EquestrianBlog
Kutyás túra
2011. augusztus 11., csütörtök
Olvasási idő: 1 perc

Vasárnap úgy döntöttem, hogy teszek egy rövidebb túrát a kutyákkal. Kristályt felnyergeltem, nem futtattam le, elindultunk. A kutyákra egy kicsit, várni kellett, mert míg felszálltam, elmentek. Lady nem jött velünk. A legrövidebb útvonalat választottam, vagyis azt, amerre le kell fordulni a gyümölcsös sarkánál. A kutyák élvezték, néha le-lemaradtak, de okosak voltak, nagyjából mindig hallgattak rám. Ügettem párszor, visszafelé is. Beni egy alkalommal hatalmasat futott. A bekötőnél megint hevedert lazítottam és szépen lazán be slattyogtam. A kutyák pedig mind kidőltek.

Sóstón
2011. július 15., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Minden nap voltunk a Sóstón fürödni (kiv. ma), az utóbbi két alkalommal kutyát is vittünk. Szerdán Ladyt, csütörtökön pedig Benit.
Ladyt fojtópórázzal vittem (hát a hámot nem használom vele, nyakörve meg nincs). Először kételkedett, de aztán szépen bejött a vízbe. Csak úgy csapkodta, meg két lábon állt a vízben úszás közben. Többször is kimentünk a partra, lerázta magát, aztán mentünk vissza a vízbe. Majd mi is kimentünk, felmentünk Zsófival a kilátóba, majd visszamentünk és apára bíztam, míg mi Zsófival mégegyszer bementünk úszni. Addig Lady úgy-ahogy megszáradt, mi is száradtunk, majd mentünk haza. Végig nyugodt volt, szépen ment pórázon és a vízben is normális volt, bár sokszor ki akart menni.
Csütörtöki, Benis fürdés is jó volt, csak volt egy kis bökkenő. Kimentünk (én, apu, Zsófi és Z.) a sóstóra, rögtön be is mentünk, vittük Benit is. Meg is jelent egy csávó (apu ismerte), vadásznak és nagy vizslakedvelőnek mondta magát, de megjegyzem: egy kicsit be is volt rúgva. Ott cseszegette szegény Benit, meg tesztelgette, hogy ő igenis tisztavérű magyar vizsla (holott ugye Panka az anyja), hiába mondtam neki, hogy csak háromnegyed részben. Majd egy kicsit eltűnt a csávó, én meg Benivel beúsztam a bólyáig. Majd vissza, kivittem száradni (megint apára bíztam), újra bementem úszni. Aztán kimentem, mert már fáztam a vízben, a csávó ott beszélgetett apuval. Odaültem, száradtam, vigyáztam Benire, erre elkezdi a csávó, hogy engedjem el a kutyát. Mondom nem. De de, úgyis visszajön. Én meg beszóltam neki, mert már annyira idegesített, hogy ott babrált a karabínernél, hogy elnegedje a Benit.

– Kedvesem, hidd el nekem, vissza fog jönni, engedd el. – mondja, nagyon meg akar győzni, közben meg a póráz végén babrál.
– Legyen szíves, nem fogom elngedni, elhiszem magának, hogy vissza fog jönni, de nem engedem el, hiába próbál meggyőzni. – mondom neki a szemébe és kicsit eltaszigálom onnan a kezét.
– Angyalom (anyád – gondoltam akkor), hidd el, nem fog elmenni, most csatold le, úgysem fog elmenni. – dögönyözi a Benit.
– NEM! – már majdnem kiabáltam. Erre jött Z.

Annyira felmérgesített az okoskodásával és hogy engedjem el a kutyát. Lehet, hogy visszajön, de előtte biztosan végignyal minden arcot, amit nem hiszem, hogy díjaznak. Naigen. Jött Z., elvitte magával, sörözött egy kicsit (mármint Z.), majd mi is indultunk ki, akkor találkoztunk és mondta, hogy Beni bezsebelt pár simogatást.

Most mindkét kutya szebben csillog, Lady is tisztább lett, Beni szintúgy. Pankát egyenlőre nem viszem, mert hát vemhes. Ja igen, Benin hám volt.

Beni tanul
2011. április 5., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Nos, kezdeném a csütörtökkel, amikor is Teddyn lovagoltam. Most már nem sárlik. Szilvi azzal kezdte, ha ez az óra jól fog menni, akkor csütörtökön megyünk terepre. De én nem leszek itthon. Majd máskor. Felnyergeltem, mentünk ki. Párkör lépés, ügetés, aztán futószáron beugratás. Na az nagyon nem ment. Elvileg Teddy hangra is beugrik, csak velem van baj. Nem tudom felvenni. Pedig úgy csináltam, mint anno Robiéknál. Ja és a tartásomról ne is beszéljünk. Aztán elengedett, még két kör ügetés, csomó lépés és jöttek a lányok. (nevükre nem emlékszem) Bementem Rozit csutakolni, mert őrá is szükség van. Kimentünk, felültek a lányok, egyik futószáron ment, másik kézen vezetve. Eljöttem.

Kimentünk a tanyára, rögtön egy csomó jutit tettem a zsebembe, aztán felcsatoltam a hámot + futószárat a Benire és kimentünk a külső kapun kívülre, egészen a bekötőig. Panka és Lady is jött velünk szabadon. Amikor kiértünk, messziről egy lovast és a kutyáját láttam, elhaladtak előttem (és köszönt is a srác, de nem ismertem fel), de miután egy kicsit távolabb kerültek, Panka és Lady, mint akit puskából lőttek megiramodtak a lovas után. Én meg ordítoztam, mint egy hülye. Aztán a lovas szembefordult a kutyáknak, ők meg megijedtek és jöttek vissza. Aztán bezavartam őket, Benivel kint maradtunk még egy kicsit. Nála azt az elvet gyakorlom, ha húz, nem megyünk tovább, megállok, aztán majd odajön amikor akar (de persze én is hívom) leüll mellém, kapja a jutalmat és megyük tovább. Beértünk, aztán segítettem anyunak.

Pénteken is ugyanígy gyakoroltam Benivel, ezentúl pórázzal. Szépen jött mellettem, az ülre leült. 🙂 Nagyon gyorsan tanul, látszik, hogy az anyjára ütött. 

Benizés után lovaztam. Mindkét lovat leápoltam, Remit kötőfék nélkül, mert aznap reggelre sikeresen szétszedte a kötőfékjét. (ez már kb. a negyedik lehet)

Szombaton reggel Betyáron lovagoltam. Szokás szerint megint futósz.-on. Utánam jött egy csaj, aki tök ügyes volt fiatal kora ellenére. Ő nagykörön ment, lépéstől vágtáig. Utána megkérdezték, hogy vissza szeretnék-e ülni. Visszaültem. Pár kör futószár után kimentem nagykörre, ami nálam nagy szó. Amúgy azon vagyok futószáron, mert Betyár folyton ijedezik, megugrik. Másrészt pedig olyan kemény szája van, hogy a szárat szó szerint tépni kell, amihez én egyáltalán nem vagyok hozzászokva. 

Délután gyakoroltam a kutyákkal, ami egészen jól ment. Beni is ügyesen jön már mellettem. Lady pedig kiválóan ugrik és vágja az elméletit – póráz nélkül az utóbbit. Panka pedig különösen hoztaa formáját. Rögtön megtette, amit kértem, póráz nélkül. Vele is agilityztem egy kicsit, jól ment.

Vasárnap Remire próbáltam rátenni sikertelenül a vásárban vett új kötőfékjét. Próbáltam répával, almával, kezemmel átfogtam az orrát, de amint megmozdult a másik kezemben a kötőfék, már fordult is el. Így sajnos elég rossz módszerhez kellett alkalmazkodni. :S Kecskekötelet kapcsoltunk a nyakára (á, egy kicsit sem ellenkezett, szegény aput majd el rántotta), kikötöttük, aztán ráraktam a kötőféket. Utána tök nyugis volt. Nem értem, ha van rajta kötőfék, ha nincs, ugyanúgy viselkedik, de amikor feltenném rá akkor meg besértődik, hogy mit merek én rátenni.

Holnap jön a kovács, majd meg kell kérdezni ez ügyben, no meg arról is, hogy az elég lenne e, ha csak egy másik karámba tesszük át a bohócot. De lehet, hogy el kell vinni valamilyen ismerőshöz. Csak arra szeretnénk kijukadni, hogy egy, le legyen választva, kettő, tudjak végre egyedül lovagolni.

Itthoni élet
2011. március 28., hétfő
Olvasási idő: 1 perc

Kicsit későn, de akkor is megírom azt a blogot. Nem esik nehezemre, csak tegnap lélekben igen xarul voltam. Csak ilyen tinédzseres hangulat-ingadozás.

Pénteken voltam Pankával a városban. Először a város szélén húzott meg minden, aztán lenyugodott, mire beértünk a városba. Akkor már szépen jött mellettem. A zebránál (ami nem volt túl sokszor) leültettem, aztán míg apát vártam, azt gyakoroltam, hogy ha megállok, leüljön mellettem. Ladynél ez már megy, mert a kutyasuliban megtanulta – csak nála ebből kellett kinevelnem. A kiállításos beállás miatt. Ja meg az elején követett minket egy (valószínűleg szuka) kutya. Nem igazán akart minket elhagyni. Paráztam, nem kicsit… 

Úgy döntöttünk, Beni mégis nálunk fog maradni. Egyrészt, nekem nagyon tetszik az a hülye játékossága, úgy pörög, mint egy búgócsiga. Tanítása izgi lesz.

Aztán csütörtökön voltam lovagolni. Szokás szerint Teddy-vel. Fújt a szél. Ügettem-ügettem, aztán bejött a pályára egy mén, erre meg a drága besárlik. Az utolsó negyed órában, amikor lett volna az ugratás. Alig lehetett elmozdítani. Mondta Szilvi, inkább száljak le. Azt is hozzáfűzte, hogy először a szél miatt nem akarta megkockáztatni, hogy ne legyen rossz élményem. Inkább. Jelen pillanatban esik az eső, nem tudom, mi lesz csütörtökön.

Kicsit hamarabb
2011. március 26., szombat
Olvasási idő: 1 perc

Kb. egy óra múlva indulunk, de ide is leírom, hogy ma nem leszek, mert info versenyre megyek. Egy szöveget kell szerkeszteni. Lehet PS-t, vagy Microsoft Office cuccokat használni. Csak két óra van rá. A főnyeremény pedig egy laptop. Csupán este hatkor érünk haza. Tanyán nincs semmi, kutyák, lovak jól vannak. Tegnap Pankával bementem a városba. Akkor Beni meg fog maradni. Anyum kutyája lesz, de azért az alapokat tanítsam meg neki. Ladyvel majd hétvégén megyek. Csütörtökön voltam lovagolni, nem ugrattam – még. Nembaj. Inkább szépen, fokozatosan, mint gyorsan és rosszul. Hosszabb blog majd holnap vagy még este.