Első "lovaglás"
Írta: dorka Mikor? 12.13. Kategória? Remény

Vasárnap, mikor kimentem a karámba, fekve találtam a drága kisebbiket. Rögtön lefényképeztem (azóta háttér a telefonon), majd odamentem hozzá. Simogattam, majd átmentem a másik oldalára (ahol nincsenek a lábai), ránehezedtem a hátára, nyomkodtam, mit szól hozzá. Csupán a fülét forgatta. Így óvatosan ráültem. Tök nyugis volt, nyugtattam, megdícsértem és leszálltam róla. Tovább nyugtattam, dícsértem, majd még egyszer ráültem, immár kicsit hosszabb ideig (pár másodperc). Leszálltam, simogattam, majd ő is felkelt. Hatalmas élmény, eddig nekem csak beszámoltak róla, de immáron én is beszámolhatok erről.

Kis Takarós
Írta: dorka Mikor? 11.14. Kategória? Fotóblog, Remény

Tegnap második alkalommal tettem fel a Pc-s takarót. Első alkalommal is jól viselte, igaz hogy tíz percig volt rajta. Úgy csináltam, hogy kikötöttem, rátettem, bekapcsoltam a csatokat, majd elengedtem. Ő pedig futott egyet, menekült a takaró elől, egyenesen a bokszba, majd kijött onnan, megállt a szénásnál és nézte magán azt a kockás valamit.
Másodjára is ugyanez volt, csak éppen nem rohant el. Hanem elkezdte rágcsálni. Itt egy übercuki kép.

Éjszakai látogató
Írta: dorka Mikor? 10.12. Kategória? Remény

Én voltam tegnap. Imádom a teliholdat, mert nem kell lámpát kapcsolni, mégis mindent látok. Hamarabb kész lettem a leckével, és unalmamban lementem Remihez megszeretgetni. Ő szénázott, és mivel nem volt kedvem visszamenni a házba, elkezdtem befonni a sörényét. Fura, de kb. percenként odahajolt hozzám. Aztán megunta, hogy húzom a sörényét, és nem engedte, hogy befonjam. Így hagytam, és visszamentem.

Villanypásztor vissza
Írta: dorka Mikor? 09.02. Kategória? Remény

Tudom, még azt sem írtam meg, hogy leszedtük. Mert leszedtük a kecskék számára. Először az áramot, a héten pedig a madzagot, mert őfelsége rájött, hogy már nincs is áram abban a villanypásztorban és elkezdte letöredezni a műanyag vackokat. Így én leszedtem az egészet. Erre tegnap mit látok? Drágaság a sörényét darálja le a felső rúddal, ugyanis kívül valamiért jobb széna van, mint előtte. Olyan mérges lettem rá. Azonnal visszaraktam a villanypásztort, áram és műanyag cucc nélkül (csupán a karámrúdra tekertem), erre meg kibújik alatta a végénél, mert az rosszul volt megkötve. Hogy az isten… Apu jól megkötötte, mégegyszer ránézni már nem tudtam az ablakból, mert besötétedett. Így reggel megnézve, nem volt semmi, csupán az ajtóról szedte le a felső karámrudat. Pedig mennyire örültem, hogy szépen visszanől. Nem baj, ő bánja.

Kötőfék nélkül
Írta: dorka Mikor? 07.17. Kategória? Fotóblog, Remény

Tegnap délelőtt valahogy ledobta magáról a kötőféket és így látva rájöttem, hogy Remi egy gyönyörű ló. A kötőfék pedig belerondít az összhatásba. Gyorsan le is fényképeztem. Ma pedig vissza tudtam rá rakni, nem volt semmi probléma, ami szerintem jó, pláne az utóbbi esetre nézve (úgy kellett lefogni stb.). De nem akarom elkiabálni.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés