EquestrianBlog
Amerikai élményeim – lovaglások
2019. július 23., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Napra pontosan egy éve utaztam ki au pairnek Amerikába három hónapra. Bár a terv egy év volt, bizonyos félre- és meg nem értések miatt úgy döntöttem, hogy ott hagyom a családot. A “rövid” idő ellenére elég sok lovas élményben volt részem.

Röviden a körülményekről. Egy díjlovagló nőnek (Jn.) a kisfiára kellett vigyáznom Marylandben, míg ő lovagolt / oktatott / versenyzett / egyéb dolgait intézte. Van (volt) egy lovardája / farmja fél óra autózásnyira a(z ideiglenes) háztól, ahol éltek, de közben egy másik faluban építkeztek, egy újabb farmot, ahol majd ha elkészül, lakni fognak.

Olvass tovább!
Két napos edzőtábor
2016. február 7., vasárnap

Olvasási idő: 3 perc

Szerdai esésem után sürgősen próbáltam tegnap reggelre meggyógyulni, de pénteken még úgy nézett ki, hogy se oldalra, se hátra és felfelé is csak nehezen tudtam kinyújtani a karom. Mindezek ellenére sem hagytam volna ki az edzést, mondván, ha nem javul, akkor legfeljebb majd felnyergel helyettem valaki. De szerencsére javult a vállam.

Tegnap reggel némi késéssel, háromnegyed nyolcra értem be, de nem késtem, ugyanis a többiek még csak az akadályokat rendezték a fedelesben. Miután segítettem nekik és készen voltunk, elmentünk nyergelni. A beosztás szerint az első osztályban lovagoltam. Zs. segített felnyergelni Dominót (vittem a saját nyergemet), és ahogy kész lett mindenki a kisistállóban, átmentünk a fedelesbe, ahol rögtön fel is ültünk a lóra. Lépésben melegítettünk, közben még jött két „idegen” lovas hozzánk.

Olvass tovább!

Újra lovardában
2016. február 3., szerda

Olvasási idő: 4 perc

Mikor megláttam facebookon, hogy újra lesz Pali bácsinak nyílt edzése, tudtam, hogy menni fogok. Múlt hét hétfőn fel is hívtam Robit, hogy akkor jelentkezek én is. Kérdezte, hogy saját lóval-e. A válaszom pedig a nem volt, mindkét ló esetében két indokkal. Kristnél azért nem, mert egyrészt idős, pihen, vemhes, másrészt mert tudásilag kinőttem őt. Reminél pedig, mert nem ismeri a fedelest, a földi munkát és nem akartam egy kezdő lóval kínlódni a két nap alatt. És pláne azért nem, mert tanulni akartam, ami sajnos egyik lovam esetében sem lehetséges.

Így hát „kértem” lovat a hétvégére. Úgy beszéltük meg, hogy hétfőn vagy kedden menjek be és akkor megbeszéljük a továbbiakat.

Olvass tovább!

Utolsó lovizás
2014. november 25., kedd

Olvasási idő: < 1 percEzúttal Cirire ültem, Luca pedig Kibora. Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, patanyomfigurákat csináltunk, aztán eljött a vágta ideje. Ildi leállított, és mondta, hogy Cirit nagyon könnyű beugratni, nem kell “semmit” csinálnom. És így is volt. Teljes lovardában vágtáztunk. Én meg hagytam Cirinek, had menjen, mondjuk Ildi többször is ránk szólt, hogy lassítsunk, de annyira jó érzés volt, meg hiányzott is a vágta, hogy nem igen fogtam vissza a lovat. Vágtázás után levezetésképp ügettünk egy keveset, majd hosszú száron léptünk.

Legközelebb februárban tudok menni, ugyanis az elkövetkező két hét (ami teli lesz dogával) után csupán februárban lesz csak tanítás.

Láberősítős gyakorlatok
2014. november 18., kedd

Olvasási idő: 2 percIsmételten Mágust kaptam, vagyis jobb szó lenne a kértem, mert választhattam Kibo és ő közötte. Luca kapta Kibo-t. A boxban nyergeltünk, én hamar kész lettem, Ildivel mentünk is át a fedelesbe. Lépésben melegítettünk, Luca is megjött, ő is melegített egy kicsit. Aztán volt ügetés, könnyített ügetés, majd bementünk nagy körre. Bent kengyel nélkül a belső állítást gyakoroltuk, ami a végére egész jól ment, majd egy előkészítés, tanügetés és rövid vágta. Persze ez is kengyel nélkül. Először egész kis körökkel mentem, ami miatt folyton visszaesett ügetésbe, meg kinyújtotta a nyakát, én meg majdnem kiestem a nyeregből, de Ildi mondta, hogy nagyobb körön menjek, és tartsam keményebben azt a szárat, így kijjebb állítottam, nagyobb körre és ott már nem csinált ilyeneket. Nem vágtáztunk sokat egyszerre, mindig csak egy-két vágtaugrásnyit, hiszen a beugratáson volt a hangsúly. Kicsit becsapós volt, mert Ildi mondta, hogy félfelvétel, én meg beugrattam vágtába, pedig kiskör jött. Végül megcsináltam a kiskört, csak vágtában (és nem esett vissza), aztán megcsináltuk még egyszer, de ezúttal ügetésben. Ezután megint teljes lovarda és ügetés (a kengyeleket leeresztettük). A hosszú falakon nyújtott ügetést csináltunk, a rövideken pedig rövidítettünk. Majd egy-két kör munkaügetés, kígyóvonal és hosszú száron lépés. Levezetésül azt gyakoroltuk, hogy a szárhoz érés nélkül, csupán a test elfordításával késztessük kis körre a lovat. Nos, hát ez félig ment, mert csak egy fél kört sikerült megtenni.

Bajnok avató
2014. október 19., vasárnap

Olvasási idő: < 1 percMa rendezték meg a bajnokavatót, én élveztem annak ellenére, hogy nem lett túl fényes az eredmény.
Reggel kimentem a korábbi busszal, hogy körbenézzek, legyen fogalmam, mi is vár rám, ugyanis ez nem ügyességi verseny, hanem Póni Klub-os díjlovagló. A kicsik voltak még a körkarámban, amikor kiértem, de hamarosan az ő eredményhirdetésükre is sor került. Ahogy vége lett, már nyergelhettem is Kibo-t. Miután ezzel is megvoltam, mehettem ki a pályára melegíteni. Eléggé noszogattam, pálcával rá is segítettem, meg vágtáztam is, hogy valamennyire felébredjen. Hamar sorra is kerültem. A pálya a képen látható, a piros az ügetés, a kék pedig a lépés.
Le is szálltam, hiszen jött utánam egy lovas, aki pedig a vágtás pályán ment. Megvártam, amíg lemennek a vágtások, hisz az eredményeket egybe hirdették. Nos, ötödik lettem, elég hülye hibáim voltak, de majd korrigálom a következő versenyre. Végülis a részvétel a fontos.

Készülés
2014. október 16., csütörtök

Olvasási idő: < 1 percMa bemelegítés közben Ildi összerakta a díjlovagló pálya kicsinyített mását. Először én kerültem sorra, és azt beszéltük meg, hogy először megpróbáljuk az extra haladó, vagyis a vágtás számot. Kibo nagyon lassú volt, vágtába egyáltalán nem ugrott be, úgyhogy elölről kezdtük, viszont a haladó számmal, az ügetőssel folytattuk. Ez viszonylag jól ment, de arra kell majd vasárnap figyelni, hogy ne vágjam le a sarkokat és hogy felállítsam az ökleimet. Utánam Luca jött, nekem addig Ildi meghagyta, hogy átmeneteket csináljak lépés és ügetés között. Én viszont továbbmentem és vágtás átmeneteket is kértem Kibo-tól, sőt még lépésből is beugrott vágtába, úgyhogy nagyon megdicsértem őt. Luca után mégegyszer megcsináltam az ügetős pályát majdnem fejből. A végén kétszer másfél kör és egy-egy kör lépés volt.
Lenyergeléskor kérdezte Dóri, hogy van-e fehér nadrágom. Mondtam, hogy fekete van, de eszembe jutott, hogy azt is otthon hagytam, úgyhogy meg kellett várnom egy bácsit, aki hozott egy pont rám való fehér nacit. És ezzel együtt le is késtem az utolsó buszt, úgyhogy hazavitettem magam.

Fejlődés
2014. október 14., kedd

Olvasási idő: < 1 percRohantam ki, hiszen nem fél ötre, hanem négyre beszéltük meg a lovaglást. Sikeresen el is értem a buszt, gyorsan kigyalogoltam, és kérdezés nélkül nyergeltem Kibot.
Lucával voltam ismételten. Léptünk, ügettünk, csináltuk a feladatokat. Heveder húzás után Ildi kiadta, hogy csináljunk vágta beugratásokat, de ne vágtázzunk fél körnél többet. Így tettünk meg több kört mindkét kézre, majd levezetésként egy-egy kör ügetés, majd két-két kör lépés után vissza is mentünk.
Ügetés közben több feladatot is csináltunk, mint átlóváltás, kígyóvonal, és kiskör. Amit még megemlítenék, az az, hogy Ildi mondta, hogy térdből lefelé nyomjam le a lábam vágta közben. Ezt körök megtétele közben sikerült is összekötnöm az említett végtaggal, így mostmár nem annyira húzom fel, sőt volt, amikor egy teljes kört megtettem anélkül, hogy belecsúszott volna a lábam a kengyelbe. Úgy gondolom, hogy ez azért haladás, mégha csak egy kicsi is.

Ez nem az én napom
2014. szeptember 30., kedd

Olvasási idő: 2 percMa is voltam a lovardában. Ismételten Kibo-t kaptam. El is kezdtem takarítani, ami hülyeség volt, hiszen még volt fél óra a kezdésig és a lányok sem voltak még sehol. Minden mindegy alapon felraktam Kibo hátára a nyeregalátétet és a zselét és bementem a nyeregért meg a hevederért, de mire visszamentem, mindkettő a földön landolt és hát sáros lett. Közben megjött Luca is lovagolni (Anna viszont nem jött), ő nekiállt nyergelni. Én meg megkérdeztem a Dórit, hogy akkor mi legyen. Ő mondta hogy keféljem le a sarat az izzasztóról és rakjam úgy Kibo hátára. Na ilyet se hallottam még. Ráraktam Kibora, fölé a nyerget és meghúztam a hevedert. Ott tébláboltam, mikor mondta Dóri, hogy rakjak rá fáslit. Nos, én még lóra nem raktam fáslit, úgyhogy megkértem az egyik lányt, hogy segítsen. Ő feltekerte Kibora a fáslit, addigra Luca is kész lett, úgyhogy indulhattunk is.
Felszálltunk a lóra és kimentünk a pályára. Ezúttal nem Dóri tartotta az órát, mert ő egy kislányt futószárazott, hanem Ildi. Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, majd Ildi behívta Lucát a belül kialakított díjlovagló pályára, engem meg olyan feladatokkal bízott meg, hogy a hosszú falon gyorsabban ügessek, a rövid falon lassabban, vagy a rövid falon gyorsabban, míg a hosszabban csináljak egy lépés-ügetés átmenetet. Ezeket egyénileg megtoldottam egy kis tanügetéssel. Közben Luca is végzett a díjlovagló négyszögben, úgyhogy az oktató behívott minket a négyszögön belülre, nagykörre. Ott kivettük a kengyelből a lábunkat és tanügetés, majd vágta. Többé kevésbé jól ment, viszont nagyon fárasztó az, hogy folyton oda kell szorítani a lábamat. A végén még mentünk egy-egy kört ügetésben és két-két kört lépésben hosszú száron, mindkét kézre.
Bementünk, én gyorsan lenyergeltem és siettem, hiszen tíz percem volt arra, hogy kiérjek a buszra.

Alakítani kell a vágtán
2014. szeptember 23., kedd

Olvasási idő: < 1 percRohantam haza, hiszen fél órám volt arra, hogy hazaérjek, átöltözzek és megvegyem a jegyet a buszra. Azt hiszem rekordot döntöttem, hisz húszra mindezekkel készen voltam. Legalább tudom, hogy annyira mégsem kell kapkodni.

Kiértem, és reménykedtem, hogy Kibo-t csak “bemutatkozóra” kaptam és egy másik lovat fognak most adni. De nem így történt, úgyhogy kényelmes tempóban felnyergeltem a szürkét, hiszen a lányok még sehol sem voltak.
Aztán ők is megérkeztek, segítettem Lucának nyergelni, és indulhattunk is.

Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, a lovardai alakzatokból is csináltunk párat: kiskör, átlóváltás, kígyóvonal. Aztán jött az egykörös vágta. Annának meggyűlt a baja a haflingival, de a végére már átvette a vezetést felette. Nekem is nagyjából jó ment a vágta, de amikor felálltam a nyeregben, nem volt kényelmes, mert Kibo nem előre vágtázik, hanem felfelé (ezt így jobban nem tudom elmondani).

Végezetül leléptettük a lovakat, majd lenyergeltünk. Mivel lekéstem az 5-ös buszt, ezért beszélgettem a Dórival, mondta, lehet, majd futószárra fog, hogy javítsunk a vágtán. Aztán annyit beszélgettünk, hogy a hatos buszt is lekéstem, így megkértem Luca anyukáját, hogy ha lehet, vigyen be.