Szent Iván esti felvonulás 2014
Írta: dorka Mikor? 06.20. Kategória? Esemény, Kristály, Remény, Sz. Kata

Egész korán, már kettőre kihívtam a Katát, hisz már tapasztaltam, hogy a lovak előkészítéséhez bizony sok idő kell. Éppen Remi sörényét fontam be, amikor megjött anyukájával és a tesójával. Mondtam neki, hogy ápolja le a lovakat, míg ők szénáztak. Én addig megcsináltam Krist sörényét (a tincsekre bontva a tetejét begumiztam) és farkát (a szokásos fonás). Utána elmentünk átöltözni és reménykedtünk, hogy addig nem hemperegnek le a lovak. Én a fehér népviseletes blúzomat, és farmert húztam, Kata pedig lovaglónadrágban és barna felsőben volt. Úgy gondoltam, hogy nem kell kobak, mert nagyjából lépésben fogunk menni, de aztán mégis húztunk a fejünkre. Azon kívül pedig egy-egy sor műanyag virágfüzért szerkesztettünk a fejfedőre, mert hát az a hagyomány járja, hogy a lányok virágkoszorúval a fejükön szoktak ünnepelni.

Gyorsan felnyergeltünk, én ezúttal egyedül, hiszen apu nem volt itthon. Valahogy megoldottam. Elindultunk. A tóig nem is volt semmi baj, hanem ott éppen néptáncosok öltöztek át szoknyába, és enyhén fújt a szél, Remi pedig megijedt a szoknyák lengedezésétől. A főúton áthaladva, lefordultunk az első utcára, majd a lakótelepen mentünk keresztül.  A lakótelep és a Merkbau útja közötti szakaszon Remi a kerítésen levő zacskóktól ijedezett. Nem komolyan, csak sűrűn megállt, nagyon nézte és pattanásig feszültek az izmai. A Merkbau útja is igen érdekes volt, hisz jobb oldalt, ahol egyébként is mentünk, a fákra vízerőműves szalagokat kötöztek, ami hát eléggé lengedezett a szélben. Áttértünk a másik oldalra. Próbáltunk úgy menni, hogy Katáék vannak elől, de Remi mindig gyorsabban megy lépésben, mint az anyja, így inkább hagytam, had menjen. Áttértünk az úton, be az egyik utcába. Nem volt semmi gáz, ügetésben nyugodtan mehettünk. A kereszteződésnél találkoztunk lovasokkal, ők is a felvonulásra mentek. Csatlakoztunk hozzájuk és így érkeztünk meg a felvonulás helyére, a Lidl-el szembeni „park”-ba.

Alig voltak, mikor megérkeztünk, de gyorsan összejöttünk. Ott voltak a téglagyáriak, Fanni, Flenöry, Szabi, Lilla. Voltak néptáncosok, rézfúvós zenekar, babamama-klub. Várakozásnál az elején Remi egy kicsit ideges volt: dobálta magát, az anyja körül sétált (mivel messzebbre nem engedtem), de miután nekiállt legelni, ő is megnyugodott. Anyu is befutott autóval. Kértem tőle vizet, valahogy még odaadta nekem, de miután ittam, és vissza akartam adni neki, Remi megijedt a feje mellé tartott üvegtől és a zörgéstől. De aztán Fanni anyukájának sikerült odaadni. Anyu elment, és nem sokára utána a rézfúvósok is elindultak, nekünk még várni kellett.

Végül nagy sokára elindultunk az utcán, elöl a fogatosok, utánuk mi, nyergesek. Kb. 10 méter után leesett a virágkoszorúm, gyorsan megkértem egy arra járót, hogy adja oda. Ez megvolt, ezután rátértünk a bicikliútra. Keveset léptünk, viszont sokat ügettünk és sokat vártunk (ami nem lett volna, ha ügetés helyett lépünk). Sok ismerőssel találkoztam, igyekeztem mindenfelé nézni és mindenkinek integetni. A panyova végén rátértünk a főútra. Itt is kellett várni, Remi pedig ilyenkor mindig szembefordult a menettel. Nem tudom mire volt jó, de legalább nem volt ideges. A végén befordulunk a Sóstóra, a többiek kerestek maguknak helyet, mi viszont hazaindultunk. Hátul a kiskapun mentünk ki és a madárnál tértünk rá a kövesútra. Hazafelé már megengedtem a Reminek egy kis vágtát, egyrészt mert éreztem, hogy kell neki, másrészt jutalmul, mert nagyon ügyes volt. Hazaértünk, lenyergeltünk, Katát visszavittük a Sóstóra, én viszont nem mentem ki, mert el voltam fáradva, és mert eléggé lógott az eső lába (mondjuk ez gyenge érv).

Nem csak a móka kedvéért vettünk részt ezen a felvonuláson, hanem azért is, hogy leteszteljem Remit, mennyire alkalmas a szüretire. Hogy menjek-e idén vele, vagy várjak még egy évet. Ez a felvonulás a szüretinek a fele sem volt, mégis elég sok inger érintette: játszottak hangszeren, lengett a szoknya, voltak más lovak, és elég forgalmas út mellett mentünk el, bár az utóbbi már nem lényeges. Szerintem nagyon jól vette ezt az akadályt, de Kristály is jönni fog mellettünk, már csak azért is, hogy Zsófi is részt vehessen egy ilyen felvonuláson.

Versenyek
Írta: dorka Mikor? 05.10. Kategória? Esemény

Érettségi előtt álltam, ezért úgy döntöttem, hogy ez most fontosabb, szóval nem mentem ki. Pedig az Országos Minősítő Díjugrató verseny és Grand Prix. Azért játszadoztam a gondolattal, hogy kimegyek a csütörtöki kitartásos magasugrásra és a vasárnapi Grand Prix-re kimegyek, de nem tettem. Ugyanis lelkiismeretfurdalásom lett volna.

Ma pedig Póni Klubbos díjlovaglás volt. Na arra nem tudtam volna menni Kristtel, egyrészt felkészülés hiánya miatt, másrészt a képeket elnézve eléggé komolyra vették a figurát (vagyis rendes versenyszerkóban nyomultak). Ami nekem ugye (még) nincs. Na majd augusztusban.

KÁN 2013
Írta: dorka Mikor? 08.30. Kategória? Esemény, Fotóblog

Idén pénteken, azaz 30-án mentünk, korán reggel. Siettünk, mert úgy tudtuk, hogy 9-kor kezdődik a Takarmányozási szuszpenzió anyuéknak, de mint kiderült, csak 10-kor. Körbejártuk az egyetemet, hiszen lehet, hogy jövőre itt fogok tanulni (vagy Gödöllőn). Odáig meg vissza vagyok tőle, csak jókat olvastam és a lovardát is csak egy út választja el. Miután anyuék bementek, én mentem a kiállításra, ami ugye a lovardában van. Bementem, megnéztem, mi a program, aztán tettem egy felfedező körutat. Egy csomó hasznos (továbbtanulás, ügető, ill. két Pegazus újság) és nem hasznos (világító kulcstartó, ami nem is működik) holmit összeszedtem. Végül bementem a fedelesbe és néztem a programot. Igazából csak a bemutató volt, meg a díjlovaglás, meg az ugratás. Tavaly kicsit színesebb volt a program, de lehet, hogy csak azért, mert szombaton mentünk. De viszont a voltizsosokat se láttam. Nem volt túl érdekes. Úgy gondolom, ez a kiállítás olyan egy-két alkalmas program, mert utána csak elunja az ember.

A képekről: sok készült, de sok a mosódott is a benti viszonyok miatt. Vagy mert furán sütött be a nap. És a legtöbb b'n'w.

Szüreti mustra
Írta: dorka Mikor? 08.19. Kategória? Esemény, Kristály

Reggel megetettünk itthon is ésKristet is. Aztán mondták, hogy lassan készülhetek, hiszen nemsokára kezdünk. Aztán mondta a Robi, hogy nem kell még, majd kb egy óra múlva. Oké, akkor én nyugisan elvittem a lovat lefürdetni. Épp végeztünk mikor jön a Zsófi és mondja, hogy 10 perc és kezdünk. Ja, és mióta szólt a Robi, azóta eltelt kb. negyed óra. Hipergyors nyergelésbe kezdtünk, még felvettem a fehér blúzt meg a fekete nadrágot, és pattantam is lóra.
Még két kocsis, meg még egy lovas volt rajtam kívül. Én mentem utolsóként. Mondták a nevemet, meg Kristályét. Aztán hozzáfűzték, hogy tegnap Nagy előnnyel megnyertük a versenyt. Eközben megtettem egy nagyobb kört a füves pályán. Próbáltam Kristet összeszedni, tarkóra engedtetni, én pedig helyesen lovagolni. Végül odaértem a tribünhöz. Vili bácsi volt ott, meg Varró Józsi bácsi, meg egy kecskeméti valaki. Vili bácsi kezet fogott velem, kozben kérdezték, hogy nem ijed-e meg a forgalomban. Még lefényképeztek, majd indultam ki a bejárathoz. Még egyszer visszamentünk, ezúttal mindnyájan. Az egyik kocsi mellett mentem, mert ha mögötte mentem volna, Kristnek lépésben kellett volna mennie. Megtettünk egy nagy kört, aztán mindenki ment a maga dolgára.
Én még ott maradtam a kapunál az árnyékban és a kisgyerekeket lovagoltattam. Élvezték.

Nyeregszemle – 2013
Írta: dorka Mikor? 06.01. Kategória? Esemény

Idén is megyünk, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. Szombatra terveztük elmenni Kunszállásra. Remélem egész nap ott tudunk lenni, ettől függetlenül a 10:30-kor kezdődő Fiatal Szabadidomítók lovasbemutatója érdekel a legjobban, ugyanis szeretném Kristtel és Remivel ilyen szempontból kialakítani a kapcsolatomat. A Lovas Torna és Pintér Szabolcs előadása is érdekel.  Természetesen majd lesz élménybeszámoló is.

Programok a nyeregszemle.hu-n!

***

Fényképek híján, sajnos csak élménybeszámolóval jövök. 

Indulás előtt fél órával feltettem a fényképezőgép akkuját töltőre, mert láttam, hogy egy csík lement a háromból (persze kibírta volna enélkül is). Indulás előtt összetettem a fényképezőm a táskába és elindultunk. Az út közel egy óra volt. Mikor kiszálltunk az autóból, akkor leellenőriztem a gépet, hogy mi van a hibájával (megint vinni kell szervízbe). Nem kapcsolt be – otthon hagytam az akkut a töltőn. Vállveregetés magamnak. Így hát kénytelen voltam fényképezés nélkül élvezni a napot. (A telefonommal lőttem pár képet, de azok közel sem olyan jó minőségűek.)

A Fiatal Szabadidomítók bemutatója már elkezdődött, mikorra mi odaértünk, ettől függetlenül érdekes volt. Volt fektetés, ágaskodás, kontrollált kirúgás, majd háton lovassal ágaskodás, ugratás. És mindent magyaráztak. Nagyon jó volt. Végignéztük a seregszemlét, hihetetlen, hányféle ló és lovasstílus van. És mindez egy helyen. Aztán végighallgattuk az ünnepséget. Azt inkább nem részletezném. Köszöntötték a lovasokat. Ezután elmentünk enni, majd a Reneszánsz Lovagi Tornára értünk vissza, ami abból az alkalomból került megrendezésre, hogy Mátyás királyt 555 éve koronázták meg. A torna hihetetlen jó volt, és elmondhatom, hogy az egész nézőközönség élvezte. A lényege az volt, hogy a játék elején kiválasztották a közönségből Mátyás királyt és feleségét, Beatrixot, majd felöltöztek az akkori öltözetbe. Ezután kiválasztottak 8 apródot, ők kisgyerekek voltak. A neveket már nem tudom – sajnos – de volt négy lovag (fehér, sárga, arany illetve kék öltözetben), és a török Juszuf, a “kutya”. Az utóbbi nem volt bejelentve, ő volt a rosszfiú. Vagánykodott, nevettette, vagy riogatta a népet (a nézőket). Az első feladat kereszthajítás volt, a második lándzsahajítás, egy kis gally-boglyát kellett karddal leverni, utána két pajzsba kellett ütni és az döntötte el a nyertest, hogy milyen erősen ütött bele. Ezután karikákat kellett leszedni – három volt. Végül a Fekete Sereg egyik tagját (aki egy forgó bábu volt) kellett eltalálni. Ezt egy segéd tartotta, majd a lovag eltalálta és azt számolták, hogy hányat fordul a bábu. Nos, Juszufnál a segéd egyszerűen élére fordította a bábut, így ő (sajnos) nem tudta eltalálni a bábut. Ám a végső és legjobb összecsapás a párharc volt. Már majdnem Juszuf nyert, mikor Erdély lovagja utolsó erejével letámadta, és ezzel le is győzte a törököt. “Jutalmul” Juszufot kéznél fogva, lóval kihúzták a “határig” (kapuig). Így hát Erdély lovagja nyerte el a kardot. A torna után pedig mentünk haza.

Csupán annyi a véleményem az egészről, hogy Ópusztaszer után Kunszállás nekem nagyon nagy falatnak tűnt. Túl nagy volt a tér, nagyon el voltak szórva a helyek. Pl. Pusztaszeren a vásár-rész az egy utcát alkotott a bejárattól a Szeri-arénáig, itt meg három sort alkotott, soronként 3-10 standdal. Kusza volt az egész. Sokat kellett gyalogolni az egyik bemutatótól a másikig. Még egy utolsó apróság: számomra igen nagy szégyen, hogy a 2011-es karszalagokat használták…


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés