Csak megvan!
Írta: dorka Mikor? 07.31. Kategória? Kristály

Ugye nekem van egy appom, az Endomondo, „Riding” módba állítva, amit arra használok, hogy a GPS-t bekapcsolva lemérjem a távot és az időt, amit lovagolok. Ez már csak azért is jó, hogy emlékezzek, mikor merre mentem, mennyi kalóriát égettem el (egyébként ez nem érdekes), hány km/h-s sebességgel haladtam. Mivel telefon mindig van nálam, így a lovaglások el is vannak könyvelve (kivéve, mikor itthon lovagolok a lucernáson, vagy a legelőn, ekkor nem szoktam bekapcsolni az alkalmazást). Tegnap nézegettem, hogy kevesebb, mint tíz km kell ahhoz, hogy meglegyen a 100 km erre a hónapra. Lehet, sőt biztos, hogy más lovasok, akik versenyszinten lovagolnak, többet lovagolnak havonta a pályán.

Este háromnegyed nyolckor (!) jutott eszembe ez a tíz km, így csapot-papot otthagyva rohantam átöltözni. Közben számítottam, hogy ha fél kilenc körül megy le a nap, akkor háromnegyedig még biztos világos van. Mivel nekünk a legjobb esetben is kb. egy óra 10 km, szóval belevágtam, gondolva, hogy legfeljebb. a végén vakuval fogok világítani.

Szegény Kristnek alig hagytam időt lépni. A terep kb. 85%-át végigügettük. A fenyves után az előző lovasok nyomait szerettem volna követni, de a lankás „réten” elvesztettem azokat, így visszatértem az útra. Ezentúl arra mentem, amerre nem igazán jártam eddig, hisz ahogy említettem, ott van egy tanya, aminek nem ismerem a kutyáit. De ezúttal sem volt semmi baj. Hazafelé, mondanom sem kell, adtunk neki rendesen. N.A.-éknál megnéztem a helyzetet, akkor tartottunk 6,3 km-nél, így úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek a kövesútra. H. doktor tanyájánál megint megnéztem a helyzetet: másfél km-t haladtunk, így lekanyarodtunk a földesútra. Ekkor már eléggé sötét volt, de innentől már betéve ismerem a hazafelé vezető utat, és bár nem nagyon láttam messzebb, mint a ló feje, azért a telefont nem kellett elővenni világítani.

A terep össz-vissz 10,70 km-re sikeredett, amit végül 58 perc alatt tettünk meg.

Majdnem Kötöny
Írta: dorka Mikor? 07.25. Kategória? Beni, Kristály

Felnyergeltem Kristet és úgy találomra elindultam a kövesút mentén. Beni is jött utánunk, aminek kevésbé örültem, hiszen ez eléggé lekorlátozta, hogy merre menjek, ezért úgy döntöttem, hogy mivel elég régen voltam már az olajtelep felé, hát gyerünk, nézzük meg, mi a helyzet arra.

Mikor odaértünk, felmentem az egyetlen dobra, amire fel szoktunk menni, hiszen nem túl meredek és nem is túl magas. Csak mert féltem Krist lábait. Dombozás után kiértünk a nagyon süppedős útra, ahol egy vizsla jött szembe velünk. Kicsit megijedtem, hogy nehogy harapós legyen, de amíg Beni lefoglalta őt, addig Kristtel gyorsan továbbiszkoltunk a telep felé. A két erdő közötti úton patanyomokat észleltem, így egy hírtelen döntéssel továbbindultam a kövesúton túlra – amerre még nem voltunk.

Krist az egyik tanyánál hirtelen nagyon érdeklődve nézett az udvar felé, én meg karámot láttam a kerítés előtt, ezért úgy gondoltam, hogy megnézzük milyen hely is az. Elmentünk a kerítés mellett. Bent egy bácsika etette éppen a kutyáját. Odaköszöntem neki, amiből végül beszélgetés lett és kiderült, hogy anyuék ismerik egymást, sőt nem is olyan rég voltak nálunk. Beszélgettünk vagy fél órát, mielőtt továbbindultam.

Mentünk tovább, már nagyon hazafelé akartam menni. Telefonon néztem a térképet, hol lehet balra fordulni. Aztán megérkeztünk az elágazáshoz. Szép hely volt, Beni is élvezte, Krist meg ment, mint az őrült. Átmentünk a kövesúton, közben meg-megnézegettem a térképet, hogy jó helyen járunk-e, mikor kell lefordulni. Egy telepített nyárfaerdő utáni nagy fa- és bokorcsoportból majdnem nem jöttem ki, de aztán mégis sikerült és folytattuk tovább az utunkat. Az egyik részen, ahol rendes földes utat jelzett a térkép, teljesen ellepte a visszanőtt fasarjak, de Krist ügyesen utat tört magának. Két helyen vadászles mellett mentünk el. Volt ott minden: a les, szénaetető, itatómedence, vályú, de mindez üres volt, gondolom majd télre feltöltik.

Miután kiértünk a keresztező útra, onnantól hazáig ismerős volt a táj.

Utólag néztem vissza, hogy pontosan merre is jártam, és akkor jöttem rá, hogy ha nem ott fordulok balra, ahol fordultam, hanem egyel vagy kettővel „később”, akkor a másik faluba / városba (?) érünk. Az út, (a beszélgetési időt nem számítva) két órás volt és összesen 19 km-t mentünk.

Kristes, Remis, Mozis, Zsófis
Írta: dorka Mikor? 07.22. Kategória? K. Zsófi, Kristály, M. Pisti, Remény, T. Pisti

Pénteken Zsófi kettő körül érkezett meg busszal. Hazajöttünk, beszélgettünk, majd később, öt óra környékén neki is álltunk nyergelni. Ő már tökéletesen tudta a dolgát, így nem is kellett nagyon segítenem neki, csak a hevedercsatolásnál (hogy jó helyen legyen a nyereg) és húzásnál. Én addig gyorsan felnyergeltem Remit. Nem mentünk nagyot, egy "kisebb" kört kerültünk. A hosszabb szakaszokon ment a vágta gőzerővel, a csikó nagyon belehúzott. Aztán ha már a Latyak tanyánál jártunk, úgy gondoltam, hogy akkor egye fene, pótoljuk be, ami a múltkor elmaradt: Remit átvezetni a hidakon. Nem volt semmi gond. Aztán az öreg M.-ék tanyájára fordulva Remi valamitől elkezdett hisztizni: dobálta az elejét, forgolódott. Továbbmentünk, nem úgy van az, hogy egy kis dobálózás, azt farokfelvágva rohanunk haza. Timinél megálltunk beszélgetni, talán egy fél órát. Remi az elején szintén dobált meg forgolódott, aztán lenyugodott és nekiállt legelni. Kristtel nem volt semmi baj, ő egy helyben legelt. Jó későn volt már, amikor visszaindultunk és fel is hívtam anyut, hogy nyugi, nincs baj, megyünk haza. Hazafelé Remi kicsit dilis volt, mert vágta közben hol satufékezett, hol beindult. Alig bírtam követni. Nyergelés után lefürdettük őket, Remi a karámban ledobta magát és meghempergett, míg Krist a szénához battyogott.

Szombaton úgy határoztunk, hogy elmegyünk P.-ra, hogy legyen egy hosszabb terepes napunk is. A lovakkal minden oké volt és nagyjából arra mentünk, amerre a bandázáskor, kivéve egy részt, ugyanis az egyik elágazásnál a rossz irányba fordultunk, de végül is nem volt gond, hisz a két út végül egybe fut. Ám a városba vagy inkább faluba beérve már voltak gondok, hiszen sehol máshol sem tudtunk csak elmenni, mint a bicikliúton. És biciklista az volt rendesen! Az egyik háznál az udvaron egy kislány hungarocellel zörgött, ezzel is akaratlanul, de felidegesítette a lovakat. Pont a barátnőm és az ének tanára jött felénk, ami csak azért volt gáz, mert a tanárnő "halálosan" fél a lovaktól. Én félreálltam Remivel, hogy elmenjenek, de a tanárnő mindenféleképp előre akart minket engedni. Én meg mondtam neki, hogy menjenek előre, hisz ők a gyorsabbak. E párbeszéd alatt Remi alattam ficánkolt, Krist se volt nyugodt, Zsófi meg a barátnőmmel beszélgetett. Miután nagy nehezen kiegyeztünk és Nikiék elmentek, a tanárnő halkan megjegyezte, hogy aki nem tud lovagolni, az ne hozza ki a lovát.
Ez után a kis incidens után immár háborítatlanul folytattuk tovább az utunkat. A kocsmánál én vigyáztam a lovakra, Zsófi pedig bement vizet venni. Jól esett, mit ne mondjak. Kis pihenés után hazafelé folytattuk az utunkat. Itt már egyáltalán nem volt semmi gond. A gyönyörű nyárfa erdőt végig vágtáztuk, odadobott szárral, széttárt karokkal. Hihetetlen érzés volt. A végén nem a vasút mellett mentünk el, hanem balra fordultunk és a V.-ék tanyájánál lefordulva folytattuk az utat hazafelé. Miután hazaérünk, Zsófi lenyergelte Kristet, én addig előkerestem a futószárat, ő pedig felült Remire. Kevés lépés és ügetés után békén is hagytuk a csikót, hisz igen hosszú utat tettünk meg. …

Vasárnapra úgy terveztük, hogy korán megyünk lovagolni, hisz este hat után volt a mozi, de ez nem valósult meg, mert elaludtunk, így filmnézéssel töltöttük el az időt. A Fehér istent néztük meg. Ez egy magyar, kutyás film, nekem nagyon tetszett.

Tegnap tudatosan indultunk terepre, hiszen vasárnap a közösségi oldalon Robiék raktak fel az aznapi terepükről képet és úgy gondoltam, hogy akkor nosza, induljunk el a nyomukon. N.A.-ék után a lovak furán kezdtek el viselkedni, aminek meg is volt az oka, hiszen lovasok jöttek utánunk: T. és M. Pisti voltak. Utolértek minket, beszélgettünk egy kicsit, de M. Pisti kapott egy hívást, így ők fordultak is vissza, mi meg mentünk tovább. A hosszú szakaszon próbálgattam vágtázni, de Remi kicsit köcsög volt, mindig bestoppolt. Már visszafelé tartva, egyszer csak a nyomok eltűntek. Egy ösvényen találtam meg azokat, egy dombra vezettek fel. Óvatosan felkapaszkodtunk és a legmagasabb ponton nagyon szép volt a látvány. Le is akartuk fényképezni a tájat, de mire kihalásztam a zsebemből a telefont, Remi már ment volna tovább és nem akart egy helyben, nyugodtan állni, így egy nagy sóhajjal elvetettük az ötletet és mentünk tovább. Lefelé igen meredek volt az út, de cikkcakkban sikeresen le is értünk. Mivel hazafelé nem ugyanarra akartam menni, amerről jöttünk, így a nagy rétnél lekanyarodtunk, gondoltam a mellette levő erdőn végigmegyünk, csakhogy az út már teljesen eldzsungelesedett. Így hát kimentünk a rétre és lenyomtunk egy hatalmas vágtát, eszeveszett tempóban. Zsófi mondta, hogy Krist is majdnem beugrott, mert érezte, hogy dobálta az elejét. A betonra kivezető úton pihenőt hagytunk a lovaknak. A kövesúton még megpróbáltam egy kicsit vágtázni, bár tudom, hogy ez nem túl jó a ló patájának, de egyszerűen a kicsi nem akart nyugton maradni. A M. doktor tanyája előtt lefordultunk, ott is vágtáztam, de egyszer csak azt vettem észre, hogy Zsófi egy perc múltán sem jött utánunk. Visszafordultam, hogy nem-e történt valami baj. Szerencsére nem, csak nem akarta Kristet nyúzni. Én még vágtáztam a szokásos helyeken, de aztán be is értünk. Bent Zsófi még felült Remire, futószáron. Léptek, ügettek, levezetésnek pont jó volt.

Ma már nem lovagoltunk, hiszen délelőtt Zsófi ment haza.

Új lovas
Írta: dorka Mikor? 07.05. Kategória? B. Lia, Kristály

Egy elhatározás, egy kis egyeztetés és egy ló kellett. Ma sort kerítettünk Lia lóra üléséhez. Természetesen Kristre ült fel. Felnyergeltem, Lia felült és kivezettem őket a tároló elé. Mondtam neki, hogy addig nem fogom leengedni a lóról, amíg rá nem kap az ügetés ízére. Lépésben megcsináltattam vele az összes szokásos feladatot, amit az első alkalommal lovon levőkkel szoktam: malomkörzés, bokaérintés, ló tarkójának és farának érintése stb. Aztán megmutattam neki a szárfogást, amire igazából nem is volt szüksége még, hiszen ügetéshez a nyerget kell fogni. Nos, megtettek egy jó pár kört, mire egyszer csak ráérzett és egy két ütemet sikerült tartani. Erre egy kis lépést mondtam, hogy bár nem tudatosan, de valahogy raktározódjon a dolog. Aztán megint ügetés. Alkalmanként, mikor már Lia elfáradt a nagy igyekezetben, tettek pár kör lépést, aztán kezdtük elölről. Azt hiszem a végére, az első alkalomhoz képest eléggé jól ment neki. Befejezésül kimentünk a bekötőre – immáron ő vezette Kristet, vagyis az ő kezében voltak a szárak. Remélem neki nem egy egy-két alkalmas móka lesz, hanem megszereti és belevág.

Futószárazás
Írta: dorka Mikor? 07.04. Kategória? Kristály

Ma kivittem Kristet futószárazni a tároló elé, ugyanis holnap jön az uncsitesóm, és mert Krist régen volt egyáltalán futószárazva, és fel akartam eleveníteni mindkettőnk számára a dolgokat. Minden oké volt, amíg bal kézre ment sőt… Egy alkalommal megpróbáltam megállítani a körön – ami eddig nem ment, sosem állt meg. És tádáámm: megállt. Mondjuk, nem tudom honnan tanulta és mikor, de csak tudja. Jó hír. Aztán átállítottam a másik kézre. Na, ez már katasztrófa volt. Mindent tökéletesen csinált, azzal nem is volt baj, csakhogy mindig kifelé húzott, és ha nem vigyáztam, simán neki ment volna a fának. Meg úgy az egész ügetése nem volt normális. Meg is ijedtem, ugyanis régóta él bennem az a gyanú, hogy az egyik szemére kezd nem jól látni, csak még nem tudom meghatározni, hogy melyikre nem, ugyanis egyszer oké, másszor nem. Mindegy is, tettem egy próbát, és az eddigiekkel ellentétben nem a külső zablába kapcsoltam a szárat, hanem a belsőre, mondván így mit csinál. Nos, így nem volt semmi baj. Akkor meg azt nem értem, hogy sokan futószárazásnál miért a belső zablán átvezetve a külső zablára csatolják a szárat. Mert nekem ezzel a módszerrel mindkét ló megzavarodik, és nem azt csinálja, amit kérek. Ha meg a belsőre kapcsolom a futószárat, akkor meg az egész kantár fog durván elcsúszni, ha meg kapicánt használok, akkor meg az is inkább a külső zablát húzza, mint a belsőt. Szóval tippem sincs, mit kellene csinálni. Ha pedig a belső zablakarikán átbújtatva a tarkón átvezetem, és úgy kapcsolom rá a külső zablára, az sem jó módszer. Nem tudom, majd valakit megkérdezek ezügyben.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés