EquestrianBlog
Itthoni élet
2011. március 28., hétfő
Olvasási idő: 1 perc

Kicsit későn, de akkor is megírom azt a blogot. Nem esik nehezemre, csak tegnap lélekben igen xarul voltam. Csak ilyen tinédzseres hangulat-ingadozás.

Pénteken voltam Pankával a városban. Először a város szélén húzott meg minden, aztán lenyugodott, mire beértünk a városba. Akkor már szépen jött mellettem. A zebránál (ami nem volt túl sokszor) leültettem, aztán míg apát vártam, azt gyakoroltam, hogy ha megállok, leüljön mellettem. Ladynél ez már megy, mert a kutyasuliban megtanulta – csak nála ebből kellett kinevelnem. A kiállításos beállás miatt. Ja meg az elején követett minket egy (valószínűleg szuka) kutya. Nem igazán akart minket elhagyni. Paráztam, nem kicsit… 

Úgy döntöttünk, Beni mégis nálunk fog maradni. Egyrészt, nekem nagyon tetszik az a hülye játékossága, úgy pörög, mint egy búgócsiga. Tanítása izgi lesz.

Aztán csütörtökön voltam lovagolni. Szokás szerint Teddy-vel. Fújt a szél. Ügettem-ügettem, aztán bejött a pályára egy mén, erre meg a drága besárlik. Az utolsó negyed órában, amikor lett volna az ugratás. Alig lehetett elmozdítani. Mondta Szilvi, inkább száljak le. Azt is hozzáfűzte, hogy először a szél miatt nem akarta megkockáztatni, hogy ne legyen rossz élményem. Inkább. Jelen pillanatban esik az eső, nem tudom, mi lesz csütörtökön.

Kicsit hamarabb
2011. március 26., szombat
Olvasási idő: 1 perc

Kb. egy óra múlva indulunk, de ide is leírom, hogy ma nem leszek, mert info versenyre megyek. Egy szöveget kell szerkeszteni. Lehet PS-t, vagy Microsoft Office cuccokat használni. Csak két óra van rá. A főnyeremény pedig egy laptop. Csupán este hatkor érünk haza. Tanyán nincs semmi, kutyák, lovak jól vannak. Tegnap Pankával bementem a városba. Akkor Beni meg fog maradni. Anyum kutyája lesz, de azért az alapokat tanítsam meg neki. Ladyvel majd hétvégén megyek. Csütörtökön voltam lovagolni, nem ugrattam – még. Nembaj. Inkább szépen, fokozatosan, mint gyorsan és rosszul. Hosszabb blog majd holnap vagy még este.

Lovazás ezerrel
2011. március 12., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Tegnap, mivel nem volt lovaglásom, ezért nekiálltam és kikupáltam a lovakat. Kristállyal kezdtem, nem is végeztem. Levittem az ápolósdobozt mindenestül, hogy ne kelljen a kellékekért rohangálnom. Aztán behívtam a lovakat a legelőről, mert már ki voltak engedve. Kristályt kikötöttem, a dobozt meg betettem a karámon belülre. Ő meg elkezdett pürrögni, amivel azt jelzi, hogy nem szimpi számára az a valami. Lezártam, elkezdtem körülötte rázogatni, had szokja. Nagyjából megvolt. Átvakartam, egy rakat szőr lejött. Patátkapartam. Tehát az alap dolgok. Aztán elkezdtem kifésülni a farkát, de az utolsó tincseknél már belecsúsztam az etetésbe. Gyorsan kifésültem azokat is, aztán elengedtem, had egyen.

Ma reggel kimentem lovaglás előtt, megyek a dobozzal a karámhoz, aztán látom, hogy Remi le van feküdve. Letettem a dobozt (hogy ne keljen fel), oda mentem és mit látok, hogy Kristály is fekszik. Eddig soha nem láttam őt feküdni. Sütkéreztek a napon. Gyorsan rohantam vissza a fényképezőért, hogy veletek is megoszthassam. És nem keltek fel. Egy-két fénykép. Bementem, Remi rögtön felállt, Kristet pedig meg tudtam simogatni fekve. Nagyon örültem. Miután jelezte, hogy fel akar állni, elszaladtam a dobozért, Kristet kikötöttem, nagyjából átkeféltem, majd a farkát kifésültem, majd olló elő és egy kicsit beálltam fodrásznak. Olyan 10-15 cm hosszúra hagytam meg a sörényét. Farka pedig csánk fölé ér. Pedig valamikor (két éve vágtam utoljára) még csüdig ért, csak ellés után folyton beleakasztotta valamibe, így nagyon rövid lett.

Elengedtem, Remit megfogtam. Őt is végigdörgöltem. Róla alig jött le szőr. Aztán a sörényét is kifésültem. Abból csak 1 cm-t vágtam, mert meg akarom neki hagyni. De olyan dús, hogy az valami szép. Aztán a farkát is elkezdtem, majd mennem kellett lovagolni.

Betyáron voltam, jó volt, szép volt, nem volt nagy durranás. Néhányszor megugrott, de amúgy semmi gáz. Mentem vissza a tanyára.

Remit még egyszer kikötöttem. Majd megint gyorsan átkeféltem. Majd nekiálltam a farkát fésülni. Igen ám, csakhogy vagy ellépett jobbra vagy balra, néhányszor rámfarolt. Na mondom, elég a bolondozásból. Kicsit rácsaptam a fenekére, hogy most aztán elég. Először kézzel, majd sörényfésűvel elkezdtem fésülni. Kicsit ficánkolt még, de tűrte. Nála is elővettem az ollót. És amikor elkezdtem vágni a végét, biztos, hogy érezte, hogy vagdosom. Úgy ficánkolt, mint akinek tényleg fáj. Pedig amikor a sörénynél vágtam, olyan nyugodt volt, mint egy vaskígyó. Még párszor próbáltam vágni, majd miután egyszer sem akart nyugton maradni, ahol tartottam, azt kiegyenesítettem, hogy azért ne legyen már hullámos. Elengedtem, majd mehettek a legelőre.

Kicsit fényképeztem őket. Készült egy nagyon szép kép Remiről, csak a kerítés sajnos belelóg.

Elmentem kutyát tanítani. Tulajdonképpen csak ismétlés volt. Pankával kezdtem. Ül, fekszik, marad pipa. A fordult gyakoroltam. Már egész szépen megy. Aztán Lady jött. Kijelenthetem, hogy most már ismeri az alapparancsokat póráz nélkül! Ül, fekszik, marad kiváló. Nagyon megörvendeztetett.

Aztán kimentem Pankkal a legelőre, és csináltam meglepetés-fényképeket. Találgathattok, miről.

Utána pedig Benire felkapcsoltam a pórázt. Csak hogy szokja. Majd mentem aludni.

És mindez azért volt, mert ma 18 fok volt. Végre.

Először a blog
2011. március 3., csütörtök
Olvasási idő: 1 perc

Hol is hagytam abba? *visszaolvassa* Tervek és egyéb… Azt a következő posztban. Először blog. Hát mit is mondjak. Mostanában nincs olyan sok dolog. Izgulok a holnapi lovaglás miatt, akkor chapset kellene venni. Meg majd ha olyan lesz, akkor gumis hevedert is. Most 120 cm-es nemgumis hevederem van és nehéz bebújtatni a szíjba és meghúzni is nehéz (ezért apu húzza meg a hevedert).

Aztán egyre inkább kezdek beleszeretni Benibe, de amikor Panka olyan édesen néz, hogy az kibírhatatlan, akkor meg arra gondolok, hogy elég nekem csak két kutya. Plusz meg idővel a csikóval is foglalkozni kell. Várom.

Meg az előző bejegyzésből kimaradt, hogy lovaglás után kikapartam a lovak patáját. Kristé oké, Remiét is megpróbáltam, csak szűrésnek és ahogy húztam lejebb a kezemet, úgy emelte fel a lábát, de végül mindig ellépett, mert nem kötöttem ki. Mondjuk kötőfék sem volt (most sincs) rajtuk. De azért az haladás, hogy tudja, hogy fel kell emelnie a lábát.

Hétvége
2011. február 28., hétfő
Olvasási idő: 4 perc

A hétvégém úgy-ahogy jó volt. Délelőtt mentünk volna Betyározni, de indulás előtt megkérdeztük Vilibá feleségét (mert neki nem volt meg a telszám), hogy a hóra való tekintettel van-e lovaglás. Nem volt. Így el sem indultunk. Aztán aput megkértem, hogy vigyen el minket a Pankával a Sóstóhoz, hogy majd onnan Panka visszahúz. Megállt az autó, apu száll ki, hogy segítsen, indulnék, de mindig apuhoz ment volna, nem hazafelé. Így apu be a kocsiba és előttünk ment. Így szépen lassan megérkeztünk a tanyára, de azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy Pank egyedül húzzon. De ami a lényeg, hogy ez a csudálatraméltó kis eb rájött arra, hogy a fekete foltokat (betont) ki kell kerülni, és csak a fehéren (havon) szabad menni, mert különben nehéz lesz húzni. És szorgalmasan ki is kerülgette. Fuhh, de örültem neki, hogy magától rájött. Jövőre Benit is befogjuk (ha megmarad) Panka mögé, így kettesfogatom lesz és majd száguuuldunk. 

Ha már Beni, akkor egy picit abba kell hagyni a beszámolót. Döntöttem. Benit tanítom, ameddig nálunk marad, és majd valamikor lesz egy szetterem. Ha minden jól megy. Igen ám, de kezdem megkedvelni ezt a kis rosszcsontot. Bár Dojíí emléke mindig is meg fog maradni. Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak Rá.

Aztán beszámoló tovább. Délután 4-kor egyéb dolgok miatt (többek között apum elfoglaltsága miatt), felkerültem Kristre, csakúgy farmerban, semmi lovaglócucc nélkül. (najó, volt rajtam lovaglógatya, csak a farmer alatt.) Természetesen nyereggel. Csinált apu videó meg képeket, a videó az én részemről nocomment, a fényképek meg egészen jók lettek, csak néhol szegény Krist lemaradt.

Vasárnap nem történt semmi, mert matek után hazajöttem. Viszont anyuék mesélték, hogy a kicsik mindent, ami a (nyitott)folyósón található, szétrágtak vagy elhúrcolták. Igazi kis rosszcsontok. Majd megint jön a mindentaszánkbaveszünkésmegrágycsáljuk-kor. 

Ma pedig sok öröm ért. Először is úgy kezdődött, hogy elmentem a sulitól nem messze levő kutyakozmetikushoz. Belépek, köszönök. A kozmetikus egy vén banya öregasszony. Mondom neki, hogy van egy skótjuhászom (Lady), akinek az egyik füle feláll. Nagyban néz a falon levő németjuhászos képre. Kérdezi, az miért baj. Mondom, mert nem megfelelő a kiállításra. Nézegeti a képet. Mondom neki, nem németjuhász, hanem skótjuhász. Mondja nem ért hozzá, meghogy egyeztessek az állatorvossal, vagy az interneten keressek rá. Egy pillanatra úgy felhúztam magam, ahogy mondta az ajánlatait, hogy azt hittem, bevágom neki az ajtót kifelé menet. Pedig a tenyésztő ajánlott egy krémet, amire rákerestem a netet és mindent kidobott, csak a krémmel kapcsolatos nem volt. Ezért is mentem be ehhez a "tapasztalatlan" kutyakozmetikushoz. Majd körbe nézek a városban, hol van még kozmetikus, bár kötve hiszem, hogy lenne még egy.

A másik boldogság pedig, hogy Szilvi (a három oktatóval előtti oktatóm) felhívott, hogy van két új kislova (nem pónija, sem rendes lova, hanem kisló), és felajánlotta, hogy járjak hozzá lovagolni. Mivel délelőtt volt, így csak anyu beszélgetett vele. Anyu elmondta neki, hogy sokszor szóba kerül, mert ugye föl akartuk hívni tavasszal, hogy bejárok majd hozzá meg minden, meg hogy ugyanoda akarok járni, ahova ő járt (Kaposvár). És anyu kikötötte, hogy csak akkor járhatok hozzá, ha fejlődök, megtanulok ugratni. Mondta Ő, hogy örül ennek a kikötésnek, és így is lesz. Szóval teljesen happy van. Pénteket mondtam, amikor ráérek és nem kell tanulni. Holnap megyünk be a lovardába egyeztetni. Így pénteken Szilvi, szombaton Vilibá (Betyár), vasárnap pedig az énpicipackóm.

Város után mentünk ki a tanyára, körbenéztem mi van a kedvenceimmel. Minden oké, lovakat kiengedtem legelni. Utána fogtam egy csomó Darlingot és elkezdtem egy picit kutyut tanítani. Pankával kezdtem, csak abba kellett hagyni, mert az apróságok folyton rá másztak. De azért sikerült addig eljutnom, hogy Panka "akadály" nélkül lefeküdjön. Aztán Ladyt is ültettem és fektettem. Nála gyorsabban ment, mert itt már nem mászkáltak a kölykök. Ügyes volt. Azután Bent próbáltam ültetni, csak a tesói is folyton a jutalmat akarták. De azért kétszer sikerült leültetnem.