EquestrianBlog
Két éves drága
2012. február 23., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Immár a második évét is betöltötte a drága. Csak boldog születésnapot szeretnék kívánni. Illetve mutatni pár képet Róla. Aztán megyek nosztalgiázni. { szülinapján, egy éves, két éves }

És velünk mi van?
2012. február 3., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.
Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.

Olvass tovább!

Boldog Új Évet!
2011. december 31., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Boldog új évet!

Rájöttem, Remi nem szereti a póni sütit: kiköpi a drága. Mindegy, holnap adok még neki és majd meglátjuk, hogy még mindig nem tetszik-e neki. Kristály az eszi. Amúgy ma lefutóztam az "öreget". 🙂

Első "lovaglás"
2011. december 13., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Vasárnap, mikor kimentem a karámba, fekve találtam a drága kisebbiket. Rögtön lefényképeztem (azóta háttér a telefonon), majd odamentem hozzá. Simogattam, majd átmentem a másik oldalára (ahol nincsenek a lábai), ránehezedtem a hátára, nyomkodtam, mit szól hozzá. Csupán a fülét forgatta. Így óvatosan ráültem. Tök nyugis volt, nyugtattam, megdícsértem és leszálltam róla. Tovább nyugtattam, dícsértem, majd még egyszer ráültem, immár kicsit hosszabb ideig (pár másodperc). Leszálltam, simogattam, majd ő is felkelt. Hatalmas élmény, eddig nekem csak beszámoltak róla, de immáron én is beszámolhatok erről.

Kis Takarós
2011. november 14., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap második alkalommal tettem fel a Pc-s takarót. Első alkalommal is jól viselte, igaz hogy tíz percig volt rajta. Úgy csináltam, hogy kikötöttem, rátettem, bekapcsoltam a csatokat, majd elengedtem. Ő pedig futott egyet, menekült a takaró elől, egyenesen a bokszba, majd kijött onnan, megállt a szénásnál és nézte magán azt a kockás valamit.
Másodjára is ugyanez volt, csak éppen nem rohant el. Hanem elkezdte rágcsálni. Itt egy übercuki kép.

Éjszakai látogató
2011. október 12., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Én voltam tegnap. Imádom a teliholdat, mert nem kell lámpát kapcsolni, mégis mindent látok. Hamarabb kész lettem a leckével, és unalmamban lementem Remihez megszeretgetni. Ő szénázott, és mivel nem volt kedvem visszamenni a házba, elkezdtem befonni a sörényét. Fura, de kb. percenként odahajolt hozzám. Aztán megunta, hogy húzom a sörényét, és nem engedte, hogy befonjam. Így hagytam, és visszamentem.

Villanypásztor vissza
2011. szeptember 2., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Tudom, még azt sem írtam meg, hogy leszedtük. Mert leszedtük a kecskék számára. Először az áramot, a héten pedig a madzagot, mert őfelsége rájött, hogy már nincs is áram abban a villanypásztorban és elkezdte letöredezni a műanyag vackokat. Így én leszedtem az egészet. Erre tegnap mit látok? Drágaság a sörényét darálja le a felső rúddal, ugyanis kívül valamiért jobb széna van, mint előtte. Olyan mérges lettem rá. Azonnal visszaraktam a villanypásztort, áram és műanyag cucc nélkül (csupán a karámrúdra tekertem), erre meg kibújik alatta a végénél, mert az rosszul volt megkötve. Hogy az isten… Apu jól megkötötte, mégegyszer ránézni már nem tudtam az ablakból, mert besötétedett. Így reggel megnézve, nem volt semmi, csupán az ajtóról szedte le a felső karámrudat. Pedig mennyire örültem, hogy szépen visszanől. Nem baj, ő bánja.

Büszke vagyok Remire
2011. augusztus 26., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap nálunk volt a patkolós, már eléggé időben. Kristállyal kezdte. Bal első, oké, bal hátsónál a pata lecsipkedésénél kivette a lábát, mert a legyek bazirgálták. Jobb oldalát bírta. Utána elengedtük, majd apu mondta, hogy tegyem Remire a fonott kötőféket, így rátettem a kék kötőfékre, ami most van rajta. Hoztam bikakötelet is. Először karabíneressel kötöttem ki, majd feltettem a nyakába a bikakötelet, átfűztem a piros kötőfék karikáján és úgy kikötöttem. A kovács a bal hátsóval kezdett, mert a múltkor, mikor az elsővel kezdte, megijedt és hátra rántotta magát, és utána egész végig para volt. Szóval bal hátsó pipa. Elkezdtem reménykedni, hogy nem lesz semmi baj. Bal első, pipa. Tök rendben volt, a két pata körmölése között vártunk egy kicsit. Beszélgettünk. Ő meg elkezdte rágcsálni a vezetőszárat. Remélem, majd leszokik róla. Aztán jobb első. Azt is kitűnően állta. Majd jobb hátsó. Meg sem mozdult. Lényegében egy tökéletes körmölést bírt végig. Szerintem legközelebb elég a piros kötőfék. Reméljük. A kovács is megdicsérte.

Kötőfék nélkül
2011. július 17., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap délelőtt valahogy ledobta magáról a kötőféket és így látva rájöttem, hogy Remi egy gyönyörű ló. A kötőfék pedig belerondít az összhatásba. Gyorsan le is fényképeztem. Ma pedig vissza tudtam rá rakni, nem volt semmi probléma, ami szerintem jó, pláne az utóbbi esetre nézve (úgy kellett lefogni stb.). De nem akarom elkiabálni.

Lovasok
2011. július 15., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Kedden kora délután megjött Zsófi, vele vártuk a lovasokat. Unalmunkban és talán izgalmunkban elvittük a kutyákat sétálni, Lady nem jött velünk. Kimentünk a btelep sarkáig, ott vártunk fél órát, aztán visszaindultunk. Már majdnem beértünk a tanyára, amikor apa telefonon szólt, hogy a sóstónál vannak a lovasok. Az addig oké, csakhogy még nem raktuk át a Remiéket az ideiglenes helyükre. Kicsit rákapcsoltunk a gyaloglásban, hogy minél gyorsabban beérjünk és szóljunk Z.-nek hogy át kell rakni a lovakat. A kecskéket áthajtottuk a legkülső karámba, Kristályt átvittem a közápsőbe (számára az volt a legbiztonságosabb, bár drótkerítés vette körül. Aztán megpróbáltam Remit is átvinni Krist helyére, de miután elveszítette az anyjával való szemkontaktust, megőrült: majdnem elütött, mindig visszafordult. Mondom, akkor kerítést bontunk. Gyorsan szétbontottuk két oszlop között a karámot. Remi csak úgy száguldott az új helyére. Még annyi időnk volt, hogy a bevezető úton félútig a lovasok elé menjünk Zsófival és útbaigazítsuk őket. Bent a karámban kikötötték a lovakat, lassan lenyergeltek, közben megmutattam a felszerelésük helyét és megnyugtattam őket, hogy bár a villanypásztor be van húzva, nem lesz bekapcsolva. A nyergelés után megmutattuk a szobájukat, bemutatkoztak anyáéknak, majd megetettük a lovakat és utána vacsora. Közben beszélgettünk. Vacsora után még elmentünk a sóstóra egy éjszakai fürdésre, ami tök jó volt (bár én nem mentem be a vízbe). Alvás előtt ránéztünk a lovakra, majd mentünk aludni.
Szerda reggel nagyon korán keltem (4 után óránként), ugyanis megijedtem, hogy elmentek a lovasok. Közben ők is aludtak. Kimentünk Zsófival a lovakhoz, vittem fényképezőgépet, csináltam egy csomó képet. Öt ló volt: volt egy Kese nevű kisbéri (Zsófi kedvence); egy pej hókával, szintén kisbéri (én kedvencem); egy sárga shagya-arab; egy sötétpej és egy pej ló, melyeknek nem tudom a fajtáit. Lassan előszállingóztak a lovasok, majd megbeszéltünk egy délelőtti strandot a Sóstón, melyre Ladyt is elvittem (bővebben: későbbi poszt). A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. Mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszálltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt.