Western nyereg
Írta: dorka Mikor? 01.29. Kategória? Remény

Karácsonyra egy western nyerget kértem. Mert… mióta részt vettem az izsáki táboron, azóta szerelmese vagyok ennek a stílusnak. Idén pedig sikerült anyuékat meggyőzni két okból is: sűrűbben fogok Remizni, illetve a nyereg díszlet lenne az osztálytáncban. Illetve még az is közrejátszott, hogy fogadtunk a Gergővel, hogy ha apu felül a lóra, lefényképezzük és megmutatjuk, akkor leárazza a nyerget. Karácsony előtt, 22-én el is hoztuk, hogy ki tudjam próbálni. 16"-os, barna, natowa virág mintás nyereg. Felraktam Kristre a nyerget kipróbálás céljából. A kengyel a legkisebbre beállítva is hosszú volt. A nyereg is nagynak tűnt. Vacilláltunk, hogy kicseréljük-e, mikor cseréljük ki stb. Közben jött Zsófi is, arra kértünk kölcsön egy kisebbnek tűnő, szintén 16"-os fekete nyerget. Kényelmesebb volt. Amikor aztán Zsófi hazament, visszavittük a fekete nyerget. A szalagavató is lement (az enyém mellé elkértem a Pistiét is), és úgy döntöttem, hogy cserélünk. Így hát elmentünk a Gergőhöz, mondta, rendel egy 15"-ös nyerget. Azt hiszem, három hete beszéltünk róla. Aztán tegnap szólt, hogy megérkezett a nyereg, mehetünk. Elmentünk megnézni, milyen, jó-e. Jó volt. Ma pedig apu elvitte a nagyot és meghozta a kicsit. A kengyelt itt is a legkisebbre állítottam, de kényelmesebb, mint a másik volt. Amint kevesebb hó lesz, és enyhül az idő, kipróbáljuk.

Pihenő
Írta: dorka Mikor? 01.20. Kategória? Kristály, Remény

Most éppen pihenő van a lovaknak. A helyzet ugyanis az, hogy nem nagyon volt időm a próbák miatt. Ugyanis eddig a szalagavatóra készültünk. Nagyon jó volt, palotást táncoltam, osztály tánc pedig western témájú volt. A két western nyerget én szolgáltattam hozzá. Innentől már talán lesz időm, de most a tanulás előrébb kerül a fontossági listán.

Ketten, egyszerre
Írta: dorka Mikor? 12.30. Kategória? K. Zsófi, Kristály, Remény

Az előre megbeszéltek szerint a téli szünetben is eljött Zsófi lovazni. Szombaton jött, ma ment haza. És végre ketten, egyszerre mehettünk ki terepre.

Szombaton elsőként elmentünk a Gergőhöz kölcsön kérni egy másik western nyerget, mert a barna nagynak/hosszúnak bizonyult. Így hazahoztunk egy fekete nyerget. Hazaérés után gyorsan átöltöztünk és mentünk is ki. Miután kicipekedtünk és Remit egy kicsit lefutóztam (kb. két hónapja nem volt lovagolva, ami meg is látszott rajta), apu segítségével felnyergeltünk (ő inkább Reminél segített). Hosszú beállítások után végre lóra ülhettünk mindketten. Az utat már előre megnéztem. Persze nagyban Remitől és tőlem függött minden, hogy milyen messzire megyünk, de azt hiszem, így is nagy utat tettünk meg. Hátul mentünk el a földes úton. Remi igen tempósan ügetett, Zsófiék egy kicsit lemaradtak mögöttünk. Minden érdekelte, mindenre fülelt, de nem ijedt meg semmitől. A gyümölcsösnél lefordultunk és a játékboltos néni tanyája mellett tovább lovagoltunk. Na, itt elkezdtünk ügetni, illetve én megpróbáltam Remit beugratni vágtába. Aha, ja. A kislány először dobott rajtam egyet, majd kibakolt és miután sikerült rajta maradni (!), lépésre váltottunk. Én meg örömködtem, hogy fent maradtam. Tovább mentünk hol ügetve, hol lépve, végül az egyik egyenes szakaszon sikerült beugratni Remit. Az út további részében sokat ügettünk, mivel Remi nem igazán komázza, ha lépünk, ugyanis elkezdi csapkodni/rázni/dobálni a fejét. Végül az utolsó szakaszon mentünk egy jó vágtát, és el is értünk a betonig. Innentől már csak lépésben lovagoltunk be a tanyáig. Bent apu fényképezővel várt minket. Végül lenyergeltünk és kiengedtük a lovakat és mentünk pihenni.

Vasárnap, mielőtt elmentünk volna Annához megünnepelni a szülinapját, felnyergeltünk és elmentünk. Tegnap viszont a barna nyerget használtam, ami nem éppen volt jó döntés, ugyanis bár a legkisebben volt a kengyel, még így is hosszú volt, így minden ügetés és vágta után megálltunk, hogy meg bírjam igazítani a kengyelt. És reménykedtem, hogy Remi nem fog bakolást rendezni, mert akkor, biztos, hogy repülni fogok. Szerencsére nem tette. Ködben indultunk és arra mentünk, amerre a múltkor Pistivel mentünk volna. Számomra teljesen ismeretlen volt utunk egy része, így próbáltunk csak lépésben menni, annak ellenére, hogy Remi egy kicsit tiltakozott. Azért sokat ügettünk és vágtáztam. Hazafelé tartva viszont favágókba ütköztünk. De nem baltáztak, hanem stihleztek. Mi meg, bár ordibáltunk, hogy álljanak egy kicsit le, nem igazán vették észre. Szerencsére Remi nyugis maradt (azért itthon elég sok inger éri már a karámban, szóval ettől sem volt beparázva). Továbbmentünk, megint vágtáztunk a betonig, Zsófi vette a telefonjával. Hát a felvétel… Hagyjuk. Gyorsan lenyergeltünk, a lovak pedig meghemperegtek a karámban.

Egy óra három perc alatt 7,6 km-t tettünk meg (7,20 km/h).

Ma jobb híján a városba mentünk, újra a fekete nyerget használtam. Igazából a Sóstót akartuk megkerülni, de nem tettük. Viszont másfelé mentünk. Miután elment a vonat, a vasúton mindkét ló simán átment. Rögtön lementünk a kövesút melletti útra, azon továbbmenve lefordultunk a tó felé. Aztán a madárnál jöttünk vissza. A köves úton nem volt gond, bár először kicsit megijedt az autóktól, de csak farolt egy kicsit. Végül bementünk a tóra, ami egy kicsit bajos volt, hisz először Krist se akart bemenni. De bement, így Remi is bátorkodott. Én pedig bevertem a lábam a vasba. Bent megmutattam neki a tavat, nem tudott vele mit kezdeni, de semmiképp sem akart belemenni. Így kerültünk egy kicsit a füves területen és mentünk is ki. Na, itt megint nem akart egyik se mozdulni, de Krist végül átment a kapun. Remi pedig utána. Nagy nehezen átkeltünk a főúton (sok autó volt). Elmentünk a merkbau utcájába és az Epreskerten fordultunk vissza. Hazafelé sem volt gáz. A kövesúton vágtáztam egy kicsit, a lucerna földön pedig egy kicsit hosszabbat. Bementünk, lenyergeltünk, a lovak pedig a karámban töltötték a nap további részét, míg ki nem engedtük őket.

A kezdeti (szombati) nehézségek után ma már elég volt rázárnom, Remi máris beugrott vágtába. Kezdünk összeszokni.

Remi után szabadon
Írta: dorka Mikor? 12.01. Kategória? Kristály, Remény

Ma a Remit vittem ki. Csak az alap utat terveztem, ami mentes forgalomtól (csak egy rövid betonutas szakasz van, de azon gyorsan végig lehet jutni). A nyergelésnél majd meg őrült a karámban, amikor meg kiengedtem, akkor is le-föl vágtázott az udvarban. Csak úgy húzta a (fék)csíkokat maga után. Aztán elindultunk. Jött utánam, nem is volt vele baj, hanem a tárolónál megállt legelni, és nem tudtam, hogy jön-e utánam, vagy ottmarad. Jött. Ki-be vágtázott az erdőben, ezzel is idegesítette az anyját. Aztán meg végig előttem ügetett/vágtázott. Mikor odaértünk M. bácsi tanyájához, akkor meg bement a kerítéshez és ott megkergette a kutyákat, akik a szokással ellentétben (megint) szabadon voltak. Én lekanyarodtam a körtésnél, de Remi még mindig nem jött. Ott kiabáltam neki, hogy 'Remi, gyere!'. Végül M. bácsi kijött és elkergette a Remit. Mi mentünk tovább, bár Krist nagyon fészkelődött, hogy merre van a csikó. Végül Remi is megkerült. Hazáig már nem igazán csatangolt, sőt a kinti legelő melletti úton a lépésre is rászánta magát. Egészen a betonig. Ott elkezdett ügetni, de szerencsére nem jött senki. Kicsit leizzadt, hát amennyit vágtázott fel-le, nem is csodálom. Lenyergeltem Kristet és mehetett legelni.

Havazik!
Írta: dorka Mikor? 11.25. Kategória? Fotóblog, Remény

Megjött az első hó. Azt hittem nem fog megmaradni, de ahová nem ért el a nap melege, ott harmadnap is volt hó.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés