Futószárazás
Írta: dorka Mikor? 11.17. Kategória? Fotóblog, Remény

Lovaglás helyett kivittem Remit futószárazni a futós helyre. Nagyon szépen ment, nem csinált semmit. Biciklisekre egy kicsit felizgult, de semmi komoly. Nem vágtáztattam, mert csúszós a fű, és ügetésben is csúszkált az elején. De aztán belejött a dologba.

Kullancsvadászat
Írta: dorka Mikor? 11.17. Kategória? Kristály, Remény

Először Remire raktam fel a kötőféket. Ki se kötöttem, csak a vezetőszárat fogtam a kezemben. Átsimogattam, bogarásztam a hajlatokat (füle, nyaka, álla, lábai). Nyugodtan állta, sőt, mikor a lábait simogattam, fel akarta emelni, hogy kitisztíthassam a patáját. Jópaci. Fel is vettem őket, de csak tartottam. A teszt negatív volt.

Aztán jött Krist, ő is nyugisan végig állta. Nála se találtam semmit.

Remi, te állat!
Írta: dorka Mikor? 10.27. Kategória? L. Timi, Remény

Persze jó értelemben. Történt ugyanis, hogy felültem a drágára, csak úgy futószárazás nélkül, hiszen minek, hisz T. Pisti alatt se csinált semmit a múltkor. Aha, csak akkor mellette volt Krist. Úgy határoztam, hogy elmegyek a Sóstó felé, ahol forgalom is van, vasút is van, had lássam, mi a véleménye ezekhez a dolgokhoz. Elindultunk kifelé, B. bácsi lucernáján pedig észrevette a szomszéd lovát, amitől úgy beizgult, hogy na. Alig bírtam visszafogni. Mikor elkezdtem ügetni, alámbakolt és megáltt. Így csak lépésben mentünk tovább, hogy lenyugodjon. Nem volt semmi gond, csak egy kicsit vissza kellett húzni, mert ment volna. A vasútnál úgy átment a sínek felett, mint a pinty. Semmi megtorpanás, semmi rácsodálkozás, hanem határozottan ment előre. Nagyon meglepődtem, hiszen Kristállyal mennyit szenvedtem a sínekkel. Remi pedig rá se ránt a dologra. Lementünk a kövesút melletti földesútra, ahol velünk szembe jöttek a L. Timi és az apja. Kérdezte, hogy merre megyek, mondtam a Sóstóra, de végül elkísértem őket vissza. Ügetésnél Remi folyton bevágtázott, így a b.telep mellett már lépésben mentünk. Ám a lucernánál Timiék előrevágtáztak, hiszen várták a lovasok. Remit visszafogtam, ő meg nem is nyihogott utánuk, hanem visított. Ilyet még nem is hallottam. Végül a bekötőnél engedtem neki és bevágtáztunk. Utána kiügettem a b.telep kerítéséhez, és megint bevágtáztunk. Ezt az utat megtettük mégegyszer, ám ekkor már kifelé is vágtáztam, meg visszafelé is. Kontrollálható volt, és végre sikerült akkor beugratni, amikor én szerettem volna.

A cím pedig a vasúton való átkelésre és a vágtákra utal. Hogy imádom a hülye fejét.

Ha nincs nyereg, jó szőrén is!
Írta: dorka Mikor? 10.22. Kategória? Kristály, Remény, T. Pisti

Face-n beszéltük meg, hogy kijön, de megkérdezte, hogy van-e nyergem. Mondtam, hogy van, de csak angol. Mondta, hogy jó lesz az is, már nem cipeli ki a sajátját hozzánk. Mindezt fél háromkor beszéltük meg. Négykor, már idegesen kezdtem nyergelni, de Kristre, mondván, hogyha nem jön, hát kimegyek az öreggel. De befutott. Megbeszéltük, hogy nyugodtan menjek Kristen nyeregben, ő majd felül a csikóra szőrén.

Pont a nyerget tettem fel Kristály hátára, amitől ugye megzörrent a heveder. Ekkor Remi megugrott, én pedig azt hittem, hogy a hevedercsat csörgésétől ijedt meg (holott azt már egészen csikó kora óta megszokta). Pedig csak Pisti ugrott fel a hátára. Kérdezte is, hogy szépen, óvatosan teszem-e fel rá a nyerget meg a hevedert. Mondtam, hogy igen, mire "kioktatott", hogy nyugodtan csapjam a hátára, had szokja meg.

Aztán én is gyorsan felnyergeltem, hevedert, kantárt és kengyelt állítottam, majd elindultunk. Mondtam neki, hogy nem bírom beugratni vágtába, ő pedig próbálgatta. Neki persze egyből ment. Tudom, hogy konkrétan sz.r a beugratásom. Továbbmentünk, haladás kicsit idomítgatta Remit. A hepehupás fenyves után lefordultunk a dombok irányába. Nekem volt egy kis ellenvetésem, de felőlem… menjünk. Egyikre fel, másikra le. Az egyik nagyobbon ő egyenes vonalon lement egy meredebbik résznél, én pedig Krist lábainak féltése miatt kerestem egy kevésbé lejtős szakaszt, így mi egy kicsit lassabban értünk le. Innentől hazafelé vettük az utat, a „vadonos” részen keresztül. A játékboltos néniéknél ügetésben mentünk tovább, majd megkérdezte, hogy nagyon pattog-e. Mondtam, hogy nem, egészen tűrhető.

Itthon lenyergeltünk, vagyis én nyergeltem, ő meg csak leszállt Remiről.

Bukás és haladás
Írta: dorka Mikor? 10.11. Kategória? Remény

Végre volt időm felülni a Remire. Felnyergeltem (mutatott egy kis ellenállást, ide-oda mocorgott). Alaposan lefutószáraztam, eléggé leizzadt: a nyaka és a nyeregalátét eleje tiszta csatak volt. Felültem rá, majd elkezdtem vele ügetni a legelőn a kerítés felé. Meg kell jegyeznem, a kutyák egy csomó gödröt kiásták, szóval figyelni kell. Én figyeltem is és pont kikerültünk egy gödröt, ám a következő pillanatban már azt veszem észre, hogy dőlök hátra és próbálom visszahúzni Remi fejét, hogy ne boruljun fel, de a gravitáció győzött: felborultunk. Inkább attól ijedtem meg, nehogy Reminek baja essen, hisz az egész nyaka, meg a lába homokos lett. Meg hogy ne rohanjon el. Inkább leállt legelni. Aztán megfordult a gondolat a fejemben, hogy lenyergelem és hagyom a fenébe, de megtanultam, hogy esés után vissza kell ülni. Ésde jól tettem.
Miután visszaültem, lépésben kimentem a kerítés mellé. Ott elkezdtem ügetni a hosszú fal mentén oda-vissza. Húztam a külső szárat, hiszen be akart menni az anyjához, aztán egyszer csak fogja magát és hirtelen el kezdett egy hirtelen fordulattal arra menni, amerre akartam, hogy menjen. Végül elindultunk lépésben a legelő szélén befelé. A hosszú falon elindítottam ügetése, de éreztem, hogy menni akar, így engedtem neki és először végre beugrott vágtába. Nagyon jó volt, és a sarkamat is lenyomtam a szokásom ellenére. Teljesen kontrollálható volt, ha húztam a szárat, lassult, ha engedtem rajta, akkor ment rendesen. A karám mellett leállítottam lépésbe és úgy mentünk be az udvarba. Pár kor után visszamentünk a legelőre, kiügettem a legelő szélére, majd visszafordultunk és vágta befelé! Most nem.húztam vissza, sőt kicsit ki is emelkedtem a nyeregből, de erre meg lelassult, így inkább visszaültem és gyorsabbra ösztökéltem. Végül leléptettem, lenyergeltem, elvittem kicsit legelni majd elengettem a karámban és a zabot is megkapták.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés