EquestrianBlog
Bónusz óra; ügyesedik
2011. június 23., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Ma is mentem lovagolni, kicsit (nagyon) késtem is, így csak keveset tudtam Teddyn lenni. Felnyergeltem, kapott új kantárat. Kint egy teljes lovardában lépés, majd egy kör ügetés, átváltás, háromnegyed kör, átváltás, majd nagykörön ügetés és vágtába beugratás mindkét kézre. Ezután Szilvi bement Rozit felnyergelni, ő új nyerget és kantárt kapott. Lovat cseréltünk és a lányok is begördültek. Először a nagyobbik jött, őt futószáron ügettettem, meg közben gyakorlatokat csinált. Aztán cseréltek, ő is futózott, ügetett. Addig a nagyobbik vágtázott Teddyn. A nyerges előtt lenyergeltünk, Szilvi elvitte Teddyt lemosni, mert rendesen megizzadt, majd én is bevittem a Rozit a helyére, összeszedtük a kantárt és jöttem haza, vagyis a tanyára.

Miután körbenéztem, fogtam a két szárat (bikakötél és vezetőszár), megnyitottam félig a csapot, aztán kikötöttem Remit, majd a bal oldalát lefürdettem. Tök jól tűrte, nem húzta magát. Utána óvatosan elhúztam előtte a slagot, ami hiba volt, de ezt is szokni kell. Másik oldalát is lefürdettem, vagyis a nyakát, lábait és a hasa alját, majd óvatosan letettem a slagot, levezettem róla a vizet, majd elengedtem. Rögtön meghempergett a drága.

Remi és a fürdetés
2011. június 23., csütörtök
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap 4 körül fogtam a bikakötelet és a vezetőszárat és odavittem a karámhoz. A slagot szétszereltem és odavittem. Remit kikötöttem. A vezetőszárat a felső rúdra, a bikakötelet pedig a középsőre. Apu óvatosan megnyitotta a slagot, én kicsit vártam még, had nézegesse, majd közelebb vittem hozzá. Aztán felemeltem, hogy a csobogást is szokja, majd a jobb első lábát éppenhogy lemostam. Amint a bőréig jutott a víz, rögtön elkezdte húzni a szárat, de a bikakötél meg a nyakára gyakorolt nyomást. Ide oda ficánkolt, én tetőtől talpig tiszta sár lettem. De még nem fejezhettük be. Oda mutattam az orrához, rá is irányítottam, amit élvezett, szórakozott vele. Míg pipált, gyorsan lemostam a négy lábát, meg a hasa alját és a szügyét, majd megint a szájához emeltem és elzárattam (apuval) a vizet. Elengedtem, ő rögtön meg is hempergett. Sajnos a B-jét felszaggatta, de amúgy is kezd sebesedni a sütése.

Estefelé még lementem és Aloe Vera-s sprickolóval lefújtam a sebeit. 

Úgy gondolom, amíg meleg lesz, a lehető legtöbbször kellene lemosni, had szokja. Még egy ideig tartjuk a szintet, vagyis csak a hasa alját mosom, de majd fokozatosan egyre felljebb. Érdekes, ő nem utálja, ha az fejére, orrára irányítom a gyenge folyású vizet. Kristály sunyít, ha ezt teszem.

’10 BK 135
2011. június 15., szerda
Olvasási idő: 3 perc

Ma fontos dolog történt Remi életében: megbélyegezték. De ennek megvan a maga története.

Apu hívott, hogy jön Remi apjának tulajdonosa (továbbiakban Matyi) értem (mivel itthon voltam és nem a tanyán) és visz ki, mert jön a bélyegzős pasi (pasi? inkább bácsi). Jó oké, kimegyünk, bemutatkozok, hogy én vagyok Remi tulajdonosa stb. A férfi megnézte a fedeztetési lapot, ami így volt kitöltve:

– név: Kristály (helyette Gipsys Sweet L.)

– neme: kanca

– színe: fekete (helyette sötétpej)

stb.

Szóval anyum rosszul diktálta be. Megkérdezte, hogy akkor most Kristály svéd ügető. Mondtam neki, hogy nem, hanem Svédországból behozott amerikai ügető és felhívtam a hibákra a férfi figyelmét. De akkor van-e honosítási lapom meg útlevelem. Mondtam neki, hogy nincs, hanem a régi tulajdonosánál van (még).

Olvass tovább!

Rövidsörény, Beni fekszik
2011. június 5., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Ma délelőtt volt egy kis szabadidőm, így gyakoroltam a kutyákkal. Pankával végigvettük az alapokat, jól ment, aztán Ladyvel. Vele is. Majd felkapcsoltam Benire a pórázt és vele gyakoroltam. Minden jól ment, az ül is és a pórázon menés is. Háromszor megmutattam neki a feksziket, utána már úgy-ahogy maga csinálta. Oookos kuutyaa. Még egy kis apport, aztán mehetett el.

Reggel megjött a javítóból a felszerelés, számszerint: két Remiskötőfék, egy Kristályoskötőfék és a futószár. Sajnos Reminek a kötőfékjei porosodni fognak, ugyanis nem rakom rá, mert százas, hogy szétszaggatja. Mindegy is. Leápolás előtt egy kicsit megfuttattam a karámban, mert láttam rajta, hogy nem fog bírni magával, ha kikötöm. Kikötöttem, levágtam a sörénye maradék részét olyan rövidre amilyen a múltkori. Elöl is megigazítottam a frizuját, mert már nem lehetett látni a cuki csillagját. A végén még gyakoroltam vele egy kicsit, a vezetőszárat érintgettem hozzá (hasához, lábához stb). Remizés után kivittem Kristet az új kötőfékjében legelni, majd két óra múlva vissza is vittem.

Nyári tervek: mostmár heti egyszer járok a két helyre, és meg szeretném kérdezni Robitól, hogy átmehetek-e Kristállyal gyakorolni, nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a Kristállyon való lovaglásra, és a Remivel foglalkozásra, ki szeretnék jutni a Sóstóra, hogy megfürdessem a kutyákat – lehetőleg többször, minimum 2 lovastábor, egyéb tábor, nyaralások, csajokkal sütés (remélem), ezen kívül persze anyunak segíteni és az angol tanárhoz eljárni.

Első két nap
2011. április 29., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap voltam a CSI*-n. 11 után értem oda, mivel be kellett mennem az első két órára, mert a második fizika tz volt. Elmaradt. Igazából nem is csináltunk túl sokat, Niki emelgette a pályakaput, egyszer kihoztuk Teddyt gyerekeket lovagoltatni. Többi időben fényképezgettem, egy csomó lett, az egyikre büszke vagyok, hogy sikerült egy olyat is fényképeznem. (majd később, az előző okok miatt). Este 7-kor tartottak egy orvosi ellenőrzést, azt még megnéztem. Nagyon durva volt az egyik eset. A srác vezette a lovat, a ló meg folyton mögötte volt és bele akart harapni. Nagy nehezen sikerült bemutatni a dokinak. (Elkezdi a doki: várjá' má', hisz megeszi a ló ezt a gyereket.)

Ma is voltam, de csak a harmadik óra után mentem. Szintén fizika tz, szintén elmaradt – ezentúl a bolondballagás miatt. Ma is kimentem, ma is fényképeztem, de csak kettőig maradtam, mert szétuntam a fejem. Az egyik versenyző (szegény) lova úgy stoppolt le az akadály előtt, hogy az akadály mindenestül felborult. Meg tegnap a vizesárok feletti rudat az egyik ló kettétörte. Még ilyet sem láttam.

A fényképekből úgymond sorozatokat csináltam, vagyis kiszemeltem egy áldozatot (lovast) és azt fényképezgettem a melegítőben.

Miután hazajöttem, lementem a lovakat megnéztem. Remi pszihéje már sokkal jobb, mostmár bírom vezetgetni, nemúgy, mint tegnap előtt. Később is lementem, a nyerges felől néztem rá. Meglátott, nyihogott egyet, megkérdeztem, "Lemenjek?" és nyihogott még egyet. És lementem. Kis cukorpofa.

Tündér
2011. április 23., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Ma voltam 10-re Vilibácsinál. Odafelé apu “felkészített”, hogy Kedvesem megellett. Bemegyek, Betyár a karámban, Kedves a bokszban, Vili bácsi pedig sehol. Benéztem a bokszba. Olyan aranyos kis cukimuki …. kiscsikó. Ugyanolyan, mint az anyja, vagyis ugyanolyan pej foltos. Párszor odajött, elkezdte az ujjaimat rágcsálni (mint Remi anno), egy csomót vakargattam, mindenesetre már hozzászokhatott. Fél óra után sem jött az oktató, így felhívtam aput, hogy jöjjön. Addig is vakargattam. Egy sztori: Kedves kakilt, rá a kicsi fejére, az meg megijedt és oda bakolt egy aranyosat. Amikor pedig becsuktam magam után az ajtót, Betyár lehempergett.

 

Itthon. Az istálló készen lett. Vagyis csak a nyerges vakolása. Majd jön a plafon, aztán az aljzat, majd a bebútorozás. Majd két hét múlva.

Vissza jött a “nagy lovas”, és továbbra is azt tanácsolta, hogy tegyük át Remit a másik karámba. És sikerült a kötőféket is feltenni. Aztán vettünk egy bálamadzagból fonttat, mondván azt nem szakajtja szét, de az meg kicsi. Mindenesetre az eladó azt mondta, hogy majd kicserélhetjük nagyobbra. Majd az ünnepek után… Addig se tépje szét a textilt.

Délután elkezdtük kifeszíteni a villanypásztort. Csupán a nagy karámba, ahol Remi marad. Szegénynek az elkövetkezendő napok egy kicsit kellemetlenül fogják érni, de hát ez az élet rendje.

Kutyák elvannak.

Mi készülünk a húsvétra, már három süti meg van sütve + még csinálunk kettőt. Én csináltam muffint, anyuval egy mézes-krémest, majd csak anyu a magyar pitét, ma pedig egy sósat is csinálunk, meg majd én a négyszínű csodaszépet.

TegnapTeddy
2011. április 15., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Először gyorsan az otthoniakról: Remit ugye megkörmöltük. Elmesélés szerint nagyon rossz kislány volt, kicsit helyre kellett rakni. A kovács szerint valszeg kerek szerszámtartótól félt, de majd idővel talán megszokja. Megkérdeztük a leválasztásról a kovácsot: drasztikusan. Vagyis hirtelen. Aztán egy ismerősünk egy "nagy lovas" mondta, hogy ő átrakná a másik karámba (a marhák volt karámjába), a karámra villanypásztort és meg is van oldva. Ő így csinálta. Azt mondta, egyszer megütötte egy picit a csikót az áram, többet nem ment a kerítés mellé. Lehet hogy nálunk is ez lesz. Vagy. Felajánlotta, hogy (talán) elvisszük hozzájuk Remit. Anyjától is elszakad és más lovak társaságában lesz.

Hát én nem is tudom. Először inkább a másik karám. Mert így a lehető legtöbbet tudok vele foglalkozni. És erre valószínűleg már húsvét előtt sor kerül, hiszen már minden megvan.

Olvass tovább!

Beni tanul
2011. április 5., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Nos, kezdeném a csütörtökkel, amikor is Teddyn lovagoltam. Most már nem sárlik. Szilvi azzal kezdte, ha ez az óra jól fog menni, akkor csütörtökön megyünk terepre. De én nem leszek itthon. Majd máskor. Felnyergeltem, mentünk ki. Párkör lépés, ügetés, aztán futószáron beugratás. Na az nagyon nem ment. Elvileg Teddy hangra is beugrik, csak velem van baj. Nem tudom felvenni. Pedig úgy csináltam, mint anno Robiéknál. Ja és a tartásomról ne is beszéljünk. Aztán elengedett, még két kör ügetés, csomó lépés és jöttek a lányok. (nevükre nem emlékszem) Bementem Rozit csutakolni, mert őrá is szükség van. Kimentünk, felültek a lányok, egyik futószáron ment, másik kézen vezetve. Eljöttem.

Olvass tovább!

Lovazás ezerrel
2011. március 12., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Tegnap, mivel nem volt lovaglásom, ezért nekiálltam és kikupáltam a lovakat. Kristállyal kezdtem, nem is végeztem. Levittem az ápolósdobozt mindenestül, hogy ne kelljen a kellékekért rohangálnom. Aztán behívtam a lovakat a legelőről, mert már ki voltak engedve. Kristályt kikötöttem, a dobozt meg betettem a karámon belülre. Ő meg elkezdett pürrögni, amivel azt jelzi, hogy nem szimpi számára az a valami. Lezártam, elkezdtem körülötte rázogatni, had szokja. Nagyjából megvolt. Átvakartam, egy rakat szőr lejött. Patátkapartam. Tehát az alap dolgok. Aztán elkezdtem kifésülni a farkát, de az utolsó tincseknél már belecsúsztam az etetésbe. Gyorsan kifésültem azokat is, aztán elengedtem, had egyen.

Ma reggel kimentem lovaglás előtt, megyek a dobozzal a karámhoz, aztán látom, hogy Remi le van feküdve. Letettem a dobozt (hogy ne keljen fel), oda mentem és mit látok, hogy Kristály is fekszik. Eddig soha nem láttam őt feküdni. Sütkéreztek a napon.

Olvass tovább!

Remitanul
2011. március 5., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Teganap voltam Szilvinél. Tök jó volt. Teddy-n lovagoltam, egy szürke kancán. Először futószár (lószokás, fejlődésfelmérés), aztán lecsatolt, rúdonmentem, sokszordícsért. Aztán leléptetés, nyergelés. A szomszéd bokszban Agragon bakolgatott (volna, ha lenne helye) nagyban. Ő egy pej “nagy”csikó. Őt felnyergelte aztán ment ki a pályára. Én meg figyeltem. A pacó kicsit tele volt, Szilvi mondásával hisztis. Meg veszekedni kell vele. Az igazat megvallva remélem, Remi nem lesz ilyen.

Aztán ma kimentem reggel 8-kor a tanyára. 10-ig Remivel foglalkoztam. Levittem magammal a kötőféket, vezetőszárat, sörényvágót, kefét, patakaparót meg a fésűt. Megpróbáltam több, mint negyed év után feltenni rá a kötőféket. Először nem ment, mert amikor a feje alá tettem a kötőféket, akkor mindig ellépett. Ezzel szórakoztam fél óráig. Csörögtem a kötőfékkel, minden oldalon, amikor meg nem figyelt, akkor meg odébb mentem, és követett. Aztán hagytam az egészet és lepucoltam, ahogy tudtam. A bal oldalát teljesen engedte, de a jobb hátsófelét már nem. Vagyis a jobb mellsőtől hátrébb nem mehettem, mert ő is hátrált. Bementem almáért, odaadtam neki. Amíg azzal volt elfoglalva, gyorsan rátettem a kötődéket, de még ez sem ment zökkenőmentesen. Ahogy megérintette az orrhátát az orrszíj, feleszmélt és elkezdett hátrálni, de az orrán továbbra is rajta maradt. Második próbálkozásra pedig át tudtam a tarkószíjat venni a feje felett és fent is volt. Kikötöttem a karámkerítésre. Lepucoltam a jobbhátsót. Nem ellenkezett meg semmi. Aztán kifésültem a sörényét, kicsit igazítottam rajta. Utána patakaparás. Bal első pipa, jobb elsővel szenvedés. De az is pipa. Csak az a brutál, hogy amikor odafordul és szaglássza a fenekemet, mindig azt hiszem, hogy bele akar csípni. De ez csakis akkor van, amikor a patáját kaparom. Kicsit hisztizett, folyton le akarta tenni a lábát, de ahogy a kovács mondta, úgy cselekedtem. Nem szabályosan, vagyis két kézzel fogtam meg a szaru részt, így kényelmetlenebb neki. És csak akkor engedtem el, amikor nem akarta letenni. Aztán folyton hátratekintgetett. Elengedtem, talán vakarózni akart. Erre elkezdett bohóckodni. Kicsit megneveltem (nem fizikailag), visszakötöttem, megint egyszer-egyszer felemeltem a patákat, aztán végre elengedtem. Rohant is az anyjához szopizni.

10-re mentem lovagolni, de csak fél 11-re kerültem lóra. Betyárt is és Kedvest is felnyergeltük. Fannival voltam, felváltva lovagoltunk. Betyáron kezdtem futószáron, majd Kedvessel szabadon. (addig Fanni került futószárra) Majd megint csere, ezúttal szabadon mindketten. Majd mentünk haza. Lovakat kiengedtem, Ladyt kifésültem, segítettem anyunak ezuátán pedig aludtam két órát.