Lovaglások
Írta: dorka Mikor? 05.05. Kategória? B. Szilvia, Kristály

Ugye info órán írtam, hogy fogok írni. Írok is.

Először kezdeném a Kristállyal való lovaglást. Ezentúl nem szenvedtem annyit a hevederrel, gyorsan felnyergeltem. Kicsit lefuttattam, próbáltam vágtáztatni azon a kis helyen, amit találtam (a másikra sikeresen rárakták a műtrágyás kupacot még ősz végén); hát néhány lépés sikerült. Aztán felültem rá. Bementem az udvarba és ott kezdtem el lovagolni. Remény tiszta ideges volt, folyton nyerített, mert az istálló pont eltakart minket. Pár kör lépés-ügetés (hú de gyorsan megy, elszoktam ettől a tempótól), aztán megpróbáltam kimenni. Szintúgy a bekötőnél már nem bírtam vele. Így hát a “parkolóban” is mentem pár kör lépést, aztán bevezettem, lenyergeltem, aztán visszavittem az udvarba legelni.

Most az az észjárásom, hogy alkalmanként egyre kintebb lovagolok, csak szépen fokozatosan. Szerintem legközelebb pár kör erejéig még udvaban megyek, aztán ki a “parkolóba”, aztán a műtrágyát kerülgetve a futószáras helyre. És minden alkalom után kap egy kis legelést az udvarban (mivel a legelőre – ami már csak körmözött “legelő” – nem mehet a növő lucerna és rozs miatt). 

 

Ugye ma voltam Teddyzni. Már fél háromkor bent voltam, aztán hívtam fel Szilvit, hogy lesz-e lovaglás. Míg rá vártam, Teddy szunyált, amikor meg felébredt, igencsak a csipkedős oldalát mutatta. Megjött Szilvi és megkérdezte, hogy az utánam levő lányok lovaglására is maradok-e. Igent mondtam. Gyorsan behordtuk a felszerelést, aztán Szilvi leápolta, felnyergelte és kivitte Teddyt. És rám bízta Rozit, hogy ápoljam le, nyergeljem fel amíg ő lefutózza a hátasomat. Igen ám, csak ez a két ló annyira össze voltak nőve (egy legelőn tartották, egyszerre dolgoztak), hogy amikor Teddy kiment, Rozi egyenesen megőrült. Elkezdett szitálni. Elég látványosan. Még elszenvedtem egy kicsit, végül csalódottan feladtam, hogy én fogom felnyergelni. Fogtam a kobakot és kibaktattam (nem sétáltam).

Felültem Teddyre, pár kör erejéig futószáron, mondván régen lovagoltam. Aztán elengedett. Eleinte nagykörön ügetés-lépés váltások, majd fél lovardában ügetés, átváltás (amit elbakiztam, mert nem vártam meg a rövid falat, hanem már fordultam is), aztán megint nagykörön ügetés-lépés-állj-t csináltam(tunk). Vágta szintén futón történt, Szilvi szerint sokat javult a vágtám, bár a belső kengyelemet néha elhagyom (mert felhúzom a lábam, de mostmár próbálok erre is figyelni). Megint pár kör ügetés és bementünk felnyergelni a drágalátos Rozit. Most, hogy bevittük Teddyt sokkal nyugisabb volt. Szilvi kivitte Rozit lefutózni, addig én felkapcsoltam Teddyre a kikötőszárakat és mentem is ki vele. Aztán mehettem be Rozival – mert közben lovat cseréltünk – a kobakokért. Az is egy picit macera volt, mert bent megint elkezdett nyeríteni, mint az őrült, de megoldottam. *büszkefej* Nagy nehezen visszamentünk, a kisebbik lány felült a Rozira, – én vezettem – addig a nagyobbik a Teddyre került futózni. Aztán cseréltek. Órájuk végén a nyerges előtt lenyergeltük, majd bevittük a lovakat a bokszba. A sétálgatás során egy kicsit lecsúszott a bokazoknim és hát sikeresen feldörzsölte a cipő a sarkamat.

Megbeszéltük, hogy holnap megyek fél négyre segíteni + egy kicsit lovagolni. 

Pár apróság:

– lovaglás előtt kaptam egy könyvet, szokás szerint lovasat. (mi mást…) Címe: Lovak – fajták, tenyésztés, gondozás (Judith Draper-tól)

– hétvégén biztos nem lovaglok otthon, mivel szombaton szülinapot tartunk, vasárnap pedig megyünk Hódmezőre.

Gyors mentés
Írta: dorka Mikor? 04.30. Kategória? Kristály

Ma úgy keltem fel, hogy fogom Kristet, lefutózom és elindulok vele. 

Szépen, alaposan lepucoltam, feltettem az új, gumis hevedert (ami sokkal jobb), ezzel elszenvedtem egy csomó időt, majd kivittem futózni. Pár kör lépés-ügetés mindkét kézen, majd felszálltam. Nos a bekötő végén, a külső kerítésnél már elkezdett nyihogni Remi után. Tovább bökögettem, és eljutottam a bekötő elejére. Ott már nem bírtam vele, így visszafordultam és bejöttem. Nos abban a pattogós lépésben jött be, nagyon élveztem. :S Leszálltam, még egy csomót futtattam, lenyergeltem, és behoztam az udvarra legelni. Minden cuccot otthagytam a karámban, mondván: majd ha behozom a lovat, bepakolok.

Aztán elkezdtem gépelni. Egyszer csak hallom, hogy esik az eső, először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán bekattan, hogy kint van a ló is meg a cucc is. Gyorsan kabát fel, vezetőszárat magamhoz vettem. A ló már a legelőn a lucernát zabálta. Gyorsan bevezettem, először a nyerget meg a kantárt tettem be az istállóba, majd a ápolóscuccot és a többit. A nyergemnél az a mázli, hogy nekem az a szokásom, hogy rárakom a nyerget a karámrúdra, a nyeregalátétet pedig kifordítva ráteszem, hogy letakarja. Így csupán a nyeregalátét ázott meg. A kobakomnál meg az a szerencse, hogy a fa alatt levő szalmabálákra tettem, így csak egy-két cseppet kapott. Mire mindent behordtam, már majdnem nem esett, csak néhány csepp esett, mondom nagyon jó. Aztán most, ebben a pillanatban meg szakad. 

Hétvége
Írta: dorka Mikor? 02.28. Kategória? B. Szilvia, Beni, Kristály, Lady, Más, Panka, Remény

A hétvégém úgy-ahogy jó volt. Délelőtt mentünk volna Betyározni, de indulás előtt megkérdeztük Vilibá feleségét (mert neki nem volt meg a telszám), hogy a hóra való tekintettel van-e lovaglás. Nem volt. Így el sem indultunk. Aztán aput megkértem, hogy vigyen el minket a Pankával a Sóstóhoz, hogy majd onnan Panka visszahúz. Megállt az autó, apu száll ki, hogy segítsen, indulnék, de mindig apuhoz ment volna, nem hazafelé. Így apu be a kocsiba és előttünk ment. Így szépen lassan megérkeztünk a tanyára, de azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy Pank egyedül húzzon. De ami a lényeg, hogy ez a csudálatraméltó kis eb rájött arra, hogy a fekete foltokat (betont) ki kell kerülni, és csak a fehéren (havon) szabad menni, mert különben nehéz lesz húzni. És szorgalmasan ki is kerülgette. Fuhh, de örültem neki, hogy magától rájött. Jövőre Benit is befogjuk (ha megmarad) Panka mögé, így kettesfogatom lesz és majd száguuuldunk. 

Ha már Beni, akkor egy picit abba kell hagyni a beszámolót. Döntöttem. Benit tanítom, ameddig nálunk marad, és majd valamikor lesz egy szetterem. Ha minden jól megy. Igen ám, de kezdem megkedvelni ezt a kis rosszcsontot. Bár Dojíí emléke mindig is meg fog maradni. Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak Rá.

Aztán beszámoló tovább. Délután 4-kor egyéb dolgok miatt (többek között apum elfoglaltsága miatt), felkerültem Kristre, csakúgy farmerban, semmi lovaglócucc nélkül. (najó, volt rajtam lovaglógatya, csak a farmer alatt.) Természetesen nyereggel. Csinált apu videó meg képeket, a videó az én részemről nocomment, a fényképek meg egészen jók lettek, csak néhol szegény Krist lemaradt.

Vasárnap nem történt semmi, mert matek után hazajöttem. Viszont anyuék mesélték, hogy a kicsik mindent, ami a (nyitott)folyósón található, szétrágtak vagy elhúrcolták. Igazi kis rosszcsontok. Majd megint jön a mindentaszánkbaveszünkésmegrágycsáljuk-kor. 

Ma pedig sok öröm ért. Először is úgy kezdődött, hogy elmentem a sulitól nem messze levő kutyakozmetikushoz. Belépek, köszönök. A kozmetikus egy vén banya öregasszony. Mondom neki, hogy van egy skótjuhászom (Lady), akinek az egyik füle feláll. Nagyban néz a falon levő németjuhászos képre. Kérdezi, az miért baj. Mondom, mert nem megfelelő a kiállításra. Nézegeti a képet. Mondom neki, nem németjuhász, hanem skótjuhász. Mondja nem ért hozzá, meghogy egyeztessek az állatorvossal, vagy az interneten keressek rá. Egy pillanatra úgy felhúztam magam, ahogy mondta az ajánlatait, hogy azt hittem, bevágom neki az ajtót kifelé menet. Pedig a tenyésztő ajánlott egy krémet, amire rákerestem a netet és mindent kidobott, csak a krémmel kapcsolatos nem volt. Ezért is mentem be ehhez a "tapasztalatlan" kutyakozmetikushoz. Majd körbe nézek a városban, hol van még kozmetikus, bár kötve hiszem, hogy lenne még egy.

A másik boldogság pedig, hogy Szilvi (a három oktatóval előtti oktatóm) felhívott, hogy van két új kislova (nem pónija, sem rendes lova, hanem kisló), és felajánlotta, hogy járjak hozzá lovagolni. Mivel délelőtt volt, így csak anyu beszélgetett vele. Anyu elmondta neki, hogy sokszor szóba kerül, mert ugye föl akartuk hívni tavasszal, hogy bejárok majd hozzá meg minden, meg hogy ugyanoda akarok járni, ahova ő járt (Kaposvár). És anyu kikötötte, hogy csak akkor járhatok hozzá, ha fejlődök, megtanulok ugratni. Mondta Ő, hogy örül ennek a kikötésnek, és így is lesz. Szóval teljesen happy van. Pénteket mondtam, amikor ráérek és nem kell tanulni. Holnap megyünk be a lovardába egyeztetni. Így pénteken Szilvi, szombaton Vilibá (Betyár), vasárnap pedig az énpicipackóm.

Város után mentünk ki a tanyára, körbenéztem mi van a kedvenceimmel. Minden oké, lovakat kiengedtem legelni. Utána fogtam egy csomó Darlingot és elkezdtem egy picit kutyut tanítani. Pankával kezdtem, csak abba kellett hagyni, mert az apróságok folyton rá másztak. De azért sikerült addig eljutnom, hogy Panka "akadály" nélkül lefeküdjön. Aztán Ladyt is ültettem és fektettem. Nála gyorsabban ment, mert itt már nem mászkáltak a kölykök. Ügyes volt. Azután Bent próbáltam ültetni, csak a tesói is folyton a jutalmat akarták. De azért kétszer sikerült leültetnem.

Új lovarda?
Írta: dorka Mikor? 02.07. Kategória? Kristály, Kutyák, Más

Tegnap kivittük a kicsiket a vásárba. Senkinek sem kellettek, bár a kant sokan megnézték. De a vadászok látták rajta, hogy nem tiszta vizsla, mivel rövid az orra. Szóval nincs pénzük az embereknek kutyára, ennyi. Legközelebb a mórahalmi vásárba megyünk két hét múlva (ahonnan Pankát kaptam).
Tegnap kipróbáltam a nyerget. Hát ez valami álom. Először úgy éreztem, hogy dobál a nyereg ügetésnél, de kiderült, hogy én mentem ki a gyakorlatból valószínűleg. És az is biztos, hogy marvasat kell cserélni.
Kutyáztam egy csomót, játszottam velük, aztán Pankával megint elkezdtem gyakorolni elméletit és ugratást. Mind a kettő kiváló, bár nem olyan gyors, mármint az elméleti. Utána Ladyvel gyakoroltam, mert nagyon bújt. Ő meg egyszerűen elfelejtette a feksziket.
A vásárban találkoztam egy lánnyal, aki oda járt lovagolni ahova én, és ők ajánlották a jelenlegi helyet ahova járnak, és hogy ott már ugrat a csaj (ahova együtt jártunk, ott ugyanolyan szinten lovagoltunk). Valószínűleg én is oda fogok járni, mert egyrészt az oktató a szomszédom, másrészt pedig elegem van, hogy a jelenlegi oktatónál mást sem csinálunk, csak körözünk a pályán. Semmi fejlődés. Ráadásul ott össze van szokva egy lány banda, és ha egy új lovas megy oda, úgy lenézik, hogy az elképesztő. Meg benne vannak a nagyképűek klubjába. Egyszer az egyik csaj be akart szólni (mellesleg egy évvel fiatalabb), mondom anyádnak szóljál be. (bocs, ez muszáj volt.)
A kiskutyuk jelenleg a "mindentelviszünkésmegrágunk" korszakban vannak. Szóval imádom őket. Amúgy most a tanyán a napon ülök és pötyögök, szóval tök jó. Amit kifelejtettem: a lovak kint vannak legelni a szokás szerint.

"Kezdet, végzet, egyik sem rejtély már"
Írta: dorka Mikor? 01.15. Kategória? Beni, Dorka, Kristály

Ma nem igazán voltam kint az állataimnál, csupán körbenéztem és mentem be lepény-palacsintákat sütni. 😀 Végül is megesszük, nem számít milyen. Holnap meg (házi) pizza lesz. Sonkás-kukoricás. Nyamm. És ami a legjobb, hogy én fogom csinálni. Upsz, egy kicsit elterelődött.
Annyit tudok, hogy a kicsik egész nap ki voltak engedve. Csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy aggódok. Mégis miért? Mert bármit összeehetnek, ami nekem nem tetszik. De hát ez van, nem raboskodhatnak állandóan a "szobájukban".
Aztán apu mesélte, hogy mi történt, amikor reggel kiengedte Kristet. Először is kidugta a fejét a karámkapun, aztán huss, már vágtázott is. Egy "nyugdíjas" ügető ló? Nagyon hiszek benne, hogy a végén a sok legelős-szabadság miatt rá fog jönni, mi is az a vágta. Két év alatt nem produkált nálunk ennyi vágtát, mint az utóbbi két napban. A leghőbb vágyam pedig az, hogy rajta ülve rávegyem a vágtára. Milyen lenne. Pedig futószáron ráveszem a vágtára, csak eléggé kényelmetlen neki a 6-7 m átmérőjű körben vágtázni. Jobban szeret egyenes vonalon.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés