EquestrianBlog
Havazik!
2013. november 25., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Megjött az első hó. Azt hittem nem fog megmaradni, de ahová nem ért el a nap melege, ott harmadnap is volt hó.

Futószárazás
2013. november 17., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Lovaglás helyett kivittem Remit futószárazni a futós helyre. Nagyon szépen ment, nem csinált semmit. Biciklisekre egy kicsit felizgult, de semmi komoly. Nem vágtáztattam, mert csúszós a fű, és ügetésben is csúszkált az elején. De aztán belejött a dologba.

Kullancsvadászat
2013. november 17., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Először Remire raktam fel a kötőféket. Ki se kötöttem, csak a vezetőszárat fogtam a kezemben. Átsimogattam, bogarásztam a hajlatokat (füle, nyaka, álla, lábai). Nyugodtan állta, sőt, mikor a lábait simogattam, fel akarta emelni, hogy kitisztíthassam a patáját. Jópaci. Fel is vettem őket, de csak tartottam. A teszt negatív volt.

Aztán jött Krist, ő is nyugisan végig állta. Nála se találtam semmit.

Remi, te állat!
2013. október 27., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Persze jó értelemben. Történt ugyanis, hogy felültem a drágára, csak úgy futószárazás nélkül, hiszen minek, T. Pisti alatt se csinált semmit a múltkor. Aha, csak akkor mellette volt Krist. Úgy határoztam, hogy elmegyek a Sóstó felé, ahol forgalom is van, vasút is van, had lássam, mi a véleménye ezekhez a dolgokhoz. Elindultunk kifelé, B. bácsi lucernáján pedig észrevette a szomszéd lovát, amitől úgy beizgult, hogy na. Alig bírtam visszafogni. Mikor elkezdtem ügetni, alám bakolt és megállt. Így csak lépésben mentünk tovább, hogy lenyugodjon. Nem volt semmi gond, csak egy kicsit vissza kellett húzni, mert ment volna. A vasútnál úgy átment a sínek felett, mint a pinty. Semmi megtorpanás, semmi rácsodálkozás, hanem határozottan ment előre. Nagyon meglepődtem, hiszen Kristállyal mennyit szenvedtem a sínekkel. Remi pedig rá se ránt a dologra. Lementünk a kövesút melletti földes útra, ahol velünk szembe jöttek a L. Timi és az apja. Kérdezte, hogy merre megyek, mondtam a Sóstóra, de végül elkísértem őket vissza. Ügetésnél Remi folyton bevágtázott, így a b.telep mellett már lépésben mentünk. Ám a lucernánál Timiék előrevágtáztak, hiszen várták a lovasok. Remit visszafogtam, ő meg nem is nyihogott utánuk, hanem visított. Ilyet még nem is hallottam. Végül a bekötőnél engedtem neki és bevágtáztunk. Utána kiügettem a b.telep kerítéséhez, és megint bevágtáztunk. Ezt az utat megtettük még egyszer, ám ekkor már kifelé is vágtáztam, meg visszafelé is. Kontrollálható volt, és végre sikerült akkor beugratni, amikor én szerettem volna.

A cím pedig a vasúton való átkelésre és a vágtákra utal. Hogy imádom a hülye fejét.

Ha nincs nyereg, jó szőrén is!
2013. október 22., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Face-n beszéltük meg, hogy kijön, de megkérdezte, hogy van-e nyergem. Mondtam, hogy van, de csak angol. Mondta, hogy jó lesz az is, már nem cipeli ki a sajátját hozzánk. Mindezt fél háromkor beszéltük meg. Négykor, már idegesen kezdtem nyergelni, de Kristre, mondván, hogyha nem jön, hát kimegyek az öreggel. De befutott. Megbeszéltük, hogy nyugodtan menjek Kristen nyeregben, ő majd felül a csikóra szőrén.

Pont a nyerget tettem fel Kristály hátára, amitől ugye megzörrent a heveder. Ekkor Remi megugrott, én pedig azt hittem, hogy a hevedercsat csörgésétől ijedt meg (holott azt már egészen csikó kora óta megszokta). Pedig csak Pisti ugrott fel a hátára. Kérdezte is, hogy szépen, óvatosan teszem-e fel rá a nyerget meg a hevedert. Mondtam, hogy igen, mire “kioktatott”, hogy nyugodtan csapjam a hátára, had szokja meg.

Aztán én is gyorsan felnyergeltem, hevedert, kantárt és kengyelt állítottam, majd elindultunk. Mondtam neki, hogy nem bírom beugratni vágtába, ő pedig próbálgatta. Neki persze egyből ment. Tudom, hogy konkrétan sz.r a beugratásom. Továbbmentünk, haladás kicsit idomítgatta Remit. A hepehupás fenyves után lefordultunk a dombok irányába. Nekem volt egy kis ellenvetésem, de felőlem… menjünk. Egyikre fel, másikra le. Az egyik nagyobbon ő egyenes vonalon lement egy meredebbik résznél, én pedig Krist lábainak féltése miatt kerestem egy kevésbé lejtős szakaszt, így mi egy kicsit lassabban értünk le. Innentől hazafelé vettük az utat, a „vadonos” részen keresztül. A játékboltos néniéknél ügetésben mentünk tovább, majd megkérdezte, hogy nagyon pattog-e. Mondtam, hogy nem, egészen tűrhető.

Itthon lenyergeltünk, vagyis én nyergeltem, ő meg csak leszállt Remiről.

Bukás és haladás
2013. október 11., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Végre volt időm felülni a Remire. Felnyergeltem (mutatott egy kis ellenállást, ide-oda mocorgott). Alaposan lefutószáraztam, eléggé leizzadt: a nyaka és a nyeregalátét eleje tiszta csatak volt. Felültem rá, majd elkezdtem vele ügetni a legelőn a kerítés felé. Meg kell jegyeznem, a kutyák egy csomó gödröt kiásták, szóval figyelni kell. Én figyeltem is és pont kikerültünk egy gödröt, ám a következő pillanatban már azt veszem észre, hogy dőlök hátra és próbálom visszahúzni Remi fejét, hogy ne boruljun fel, de a gravitáció győzött: felborultunk. Inkább attól ijedtem meg, nehogy Reminek baja essen, hisz az egész nyaka, meg a lába homokos lett. Meg hogy ne rohanjon el. Inkább leállt legelni. Aztán megfordult a gondolat a fejemben, hogy lenyergelem és hagyom a fenébe, de megtanultam, hogy esés után vissza kell ülni. Ésde jól tettem.
Miután visszaültem, lépésben kimentem a kerítés mellé. Ott elkezdtem ügetni a hosszú fal mentén oda-vissza. Húztam a külső szárat, hiszen be akart menni az anyjához, aztán egyszer csak fogja magát és hirtelen el kezdett egy hirtelen fordulattal arra menni, amerre akartam, hogy menjen. Végül elindultunk lépésben a legelő szélén befelé. A hosszú falon elindítottam ügetése, de éreztem, hogy menni akar, így engedtem neki és először végre beugrott vágtába. Nagyon jó volt, és a sarkamat is lenyomtam a szokásom ellenére. Teljesen kontrollálható volt, ha húztam a szárat, lassult, ha engedtem rajta, akkor ment rendesen. A karám mellett leállítottam lépésbe és úgy mentünk be az udvarba. Pár kor után visszamentünk a legelőre, kiügettem a legelő szélére, majd visszafordultunk és vágta befelé! Most nem.húztam vissza, sőt kicsit ki is emelkedtem a nyeregből, de erre meg lelassult, így inkább visszaültem és gyorsabbra ösztökéltem. Végül leléptettem, lenyergeltem, elvittem kicsit legelni majd elengettem a karámban és a zabot is megkapták.

Lóútlevél
2013. szeptember 25., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Ma megjött Remi útlevele. Miután tegnap betelefonáltunk, hogy mi lesz már, ma megküldték az útlevelet.

Tegnap apu felhívta a központot, hogy hogy áll a májusban (!) feladott kérelem. Ők kérdezték a nevem. Apu megmondta, erre a csaj, meg elsorolta Remi bélyegzését, és hogy fekete mén. Mi??? Nem, helyesbítettünk: pej kanca. Ja, akkor oké. Mondták, hogy kész van, ki van nyomtatva, már csak elküldésre vár. Elég nagy káosz lehet bent, ha három hónap után is csak betelefonálásra küldik ki, holott két hét alatt (én azt olvastam) kijön.

Egy hibát találtam benne: nem rajzolták fel Reminek a jegyeit (hóka és a jobb első-hátsó lába).

Körmölés
2013. július 24., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Megint megejtettünk egy körmölést. Én ugye nem voltam itthon, apu mesélte. Jött is a Gyuri, hozott magával segédet. Igazából ő körmölt, a Gyuri csak mondta neki, mit hogy tegyen. Lovakkal nem volt semmi gond, mind a kettő szuperül viselkedett. Csupán Krist bal első és jobb hátsó patája beteg. Nyírrothadás. Venni kell betadine-t. Meg napi szinten kaparni a patáját.

Belovaglás westernben
2013. július 20., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Sikerült a Pistit meggyözni, hogy jöjjön a Remit lovagolni a nyáron, vagy legalább is addig, ameddig itt vagyok kint, Los Angelesben. Elsösorban apum mesél, hogy mit csinál a Remi, hogy dolgozik, viselkedik, de beszéltem már a Pistivel is. Mindketten azt mondják, hogy Remi nagyon ügyes kis paci. Gyorsan tanul és a rossz szokásairól is kezd lemondani. Ilyen peldául a fejdobálás, amit már elözö bejegyzésben említettem. Eseteket is meséltek nekem, mint például, hogy a szalmabálákon túl egy ágtól úgy megijedt, hogy négy lábbal ugrott a levegöbe. Pistit egy kicsit meglepte. Amúgy – elmondások – szerint, csak néha ijed meg dolgoktól. Meg Pisti kérdezte, hogy ugrattam-e már a Remit rajta ülve, mert a 60 cm-es eldölt fatörzseket simán, teketória nélkül megugorja. Mondtam neki, hogy nem, “csupán” a karámban, szabadon ugrott, de “csak” a sárga vödör nagyságát, ami olyan 40-50 cm lehet. Meg kérdezte, hogy nem baj-e, ha ugratnak, nehogy elrontsa nekem a csikót. Mondtam neki, hogy biztosan nem lesz baj, söt annál jobb.

Próbálkozás
2013. június 1., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Sajnos csak próbálkozás – egyenlőre. Nyeregszemle után felültem Remire. Kimentünk a lucernára. Komolyan mondom, örülne, ha valaki vágtázna vele. Ügettem vele egy kicsit, megmutattam a most épülő szénás sátrat. Mondtam apunak, hozza a futószárat, vágtázunk. Fölcsatoltuk a szárat úgy, hogy a tarkóját is belevettük. Ügettem pár kört, hogy szokja a távolságot, majd leültem és megpróbáltam beugratni. Be is ugrott, csak hogy fél kör után elkezdett bakolni. Vagy nem tudom, lényeg, hogy ellenkezett, én meg majdnem bevertem a fejem a nyakába. Pálca meg nem volt nálam. Oké, próbáljuk még egyszer. Ugyanez. Akkor másik kéz. Még rosszabb. Jobb híján leszálltam, és elkezdtük vágtáztatni. Igen ám, csak hogy minden egy kör után kifarolt, szembe velünk fordult. Hoztam ostort, mert ez így nem mehet tovább, de csinálta tovább, annyira meg sikerült meggyőzni, hogy ne kezdjen el a másik kézre futni. Aztán rácsatoltuk a futót a belső zablára, lévén az lehetett a baj. Amikor meg be akart fordulni, mondtam egy “tovább!”-ot, meg meglegyintettem az ostort. Máris észhez tért. Miután letette a vizsgát, vagyis több körön át nem fordult be, visszaültem rá. De nem ugrattam be vágtába, csak ügettem. Meg ügetésből állj, és fordítva. Megtettem még két kört az udvarba, és lenyergeltem.