Lóútlevél
Írta: dorka Mikor? 09.25. Kategória? Fotóblog, Hivatalos, Remény

Ma megjött Remi útlevele. Miután tegnap betelefonáltunk, hogy mi lesz már, ma megküldték az útlevelet. 

Tegnap apu felhívta a központot, hogy hogy áll a májusban (!) feladott kérelem. Ők kérdezték a nevem. Apu megmondta, erre a csaj, meg elsorolta Remi bélyegzését, és hogy fekete mén. Mi??? Nem, helyesbítettünk: pej kanca. Ja, akkor oké. Mondták, hogy kész van, ki van nyomtatva, már csak elküldésre vár. Elég nagy káosz lehet bent, ha három hónap után is csak betelefonálásra küldik ki, holott két hét alatt (én azt olvastam) kijön.

Egy hibát találtam benne: nem rajzolták fel Reminek a jegyeit (hóka és a jobb első-hátsó lába).

Belovaglás westernben
Írta: dorka Mikor? 07.20. Kategória? Remény, T. Pisti

Sikerült a Pistit meggyözni, hogy jöjjön a Remit lovagolni a nyáron, vagy legalább is addig, ameddig itt vagyok kint, Los Angelesben. Elsösorban apum mesél, hogy mit csinál a Remi, hogy dolgozik, viselkedik, de beszéltem már a Pistivel is. Mindketten azt mnondják, hogy Remi nagyon ügyes kis paci. Gyorsan tanul és a rossz szokásairól is kezd lemondani. Ilyen peldául a fejdobálás, amit már elözö bejegyzésben említettem. Eseteket is meséltek nekem, mint például, hogy a szalmabálákon túl egy ágtól úgy megijedt, hogy négy lábbal ugrott a levegöbe. Pistit egy kicsit meglepte. Amúgy – elmondások – szerint, csak néha ijed meg dolgoktól. Meg Pisti kérdezte, hogy ugrattam-e már a Remit rajta ülve, mert a 60 cm-es eldölt fatörzseket simán, teketória nélkül megugorja. Mondtam neki, hogy nem, “csupán” a karámban, szabadon ugrott, de “csak” a sárga vödör nagyságát, ami olyan 40-50 cm lehet. Meg kérdezte, hogy nem baj-e, ha ugratnak, nehogy elrontsa nekem a csikót. Mondtam neki, hogy biztosan nem lesz baj, söt annál jobb.

Próbálkozás
Írta: dorka Mikor? 06.01. Kategória? Remény

Sajnos csak próbálkozás – egyenlőre. Nyeregszemle után felültem Remire. Kimentünk a lucernára. Komolyan mondom, örülne, ha valaki vágtázna vele. Ügettem vele egy kicsit, megmutattam a most épülő szénás sátrat. Mondtam apunak, hozza a futószárat, vágtázunk. Fölcsatoltuk a szárat úgy, hogy a tarkóját is belevettük. Ügettem pár kört, hogy szokja a távolságot, majd leültem és megpróbáltam beugratni. Be is ugrott, csak hogy fél kör után elkezdett bakolni. Vagy nem tudom, lényeg, hogy ellenkezett, én meg majdnem bevertem a fejem a nyakába. Pálca meg nem volt nálam. Oké, próbáljuk még egyszer. Ugyanez. Akkor másik kéz. Még rosszabb. Jobb híján leszálltam, és elkezdtük vágtáztatni. Igen ám, csak hogy minden egy kör után kifarolt, szembe velünk fordult. Hoztam ostort, mert ez így nem mehet tovább, de csinálta tovább, annyira meg sikerült meggyőzni, hogy ne kezdjen el a másik kézre futni. Aztán rácsatoltuk a futót a belső zablára, lévén az lehetett a baj. Amikor meg be akart fordulni, mondtam egy “tovább!”-ot, meg meglegyintettem az ostort. Máris észhez tért. Miután letette a vizsgát, vagyis több körön át nem fordult be, visszaültem rá. De nem ugrattam be vágtába, csak ügettem. Meg ügetésből állj, és fordítva. Megtettem még két kört az udvarba, és lenyergeltem.

Futószár gond
Írta: dorka Mikor? 05.28. Kategória? Remény

Szombaton felnyergeltem Remit, ráraktam a kilyuggatott kikötőszárat meg a futószárat és kimentünk a nagyfutós helyre. Ostort nem vittem magammal. Egy ideig szépen is dolgozott húzott száron, ám egyszer mikor másik kézre állítottam, nem volt hajlandó elindulni, hanem hátradobta magát, majdhogynem leült. Megpróbáltam megint ügetésbe nógatni, mégegyszer megcsinálta az előbbit. Oké, akkor lecsatoltam a kikötőket, így nagy nehezen elindítottam ügetésbe, de így is hisztizett. Visszaraktam másik kézre, kikötőket rá. Meg se mozdult. Még lépésbe se. Oké, akkor szárakat le. De még így se. Hiába hajtottam, a fenekét nyomkodtam, futószár végével nógattam. Semmi. Visszamentünk elővettem az ostort, kisfutón megmutattam neki, kikötők nélkül. Csak úgy rohant. Zárásképp sétáltunk az udvarba két kört úgy, hogy az ostor kettőnk között van, ugyanis hajlamos nem betartani a vezetés szabályait. Nem tartja velem a lépést elrohan. Na majd ezt gyorsan ki fogjuk iktatni.

Tömören
Írta: dorka Mikor? 05.21. Kategória? Kristály, Remény

Szombat

Szabadon, mármint egy szál kantárral lefutóztam Remit a kis futós helyen (a karám mellett). Kicsit se volt teli. Jobb kézre párszor kifarolt, balra meg vágtázott fél-fél köröket (kicsi a hely). Végül leraktam egy rudat, amit lépésben átlépett, ügetésben meg, mintha fél méter magas lenne, átugrotta, több körön át. Aztán visszavettem lépésre, megint átlépte, következő ügetős körnél meg már simán átlépte. Aztán mivel láttam rajta, hogy teli van még, kivontam a rudat és úgy hajtottam még pár kör erejéig. Ami viszont nagyon zavar, hogy bár megszokásból (elég rossz szokás), de csapkodja a fejét felfelé. Nem tudom, szabad-e rá már most martingált vagy kikötőt használni, hogy ne nagyon szokjon rá.

Utána felnyergeltem Kristet, megnézni milyen baja van. Kimentem a nagy futós helyre, ott tettem meg vele pár kört. Egy picit mintha szét lett volna esve. Majd kimentünk a btelepig, megnéztük voltak-e előttünk lovasok. Voltak. Ketten. De nem követtük őket.

Vasárnap

Miután lefuttattam a kicsit a karámban és mivel még mindig csapkodta a fejét, ráraktam a kikötőt, de annyit értem vele, mint a kantárszárral, hiszen ugyanolyan hosszú, mint a szár. Felültem rá, tettünk egy pár kört lépésben, majd ügettünk is egy kicsit. Csak hát kicsi a hely. Aztán bementünk az udvarba, megtettünk két kört, majd mentünk vissza. Kicsit hisztis, mert szeretné, ha komolyabban le lenne mozgatva. Hívtam a Pistit, de hát nem igazán akar jönni. Hát ez van. Majd megoldom.

Hétfő

Kétfeladatsor között fogtam magam és felnyergeltem Kristet. A báláknál vettem észre, hogy Panka jön mögöttünk. Visszaküldtem először Befelé!-vel, majd Tünés!-sel, de ez is hatástalan maradt így elordítottam magam, hogy Takarodsz vissza a helyedre!. Na, de ha hatástalan!!? Mikor a R. M.-ékhoz értem, és beszélgettem M.-al (kérdezte, hogy meggyógyult-e Krist, mi van a Remivel, meg hogy látta a bandériumosokat visszafelé menni (őket láttam a kapunk előtt elmenni, legalábbis a nyomaikat)). Na ekkor vettem észre, hogy Panka jön utánunk. A hülye ott kacsázott az úton, közben jöttek autósok is, meg bicajosok is. Nagyon mérges voltam rá. Aztán szerencsére jöttek apuék kocsival, szóval hazahívták. Kimentem Sóstóra, Krist nagyon szét volt esve. A vasút át se akart menni, így leszálltam, átvezettem. Kerestem egy alacsony ágat, letörtem, megkopasztottam és pálcának használtam. Kellett. Krist egy kicsit összeszedettebb lett, jobban figyelt rám. Végül átmentem az 53-ason, egészen a Merkbau utcájáig, ahol lekanyarodtam és az Epreskerten fordultam vissza. Kicsit beszélgettem a tesi tanárommal, majd jöttem vissza. A főút utántól eléggé megerőltettem: sokat ügettünk. Végére meg eléggé kifáradtunk mindketten. Mikor elengedtem a karámba, rögtön lehempergett, aztán meg zabozott.

EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés