Sóstó megint
Írta: dorka Mikor? 10.13. Kategória? Kristály

Hagyományosnak tűnhet, hogy minden évben, mikor ősz van, megkerülöm a Sóstót. Ez most sem volt másként. Tulajdonképpen semmi sem történt, csak kerültünk egy nagyot. Jól esett, hiszen már régóta terveztem, hogy megkerülöm a tavat, mert egyszerűen hiányoztak a szakaszok amiken végigmentünk: a nád és az erdő között, a tó és a főút között. 

5. évforduló
Írta: dorka Mikor? 09.21. Kategória? Kristály

A napokban döbbentem rá, hogy Krist öt éve van nálunk. Azt mindig is tudtam hogy szeptember óta nálunk lakik, csak a pontos dátumra nem emlékeztem. Aztán a napokban belelapoztam egy kis albumfélébe, amiben ezzel találtam magam szembe: "szeptember 21.-én kapni fogok egy lovat." Na bumm.

Kristtel hihetetlenül szerencsés vagyok, annak ellenére, hogy az elején nem alakult minden jól, bár az is az én hibám. Nem voltam eléggé felnőve a lótartáshoz. Az első két évben szinte alig foglalkoztam vele lovaglás terén, néha lecsutakoltam, kivittem legelni, de semmi több. És emlékszem, volt egy mélypontunk is, amiről csak arra emlékszem, hogy magam mellett vezettem és próbáltam lekapcsolni a vezetőszárat, de húzott és nem bírtam. Aztán valahogy lekapcsoltam és elrohant.

Aztán kaptam egy kölcsön-nyerget, ami jó volt, de hirtelen, karácsony körül elvitték. Ott két hónap kimaradt, ugyanis februárban, névnapom alkalmából megkaptam a nyerget, és onnantól kezdtem igazából vele foglalkozni.

Terepekre jártunk. Először kobakban, meg gerincvédőben, és ahogy egyre jobban kiismertem, úgy hagytam el ezeket a védőfelszereléseket.

Tavaly volt még egy mélypontom Vele, úgy került hozzánk egy időre Móric. A mélypont oka a bukdácsolás volt, ami sajnos Krist velejárója, de ezt így kell elfogadni. Végül rájöttem, hogy nála türelmesebb és bátrabb lovat találni nehéz.

Sok mindent nem ismert az elején. Nem tanították meg neki a futószárazást, és a csizmasegítségekre sem reagált. Most már mind a kettő kitűnően megy: futószáron elengedetten mozog, nem húzza a szárat, nem fordul be. Lovaglás közben pedig ha éppen megérzi a sarkam nyomását, rögtön reagál, és állásból is simán megindul ügetésben.

Kocsiban is szépen megy, bár inkább télen használom, szánkózáshoz, tavaly így is lett meg vele az első balesetem: felborultunk.

Részt vettem vele két szüretin, mind a kettő hatalmas élmény volt. Aztán két versenyen ott lehettünk, mindkettőn szép eredményeket értünk el (egy harmadik és egy első helyezést). Egyszer a vásárba is elmentünk. De ami talán a legfontosabb, hogy Kristállyal rengeteg új ismerőst és barátot szereztem, nem csak a környéken, hanem az egész városban.

Bár kissé hajlott már a háta, főként a 20. életéve miatt, de a nyereg takarásának köszönhetően ezt senki sem így gondolja, és amikor rákérdeznek a korára és elárulom, mindenki azt mondja: tényleg? Igen, nagyon jól bírja, a lábai is fájdalommentesek. Most egy kicsit soványodik, de ezt plusz zabbal ellensúlyozzuk és remélem csak a tél közeledésének tudhatom ezt be és tavasszal megint gömbölyű lesz.

Szeretnék még ennyi időt eltölteni Veled, és még legalább ennyi jó emléket szerezni. Köszönöm ezt az öt évet! Nálad jobb első-lovat keresve is nehéz találni. Annyit írnék még Rólad, hogy az már kész regény lenne, de a fejezetek megvannak a blog bejegyzéseiben.

Kristály ugrik
Írta: dorka Mikor? 09.08. Kategória? K. Zsófi, Kristály

Oké, ezt a bejegyzést kicsivel több, mint három év után írom meg, és (sajnos) már nem is nagyon emlékszem a dolgokra.

Szüreti utáni nap, még mielőtt hazajöttem volna, Zsófi felült Kristre, hogy ő is lovagolhasson. Először a benk nélküli pályán tett meg pár kört, közben én fényképeztem őket. Aztán egy hirtelen ötlettel átmentünk a másik pályára, ahol egy csomó akadály volt kirakva. Megkérdeztem Zsófit, akar-e ugratni Kristállyal. Akart. Így hát az egyik akadályról levettem a rudakat és kezdésnek csak egyet hagytam a földön a két kitörő között. Zsófi pedig először lépésben, majd ügetésben átment felettük. Ezután egy kis x-et csináltam, mindkét rudat a lehető legalacsonyabbra téve, ezt Kristály át is lépte, egészen a haramadik vagy negyedik emelésig, azt már át is ugrotta és itt hagytuk abba a dolgot, mert Zsófi nem tudott ugratni. Leléptetés után kicsit pihentettük, mielőtt hazamentem volna vele. Hazafelé nem volt semmi probléma.

Kicsit érettebb fejjel és némileg több tapasztalattal visszatekintve elég nagy hülyeséget csináltam, hisz nem szabadott volna egy olyan lovat ugratni, akinek a lábai nem alkalmasak (botlik), egy olyan lovassal, aki egyáltalán nem is tud ugratni. Szerencsére nem történt baj, így erre az egészre egy nagyon jó élményként tekinthetek vissza.

2016.12.16-án írva.

Szüreti felvonulás 2013
Írta: dorka Mikor? 09.07. Kategória? K. Zsófi, Kristály, V. Fanni

Reggel bementünk megetetni és elrendezni Kristályt. Utána hazamentünk reggelizni, de mehettünk is vissza készülődni. A felvonulás fél kettőkor kezdődött, de egyre már kész kellett lenni. Késve értünk be a lovardába. Gyorsan összekaptam Kristet, felraktuk a nyeregalátétet, meg a nyerget. Befontam a farkát. Zsófi sokat segített. Végül én is átöltöztem. És mikor felültem, épp indult ki a menet a lovardából. Eléggé hátra kerültem, de ennek még nem volt jelentősége, hiszen a sorrendet még ki kellett alakítani. A Bendzsónál vártunk mi, lovasok. Nagyon meleg volt, így vizeket osztogattak szét. Aztán megkérdeztem egy szervezőt, hogy hova menjek, mert tényleg nem tudtam. Két lehetőség volt: vagy a csikósokkal maradok, csak ők fel le vágtáznak, meg bolondoznak a betonon, vagy a versenyesekkel, a rendőrlovasok előtt. Végül a másodikat választottam, így az utolsó pillanatban kerültem a végső helyemre: a versenyesek után V. Fanni és egy másik lovas mellé. Az egyik versenyes lány mondta, hogy tartsak távolságot a lova után, mert rúghat. Sokszor sok időre kellett megállni. Krist hellyel közzel bírta, de a versenyes lányok lovai eléggé toporogtak. A lányok nem győzték lefoglalni őket körözéssel, félfelvételekkel. Végül nagy nehezen bekerültünk a színpad elé, de itt nem volt elrohanás a tavalyival szemben. Szépen mentünk lépésben (a Mediterrán előtt), be a lovardába. Bent lenyergeltem, bevittem a bokszba és adtam neki egy kis időt pihenni.

A felvonulás jó volt, bár nagyon meleg volt az idő és sokat kellett ácsorogni. Sok ismerőssel találkoztam, akik megdícsérték a lovat és a ruhámat. Negatívum, hogy nem mondták meg konkrétan, hogy hol a helyem (tavaly volt egy fix pozícióm), így a nevem sem hangzott el.

Sanyi, Krist
Írta: dorka Mikor? 09.05. Kategória? F. Lili, Kristály, Panka

Fél ötre beszéltünk találkozót, de mindkettőnk késett. Hatra pedig mindkettőnknek haza kellett érni.

A játékboltosok felé indultunk el, Panka is jött velünk. A tanyánál, az egyik kutya szó szerint rátámadt Kristre, de Pank gyorsan elterelte a figyelmét és egymással foglalkoztak. Mi pedig elinaltunk, ki ügetésben, ki vágtában. Elmentünk egészen a régi lovardához vezető útig, majd jobbra fordulva azon mentünk ki a betonra. Hol gyorsabban mentünk, hol lassabban, Pankára pedig minduntalan rá kellett szólnom, hogy menjen arrébb, mert Sanyi eltapossa. Mikor a betonra értünk, még volt húsz percünk, mondtam, hogy teljesíthető. De nem. A végén rohanni kellett. Lefordultunk balra a fenyvesbe, majd miután kitaláltam gyorsan, hogy hogy jutunk a leggyorsabban haza, útirányt vettünk. Végül a Gomba tanyánál jutottunk ki. Lili hátul bement a tanyára, én meg mentem ki az O. útjára. A sarki tanyán a kutya szó nélkül átugrotta a kerítést, majdnem nekünk jött. Szerencsére a szembejövő biciklis beparancsolta. Utána már gyorsan hazaértem én is.

Szerintem egy ideig nem fogok terepre menni. A kutyák miatt. Max a Sóstóra vagy a városba.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés