EquestrianBlog
Fedeztetés
2013. augusztus 25., vasárnap
Olvasási idő: 1 perc

Hosszú győzködés után mégis belementem, hogy esélyt adjunk még egy csikóra. Már hétfőn, mikor hazajöttünk, észrevettem, hogy Kristály sárlik. Meg másnap az ismerősünk is mondta, hogy nagyon sárlik az a ló. Végül tegnap eldöntöttem, hogy belemegyek még egy csikóba. Ma reggel fel is hívtuk a Matyit, hogy mikor ér rá, nézze meg a lovat, hogy ő hogy gondolja. Kijött, megnézte, azt mondta, délután hozza a Vagányt (Remi apját). Ki is hozta. Én meg kikötöttem a Remit, hogy ne rendetlenkedjen.  A fedeztetés nehezen ment, Krist kicsit kirúgott, ezért kapott pipát, fel kellett kötni a farkát, meg a hátsó lábai alá ástunk. A végén pedig sétáltunk egy nagyot, hogy benn maradjon a sperma. 18 nap múlva nézni kell, hogy majd megint sárlik-e. De remélem nem.

Szüreti mustra
2013. augusztus 19., hétfő
Olvasási idő: 1 perc

Reggel megetettünk itthon is ésKristet is. Aztán mondták, hogy lassan készülhetek, hiszen nemsokára kezdünk. Aztán mondta a Robi, hogy nem kell még, majd kb egy óra múlva. Oké, akkor én nyugisan elvittem a lovat lefürdetni. Épp végeztünk mikor jön a Zsófi és mondja, hogy 10 perc és kezdünk. Ja, és mióta szólt a Robi, azóta eltelt kb. negyed óra. Hipergyors nyergelésbe kezdtünk, még felvettem a fehér blúzt meg a fekete nadrágot, és pattantam is lóra.
Még két kocsis, meg még egy lovas volt rajtam kívül. Én mentem utolsóként. Mondták a nevemet, meg Kristályét. Aztán hozzáfűzték, hogy tegnap Nagy előnnyel megnyertük a versenyt. Eközben megtettem egy nagyobb kört a füves pályán. Próbáltam Kristet összeszedni, tarkóra engedtetni, én pedig helyesen lovagolni. Végül odaértem a tribünhöz. Vili bácsi volt ott, meg Varró Józsi bácsi, meg egy kecskeméti valaki. Vili bácsi kezet fogott velem, kozben kérdezték, hogy nem ijed-e meg a forgalomban. Még lefényképeztek, majd indultam ki a bejárathoz. Még egyszer visszamentünk, ezúttal mindnyájan. Az egyik kocsi mellett mentem, mert ha mögötte mentem volna, Kristnek lépésben kellett volna mennie. Megtettünk egy nagy kört, aztán mindenki ment a maga dolgára.
Én még ott maradtam a kapunál az árnyékban és a kisgyerekeket lovagoltattam. Élvezték.

Lovardában
2013. augusztus 18., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Pénteken elég korán elindultunk, olyan 4 körül. Tök gyorsan be is értünk, olyan fél óra alatt. Bent elmentem az istállók felé, majd egy srác megmutatta, hogy melyik lesz Krist boksza. Ám nem nyergeltem le, hanem meg akartam kerülni a pályát, ezzel is frászt hozva a Robira.  Ugyanis én jobbra indultam el, ahol is a benkes pálya (egyik) bejárata van. Mert ő azt hitte, hogy rá akarok menni a frissen szántott pályára.  Én meg mondtam neki, hogy csak kerülni akarok egyet. A füves pályánál találkoztam a Vilivel. Elemeiről kérdezgetett. Továbbmenve visszaértem a bejárathoz, de inkább a fák között szlalomoztam. Vártam, míg a többiek is bemennek a pályára. Aztán bementünk. Kristtel szokás szerint gyakoroltam: ügettem, léptem, kicsit gyorsabban ügettem a hosszú falon, stb.
Közben apu is megjött, és a kerítéshez támaszkodva figyelt. Odajött az egyik ismerősünk, aki mondta, hogy szépen ülök, de azért tartsam be a lovarda szabályait. Vegyek rövidebb szárat, csináljak félfelvételeket, engedtessem tarkóra, csináljak köröket, hajlítgassam.
A végére eléggé elfáradtam, de Krist legalább szépen meghajlította a nyakát.
Végül leléptettem, aztán bementünk. Megetettem, bepakoltam és mentünk haza.
Ma pedig csak délután gyakoroltam egy kicsit. Azokat, amiket pénteken is. Ma is ügyes volt. Futottunk gyorsan is meg lassan is. És szinte mindig reagált az első jelre.

Szent István Napi Vígasság
2013. augusztus 17., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Már reggel, korán, úgy hatkor fent voltam. Melegítőben voltam, mert hideg volt, és hogy ne koszoljam össze a fekete versenygatyámat. Bepakoltuk a kocsiba az új nyeregalátétet, meg a felszerelést, meg egy kis szénát és mentünk be. Fanni már bent volt. Ekkor volt hét óra. Krist megkapta a zabját, addig kipakoltam, és miután kész lett, kivittem leápolni. Elég alapos csutakolást kapott és a farkát is befontam.  Nyolctól volt nevezés, addigra a nyergelés is kész volt. A szokásos két számunkba neveztem: az ügetésre, és a vágtásra. Visszamentünk, átöltöztem és ültünk is fel lóra. Egyszer megkerültük a gyakorló pályákat, majd be is mehettünk rájuk. Kilenckor kezdődött a kicsik kategóriája, utána volt az ügetés, majd a vágtás és ebéd után az ugratásos ügyességi. Fanni az ügetésesben Díszessel, a vágtásban Niftivel ment. A mini kategóriáig lightosan gyakoroltunk, sokszor megálltunk pihenni. Nem mondom, azért párszor mentünk full ügetésben, hogy azért ne kelljen noszogatni. Sokszor gyakoroltam szlalomot meg keresztet, meg sokat lovagoltunk körökben.

Aztán meglett a sorrend: Fanni tizenhatodik, én tizennyolcadik voltam. A pálya a következőkből állt: start – bója – bója – szlalom (4 oszlop) – kereszt (három bója) – bója – "szoba"* – L-folyosó – kulcs – bója – ferdekapu (híd) – cél. Az L-folyosó előtt Krist megtorpant, mert nem tudta, hogy át kell lépni, vagy mellette kell elmenni, és a ferdekapuban is éreztem a bizonytalanságát, de ahol lehetett, hagytam, had menjen. 1:17 mp-et futottunk. Mi voltunk a legjobbak, a másodikat egy röpke 10 mp-el lehagytam (ő 1:27-et ment). A végén két lovas még egyszer végigment a pályán – versenyen kívül – ugyanis ők leestek a lóról. Az eredményhirdetésnél ők különdíjban részesedtek. Egy kupát (hatalmas), érmet, sapit, meg egy csomó nyalánkságot kaptunk.

A következő versenyszámig kicsit gyakorolgattunk, párszor engedtem, had menjen, még egyszer átvettem a kitett akadályokat. Fanni meg kihozta a Niftit. Pályát néztünk, ami a következőkből állt: start – bója – bója – "szoba" – bója – kereszt (négy bója) – szlalom (négy oszlop) – L-folyosó – U-folyosó – kulcs – ferdekapu (híd) – cél. A pályavonal pedig 300 m volt (az előző kevesebb). Itt korán sorra kerültünk: én negyedik, Fanni pedig ötödik volt. Nem szerencsés az elején sorra kerülni – szerintem. Az időm szuper volt. Hosszabb pályavezetéssel, csupán egy másodperccel lett több, mint az előző: 1:18-at mentünk. Viszont vertünk hármat: kettőt a keresztben (be és kimenetnél), meg egyre nem tudtunk rájönni, de valószínűleg az L-folyosóban. De sebaj. A vágtásban nem is azért mentünk, hanem a vicc kedvéért – ha nem vertem volna, harmadikok vagy negyedikek lehettünk volna.

Miután végeztünk a pályával, elvittem még egy-két körre leléptetni, majd bevittem, lenyergeltem és bevezettem a patamosóba, a hasa aljáig lefürdettem, még egy kicsit vezetgettem, hogy megszáradjon és elhelyeztem a bokszban. Erra a napra békén hagytam. Még este bementünk megetetni, én egy kicsit kihoztam, hogy mozogjon.

* egy téglalap volt letéve, és a bal alsó, és a jobb felső sarokba volt letéve bója.

Terep négyesben
2013. augusztus 14., szerda
Olvasási idő: 1 perc

Régen voltam már a kutyákkal meg Kristtel terepen. Lady nem jött velünk, de a másik kettő igen. Megint mások nyomait követtük, hárman voltak. A kettes számú utat járták végig. Én nem igazán mertem arra menni, ugyanis a visszafelé vezető úton már találkoztunk agresszív kutyákkal. Most is találkoztunk egyel, de az szerencsére nem volt éppen agresszív. A sarkon már kiszúrtuk egymást, a kutyák még nem vették észre. Megállítottam Kristet, figyeltem, hogy reagált a lóra. Egyet lépett hátra, erre a többiek is észrevették, én meg bíztattam őket, hogy megkergessék. És ez így jó is volt.