EquestrianBlog
Happy moments
2017. augusztus 2., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Avagy az elmúlt pár hét kedvenc pillanatai

Remény

• Kidőlt fatörzseken átugrálni (vezetve).

• Szabadon ugratások a körkarámban.

• Hiszti nélkül sikerül elmenni a tóhoz.

• Végigfont sörény.

• Amikor olyannyira felpörgeti magát az új feladat miatt, hogy nem tudom leállítani és inkább csak nevetek rajta.

• Normális szlalomozás – vezetve, háton.

• Amikor az alig magas ugrásnak is baromira fölé ugrik.

• Tóban úszás.

• Egyre gördülékenyebb pocsolyázás.

• Lenyergeléskor ki se kell kötni, egy helybe marad, míg el nem indulok a karám felé.

• Amikor bolondot csinál belőlem (azt hittem, hogy ha csak simán mellettem megy, akkor is odajön a karámhoz, de nem, farokfelvágva elrohant és mehettem utána).

• Amikor megkergeti a gyanútlan macskát.

• Érzem rajta, ahogy óvatosan lépked a vendég gyerekekkel a hátán

• Hosszúszáras lovaglások.

• Amikor olyan helyzetektől nem ilyed meg, hogy csak nézek (ellenben olyanoktól, amik tökre alapvetőek).

• Petra által sokat fejlődik.

• Amikor magától odajön hozzám – pláne munka után -, mert inkább velem akar lenni.

• Nagyon hosszú a sörénye.

• Egyre többször adja be a fejét.

 

Kristály

• Sikerül visszatáplálni

• Amikor “rodeózik” alattam

• Szinte botlás nélküli terepecskék

• Tavazás

 

Ők ketten. ❤️

  

  

Valóra vált álom
2017. július 26., szerda
Olvasási idő: 1 perc

Pont a minap gondolkoztam el azon, hogy egy kb. 10 évvel ezelőtti álmom vált valóra. Ugyanis 10 évvel ezelőtt egy nyári napon Pankámat sétáltattam a közeli tó melletti ösvényen, amikor is ellovagolt mellettünk egy férfi. Csodálattal és némiképp irigységgel néztem fel rá, hogy milyen jó neki, hogy erre lovagolhat. Tisztán emlékszem, ahogy félreállva leültettem a kutyát és ámulattal figyeltem, ahogy a ló kerekített nyakkal, fáslis lábait szedve elment mellettünk. A férfin nem volt kobak, és ezért is irigyeltem, pláne mert talán akkoriban kezdtem el lovagolni és a kobaknélküliség elképzelhetetlen volt számomra.
Azóta eltelt tíz év és bár közhely, de igaz: sok minden változott.
Az elmúlt két hétben mindkét lovammal, a 24 éves Kristtel és a 7 éves Remivel (bár nem túl biztonságos, pláne a “kicsin”) kobak nélkül lovagoltam azon az ösvényen, hogy megmártózhassunk a tóban.
És amikor Remivel léptettem hosszú száron, nyugiban hazafelé, akkor jutott eszembe ez a 10 évvel ezelőtti álmom.

Csodaszer 
2017. január 6., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Régen mindig nagy küzdelem volt a lovak sörényének és pláne a farkának a kifésülése, mivel mindkét ló hosszú és dús sörénnyel és farokkal van megáldva, ami a legyek hajtása miatt folyton becsavarodik. Ilyenkor bizony eltelt egy-másfél óra mire csak az egyik ló farkát tincsenként kibontottam.

Az egyik alkalommal, mikor nálunk volt a kovács, szóba került a dolog és ajánlotta, hogy próbáljam ki a Gliss Kur pumpás verzióját, mert azzal könnyebb lesz. A következő kuponos napok alkalmával be is szereztem kettőt.

Éppen alkalmas volt a tavaszi sörény- és farokápolás (értsd, formára vágás), így rögtön az alaposan összekócolódott sörényeknek estem neki. Rápumpáltam a sörényre a tövétől a végéig annyit, hogy épphogy nedves legyen és kb. félmaroknyi tincsenként elkezdtem kifésülni. Meglepődtem, mert simán vitte a kefe (egyszerű 300 Ft-os hajkefét használok). Ezután jött a tincsesre tekeredett farok. Négy részbe szedtem és részenként pumpáltam rá a folyadékból, alulról kezdve felfelé, ahogy fokozatosan fésültem kifelé. Először Kristállyal, majd Reménnyel is végigcsináltam ugyanezt.

A máskor három (vagy több) órás művelet a két lóra kb. egy-másfél óra alatt lement. Bár Kristály rezzen a pumpa hangjától, Remi pedig egyenesen megugrik tőle, nagyon megéri, ők meg majd hozzá szoknak.

Kb. egy éves használat, és a harmadik flakon után (a flakonok között nem vettem észre különbséget, mindegyik ugyan olyan jól működik) azt vettem észre, hogy kevésbé kócolódik és csomósodik össze a sörényük, így nem kell olyan sűrűn fésülni, illetve le lehet növeszteni hosszúra, mert eddig azért vágtam le, mert akár egy hét alatt szinte kibonthatatlanná vált. Most meg egy hónap után se. A lovak pedig nagyjából hozzászoktak a spriccelés hangjához.

(2015-2017)

Kristály állapota II.
2016. december 10., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap volt nálunk a doki és hosszú igérgetések után végre elhozta a szájterpeszt, amivel kiderült, élesek Kristály felső fogai. Ahogy mondta, nem vészesen, de kellemetlen neki, így megreszelte. Most már csak a hatásra kell várni.

Az elmúlt két hónapban Krist felszedett annyit magára, hogy már nem olyan csonti, mint szeptemberben, a bordája is alig látszik és a medence csontja sem annyira hegyes már. 

Egy hónapja Remi is vele jár ki legelni a rozsra, kb. déltől sötétig. A sok szabad mozgásnak köszönhetően Krist talán már nem botlik annyira, hisz előtte az összes mozgása annyi volt, hogy a karám egyik oldalától átbattyog a másikra. Most pedig egy igen nagy területet járhat be, Remi hatására pedig még többet mozog.

A látható javulás örömére, két hete felültem rá és megtettük a minimális kört. Nagyon fura volt rajta lenni, hiszen június vége óta nem ültem rajta, meg mert egész évben, pár kivétellel Remin lovagoltam. Szerencsére nem voltak botlások, csupán bicsaklás, de rá tudott nehezedni a lábára. Beni is nagyon örült annak, hogy végre eljöhetett velünk terepre (hiszen ha Remivel megyek, továbbra sem hívom) és Lady is végig velünk maradt, ugyanis végig lépésben mentünk. (Lady akkor szokott hazafordulni, akármilyen messze is vagyunk, ha megijed valamitől (fácán), vagy ha elkezdünk ügetni.)

Kristály állapota
2016. szeptember 27., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Nincs jól. Vagyis nem beteg, de még sincs jól. Öreg.

Az utóbbi fél évben sajnos lábügyben megromlott az állapota. Veszélyes lovagolni, mert egyre többet botlik és egyre kevésbé bírja magát visszaemelni a botlásból, amiből könnyen baleset lehet (és volt is még korábban). Mert nem valamibe belebotlik, hanem bokában megbicsaklik.

Augusztusban volt egy ügyességi verseny, amire vele terveztem elmenni, de a verseny előtt két nappal, amikor otthon gyakoroltunk, vészesen sokat botlott, így kihívtuk a dokit, hogy célirányosan megvizsgálja a lábait (felhajtotta a lábát), és megállapította, hogy fáj mindkét első lába. Felajánlotta, hogy ad neki fájdalomcsillapítót, ami kitart a verseny utánig, és akkor úgy indulhatnék vele. De inkább visszaléptem, nehogy baj legyen.

Azóta egyszer hoztam ki vezetve sétáltatni, Remi mellettünk rohangált, én meg fotóztam közben. A minimális körön mentünk, és az utolsó részen, a bekötőn konkrétan térdre esett.

Aztán augusztus végén ugye bedurrant mindkét ló hátsó lába.

Most pedig olyan szinten le van fogyva, mint szerintem eddig még soha. Ráadásul két hét alatt, pedig ugyanúgy eszik szénát is és zabot is. Megoldásként vettünk neki lótápot, plusz amíg van fű, addig csak ő kijár az udvarra napközben. Meg várjuk a dokit, hogy megnézze a fogát.

És ha mindez még nem lenne elég, két hete, szombaton (17-én) kiderült, hogy bal hátsó lábára nyírrothadása van (vérzett is), úgyhogy naponta-kétnaponta betadine-os kezelés és kovács minden héten.