Első Kristályos – a verseny
Írta: dorka Mikor? 09.30. Kategória? Kristály, Verseny

Ma reggel hétkor keltem, fél nyolcra bent voltunk, megetettem Kristályt. Én addig kipakoltam az autóból. Fél óráig pucoltam több-kevesebb sikerrel, majd felnyergeltem és kimentem a gyakorló pályára. Volt egy "kis" tömeg. Először a manók jöttek, akiket vezetnek kb. 3-7 évesek. Utána jött a kezdő ügyességi, amiben Kristállyal indultam. 13. voltam, a pálya a következő volt: start – kulcs – 2 bólya egymás mellett, egy vonalban – kereszt – szlalom – kapu – kapu, fordítva – bólya – cél. Ezt jól meg is csináltuk,, ahogy vártam, Krist a szlalomnál és a kapunál belassult, amúgy szépen ment. Hibátlant, harmadik legjobb idővel.
Ezután Kristet átadtam Nórinak, had legyen rajta. Én pedig Gazsiva ültem, hogy gyakoroljunk. Még ügetésbe sem volt hajlandó menni. Szilvi bíztatott, hogy kerüljem meg a benket ügetésben (!) és úgy köszönjek a bíróknak. Ezzel szemben végig lépett a drága. Végül start, én meg szétrugdostam a drágát, végül beindult, sőt egy kis vágtát is megengedett. Így tettünk meg egy hibátlan kört, ötödik legjobb idővel (ki gondolta volna). A pálya ugyanez volt, mint a kicsiknél. Gazsit odaadtam Briginek, mivel utánam jött, megvártuk az eredményhírdetést, aztán bevittem az öregemet, vagyis Nóri belovagolt vele. Kapott két óra pihenőt, addig megebédeltünk, végül kettőkor hazaindultam vele, zsebemben két éremmel, két tábla csokival és egy kupával.

Első Kristályos – előzmények
Írta: dorka Mikor? 09.29. Kategória? B. Szilvia, Kristály, Verseny

Ma rendezték meg Robiék a Regruta Gyermek Ügyességi Lovasversenyt benn a Laktanyában. Persze ennek is volt előzménye.
Amikor megtudtam, hogy lesz verseny, rögtön tudtam, hogy Kristállyal is fogok indulni. A kezdő (lépés-ügetés) ügyességiben. A vágtásban meg Gazsival. Előtte, csütörtökön bementem a Szilvihez, hogy mi lenne, ha megyek Gazsival is, mondta, hogy kicsit későn szólok, de tőle mindegy. Meg mi lenne, ha beviszem Kristet szombaton, hogy ne reggel hétkor keljen belovagolnom, hanem délután. Ezt már nem helyeselte annyira Végül azt is megbeszéltük, hogy ma 5-kor találkozunk és gyakorlok Gazsin.
Ma háromkor már lovat pucoltam, háromnegyed négykor még nem végeztem, de már indulni kellett volna. Végül felnyergeltem és elindultam. Előrelátóan vittem magammal pálcát, ami jól is jött a szokásos helyen. Bár a sok kő és a fájós pata miatt lassan haladtunk, de végül beértünk. Brigi Gazsin gyakorolt, Fanni pedig Nifti-Fiftin (Vandát elvitték, ő az új ló).  Robiék is pont akkor edzettek, én egy darabig a pályán kívül álltam és beszélgettem Kristályról (sokan azt mondják, nem is látszik rajta a 19 év – hát nem is). Végül bementem a bal oldali pályára, hiszen oda voltak felállítva az akadályok. Párszor végigmentem Kristállyal az akadályokon. Először még csak lépésbe vette, de aztán a legtöbb már ment ügetéssel is. Végül szóltam apunak, hogy jöjjön be, hozza a takarmányt. Még Nóri felült rá kipróbálni, be is lovagolt vele, majd lenyergeltem. Bevittem a Dzseni helyére, ahol a szüretin is volt. Megetettük, a felszerelést betettük a kocsiba és jöttünk haza. Gazsira fel sem ültem.

Az éjszakai járőr
Írta: dorka Mikor? 09.13. Kategória? Kristály, Panka

Még a nyár végén történt, hogy délután kivittem Kristet legelni az udvarra. Közben eltelt az etetési idő, be kellett volna vinni a lovat, ha besötétedik 1) vagy bemegy magától és utánazárjuk a karámajtót, 2) vagy bevezetjük. Eltelt a vacsora idő, a Krist sehol, én pedig azt hittem, hogy bent van a helyén zárt karámajtókkal. Alszok, egyszer csak hangos fül csattogásra ébredtem. Hajnali fél három volt. Panka valahogy bejutott az ajtón és bejött a szobámba, ott pedig lerázta magát. Gyorsan leszidtam és kiengedtem. A kültéri villanyt felkapcsolva pedig látom, hogy a terasz előtt ott legel Krist. Gyorsan felhúztam egy pulcsit, és bevezettem a karámba. A zabot már megette, szóval járt benn, csak senki sem csukta utána az ajtót. 

Előttem az utódom
Írta: dorka Mikor? 09.08. Kategória? Esemény, Kristály

Vagyis volt egyszer egy szüreti felvonulás.
Már tavaly eldöntöttem, hogy én igen is, idén fel fogok vonulni Kristállyal. A héten elkezdtem vele gyakorolni. Mármint mentünk terepre, hogy ne csak úgy rögtön kb. 15 km-t nyomjunk le. Először az alap terepet tettük meg, majd elmentem az egyik ismerősünk tanyájához (H.M.), harmadik nap pedig futószáraztam. Először kérdés volt, hogy megyek-e egyáltalán, ugyanis sokszor botlik, mert hosszú a patája. (megkörmöltetni meg nem akartuk, mondván, hogy a beton ledarálja).
Végül szombaton nekiálltam másfél órával az indulás előtt ápolni, de még mindig nem lett makulátlanul tiszta, de már indulni kellett, mert fél egyre kellett beérni a laktanyába, az út pedig fél-háromnegyed óra. Pálcát nem vittem, ami igen nagy hiba volt. Anyuék pedig utólag nem találták meg (mert kb. az első kanyar után az eszembe jutott), és én sem találtam még meg. A versenyen használtam utoljára. Zárójel bezárva. Baromfi telep, vasút, lőtér oké, aztán jött a csatorna feletti híd, ami fölött konkrétan végig kellett rugdosnom. Az utcán minden oké, majd jött a gazdag rész, ahol egyszerűen nem volt hajlandó tovább menni, és szinte az összes szomszéd kijött a csettegésre, pálca meg ugye nem volt nálam. Én kértem szépen, hogy adjanak egy kiba***tt ágat, de ők nem tudtak. Kristály meg ott alázott le. Végül leszálltam, vezettem egy darabon, kerestem magamnak pálcát, felszálltam, több kicsit rácsíptem és már ment is, mint a kisangyal. Végül beértünk a laktanyába, ahol anyuék már vártak. Leszálltam, apu fogta Kristet, én ettem, ittam, kerestem normális pálcát, de miután nem adtak a Robiék, átvettem a felsőm és már szálltam is fel. Két perc múlva mondták is, hogy indulunk.
Egy csaj mellé kerültem a 12. számú hintó mögé. Csődije volt, mondta, hogy ne menjek közel. Végig dirigált, már totál az agyamra ment. Amúgy amíg a vasútig értünk, addig sokat kellett várni, aztán viszonylag gyorsan haladtunk. Én végig mosolyogtam, kutattam az ismerős arcok után. Krist az aláztatás után überjófej volt, csupán a csatornától félt, ami örök-ellenség számára. De azt hiszem, azt is megszokta. Az ostoroktól nem félt, bár egyszer közvetlen mellettünk csattant, akkor csak megrezzent, nekem meg csöngött a fülem, és mondtam, hogy én egy darabig nem fogok hallani. Végül a volt szűts iskola előtt lefordultunk, ugyanis a mozi mellett volt a színpad, ahol bemutatták a felvonulás tagjait. Én illedelmesen megálltam, a csaj pedig elgaloppozott, mert egyszerűen nem tudta megállítani a lovát, aki minden áron az előttünk levő fogat után akart menni, és ment is. Először a csajt mutatták be, öt éves kora óta lovagol, ő a legfiatalabb lovas. Ezután engem mutattak be, én is öt éves korom óta lovaglok (rosszul mondták, csak öt éve, 12 éves koromtól), sok sikert kívántak és mehettem el. Végigügettem a gimiig, majd elmentem a coophoz, ugyanis ott vártak ránk. Elmentünk az Éliás előtt, majd jobbra fordultam én, a csaj ment a lovaskocsi után, mert ők meg arra mentek. Végül az 53-ason átkelve, a Lidl mellett mentünk be a laktanyába. Egy picit gyakoroltam a pályán, megismertettem a színes rudakkal. Aztán anyuék is beérkeztek (ekkor volt három óra), lenyergeltem, betettem az egyik bokszba, és négyig kapott egy kis pihenőt. Mi addig elmentünk fagyizni.
A hazafele úton nem volt semmi bökkenő, simán ment, szépen, tempósan.

Hosszabb túra
Írta: dorka Mikor? 08.12. Kategória? Kristály

Ma délután felnyergeltem, és találomra elindultam. Megint más lovasok nyomait követtem, de egy idő után letértek erre, ezért továbbmentem, és végül ott jutottam ki, ahol egyszer a Robiékkal túráztunk. Végül elindultam a szomszéd falu felé, de egy kanyarnál elindultam vissza. A vasút előtt is elfordultam visszafelé. Sokat ügettünk, Kristály nagyon ment volna, alig bírtam visszatartani. 10,25 km-t mentünk, amit viszonylag gyorsan, másfél óra alatt megtettük. A végén a legutolsó szakaszon, amikor hevedert lazítottam, Kristály olyat bukott, hogy szinte térdre esett, én meg majdnem leestem. Így eldöntöttem, hogy amikor hevedert állítok, inkább megállítom, mert rájöttem, ha előre dőlök – főleg a túra végén -, simán elveszti az egyensúlyát.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés