ő. Miért mindig az én kiválasztottam. Dorka az egyetlen, akibe annyira beleszerettem, amennyire a másik kettőbe nem. Dorkába szó szerint szerelmes lettem. De pont neki kell meghalnia. Bár még egy csepp, egy nagyon pici reményem még van, hogy túléli, és hogy nem jön ki a végbele. De ez csak nagyon kevés esély.
Ejtsük a témát, nem akarok erről írni. Így is fáj, látni szenvedni… 

Tegnap sokat voltam kint. Reggel vettünk Darlingot, mint jutalomfalatot. Délután mentünk vissza. Tanítottam a kutyákat, meg minden, jól ment. Pankával elkezdtem a Fordult. (hempereg) Aztán lefényképeztem telóval Dorkát, ahogy ott büszkén, magasra emelt fejjel ült (de nehéz erről írni), aztán egy csomót játszottam vele… 

Holnap lovi
2011. február 11., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Ahogy ígértem, megírom, mi történ tegnap. Suli után megkérdeztük van-e bolhairtó, mondták, megrendelik és ma hozzák. Utána elmentünk az oktatóhoz, rendes nevén Vili bácsihoz, hogy mikor mehetek lovagolni. Szombaton 10-re. Alig várom. Aztán hazamentem és ugye csináltam a honlapot. Aztán anyu este mesélt a kicsik csínytevéseiről: Dorka beleült az egérragasztóba, aztán egy zsákot húztak négyen négyfelé, kukorica csutkát szedtek apró darabokra. Teljesen a rosszaságon jár az eszük.
Ma elmentünk a bolhairtóért, aztán jöttünk ki a tanyára. Ránéztem a kisgidákra (most születnek), utána pedig Pankát ugrattam (de csak egy-kétszer) a játszótéren, aztán Dorkával játszottam. Most meg írok. Amúgy nincs semmi említésre méltó (csak talán annyi, hogy pont a környéken rázatnak olajért). Meg a felső épületet csináljuk. Egy lépéssel közelebb a tanyára költözéshez.

Új lovarda?
2011. február 7., hétfő
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap kivittük a kicsiket a vásárba. Senkinek sem kellettek, bár a kant sokan megnézték. De a vadászok látták rajta, hogy nem tiszta vizsla, mivel rövid az orra. Szóval nincs pénzük az embereknek kutyára, ennyi. Legközelebb a mórahalmi vásárba megyünk két hét múlva (ahonnan Pankát kaptam).
Tegnap kipróbáltam a nyerget. Hát ez valami álom. Először úgy éreztem, hogy dobál a nyereg ügetésnél, de kiderült, hogy én mentem ki a gyakorlatból valószínűleg. És az is biztos, hogy marvasat kell cserélni.
Kutyáztam egy csomót, játszottam velük, aztán Pankával megint elkezdtem gyakorolni elméletit és ugratást. Mind a kettő kiváló, bár nem olyan gyors, mármint az elméleti. Utána Ladyvel gyakoroltam, mert nagyon bújt. Ő meg egyszerűen elfelejtette a feksziket.
A vásárban találkoztam egy lánnyal, aki oda járt lovagolni ahova én, és ők ajánlották a jelenlegi helyet ahova járnak, és hogy ott már ugrat a csaj (ahova együtt jártunk, ott ugyanolyan szinten lovagoltunk). Valószínűleg én is oda fogok járni, mert egyrészt az oktató a szomszédom, másrészt pedig elegem van, hogy a jelenlegi oktatónál mást sem csinálunk, csak körözünk a pályán. Semmi fejlődés. Ráadásul ott össze van szokva egy lány banda, és ha egy új lovas megy oda, úgy lenézik, hogy az elképesztő. Meg benne vannak a nagyképűek klubjába. Egyszer az egyik csaj be akart szólni (mellesleg egy évvel fiatalabb), mondom anyádnak szóljál be. (bocs, ez muszáj volt.)
A kiskutyuk jelenleg a "mindentelviszünkésmegrágunk" korszakban vannak. Szóval imádom őket. Amúgy most a tanyán a napon ülök és pötyögök, szóval tök jó. Amit kifelejtettem: a lovak kint vannak legelni a szokás szerint.

Nyeregvásárlás projekt
2011. február 3., csütörtök
Olvasási idő: 2 perc

Nem is tudom, hogy kezdjem.
Tegnap voltam kint a tanyán, kocsinál a Panka szokás szerint majd ledöntött lelkesedésével, hogy megjöttem. Aztán az udvarban a kicsik is "megtámadtak". Alig bírtam lépni, nehogy rájuk lépjek. Nagy nehezen bejutok a konyhába, átveszem a kabátot (mert azért mégsem a sulisba kellene kint lenni) és megyek is ki. Eljátszottam a kicsikkel, vagyis inkább simogattam őket, szegény Panka meg Lady irigykedett. Igazság szerint alig várom, hogy a három kicsi gazdát találjon, mert akkor tényleg tudnék Dorkával foglalkozni, pláne Ladyvel. A lovak, mint mindig, most is voltak kint legelni. Jót futottak.
Aztán visszamentem csörögét sütni, és míg pihent a csöröge, néztem ki az ablakon, mi történik az udvarban. Nos, hát a következő kép fogadott: Dorka és a kisebbik fekete orrú egy jó nagy csonttal szenvednek. A kisfiú meg a nagyobbik feketeorrot ugatja meg játékra hívja. Olyan aranyosak. 

Nos hát a nyeregvásálási projekt: holnap vagy holnapután megyünk. Aztán máig tele volt a fejem kérdésekkel: a 17" az milyen méret, hova tartozik, hogy fogok jó nyerget vásárolni kipróbálás nélkül. Aztán beütöttem a gugliba a "nyereg méretei" címszavat, ami a lovasok.hu-ra dobott és megkaptam a kérdésekre a választ. 17"-es nyerget készülök venni, bár még nem vagyok 55 kiló, de gondolni kell a jövőre. Aztán anyunak is elmondtam ezt az egészet, ő pedig lebeszélt róla, hogy inkább 16"-ost vegyek, és majd érettségire kapok egy nyerget. (Remi belovaglása után egy évvel) Mondom, hogy inkább odamegyünk és a drága eladó talán lesz olyan profi, hogy rám néz és eldönti. Aztán bőr vagy szintetikus? Az a jó kérdés. Érvek és ellenérvek: bőr, mert 1) az azért mégis szebb és igényesebb, 2) tartósabb; szintetikus, mert 1) könnyű, 2) cserélhető marvas 3) lehet állítani a térdtámaszon. Ennyi elég is, a szintetikus nyert, bár majd a helyzet lehet, hogy változtat rajta. Bár a marvas cserélhetősége miatt azért mégis jobb lenne.

Folytatódik az istállóépítés…
2011. január 22., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Bocs, hogy kicsit később jöttem, csak vacsiztam.
Nos ma elkezdtük az ajtót és a kinéző ablakokat lambériázni. Kívül belül be lesz lambériázva, közé pedig szigetelő anyagot teszünk. És már a box folyosó oldali részét tervezzük. Hát elvileg elég jó lesz, majd meglátjuk, mi sül ki. És ha tényleg minden jó lesz, akkor tök jó lesz. Ezt a fogalmazást.
Aztán elkezdtük a kiskutyák plakátját kiosztani a kutya-macska boltban, illetve takarmányboltokban. Vagyis még csak 2 helyre tudtuk kirakni, a többit hétfőn.
Ha már kiskutyák. Tegnap meg ma elég sok fát rátettek a tűzre. Tegnap kiborították a lóápolós cuccomat, amit egy alacsonyabb polcon tartok a folyosón, és abban benne volt a bolhapor és hát annak is vége. Ma pedig anyu levenduláját rágták le tövig, ami nem kevés, mert az egész folyosó előtt van. Anyu egy kicsit berágott, de úgy, ahogy megpuhítottam a szívét.

Vidámság van
2011. január 19., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Miért is? Mert a tanyára bekötötték a netet. Igaz, hogy korlátozott, és igaz, hogy csak havi 2 GB, de van net. Ami a vod. szerint másfél óra netezésre elég naponta. Úgyhogy csak annyit, vagy kevesebbet leszek ott, és akkor msn-en sem lehetek. Szóval nem is leszek. Majd itthon. Nembaj, addig tudok a háttérben dolgozni, csinosítgatni. És akkor azzal a résszel is fogok haladni valamennyire. Lehet, majd azt csinálom hétvégégén, ha kicipelem a párkilós könyvekkel teli táskámat, hogy megírom a cikk(ek)et, aztán csak akkor kapcsolódok netre. Addig sem vonja el semmi a figyelmemet. Szóval most úgy eléggé boldog vagyok.
Am mai sztori:
Kérdezem Zolitól, hogy hol vannak a kicsik. A következő pillanatban pedig a két bála közül rohannak nagyban felém.
Meg a másik, hogy Pank szoptatta kicsiket, és Dorka ahelyett, hogy cumizott volna, hozzámbújt. Kezd kialakulni a kapcsolat közöttünk. És már úgy-ahogy hallgat a Gyere! kérésre. De ez csak 25%. Bár még egy hónap bőven ráférne őkelmére. És annyira szép (számomra), olyan finom tapintású bundája van, hogy az valami. Bár néha összekeverem a kisfiúval, de csak amíg meg nem látom Dorkát. Am a fiúnak van a legdurvább kölyökszőre.

"Kezdet, végzet, egyik sem rejtély már"
2011. január 15., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Ma nem igazán voltam kint az állataimnál, csupán körbenéztem és mentem be lepény-palacsintákat sütni. 😀 Végül is megesszük, nem számít milyen. Holnap meg (házi) pizza lesz. Sonkás-kukoricás. Nyamm. És ami a legjobb, hogy én fogom csinálni. Upsz, egy kicsit elterelődött.
Annyit tudok, hogy a kicsik egész nap ki voltak engedve. Csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy aggódok. Mégis miért? Mert bármit összeehetnek, ami nekem nem tetszik. De hát ez van, nem raboskodhatnak állandóan a "szobájukban".
Aztán apu mesélte, hogy mi történt, amikor reggel kiengedte Kristet. Először is kidugta a fejét a karámkapun, aztán huss, már vágtázott is. Egy "nyugdíjas" ügető ló? Nagyon hiszek benne, hogy a végén a sok legelős-szabadság miatt rá fog jönni, mi is az a vágta. Két év alatt nem produkált nálunk ennyi vágtát, mint az utóbbi két napban. A leghőbb vágyam pedig az, hogy rajta ülve rávegyem a vágtára. Milyen lenne. Pedig futószáron ráveszem a vágtára, csak eléggé kényelmetlen neki a 6-7 m átmérőjű körben vágtázni. Jobban szeret egyenes vonalon.

Krist és a kistó
2011. január 14., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Harmadszorra írom újra, szval egy kicsit ideges vagyok.
Ma kimentem, megint levittük a kicsiket a kistóra. Eléggé elvoltak. Aztán lovat kergettem. Az is jó volt. Krist visszafelé vágtázott. Aztán Dorkáztam egy kicsit. Utána pedig lóra ültem, csak úgy szőrén. Végül is jó volt, csak Remi állandóan cseszegette az anyját. Meg Istenem, úgy rohan, mintha egésznap nem azt csinálta volna. Alaposan leizzadt. Ja meg először lelovagoltam a kistóhoz. Krist meg úgy kerülgette a vizet, mintha ha belelép leeszik a lábát. Csak addig mert bemenni, hogy éppen csak cuppogott a patája. Következő lecke: gumicsizma fel, és bemenni a vízbe, lovat vezetve. Így talán: ha a gazdi nem fél, akkor én mitől féljek? Persze egy kisebb pocsolyába simán beleáll.

Kicsi Hanna
2011. január 9., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Az egyik kicsi meghalt. A világosabbik barnaorrú kislány. Valószínűleg nem jól reagált a szervezete az oltásra. Aztán a négyes fogatot egy kicsit kiengedtem, azonnal rátapadtak a garázsra. Teli van zsákkal és anyira élvezték a bújócskázást.

Aztán kiengedtem a lovakat, kicsit megint fel lettek turbózva. Főleg Krist. Azt hittem elmegy világgá. Legeltek meg minden.
Este pedig elmentem Hannáért, elhoztam a teraszhoz. Pörgött, mint álat. Nála aztán nincs megállás. Aztán rájöttünk, hogy cigizik is meg iszik is. De ez csak poén. Mindig felborítgatta a hamutálat, meg érdekes módon megtalálta a sörösüveg száját, meg azzal szórakozott. Mondom, jó kuytám van nekem.