Zsófis lovaglások
Írta: dorka Mikor? 07.16. Kategória? Kristály, R. Róbert

No, ugye kedden délután megjött Zsófi, aznap nem is lovagolt Kristályon, hanem szerdán délután elkísértük a lovasokat, de arról már írtam, így azt bemásolom ide:

A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszáltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt. 

Ez volt szerdán. Csütörtökön délelőtt mentünk Robihoz lovagoni, már hozták ki a lovakat, amikor odaértünk. Chantallra és Pónira volt még hely, én inkább Chantallra ültem, tudván, hogy Póni okosabb ló és nem hülye. Bemelegítés – lépés, ügetés – után szabadon csinálhattuk a gyakorlatokat, amik le voltak téve. Majd újra behívott minket, nagyokat a Robi és vágta mindkét kézre. Utána Robi elmondta a pályát: start – kereszt – ferdekapu – ugrásokat megkerülve kulcs – ugrásokat megkerülve bólyafolyósó – labirintus – szlalom – ugrásokat megkerülve bólyafolyósó első két bólyapárosa – cél. A "kicsik" lépésben, ügetésben csinálták, mi addig a lovakat járattuk, aztán mi vágtával csináltuk végig a pályát. Chantall tök könnyen beugrott vágtába, sokszor nekem kellett visszahúzni. Aztán leléptettük a lovakat, majd bementünk, lenyergeltünk, Robi lefürdette őket, majd láttunk egy Táltos-hempergést a porban, majd mentünk haza.
Délben aludtam egy jót, majd késő délután újra fölnyergeltük Kristályt, de nem terepre mentünk, hanem Zsófit fogtam futószárra, had gyakorolja az ügetést. Szépen ment, a végére már szabadon ügetett a futószáras helyen, mert máshol nem volt hely. Elég későn végeztünk, de jó volt.
Pénteken kétszer is lovagoltunk. Délelőtt szabadon ment, járóiskolát is belevettük, majd kimentünk egy kisebb terepre, ahol már egyedül ügetett. Krist normális volt, nem rohant. Nyergelés után kinthagytuk legelni.
Délután fél négykor kezdtünk el nyergelni, de gyorsabban felnyergeltünk, mint gondoltam, így megtettünk egy háromnegyed órás terepet, Zsófi Kristállyal, én pedig bicajjal. Elmentünk egészen addig, ahonnan a Panka télen behúzott a szánkóval, sőt egy kicsit tovább is, ami homokos és dombos is volt, engem eléggé lefárasztott. Ezen a terepen még többet ügetett Zsófi, itt márKristály  húzott egy picit. A bevezető úton Krist mellett bicajoztam, amikor egyszer csak Zsófi alatt elbukik, de olyannyira, hogy a térdét felhorzsolta. Zsófi rögtön leugrott róla, én meg eldobtam a bicajt, azt megnéztem, mi volt. Csak két kis seb a bal térdén. Szerencsére. Zsófi visszaült, egy picit még gyakoroltunk a futós helyen, hogy bemutassa anyukájának, mit tud, aztán bementünk. De sokat bukdácsolt. Aztán apu emlékeztetett, hogy volt régebben egy sérülése, aminek ez a "maradványa" (ha elfárad, bukik). Lenyergeltünk, aztán benthagytuk az udvarban legelni. Aztán Zsófi is elment.

Lovasok
Írta: dorka Mikor? 07.15. Kategória? Kristály, Más

Kedden kora délután megjött Zsófi, vele vártuk a lovasokat. Unalmunkban és talán izgalmunkban elvittük a kutyákat sétálni, Lady nem jött velünk. Kimentünk a btelep sarkáig, ott vártunk fél órát, aztán visszaindultunk. Már majdnem beértünk a tanyára, amikor apa telefonon szólt, hogy a sóstónál vannak a lovasok. Az addig oké, csakhogy még nem raktuk át a Remiéket az ideiglenes helyükre. Kicsit rákapcsoltunk a gyaloglásban, hogy minél gyorsabban beérjünk és szóljunk Z.-nek hogy át kell rakni a lovakat. A kecskéket áthajtottuk a legkülső karámba, Kristályt átvittem a közápsőbe (számára az volt a legbiztonságosabb, bár drótkerítés vette körül. Aztán megpróbáltam Remit is átvinni Krist helyére, de miután elveszítette az anyjával való szemkontaktust, megőrült: majdnem elütött, mindig visszafordult. Mondom, akkor kerítést bontunk. Gyorsan szétbontottuk két oszlop között a karámot. Remi csak úgy száguldott az új helyére. Még annyi időnk volt, hogy a bevezető úton félútig a lovasok elé menjünk Zsófival és útbaigazítsuk őket. Bent a karámban kikötötték a lovakat, lassan lenyergeltek, közben megmutattam a felszerelésük helyét és megnyugtattam őket, hogy bár a villanypásztor be van húzva, nem lesz bekapcsolva. A nyergelés után megmutattuk a szobájukat, bemutatkoztak anyáéknak, majd megetettük a lovakat és utána vacsora. Közben beszélgettünk. Vacsora után még elmentünk a sóstóra egy éjszakai fürdésre, ami tök jó volt (bár én nem mentem be a vízbe). Alvás előtt ránéztünk a lovakra, majd mentünk aludni.
Szerda reggel nagyon korán keltem (4 után óránként), ugyanis megijedtem, hogy elmentek a lovasok. Közben ők is aludtak. Kimentünk Zsófival a lovakhoz, vittem fényképezőgépet, csináltam egy csomó képet. Öt ló volt: volt egy Kese nevű kisbéri (Zsófi kedvence); egy pej hókával, szintén kisbéri (én kedvencem); egy sárga shagya-arab; egy sötétpej és egy pej ló, melyeknek nem tudom a fajtáit. Lassan előszállingóztak a lovasok, majd megbeszéltünk egy délelőtti strandot a Sóstón, melyre Ladyt is elvittem (bővebben: későbbi poszt). A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. Mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszéltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt. 

Kétszer terep
Írta: dorka Mikor? 06.27. Kategória? Kristály

Szombaton eljött apunak a bátyja, felesége meg az unokája, Zsófi, aki szintén lovas.
Megjöttek. Rögtön ló, megmutattam neki(k) Kristályt meg Remit. Kérdezte lovagolunk-e. Mondtam, igen. Erre bevallotta, hogy készült.
Vendég(el)látás (mitkérszinni, foglaljhelyet, mitkérszenni stb.) kihoztam Kristet, leápoltuk, felnyergeltem. Majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy teli van. Meglepően sokat is vágtázott. Majd felült Zsófi, én pedig futón vezettem. Kimentünk arr az útra, amerre először mentünk (én meg Krist) terepen. A lefordulónál pedig én is lóra ültem: Zsófi a nyereg mögé csusszant, én pedig a nyeregbe. Előtte negyedúton pedig lecsatoltam a futószárat. Most nem sietett, tök nyugodt volt Kristály. Visszafelé már volt egy tök bunkó autós. Kristály megijedt, erre észrevedtük, hogy jön, mentem fel az út mellé, erre mégjobban ránkjött. Hú, de beszóltam neki. Visszamentünk, lenyergeltük, bevezettem az udvarba. Ebédeltünk, majd felültettem szőrén Zsófit, visszavezettem Kristályt, majd megint felnyergeltünk. A bekötőig egyedül ment, majd megint lóra szálltam és elindultunk. Most a tó felé indultunk, de a btelep mellett nem kanyarodunk el, hanem a szomszéd előtt eljöttünk, majd a másik szomszéd mögött és vissza a bekötőhöz. Olyan fél óra, háromnegyed óra lehetett. A bekötőtől befelé megint egyedül ment. Bent lenyergeltünk, ezentúl visszavittem a karámba Kristályt, elpakoltuk a cuccot az istállóba. És már mentek is. De a nyáron még jönni fog Zsófi két-három napra. Lovagolunk, fagyizunk, szóval minden lesz.

Félútig
Írta: dorka Mikor? 06.21. Kategória? Kristály, Kutyák

Nos, úgy kezdem, hogy volt egy elhatározásom, hogy megcsinálom a facee-re a profilképemet, apu segítségével. Az egészet úgy képzeltem el, hogy naplemente (kb. 7 – fél8 körül), a lovon ülök és apu a nappal szemben áll, hogy direkt egy sötét árnyék legyek. Egyszerűen nem szeretem mutogatni az arcomat. Nem akarom, hogy felismerjenek. Akik ismernek, azok ismernek. 

Már reggel eldöntöttem, hogy a mai nap lesz a profilkép-csinálós nap. Délután még elvoltam: miután Ladyt alaposan kifésültem, de mégsem végeztem, a frissiben felbálázott és összepakolt szénán ugráltam a kutyákkal, Benivel és Pankával. Lady továbbra sem tud, vagy nem akar feljönni. Onnan fentről csináltam pár képet a lovakról, de a fókuszálás az valami iszonyat lett.

Eljött az idő, de mivel késében voltunk az idővel, így csak feltettem Kristályra a kantárt és szőrén ültem rá. Majdnem lecsúsztam, folyton az udvar felé akart menni. Mondtam, várjál egy kicsit. Apu fényképezgetett, majd miután készen lettünk, felnyergeltem Kristályt és lefutóztam. Bal kézre vágtázott, rohant meg mindent csinált, jobbkézre pedig megint a lassú ügetést mutatta. Így megtett egy csomó kört, hogy megerősítsem benne. Le kellene szoktatni a rohanásról. Felültem rá, majd a legelőn lovagoltam vele. Később apával letetettem két rudat, azt hiszem, nem megfelelő távolságra. Első három alkalommal kacsázott az akadály előtt, de átment rajta, a végén pedig megtettünk még egy kört a legelőn, és elindultam a Robiék felé. A félútig terveztem csak elmenni, had szokja. Ez alatt felfedeztünk egy-két lovat a környéken. Már a hangjukat. Aztán ment motorral haza a Niki, picivel mögötte Péter (Dóri apuja) bicajjal, visszafordultam, és a Robiék is eljöttek mellettünk. Mondom magamban, jókor időzítettem. Odafelé egy kicsit ügettem, visszafelé már nem. Ahogy beértünk a bekötőre, úgy engedtem neki egyre hosszabb szárat. Bent lenyergeltem és kész.

Elsőőő
Írta: dorka Mikor? 05.20. Kategória? Kristály

Nos hát. Ma mentem Teddyzni, de az óra sajnos elmaradt, mert – mint kiderült – Szilvi tegnap óta Kaposváron van valamilyen versenyen. Miután anyu visszajött értem, elmentünk fagyizni. A fagyizóban pedig ott volt a régi "barátnőm" (hosszú történet) a pasijával. Ezután mentünk ki a tanyára. Mindent csináltam már, anya mondja, hogy vagy mosogatok, vagy lovagolok. Szerintetek? 

Kihoztam Kristályt, gyorsan nyereghelyen leápoltam, sörényét kifésülltem, aztán otthagytam legelni (a jelenlegi futós helyen), elmentem a nyeregért. Jöttem vissza, Krist hallja a csörtetést és elindul befelé az udvarba. Mondom, azt hittem, megbízhatok benned… Letettem a nyerget valahova (nem a földre), elmentem Kristért és kikötöttem. Felnyergeltem és elkezdtem futózni. De annyira tele volt – rögtön vágtázott a kis helyen (pedig aki tudja, nem szokása) -, mondom ez így nem lesz jó. Kerestem hosszabb kötelet (mert ugye a futószár javítóban van), ami végül a villanypásztor egy darabja lett. Kimentem a "legelőre" (lucernára) és jól lehajtottam. Jobb kézre ügyesen ment vágtában, alig kellett az ostort használni, bal kézre pedig azt a lassú, lágy ügetését mutatta, de vágtába nem nagyon sikerült beugratni. Kicsit leléptettem (csupán pár kör), majd felültem rá. Először bent az udvarban köröztem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz vettem a kobakot és a pálcát és elindultam. A külső kapunál egy kicsit használni kellett a pálcát. Megkerültük a tanyát, ami kb. háromnegyed órát vett igénybe lépésben. Ennyi erővel átmehetnék akár a Robiékhoz. Az út amit választottam, egy részig csak egy kicsit volt ismerős, mert egyszer végig bicajoztam azt az utat. Kristály néhol üdvözölte az ismerős-ismeretlen lovakat. Én nem láttam őket, ő nyerített nagyban. A kutya ugatástól nem ijedt meg, de azért érezhető volt rajta, hogy régen járt terepen. Az út közepén kb. annyira fel volt izgatva, hogy ha nem húzom vissza, biztos beindul ügetésbe. Pedig csak leléptetni akartam. Az út egyik részén eléggé deja vu érzésem volt, ugyanis a Robis lovaglásomnál ugyanilyen útszakaszon mentünk (ez nem lehetett az, mert kb. 10 km-rel arrébb lovagoltunk akkor). 

Visszaértem, lenyergeltem, lemostam Kristet a hasa aljáig, majd bevittem és Remit hoztam ki legelni. Kis legelés után visszavittem és mentünk haza.

Utólag: ezt a posztot még tegnap írtam meg, csak nem tudtam befejezni. Mostmár nem másítom meg.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés