EquestrianBlog
Körmölés
2014. április 9., szerda
Olvasási idő: 1 perc

Ki hívtuk a Gyurit, már eléggé esedékes volt. Gyorsan ment a munka, nem volt egyik lóval sem semmi baj.

Hosszú hétvége
2014. március 16., vasárnap
Olvasási idő: 4 perc

Péntek Szóltam Zsófinak, hogy jöhet hosszú hétvégre. Nos, én megkaptam a pénteket szünetnek, ők nem, de így is korán futott be a busz, amivel uncsitesóm jött. Mivel már régóta szajkóztam anyuéknak, hogy ha jön a Zsófi, be akarok menni Remivel a lovardába. Anyu nem igazán volt oda az ötletért, így hagytam. Viszont kikötötte, hogy akkor legalább ne szombaton menjünk, amikor nagy a forgalom, ráadásul 15-e miatt duplán. Akkor menjünk pénteken. Zsófi lecuccolt, pihentünk egy kicsit, majd fél négykor nekiálltunk nyergelni. Zsófi egyedül felszerszámozta Kristet (csupán a kantárnál volt egy kérdés, hogy elég szoros-e), én meg apuval Remit nyergeltük fel. Nem futóztam le, mert gondoltam, hogy a legeltetés miatt úgyis kifutják magukat. Anyuéknak nem mondtam el, hogy merre megyünk. Lépés-ügetésben bementünk a városba. A vasúti átjárónál nem volt semmi fennakadás. A lőtérnél motorosok voltak, úgyhogy visszább fogtuk a tempót, mert nem tudtuk, hogy Remi hogy fog lépni. Egy kicsit elindulgatott volna, de sikeresen vissza tudtam fogni. A hídnál Remi megtorpant, de mivel Krist előre ment, így már bátran haladt utána. A csaholó kutyáktól egyáltalán nem ilyedt meg, pedig vártam, hogy majd elege lesz és farokfelvágva rohan haza. Szerencsére nem így volt. Ügyesen, tempósan haladtunk a célunk felé. Még befelé, egyik utcán egy nénike (nekünk) a bokor mögött gyomlálta a semmit, és hát a bokor eléggé eltakarta. Remi fülel, mi lehet az, én nógatom tovább, hogy nincs semmi baj, gyerünk, mert ránk fog sötétedni. Remi pedig nagy ívben megkerülte. Aztán beértünk, bent megkerültem az istállóudvart. Robiék bent voltak a fedelesben, csak a Krisztián volt kint. Beszéltem vele pár szót (elmondtam, hogy Remivel ismertetem csak a várost), aztán mentünk is hazafelé. Na ez már küzdelmesebb volt. Mivel odafelé eléggé visszahúztam, a betonon egyáltalán nem is ügettünk, így már nagyon elege volt a kiscsajnak a lassú tempóból. A vasúti átjáró után (szintén nem volt gond, a hídnál sem) beugrattam vágtába, nem érdekelt, hogy beton-e vagy sem, csak menjen, mert egyszerűen éreztem, hogy feszültek az izmai. Mielőtt rátértünk a B. bácsi lucernájára, megvártam Zsófiékat. Mikor a lucernán voltunk, megint beugrattam vágtába, de pár ugrás után olyan rodeót lenyomott alattam, hogy örültem, hogy épségben fent lehettem a nyeregben. Volt bakolás, négy lábbal ugrás, ágaskodásféle is. Igazából erre vártam, ezért ugrattam be újra, hogy tomboljon egy kicsit. Megvártam, míg lépésre lenyugszik, aztán ügetés és megpróbáltam megint vágtázni, de nem akart, így csak gyors ügetésben mentünk be. Bent lenyergeltünk, majd megkapták a lovak a zabot.

Szombaton viszont egy nagyon jó terepet mentünk, jó tempóval. Csak úgy random indultunk el. Végül egészen V.-ék tanyájáig jutottunk el. Az odavezető hosszú szakaszon egy durva vágtát nyomtunk le Remivel, rendesen adtam neki a szárat, de ő se szerencsétlenkedett. Ment teljes erőbedobással. Jó érzés volt. Persze Krist sem maradt nagyon le, de nem ugrott be vágtába. Aztán V.-ék tanyájánál Remi eléggé felizgult, egyrészt, mert félt a villanypásztor lengedezésétől (de hozzászokott), meg a közelben egy traktoros egy nagy trágyakupacot pakolt felfelé. Remi alapjában véve (szerintem) nem fél a traktortól, de még ez is magas volt neki. Végül Kristtel szépen elment mellette, illetve a traktoros is volt olyan jófej és leállt a munkával. Hazafelé tartva szintén hosszú szárat adtunk a lovaknak, had menjenek, a huroknál nem találtam, hogy mikor kell lefordulni jobbra, így ott egy kicsit szerencsétlenkedtem, de megtaláltuk, úgyhogy nem volt gáz. Még az utolsó szakaszon mentünk egy lassabb vágtát, egyrészt mert nem akartam már hajtani, másrészt meg Zsófiék is lassabb tempóra váltottak. Bent csatakosan, kifáradtan, de jó kedvvel nyergeltünk le.

Vasárnap már nem igazán volt kedvem lovagolni, így hosszú szerencsétlenkedés után úgy döntöttünk, hogy Zsófi felül Kristre és tartok neki egy edzést. Volt mindenféle. Kiskör, nagykör, átváltás, átlóváltás. Kígyóvonal, na az nem volt. De majd legközelebb. Volt olyan, hogy hosszú falon gyorsabban üget, rövidebb oldalon lassabban. És mivel az ügetés-lépés átváltások nem igazán mentek, így azokat is gyakorolták. Tény és való, Krist elég hülyén áll meg, nehéz kiülni, de nem lehetetlen. Végül lenyergeltünk és ezzel be is fejeztük a hétvégi lovazást.

Második terep, az előző folytatása
2014. március 9., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Egyik ismerősünk lánya is lovagol, és megkérdezte, hogy nem jöhet-e ki lovagolni. Természetesen igent mondtunk. Mára beszéltük meg, hogy kijön.
Már itt volt anyujával, mikor én hazaértem Remivel, ugyanis a Pistivel mentünk egyet. Gyorsan lenyergeltem a kicsit és bementem az udvarba.
Utána visszamentünk, majd felnyergeltem Kristet, majd Kata felült rá. A lucernán kicsit szoktak, mondtam a Katának, hogy hagyjon egy kicsit hosszabb szárat a lónak, hisz rövidebb szárral hamarabb botlik. Miután felmértem, hogy mennyire tud (egyébként nagyon szépen és precízen lovagol), majd újra felnyergeltem Remit is és kimentünk terepre.
Mivel arra voltam kiváncsi, hogy Pisti merre ment tovább, ezért visszafelé mentünk, az Y-ig, majd továbbmentünk N. A.-ék felé, mert arra vezettek a nyomok. Az egyik helyen egy kicsit nagyobb tempóban mentünk és egy helyen le volt szórva valami fehér és Remi annyira megijedt attól a fehér folttól, hogy bestoppolt, majd hirtelen kikerülte. Én meg nem győztem rajta maradni. Jobbra kanyarodtunk, ment a vágta. A betonon átkelve folytattuk az utat, de az út végén, az elágazásbál balra mentek a nyomok, mi viszont jobbra fordultunk és a Latyak tanya felé vettük az irányt. Mondtam a Katának, hogy a domb tetejéig ügetés, onnantól lépés. Én vissza is húztam Remit, ők viszont tovább mentek. Mondtam nekik, hogy lépés, a következő pillanatban Kata leesett Kristről, ő pedig elrohant. Gyorsan leugrottam Remiről, mert úgy könnyebben tudom tartani és vártunk azon az elven, hogy a lovak társas lények, Krist pedig visszajön. Nyihogtak egymásnak, mint az őrültek, de Krist nem jött vissza. Mi közben végiggyalogoltuk a bekötőt, de Krist már nem volt sehol. De jó. Felültettem Katát a Remire és a területet átvágva sétáltunk haza. Közben felhívtam anyut, hogy elindult a ló haza, de senkinek semmi baja.
Mire be értünk, addigra Krist lenyergelve kint legelt a lucernán. Gyorsan megfogtam, hiszen ha valaki leesik a lóról, annak vissza kell ülnie. Újra felnyergeltem Kristet és tartottam Katának egy rövidebb órát. Ezúttal mondtam neki, hogy ő határozza meg a szár hosszúságát. Kb. fél óra után mentünk vissza és nyergeltünk le.

Meglepetés
2014. március 9., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Ma reggel korán (8ó) bent voltunk a városban, és jöttünk visszafelé (fél-háromnegyed 9), mondja apu (mivel én épp olvastam – mily meglepő), hogy ott egy lovas a B. bácsi legelőjén. A Pisti az. Átfutott az agyamon, hogy gyorsan hazaérek, átöltözök és feldobom Remire a cuccot és utána megyek. Hazaértünk, apu beállt, mint rendesen, én olvasok tovább, mint rendesen. Aztán ugatnak a kutyák. Pisti jön be. Elé mentem, mert a lovat idegesítették a kutyák, aztán beszaladtam átöltözni. Rekord idő alatt Remin voltam. Elindultunk a vadkerti úton. A M. tanyánál volt egy fólia, és mivel a szél fújt, ezért lengedezett rendesen. A két ló egyszerre fordított hátat, én gyorsan visszaállítottam Remit, Pisti meg harcolt egy kicsit Malibuval. A fenyvesnél, majd a dzsungelesnél fordultunk jobbra, és mivel mondtam neki, hogy 10-re vissza kell érni, mert jön egy lány lovazni, ezért az út végén elváltunk, én mentem visszafelé, ő tovább. Elég gyengén mentünk. Remit a játékboltos-tanya után vágtára fogtam, és mentünk, de ez semmi volt ahhoz képest, amit az utolsó, egyenes szakaszon lenyomtunk. Adtam neki szárat, ő pedig ment rendesen.

Western nyereg
2014. január 29., szerda
Olvasási idő: 1 perc

Karácsonyra egy western nyerget kértem. Mert… mióta részt vettem az izsáki táboron, azóta szerelmese vagyok ennek a stílusnak. Idén pedig sikerült anyuékat meggyőzni két okból is: sűrűbben fogok Remizni, illetve a nyereg díszlet lenne az osztálytáncban. Illetve még az is közrejátszott, hogy fogadtunk a Gergővel, hogy ha apu felül a lóra, lefényképezzük és megmutatjuk, akkor leárazza a nyerget. Karácsony előtt, 22-én el is hoztuk, hogy ki tudjam próbálni. 16"-os, barna, natowa virág mintás nyereg. Felraktam Kristre a nyerget kipróbálás céljából. A kengyel a legkisebbre beállítva is hosszú volt. A nyereg is nagynak tűnt. Vacilláltunk, hogy kicseréljük-e, mikor cseréljük ki stb. Közben jött Zsófi is, arra kértünk kölcsön egy kisebbnek tűnő, szintén 16"-os fekete nyerget. Kényelmesebb volt. Amikor aztán Zsófi hazament, visszavittük a fekete nyerget. A szalagavató is lement (az enyém mellé elkértem a Pistiét is), és úgy döntöttem, hogy cserélünk. Így hát elmentünk a Gergőhöz, mondta, rendel egy 15"-ös nyerget. Azt hiszem, három hete beszéltünk róla. Aztán tegnap szólt, hogy megérkezett a nyereg, mehetünk. Elmentünk megnézni, milyen, jó-e. Jó volt. Ma pedig apu elvitte a nagyot és meghozta a kicsit. A kengyelt itt is a legkisebbre állítottam, de kényelmesebb, mint a másik volt. Amint kevesebb hó lesz, és enyhül az idő, kipróbáljuk.