Remény « E Q U E S T R I A N B L O G
Kristes, Remis, Mozis, Zsófis
Írta: dorka Mikor? 07.22. Kategória? K. Zsófi, Kristály, M. Pisti, Remény, T. Pisti

Pénteken Zsófi kettő körül érkezett meg busszal. Hazajöttünk, beszélgettünk, majd később, öt óra környékén neki is álltunk nyergelni. Ő már tökéletesen tudta a dolgát, így nem is kellett nagyon segítenem neki, csak a hevedercsatolásnál (hogy jó helyen legyen a nyereg) és húzásnál. Én addig gyorsan felnyergeltem Remit. Nem mentünk nagyot, egy "kisebb" kört kerültünk. A hosszabb szakaszokon ment a vágta gőzerővel, a csikó nagyon belehúzott. Aztán ha már a Latyak tanyánál jártunk, úgy gondoltam, hogy akkor egye fene, pótoljuk be, ami a múltkor elmaradt: Remit átvezetni a hidakon. Nem volt semmi gond. Aztán az öreg M.-ék tanyájára fordulva Remi valamitől elkezdett hisztizni: dobálta az elejét, forgolódott. Továbbmentünk, nem úgy van az, hogy egy kis dobálózás, azt farokfelvágva rohanunk haza. Timinél megálltunk beszélgetni, talán egy fél órát. Remi az elején szintén dobált meg forgolódott, aztán lenyugodott és nekiállt legelni. Kristtel nem volt semmi baj, ő egy helyben legelt. Jó későn volt már, amikor visszaindultunk és fel is hívtam anyut, hogy nyugi, nincs baj, megyünk haza. Hazafelé Remi kicsit dilis volt, mert vágta közben hol satufékezett, hol beindult. Alig bírtam követni. Nyergelés után lefürdettük őket, Remi a karámban ledobta magát és meghempergett, míg Krist a szénához battyogott.

Szombaton úgy határoztunk, hogy elmegyünk P.-ra, hogy legyen egy hosszabb terepes napunk is. A lovakkal minden oké volt és nagyjából arra mentünk, amerre a bandázáskor, kivéve egy részt, ugyanis az egyik elágazásnál a rossz irányba fordultunk, de végül is nem volt gond, hisz a két út végül egybe fut. Ám a városba vagy inkább faluba beérve már voltak gondok, hiszen sehol máshol sem tudtunk csak elmenni, mint a bicikliúton. És biciklista az volt rendesen! Az egyik háznál az udvaron egy kislány hungarocellel zörgött, ezzel is akaratlanul, de felidegesítette a lovakat. Pont a barátnőm és az ének tanára jött felénk, ami csak azért volt gáz, mert a tanárnő "halálosan" fél a lovaktól. Én félreálltam Remivel, hogy elmenjenek, de a tanárnő mindenféleképp előre akart minket engedni. Én meg mondtam neki, hogy menjenek előre, hisz ők a gyorsabbak. E párbeszéd alatt Remi alattam ficánkolt, Krist se volt nyugodt, Zsófi meg a barátnőmmel beszélgetett. Miután nagy nehezen kiegyeztünk és Nikiék elmentek, a tanárnő halkan megjegyezte, hogy aki nem tud lovagolni, az ne hozza ki a lovát.
Ez után a kis incidens után immár háborítatlanul folytattuk tovább az utunkat. A kocsmánál én vigyáztam a lovakra, Zsófi pedig bement vizet venni. Jól esett, mit ne mondjak. Kis pihenés után hazafelé folytattuk az utunkat. Itt már egyáltalán nem volt semmi gond. A gyönyörű nyárfa erdőt végig vágtáztuk, odadobott szárral, széttárt karokkal. Hihetetlen érzés volt. A végén nem a vasút mellett mentünk el, hanem balra fordultunk és a V.-ék tanyájánál lefordulva folytattuk az utat hazafelé. Miután hazaérünk, Zsófi lenyergelte Kristet, én addig előkerestem a futószárat, ő pedig felült Remire. Kevés lépés és ügetés után békén is hagytuk a csikót, hisz igen hosszú utat tettünk meg. …

Vasárnapra úgy terveztük, hogy korán megyünk lovagolni, hisz este hat után volt a mozi, de ez nem valósult meg, mert elaludtunk, így filmnézéssel töltöttük el az időt. A Fehér istent néztük meg. Ez egy magyar, kutyás film, nekem nagyon tetszett.

Tegnap tudatosan indultunk terepre, hiszen vasárnap a közösségi oldalon Robiék raktak fel az aznapi terepükről képet és úgy gondoltam, hogy akkor nosza, induljunk el a nyomukon. N.A.-ék után a lovak furán kezdtek el viselkedni, aminek meg is volt az oka, hiszen lovasok jöttek utánunk: T. és M. Pisti voltak. Utolértek minket, beszélgettünk egy kicsit, de M. Pisti kapott egy hívást, így ők fordultak is vissza, mi meg mentünk tovább. A hosszú szakaszon próbálgattam vágtázni, de Remi kicsit köcsög volt, mindig bestoppolt. Már visszafelé tartva, egyszer csak a nyomok eltűntek. Egy ösvényen találtam meg azokat, egy dombra vezettek fel. Óvatosan felkapaszkodtunk és a legmagasabb ponton nagyon szép volt a látvány. Le is akartuk fényképezni a tájat, de mire kihalásztam a zsebemből a telefont, Remi már ment volna tovább és nem akart egy helyben, nyugodtan állni, így egy nagy sóhajjal elvetettük az ötletet és mentünk tovább. Lefelé igen meredek volt az út, de cikkcakkban sikeresen le is értünk. Mivel hazafelé nem ugyanarra akartam menni, amerről jöttünk, így a nagy rétnél lekanyarodtunk, gondoltam a mellette levő erdőn végigmegyünk, csakhogy az út már teljesen eldzsungelesedett. Így hát kimentünk a rétre és lenyomtunk egy hatalmas vágtát, eszeveszett tempóban. Zsófi mondta, hogy Krist is majdnem beugrott, mert érezte, hogy dobálta az elejét. A betonra kivezető úton pihenőt hagytunk a lovaknak. A kövesúton még megpróbáltam egy kicsit vágtázni, bár tudom, hogy ez nem túl jó a ló patájának, de egyszerűen a kicsi nem akart nyugton maradni. A M. doktor tanyája előtt lefordultunk, ott is vágtáztam, de egyszer csak azt vettem észre, hogy Zsófi egy perc múltán sem jött utánunk. Visszafordultam, hogy nem-e történt valami baj. Szerencsére nem, csak nem akarta Kristet nyúzni. Én még vágtáztam a szokásos helyeken, de aztán be is értünk. Bent Zsófi még felült Remire, futószáron. Léptek, ügettek, levezetésnek pont jó volt.

Ma már nem lovagoltunk, hiszen délelőtt Zsófi ment haza.

Első igazi Remis terep
Írta: dorka Mikor? 07.02. Kategória? Remény

Konkrétan tavaly ősz óta nem voltam egyedül terepen, de akkor sem volt az igazi, hiszen angol stílusban nyomtuk, meg vissza is fordultunk… Kb. vehetjük úgy is, hogy nem voltam. Viszont a sok társas lovaglás – Kristtel, Pistivel és a többiekkel P.-ra – meghozta a kellő magabiztosságomat, hogy egyedül is kimenjek vele. Meg amúgy is fenn kellene tartani azt az egyensúlyt, hogy egyszer Remi, egyszer Krist. Igyekszem.

Nos, felnyergeltem, aztán random elindultunk a vadkerti úton, majd a (sajnos félig kivágott) fenyves erdőn keresztül tovább a hepehupás úton. Ám nem fordultam le, ahol oly sokszor meg szoktuk tenni, hanem tovább mentünk. Vágta-vágta. Majd jobb kézre volt egy enyhén kitaposott kocsinyom. Mivel ha továbbmentünk volna, akkor egy tanya mellett haladnánk el, amivel nem is volna baj, csakhogy erre nagyon ritkán járok, és nem ismerem az itteni kutyákat, hogy kijönnek, nem jönnek… inkább nem kockáztattam: nosza, lekanyarodtunk jobbra. Tök jó igen széles gyepes sáv húzódott a két erdő között. Nem teketóriáztam és Remit sem kellett noszogatni: egy kis szárengedés, és már száguldottunk is 29 km/h-val. Élveztem. Kb. a felénél az erdő felől, előttünk kiugrott két őz, Remi pedig kiesett a ritmusból, meg érdekelte, milyen állatok azok, de gyorsan túltette magát rajtuk. Az erdő végén, immár lépésben mentünk, mikor egy ember bukkant fel, én meg, mivel nem tudtam, hogy hol járhatunk, egy kicsit megijedtem, hogy nehogy vadászok, vagy pásztor legyen. De mire kiértünk az erdő takarásából, már nem láttam senkit, csak az ismerős tanyát. Továbbmentünk a földes úton, pár méter után megint gyors tempóban. A betonon kicsit léptünk, de mivel még nem volt kedvem leszállni, így letértünk az utat, amelyet Kristtel fedeztem fel a napokban. Innentől már ment minden hazáig, mint a karikacsapás. A kötelező helyeken ment a vágta, Remi is kellőleg kifáradt és az istállógőzt is kiadta magából. Lenyergelés után, a karámban, ott, ahol volt ledobta magát és hempergett egy jólesőt.

Szent Iván esti felvonulás 2014
Írta: dorka Mikor? 06.20. Kategória? Esemény, Kristály, Remény, Sz. Kata

Egész korán, már kettőre kihívtam a Katát, hisz már tapasztaltam, hogy a lovak előkészítéséhez bizony sok idő kell. Éppen Remi sörényét fontam be, amikor megjött anyukájával és a tesójával. Mondtam neki, hogy ápolja le a lovakat, míg ők szénáztak. Én addig megcsináltam Krist sörényét (a tincsekre bontva a tetejét begumiztam) és farkát (a szokásos fonás). Utána elmentünk átöltözni és reménykedtünk, hogy addig nem hemperegnek le a lovak. Én a fehér népviseletes blúzomat, és farmert húztam, Kata pedig lovaglónadrágban és barna felsőben volt. Úgy gondoltam, hogy nem kell kobak, mert nagyjából lépésben fogunk menni, de aztán mégis húztunk a fejünkre. Azon kívül pedig egy-egy sor műanyag virágfüzért szerkesztettünk a fejfedőre, mert hát az a hagyomány járja, hogy a lányok virágkoszorúval a fejükön szoktak ünnepelni.

Gyorsan felnyergeltünk, én ezúttal egyedül, hiszen apu nem volt itthon. Valahogy megoldottam. Elindultunk. A tóig nem is volt semmi baj, hanem ott éppen néptáncosok öltöztek át szoknyába, és enyhén fújt a szél, Remi pedig megijedt a szoknyák lengedezésétől. A főúton áthaladva, lefordultunk az első utcára, majd a lakótelepen mentünk keresztül.  A lakótelep és a Merkbau útja közötti szakaszon Remi a kerítésen levő zacskóktól ijedezett. Nem komolyan, csak sűrűn megállt, nagyon nézte és pattanásig feszültek az izmai. A Merkbau útja is igen érdekes volt, hisz jobb oldalt, ahol egyébként is mentünk, a fákra vízerőműves szalagokat kötöztek, ami hát eléggé lengedezett a szélben. Áttértünk a másik oldalra. Próbáltunk úgy menni, hogy Katáék vannak elől, de Remi mindig gyorsabban megy lépésben, mint az anyja, így inkább hagytam, had menjen. Áttértünk az úton, be az egyik utcába. Nem volt semmi gáz, ügetésben nyugodtan mehettünk. A kereszteződésnél találkoztunk lovasokkal, ők is a felvonulásra mentek. Csatlakoztunk hozzájuk és így érkeztünk meg a felvonulás helyére, a Lidl-el szembeni „park”-ba.

Alig voltak, mikor megérkeztünk, de gyorsan összejöttünk. Ott voltak a téglagyáriak, Fanni, Flenöry, Szabi, Lilla. Voltak néptáncosok, rézfúvós zenekar, babamama-klub. Várakozásnál az elején Remi egy kicsit ideges volt: dobálta magát, az anyja körül sétált (mivel messzebbre nem engedtem), de miután nekiállt legelni, ő is megnyugodott. Anyu is befutott autóval. Kértem tőle vizet, valahogy még odaadta nekem, de miután ittam, és vissza akartam adni neki, Remi megijedt a feje mellé tartott üvegtől és a zörgéstől. De aztán Fanni anyukájának sikerült odaadni. Anyu elment, és nem sokára utána a rézfúvósok is elindultak, nekünk még várni kellett.

Végül nagy sokára elindultunk az utcán, elöl a fogatosok, utánuk mi, nyergesek. Kb. 10 méter után leesett a virágkoszorúm, gyorsan megkértem egy arra járót, hogy adja oda. Ez megvolt, ezután rátértünk a bicikliútra. Keveset léptünk, viszont sokat ügettünk és sokat vártunk (ami nem lett volna, ha ügetés helyett lépünk). Sok ismerőssel találkoztam, igyekeztem mindenfelé nézni és mindenkinek integetni. A panyova végén rátértünk a főútra. Itt is kellett várni, Remi pedig ilyenkor mindig szembefordult a menettel. Nem tudom mire volt jó, de legalább nem volt ideges. A végén befordulunk a Sóstóra, a többiek kerestek maguknak helyet, mi viszont hazaindultunk. Hátul a kiskapun mentünk ki és a madárnál tértünk rá a kövesútra. Hazafelé már megengedtem a Reminek egy kis vágtát, egyrészt mert éreztem, hogy kell neki, másrészt jutalmul, mert nagyon ügyes volt. Hazaértünk, lenyergeltünk, Katát visszavittük a Sóstóra, én viszont nem mentem ki, mert el voltam fáradva, és mert eléggé lógott az eső lába (mondjuk ez gyenge érv).

Nem csak a móka kedvéért vettünk részt ezen a felvonuláson, hanem azért is, hogy leteszteljem Remit, mennyire alkalmas a szüretire. Hogy menjek-e idén vele, vagy várjak még egy évet. Ez a felvonulás a szüretinek a fele sem volt, mégis elég sok inger érintette: játszottak hangszeren, lengett a szoknya, voltak más lovak, és elég forgalmas út mellett mentünk el, bár az utóbbi már nem lényeges. Szerintem nagyon jól vette ezt az akadályt, de Kristály is jönni fog mellettünk, már csak azért is, hogy Zsófi is részt vehessen egy ilyen felvonuláson.

Összeszokás
Írta: dorka Mikor? 06.18. Kategória? Kristály, Remény, Sz. Kata

Lovast kerestem Kristályra a pénteki felvonuláshoz. Miután Zsófi nem vállalta, mivel akkor pont Londonban lesz (mázlista), így eszembe jutott Kata, hogy talán ő. Ő elvállalta. Miután a múltkor esett egyet Kristről, elég sokat gondolkoztam, hogy miért történhetett, arra jöttem rá, hogy azért lehetett, mert azt mondtam neki, hogy nyugodtan engedjen hosszabb szárat neki, plusz még „rosszabb” napja is volt. Vannak ilyenek. Igazából a „rosszabb” napot arra értem, hogy többet botlik és egy kicsit nehezebb visszafogni. Most rábíztam teljesen Kristet. Mondtam neki, lovagolja úgy, mintha a saját lova lenne. Először kimentünk a lucernára az erdő mellé, de mivel ott elég kényelmetlen lovagolni, ezért kimentünk a kinti legelőre. Én felmásztam egy bálára és néztem, hogy lovagol a páros. Nagyon szépen mentek, mintha ezer éve együtt lennének. Az ügetésből állj-t olyan szép beállítással csinálták, hogy gyönyör volt nézni. Szép, tempósan, ütemesen. Ezen nincs mit ragozni. Kb. 45 perc lovaglás után visszamentünk. Lenyergeltünk, megfürdettem Kristet, bevittük a cuccokat. Aztán anyu kérdezte, hogy miért nem lovagoltam. Az ő biztatására egykor újból felnyergeltünk, ezúttal Remit is. Kimentünk a Sóstóra. Néha megugrott, teli lévén. Hát igen, két hete nem voltam rajta. A betonfoltozásokat kikerülte. Aztán a b.telep végén egy srác szedte a faepret. Rázta a fát, a fa alatt pedig fólia volt. Mondtam neki, hogy ne rázza a fát, mert láttam, Remit nagyon kíváncsivá tette. Erre elkezdi a fóliát húzogatni. Remi meg is ugrott. Egyébként jókat vágtáztunk, nem kellett nagyon noszogatni. Visszaérés után gyors lenyergelés és átöltözés, hiszen érettségi osztó volt háromkor.

Bandázás
Írta: dorka Mikor? 06.01. Kategória? D. Szabi, L. Timi, M. Pisti, N.-Sz. Lilla, Remény, T. Pisti, V. Fanni

Csütörtökön eljöttek hozzánk lóháton D. Szabi meg a M. Pisti. Beszélgettünk, egyszer csak felmerült, hogy jönnek hozzánk, mármint Halasra a Kőrösi lovasok, és hogy eléjük akarnak menni P.-ra. Addig-addig, hogy elhívtak, hogy szombaton egykor gyülekező a Sóstón, meg majd előtte felhív a Szabi, hogy mondjon valami közelebbit, mert ők sem tudják még biztosra. Kérdezték, hogy melyik lóval megyek, mondtam, hogy a Kristályon, mert hát a Remi le van sérülve.

Tegnap már reggel lovas cuccban öltözve vártam azt a bizonyos hívást. Hát csak nem futott be, így 11-kor elkértem anyutól a telszámot, de az nem volt kapcsolható. Na, ilyen nincs. Mindegy, hát jobb híján délben elkezdtem Remit nyergelni, hogy akkor majd fél egyre kint leszek a Sóstón. Ha meg nincs ott senki, akkor járok egyet a városban. Felnyergeltünk apuval, el is indultunk. A vasúti átjárónál találkoztam a volt tánctanárommal, épp egy párt fotózott esküvői ruhában. Remivel is akartak fényképezkedni, csak Remi eléggé tartózkodó volt a fehér ruhától. Elköszöntem, mentünk tovább. Jött a T. Pisti biciklivel, ment ki a tanyára. Megkérdeztem, hogy ő is jön-e, meg hogy mit tud. Még csak akkor ment nyergelni, és majd később indulnak. Eltekert, utána a Fannival meg a barátnőjével, Flenöry (?)-vel találkoztam, akivel anno együtt voltunk a szüretin. Megdicsérték Remit, mondták, hogy totál úgy rágja a zablát, mint Tenkes, Lillának a lova. Erre befutott ő is. Úgyhogy négyen álltunk keresztben az úton, majd útvonal egyeztetés után elindultunk Pisti tanyája felé, mivel Lilla arra tartott, Fanniék meg a Sóstót akarták megkerülni (ahova hívtak is).

Pisti pont vitte be a lovakat. Kikötötte, leápolta őket. Szabi is megjött, hozta a cuccát. Mert úgy tervezték, hogy ő jön a tarkával, Pisti meg a Malibuval. Felnyergelték először a tarkát, hogy Szabi hozzászokjon. Pisti erőlködött, hogy le kéne futószárazni, de Szabi mondta, hogy nem kell. Pisti rákapcsolta a tarkát a futóra, Szabi meg felült rá, de tett valami mozdulatot, mire a csikó elkezdett hátrálni. Remi is megugrott, így már csak azt láttam, hogy Szabi a szénatárolóba esik. Jobb híján Pisti elkezdett futózni, addig Szabi a kezét mosta le, mert megsérült. Mondta a Pisti, hogy menjünk ki a Sóstóra, ne várjunk rájuk, mert még lehet egy óra, mire ők is elindulnak. Egyébként Remi nagyon türelmesen egyhelyben állt és várt.

Mi Lillával elindultunk a tóra. M. Pisti meg a L. Timiék már ott voltak, úgyhogy elindultunk hatan a Sóstó mentén P. felé. Javarészt inkább ügettünk. A sorrend változott, voltunk párszor Lillával elől is, pláne a végénél. Az út ismerős volt, sőt volt, mikor én vezettem a csapatot (mert amikor a Szandiékkal jöttünk P.-ról, onnan ismerős volt a terep). Pisti előre engedett, hogy engedjem a Remit, had menjen. Gyorsabban odaértünk, mint a múltkor éreztem. P. határában kimentünk a bicikli útra, úgy sétáltunk be az egyik út menti kocsmához. Ott kb. másfél órát vártunk a visszaindulásra. Addig megjöttek a Kőrösiek is, meg ittak. Mi Lillával inkább csak álltunk. Néhány alkesz megtalált, elkezdtek papolni, hogy ha nagy lovas vagyok, akkor fel tudom emelni Remi lábát és elkezdte felvenni. Végén mondtam a csávónak, hogy fél a ló tőle és mindig elindítottam a Remit, ha közeledett. Végén már automatikusan menekült a drága. Végül nagy nehezen elindultunk. Mi, Timiékkel általában elől voltunk. Sokszor meg kellett állni, mert a fiúknak utat kellett engedniük a sok sörnek, amit megittak. Alig haladtunk. Már itt voltunk egészen, az egyik vasúti kereszteződésnél. Mi előre mentünk, de nem követett minket senki, mert megint lemaradtak. Erre jön a Pisti, hogy álljunk már meg, hát nem látjuk, hogy lemaradt a csapat. Negyed óráig biztos vártunk, míg mindenki befutott, pedig előtte tíz perce megint együtt volt a banda. Végül nagy nehezen sikerült elindulni és a vasút mentén folytattuk lépésben az utat, pedig nem egy ló ment volna. A M. papa tanyájánál lefordultunk és átmentünk a vasúton. Az egyik leágazásnál megvártuk egymást. Majd a Timiék átnyargaltak egy (elég gyenge kelésű) repce földön, Lilla követte őket, de akkor már mi se maradjunk le. Remi igen hosszú lépésekkel ugrált, adta neki az iramot (az endomondo szerint mentünk kb. 30 km/h-val). A csapat nagy része megint lemaradt. Mindegy már, mi a tó mentén folytattuk az utunkat és bementünk a parkba. Nem sokára a többiek is megérkeztek, kikötöttük a lovakat, ettünk bablevest. Mi Lillával elindultunk haza. Kb. este hét körül értem be, mindenem sajgott.

Még P.-n felhívta a Szabi Lillát, hogy kint vannak a Tesco-ban, mert valami eltört (?). Úgyhogy végül az (egyik) fő szervező részt sem vett a bandázásban. Az idő nem volt túl jó, de szerencsére megkímélt minket az esőtől.

Remire nagyon büszke vagyok. Egy rossz szavam sincs. Türelmesen végigállta a másfél órát, terepen, ha csak lépésben mentünk – amit köztudottan nem igazán szeret –  nem balhézott, nem rodeózott. A többi lóval nagyon jól kijött és a parkban, mikor kikötöttem, azt az egy órát is kitűnően állta végig.

Ma reggel pedig nem bírtam kikelni az ágyból, ugyanis elég erős izomlázam van belső combra és hátra.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés