Remi és a fürdetés
Írta: dorka Mikor? 06.23. Kategória? Remény

Tegnap 4 körül fogtam a bikakötelet és a vezetőszárat és odavittem a karámhoz. A slagot szétszereltem és odavittem. Remit kikötöttem. A vezetőszárat a felső rúdra, a bikakötelet pedig a középsőre. Apu óvatosan megnyitotta a slagot, én kicsit vártam még, had nézegesse, majd közelebb vittem hozzá. Aztán felemeltem, hogy a csobogást is szokja, majd a jobb első lábát éppenhogy lemostam. Amint a bőréig jutott a víz, rögtön elkezdte húzni a szárat, de a bikakötél meg a nyakára gyakorolt nyomást. Ide oda ficánkolt, én tetőtől talpig tiszta sár lettem. De még nem fejezhettük be. Oda mutattam az orrához, rá is irányítottam, amit élvezett, szórakozott vele. Míg pipált, gyorsan lemostam a négy lábát, meg a hasa alját és a szügyét, majd megint a szájához emeltem és elzárattam (apuval) a vizet. Elengedtem, ő rögtön meg is hempergett. Sajnos a B-jét felszaggatta, de amúgy is kezd sebesedni a sütése.

Estefelé még lementem és Aloe Vera-s sprickolóval lefújtam a sebeit. 

Úgy gondolom, amíg meleg lesz, a lehető legtöbbször kellene lemosni, had szokja. Még egy ideig tartjuk a szintet, vagyis csak a hasa alját mosom, de majd fokozatosan egyre felljebb. Érdekes, ő nem utálja, ha az fejére, orrára irányítom a gyenge folyású vizet. Kristály sunyít, ha ezt teszem.

'10 BK 135
Írta: dorka Mikor? 06.15. Kategória? Hivatalos, Remény

Ma fontos dolog történt Remi életében: megbélyegezték. De ennek megvan a maga története.

Apu hívott, hogy jön Remi apjának tulajdonosa (továbbiakban Matyi) értem (mivel itthon voltam és nem a tanyán) és visz ki, mert jön a bélyegzős pasi (pasi? inkább bácsi). Jó oké, kimegyünk, bemutatkozok, hogy én vagyok Remi tulajdonosa stb. A férfi megnézte a fedeztetési lapot, ami így volt kitöltve:

– név: Kristály (helyette Gipsys Sweet L.)

– neme: kanca

– színe: fekete (helyette sötétpej)

stb.

Szóval anyum rosszul diktálta be. Megkérdezte, hogy akkor most Kristály svéd ügető. Mondtam neki, hogy nem, hanem Svédországból behozott amerikai ügető és felhívtam a hibákra a férfi figyelmét. De akkor van-e honosítási lapom meg útlevelem. Mondtam neki, hogy nincs, hanem a régi tulajdonosánál van (még). Felhívta a központot, hogy akkor Kristály meg ez a Gipsys Sweet L. ugyanaz a kanca (mennyit el nem szenvedett a névvel), és hogy egyeztetni kell, meg mondta, hogy szerezzük meg a papírokat, addig nem tudják elfogadni a bélyegzést. Addig is elkérte a központtól Kristály tenyésztési kódját. Majd hirtelen megszólalt, hogy a kanca itt van-e, mert akkor helyben igazolni tudja, hogy tényleg ő Kristály alias Gipsys Sweet L. Hátramentünk a karámhoz, rögtön elképedt, hogy Remit kell bélyegezni, nincs itt valami tévedés, ő nem egy fél éves csikó. Előhoztam neki Kristály, megnézte a fagyasztását, és rendben talált mindent, így elfogadta a bélyegzési szándékot. Aztán megbeszéltük vele, hogy miért ekkora Remi: mert Matyi elfelejtett minket felírni a 2009-es fedeztetési lapra, ezért úgy kalkuláltunk, hogy januárban volt a fedeztetés és novemberben született meg Remi. Papíron. Visszavittem Kristályt, majd odavezettem a kerítéshez Remit. Nagyon kezes volt, egy picit akadékoskodott, gondolom megérezte az izgatottságomat. Bejött Matyi a karámba és az orrfogó vassal megfogta az orrát. Remi abban a pillanatban lesokkolt (gondolhatom, hiszen az a legérzékenyebb része). Kikötöttük a karámhoz, miközben még az orrát fogták. Bal oldalra, a nyakára felül kapott egy BK-t (Bács-Kiskun), alulra egy 10-est (2010); jobb oldalra, felülre pedig egy 135-öst (csikószám). Rögtön elengedtük, majd elpakoltuk a dolgokat, utána még visszamentünk, hogy a férfi jobban megnézhesse, hogy fel tudja jegyezni. Előre mentünk az udvarba, a férfi kitöltötte a csikópapírt (bocsánat, most nem jut eszembe a neve):

– név: Remény

– születési idő: 2010. november 7

– szín: pej,

– jegyek: fejen: megnyúlt csillag, kis orrfolt, lábon: jobb első és jobb hátsó: pártaszélben és sarokvánkosban kesely

(meg persze a többi adat).

Aztán mindent a számba rágott: ezzel válthatjuk ki ha kell (persze, hogy kell) az útlevelet, majd visszaküldi postán a fedeztetési lappal stb. Majd elmentek. Én pedig fél óra múlva visszamentem és lefényképeztem a drágalátos bélyegzéseit.

  

Rövidsörény, Beni fekszik
Írta: dorka Mikor? 06.05. Kategória? Kutyák, Remény

Ma délelőtt volt egy kis szabadidőm, így gyakoroltam a kutyákkal. Pankával végigvettük az alapokat, jól ment, aztán Ladyvel. Vele is. Majd felkapcsoltam Benire a pórázt és vele gyakoroltam. Minden jól ment, az ül is és a pórázon menés is. Háromszor megmutattam neki a feksziket, utána már úgy-ahogy maga csinálta. Oookos kuutyaa. Még egy kis apport, aztán mehetett el.

Reggel megjött a javítóból a felszerelés, számszerint: két Remiskötőfék, egy Kristályoskötőfék és a futószár. Sajnos Reminek a kötőfékjei porosodni fognak, ugyanis nem rakom rá, mert százas, hogy szétszaggatja. Mindegy is. Leápolás előtt egy kicsit megfuttattam a karámban, mert láttam rajta, hogy nem fog bírni magával, ha kikötöm. Kikötöttem, levágtam a sörénye maradék részét olyan rövidre amilyen a múltkori. Elöl is megigazítottam a frizuját, mert már nem lehetett látni a cuki csillagját. A végén még gyakoroltam vele egy kicsit, a vezetőszárat érintgettem hozzá (hasához, lábához stb). Remizés után kivittem Kristet az új kötőfékjében legelni, majd két óra múlva vissza is vittem.

Nyári tervek: mostmár heti egyszer járok a két helyre, és meg szeretném kérdezni Robitól, hogy átmehetek-e Kristállyal gyakorolni, nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a Kristállyon való lovaglásra, és a Remivel foglalkozásra, ki szeretnék jutni a Sóstóra, hogy megfürdessem a kutyákat – lehetőleg többször, minimum 2 lovastábor, egyéb tábor, nyaralások, csajokkal sütés (remélem), ezen kívül persze anyunak segíteni és az angol tanárhoz eljárni.

Első két nap
Írta: dorka Mikor? 04.29. Kategória? Esemény, Remény

Tegnap voltam a CSI*-n. 11 után értem oda, mivel be kellett mennem az első két órára, mert a második fizika tz volt. Elmaradt. Igazából nem is csináltunk túl sokat, Niki emelgette a pályakaput, egyszer kihoztuk Teddyt gyerekeket lovagoltatni. Többi időben fényképezgettem, egy csomó lett, az egyikre büszke vagyok, hogy sikerült egy olyat is fényképeznem. (majd később, az előző okok miatt). Este 7-kor tartottak egy orvosi ellenőrzést, azt még megnéztem. Nagyon durva volt az egyik eset. A srác vezette a lovat, a ló meg folyton mögötte volt és bele akart harapni. Nagy nehezen sikerült bemutatni a dokinak. (Elkezdi a doki: várjá' má', hisz megeszi a ló ezt a gyereket.)

Ma is voltam, de csak a harmadik óra után mentem. Szintén fizika tz, szintén elmaradt – ezentúl a bolondballagás miatt. Ma is kimentem, ma is fényképeztem, de csak kettőig maradtam, mert szétuntam a fejem. Az egyik versenyző (szegény) lova úgy stoppolt le az akadály előtt, hogy az akadály mindenestül felborult. Meg tegnap a vizesárok feletti rudat az egyik ló kettétörte. Még ilyet sem láttam.

A fényképekből úgymond sorozatokat csináltam, vagyis kiszemeltem egy áldozatot (lovast) és azt fényképezgettem a melegítőben.

Miután hazajöttem, lementem a lovakat megnéztem. Remi pszihéje már sokkal jobb, mostmár bírom vezetgetni, nemúgy, mint tegnap előtt. Később is lementem, a nyerges felől néztem rá. Meglátott, nyihogott egyet, megkérdeztem, "Lemenjek?" és nyihogott még egyet. És lementem. Kis cukorpofa.

Remitanul
Írta: dorka Mikor? 03.05. Kategória? B. Szilvia, B. Vilmos, Remény

Teganap voltam Szilvinél. Tök jó volt. Teddy-n lovagoltam, egy szürke kancán. Először futószár (lószokás, fejlődésfelmérés), aztán lecsatolt, rúdonmentem, sokszordícsért. Aztán leléptetés, nyergelés. A szomszéd bokszban Agragon bakolgatott (volna, ha lenne helye) nagyban. Ő egy pej "nagy"csikó. Őt felnyergelte aztán ment ki a pályára. Én meg figyeltem. A pacó kicsit tele volt, Szilvi mondásával hisztis. Meg veszekedni kell vele. Az igazat megvallva remélem, Remi nem lesz ilyen.

Aztán ma kimentem reggel 8-kor a tanyára. 10-ig Remivel foglalkoztam. Levittem magammal a kötőféket, vezetőszárat, sörényvágót, kefét, patakaparót meg a fésűt. Megpróbáltam több, mint negyed év után feltenni rá a kötőféket. Először nem ment, mert amikor a feje alá tettem a kötőféket, akkor mindig ellépett. Ezzel szórakoztam fél óráig. Csörögtem a kötőfékkel, minden oldalon, amikor meg nem figyelt, akkor meg odébb mentem, és követett. Aztán hagytam az egészet és lepucoltam, ahogy tudtam. A bal oldalát teljesen engedte, de a jobb hátsófelét már nem. Vagyis a jobb mellsőtől hátrébb nem mehettem, mert ő is hátrált. Bementem almáért, odaadtam neki. Amíg azzal volt elfoglalva, gyorsan rátettem a kötődéket, de még ez sem ment zökkenőmentesen. Ahogy megérintette az orrhátát az orrszíj, feleszmélt és elkezdett hátrálni, de az orrán továbbra is rajta maradt. Második próbálkozásra pedig át tudtam a tarkószíjat venni a feje felett és fent is volt. Kikötöttem a karámkerítésre. Lepucoltam a jobbhátsót. Nem ellenkezett meg semmi. Aztán kifésültem a sörényét, kicsit igazítottam rajta. Utána patakaparás. Bal első pipa, jobb elsővel szenvedés. De az is pipa. Csak az a brutál, hogy amikor odafordul és szaglássza a fenekemet, mindig azt hiszem, hogy bele akar csípni. De ez csakis akkor van, amikor a patáját kaparom. Kicsit hisztizett, folyton le akarta tenni a lábát, de ahogy a kovács mondta, úgy cselekedtem. Nem szabályosan, vagyis két kézzel fogtam meg a szaru részt, így kényelmetlenebb neki. És csak akkor engedtem el, amikor nem akarta letenni. Aztán folyton hátratekintgetett. Elengedtem, talán vakarózni akart. Erre elkezdett bohóckodni. Kicsit megneveltem (nem fizikailag), visszakötöttem, megint egyszer-egyszer felemeltem a patákat, aztán végre elengedtem. Rohant is az anyjához szopizni.

10-re mentem lovagolni, de csak fél 11-re kerültem lóra. Betyárt is és Kedvest is felnyergeltük. Fannival voltam, felváltva lovagoltunk. Betyáron kezdtem futószáron, majd Kedvessel szabadon. (addig Fanni került futószárra) Majd megint csere, ezúttal szabadon mindketten. Majd mentünk haza. Lovakat kiengedtem, Ladyt kifésültem, segítettem anyunak ezuátán pedig aludtam két órát.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés