EquestrianBlog
Cél: Remi idegesítése
2011. március 22., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Muhahha. Nos, tegnap egészen jó napom volt. Először Pankát ugrattam a bálákon. Tök durva volt, mert az egyik bála több mint 2 méterre volt a másiktól és átugrotta. Bár amikor már elfáradt, a földre ugorva ugrott fel a másik bálára. Aztán fölmásztam a bálára, Panka pedig belehajtotta a fejét az ölembe. Így voltunk nem tudom, mennyi ideig, aztán elengedtem. Lady is próbált fölugrani, de nem ment.

Aztán behívtam a lovakat a legelőről, bementem a cuccokért, majd Remit kikötöttem, Kristre pedig feltettem a kötőféket. Remi megkötve maradt, Kristet kivezettem, visszatoltam a karámrudat, felkapcsoltam a futószárat (Kristre), Remit pedig elengedtem a karámon belül. Pár kör elejéig léptettem, majd Remi számára eltűntünk, mivel egy madzagot kerestem (hogy felkössem Kristnek a karabínert, mivel leszakadt). A kis virgonc nyihogott, futkározott, majd összetörte magát a karámban. Én csak azért is tovább maradtam elrejtve. Had szokja. Aztán bementünk az udvarba, kértem egy ostort. Majd mentünk vissza. Kristet egy kicsit megfuttattam, annyira azért nem, de próbáltam vágtáztatni – sikertelenül. Tök durva volt. Két kör nagy rohanás után olyan lágyan ügetett. Nem azt a rohanós ügetését mutatta. Szép volt. Aztán leállítottam, mert már enyhén megizzadt és hűlt is az idő. Először kerültünk egyet a legelőn, majd bementünk az udvarra az istálló mögé, hogy Remit idegesítsem. Nyihogott is, nem kicsit. Majd egy kicsi hűlés után visszavittem Kristet a karámba. Remi is tiszta izzadt volt. 

Anyu felvetette azt az ötletet, hogy míg Remit tanítom, addig Kristet elvisszük valahova. Én inkább fordítva tenném, és Remit vinném el valami profibb lovashoz. Hogy tanítsa. Mert én a futószárazást meg az ilyeneket nem merem. Nem akarom elrontani. Viszont Remit is le kellene már választani, egyrészt a kora miatt, másrészt pedig a lovaglás miatt. Most már, hogy ilyen nagy, nem mehetek túrázni, mert ki tudja, mit csinál. Azt hogy meg száron vezessem, anyu nem engedné. Ahw. Majd csak megoldódik.

Most az a tervem, hogy Kristet karámon kívül futózom, aztán eltűnök vele, hogy Remi szokja. Bár tudom, nem a végső megoldás, de talán könnyebb lenne valamivel. Hála, hogy Kristnek nem ez az első csikója.

Lovazás ezerrel
2011. március 12., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Tegnap, mivel nem volt lovaglásom, ezért nekiálltam és kikupáltam a lovakat. Kristállyal kezdtem, nem is végeztem. Levittem az ápolósdobozt mindenestül, hogy ne kelljen a kellékekért rohangálnom. Aztán behívtam a lovakat a legelőről, mert már ki voltak engedve. Kristályt kikötöttem, a dobozt meg betettem a karámon belülre. Ő meg elkezdett pürrögni, amivel azt jelzi, hogy nem szimpi számára az a valami. Lezártam, elkezdtem körülötte rázogatni, had szokja. Nagyjából megvolt. Átvakartam, egy rakat szőr lejött. Patátkapartam. Tehát az alap dolgok. Aztán elkezdtem kifésülni a farkát, de az utolsó tincseknél már belecsúsztam az etetésbe. Gyorsan kifésültem azokat is, aztán elengedtem, had egyen.

Ma reggel kimentem lovaglás előtt, megyek a dobozzal a karámhoz, aztán látom, hogy Remi le van feküdve. Letettem a dobozt (hogy ne keljen fel), oda mentem és mit látok, hogy Kristály is fekszik. Eddig soha nem láttam őt feküdni. Sütkéreztek a napon. Gyorsan rohantam vissza a fényképezőért, hogy veletek is megoszthassam. És nem keltek fel. Egy-két fénykép. Bementem, Remi rögtön felállt, Kristet pedig meg tudtam simogatni fekve. 🙂 Nagyon örültem. Miután jelezte, hogy fel akar állni, elszaladtam a dobozért, Kristet kikötöttem, nagyjából átkeféltem, majd a farkát kifésültem, majd olló elő és egy kicsit beálltam fodrásznak. Olyan 10-15 cm hosszúra hagytam meg a sörényét. Farka pedig csánk fölé ér. Pedig valamikor (két éve vágtam utoljára) még csüdig ért, csak ellés után folyton beleakasztotta valamibe, így nagyon rövid lett.

Elengedtem, Remit megfogtam. Őt is végigdörgöltem. Róla alig jött le szőr. Aztán a sörényét is kifésültem. Abból csak 1 cm-t vágtam, mert meg akarom neki hagyni. De olyan dús, hogy az valami szép. Aztán a farkát is elkezdtem, majd mennem kellett lovagolni.

Betyáron voltam, jó volt, szép volt, nem volt nagy durranás. Néhányszor megugrott, de amúgy semmi gáz. Mentem vissza a tanyára.

Remit mégegyszer kikötöttem. Majd megint gyorsan átkeféltem. Majd nekiálltam a farkát fésülni. Igen ám, csakhogy vagy ellépett jobbra vagy balra, néhányszor rámfarolt. Na mondom, elég a bolondozásból. Kicsit rácsaptam a fenekére, hogy most aztán elég. Először kézzel, majd sörényfésűvel elkezdtem fésülni. Kicsit ficánkolt még, de tűrte. Nála is elővettem az ollót. És amikor elkezdtem vágni a végét, biztos, hogy érezte, hogy vagdosom. Úgy ficánkolt, mint akinek tényleg fáj. Pedig amikor a sörénynél vágtam, olyan nyugodt volt, mint egy vaskígyó. Még párszor próbáltam vágni, majd miután egyszer sem akart nyugton maradni, ahol tartottam, azt kiegyenesítettem, hogy azért ne legyen már hullámos. Elengedtem, majd mehettek a legelőre.

Kicsit fényképezketem őket. Készült egy nagyon szép kép Remiről, csak a kerítés sajnos belelóg.

Elmentem kutyát tanítani. Tulajdonképpen csak ismétlés volt. Pankával kezdtem. Ül, fekszik, marad pipa. A fordult gyakoroltam. Már egész szépen megy. Aztán Lady jött. Kijelenthetem, hogy mostmár ismeri az alapparancsokat póráz nélkül! Ül, fekszik, marad kiváló. Nagyon megörvendeztetett.

Aztán kimentem Pankkal a legelőre, és csináltam meglepetés-fényképeket. Találgathattok, miről.

Utána pedig Benire felkapcsoltam a pórázt. Csak hogy szokja. Majd mentem aludni.

És mindez azért volt, mert ma 18 fok volt. Végre.

 

Lószagom van
2011. március 10., csütörtök
Olvasási idő: 1 perc

Most jöttem meg a lovardából. Holnap helyett ma mentem és tök jó volt. Teddy-vel voltam, aztán segítettem Szilvinek.

Tanyán nincs semmi különös, kedden Remi nem mert kimenni a karámból (miközben Krist már rég kiment) a locsolócsőtől. Aztán apu megpróbálta kötőféken vezetve (én akkor nem voltam ott). Nem ment. Viasszahajtották Kristet. Majd én is megjöttem, Krist kiment, Remi az ajtóig, aztán visszafordult. Jó, akkor állítsunk le és szedjünk szét mindent. Meg is volt, a kis hülye meg nagy boldogan rohant legelni. 

Pankáék jól vannak, a kicsik is. Kitűztem, hogy 14-én vagy 15-én bemegyek Ladyvel a városba, hogy "felkészítsem" a kiállításra. Majd próbálom fokozatosan bevinni az emberek közé, hogy ne ijedjen meg. Meglátjuk, mi lesz.

Remitanul
2011. március 5., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Teganap voltam Szilvinél. Tök jó volt. Teddy-n lovagoltam, egy szürke kancán. Először futószár (lószokás, fejlődésfelmérés), aztán lecsatolt, rúdonmentem, sokszordícsért. Aztán leléptetés, nyergelés. A szomszéd bokszban Agragon bakolgatott (volna, ha lenne helye) nagyban. Ő egy pej "nagy"csikó. Őt felnyergelte aztán ment ki a pályára. Én meg figyeltem. A pacó kicsit tele volt, Szilvi mondásával hisztis. Meg veszekedni kell vele. Az igazat megvallva remélem, Remi nem lesz ilyen.

Aztán ma kimentem reggel 8-kor a tanyára. 10-ig Remivel foglalkoztam. Levittem magammal a kötőféket, vezetőszárat, sörényvágót, kefét, patakaparót meg a fésűt. Megpróbáltam több, mint negyed év után feltenni rá a kötőféket. Először nem ment, mert amikor a feje alá tettem a kötőféket, akkor mindig ellépett. Ezzel szórakoztam fél óráig. Csörögtem a kötőfékkel, minden oldalon, amikor meg nem figyelt, akkor meg odébb mentem, és követett. Aztán hagytam az egészet és lepucoltam, ahogy tudtam. A bal oldalát teljesen engedte, de a jobb hátsófelét már nem. Vagyis a jobb mellsőtől hátrébb nem mehettem, mert ő is hátrált. Bementem almáért, odaadtam neki. Amíg azzal volt elfoglalva, gyorsan rátettem a kötődéket, de még ez sem ment zökkenőmentesen. Ahogy megérintette az orrhátát az orrszíj, feleszmélt és elkezdett hátrálni, de az orrán továbbra is rajta maradt. Második próbálkozásra pedig át tudtam a tarkószíjat venni a feje felett és fent is volt. Kikötöttem a karámkerítésre. Lepucoltam a jobbhátsót. Nem ellenkezett meg semmi. Aztán kifésültem a sörényét, kicsit igazítottam rajta. Utána patakaparás. Bal első pipa, jobb elsővel szenvedés. De az is pipa. Csak az a brutál, hogy amikor odafordul és szaglássza a fenekemet, mindig azt hiszem, hogy bele akar csípni. De ez csakis akkor van, amikor a patáját kaparom. Kicsit hisztizett, folyton le akarta tenni a lábát, de ahogy a kovács mondta, úgy cselekedtem. Nem szabályosan, vagyis két kézzel fogtam meg a szaru részt, így kényelmetlenebb neki. És csak akkor engedtem el, amikor nem akarta letenni. Aztán folyton hátratekintgetett. Elengedtem, talán vakarózni akart. Erre elkezdett bohóckodni. Kicsit megneveltem (nem fizikailag), visszakötöttem, megint egyszer-egyszer felemeltem a patákat, aztán végre elengedtem. Rohant is az anyjához szopizni.

10-re mentem lovagolni, de csak fél 11-re kerültem lóra. Betyárt is és Kedvest is felnyergeltük. Fannival voltam, felváltva lovagoltunk. Betyáron kezdtem futószáron, majd Kedvessel szabadon. (addig Fanni került futószárra) Majd megint csere, ezúttal szabadon mindketten. Majd mentünk haza. Lovakat kiengedtem, Ladyt kifésültem, segítettem anyunak ezuátán pedig aludtam két órát.

Először a blog
2011. március 3., csütörtök
Olvasási idő: 1 perc

Hol is hagytam abba? *visszaolvassa* Tervek és egyéb… Azt a következő posztban. Először blog. Hát mit is mondjak. Mostanában nincs olyan sok dolog. Izgulok a holnapi lovaglás miatt, akkor chapset kellene venni. Meg majd ha olyan lesz, akkor gumis hevedert is. Most 120 cm-es nemgumis hevederem van és nehéz bebújtatni a szíjba és meghúzni is nehéz (ezért apu húzza meg a hevedert).

Aztán egyre inkább kezdek beleszeretni Benibe, de amikor Panka olyan édesen néz, hogy az kibírhatatlan, akkor meg arra gondolok, hogy elég nekem csak két kutya. Plusz meg idővel a csikóval is foglalkozni kell. Várom.

Meg az előző bejegyzésből kimaradt, hogy lovaglás után kikapartam a lovak patáját. Kristé oké, Remiét is megpróbáltam, csak szűrésnek és ahogy húztam lejebb a kezemet, úgy emelte fel a lábát, de végül mindig ellépett, mert nem kötöttem ki. Mondjuk kötőfék sem volt (most sincs) rajtuk. De azért az haladás, hogy tudja, hogy fel kell emelnie a lábát.