EquestrianBlog
Nyeregszemle – 2013
2013. június 1., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Idén is megyünk, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. Szombatra terveztük elmenni Kunszállásra. Remélem egész nap ott tudunk lenni, ettől függetlenül a 10:30-kor kezdődő Fiatal Szabadidomítók lovasbemutatója érdekel a legjobban, ugyanis szeretném Kristtel és Remivel ilyen szempontból kialakítani a kapcsolatomat. A Lovas Torna és Pintér Szabolcs előadása is érdekel.  Természetesen majd lesz élménybeszámoló is.

Programok a nyeregszemle.hu-n!

***

Fényképek híján, sajnos csak élménybeszámolóval jövök. 

Indulás előtt fél órával feltettem a fényképezőgép akkuját töltőre, mert láttam, hogy egy csík lement a háromból (persze kibírta volna enélkül is). Indulás előtt összetettem a fényképezőm a táskába és elindultunk. Az út közel egy óra volt. Mikor kiszálltunk az autóból, akkor leellenőriztem a gépet, hogy mi van a hibájával (megint vinni kell szervízbe). Nem kapcsolt be – otthon hagytam az akkut a töltőn. Vállveregetés magamnak. Így hát kénytelen voltam fényképezés nélkül élvezni a napot. (A telefonommal lőttem pár képet, de azok közel sem olyan jó minőségűek.)

A Fiatal Szabadidomítók bemutatója már elkezdődött, mikorra mi odaértünk, ettől függetlenül érdekes volt. Volt fektetés, ágaskodás, kontrollált kirúgás, majd háton lovassal ágaskodás, ugratás. És mindent magyaráztak. Nagyon jó volt. Végignéztük a seregszemlét, hihetetlen, hányféle ló és lovasstílus van. És mindez egy helyen. Aztán végighallgattuk az ünnepséget. Azt inkább nem részletezném. Köszöntötték a lovasokat. Ezután elmentünk enni, majd a Reneszánsz Lovagi Tornára értünk vissza, ami abból az alkalomból került megrendezésre, hogy Mátyás királyt 555 éve koronázták meg. A torna hihetetlen jó volt, és elmondhatom, hogy az egész nézőközönség élvezte. A lényege az volt, hogy a játék elején kiválasztották a közönségből Mátyás királyt és feleségét, Beatrixot, majd felöltöztek az akkori öltözetbe. Ezután kiválasztottak 8 apródot, ők kisgyerekek voltak. A neveket már nem tudom – sajnos – de volt négy lovag (fehér, sárga, arany illetve kék öltözetben), és a török Juszuf, a “kutya”. Az utóbbi nem volt bejelentve, ő volt a rosszfiú. Vagánykodott, nevettette, vagy riogatta a népet (a nézőket). Az első feladat kereszthajítás volt, a második lándzsahajítás, egy kis gally-boglyát kellett karddal leverni, utána két pajzsba kellett ütni és az döntötte el a nyertest, hogy milyen erősen ütött bele. Ezután karikákat kellett leszedni – három volt. Végül a Fekete Sereg egyik tagját (aki egy forgó bábu volt) kellett eltalálni. Ezt egy segéd tartotta, majd a lovag eltalálta és azt számolták, hogy hányat fordul a bábu. Nos, Juszufnál a segéd egyszerűen élére fordította a bábut, így ő (sajnos) nem tudta eltalálni a bábut. Ám a végső és legjobb összecsapás a párharc volt. Már majdnem Juszuf nyert, mikor Erdély lovagja utolsó erejével letámadta, és ezzel le is győzte a törököt. “Jutalmul” Juszufot kéznél fogva, lóval kihúzták a “határig” (kapuig). Így hát Erdély lovagja nyerte el a kardot. A torna után pedig mentünk haza.

Csupán annyi a véleményem az egészről, hogy Ópusztaszer után Kunszállás nekem nagyon nagy falatnak tűnt. Túl nagy volt a tér, nagyon el voltak szórva a helyek. Pl. Pusztaszeren a vásár-rész az egy utcát alkotott a bejárattól a Szeri-arénáig, itt meg három sort alkotott, soronként 3-10 standdal. Kusza volt az egész. Sokat kellett gyalogolni az egyik bemutatótól a másikig. Még egy utolsó apróság: számomra igen nagy szégyen, hogy a 2011-es karszalagokat használták…

Rendőr lovas háziverseny
2013. május 31., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Miután a suliban letudtam a három órát, mentem is egyből a lovardába. Anyu vitt át, ő hozta a gépemet. Fényképezek, fényképezek, egyszer csak azt veszem észre, hogy a felső részen egy egyre fehéredő átmenetes csík van. Pedig az előző fényképezésnél nem volt baja, a kettő között meg a táskában volt. Kezd elegem lenni. Azért remélem júliusban nem fuccsol be. Mindegy, tovább fényképeztem. Mondjuk, ha árnyékba mentem és onnan fényképeztem, akkor kevésbé látszik a csík.
A verseny amolyan ügyességi verseny volt a lovasok és lovak számára. Volt benne ugratás, hordódöntés, sátor, lebegő szalagok alatti átlovaglás, füles labda áthelyezése, bábuverés, karikaszedés, flakonokon keresztüllovaglás, csörömpölés. És végül a célbalövés. A lovakat leginkább az utóbbi rémisztette meg. Csupán egy-két olyan ló volt, aki több türelemmel bírta.

Az egyik eset olyan volt, hogy a rendőr lőtt és annyira megugrott a lova, hogy elszakadt a heveder. Szóltak a lovasnak, hogy mi történt, lenyergeltek, majd felült a lóra szőrén. Mindenki füttyögött meg tapsolt, mindenki nevetett. Eldurrant még egy lövés a rendőrtől, majd megfordította a lovat és galoppozott a célba.

Országos Minősítő GP
2013. április 28., vasárnap
Olvasási idő: 1 perc

Idén is rendeztek (sajnálatomra a CSI  helyett) egy versenyt városomban. Országos Minősítő GP-t. Szombaton jutottam ki, és a 12. versenyszámtól 21.-ig bent is tudtam maradni. Mivel a Nikonom szervízben van, így a kompakttal lőttem pár képet, ugyanis elfelejtettem pótakkut vinni.

KLP újra
2013. február 23., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Mivel február minden szombatján 20% akció van, és mivel ki kell használni, így "elugrottunk" Kecskemétre a KLP-be. Új helyre költözött, most egy raktáráruház. Tetszik, mert tök sok cucc van, nem mint tavaly előtt.

Összesen egy órát (csak) töltöttem az áruházban, közben felpróbáltam vagy három nadrágot, ugyanis újat kell venni, mert a szürkének, amit az utóbbi látogatáskor vettünk, kinyúlt a gumija, plusz ilyen kockás kinyúlások vannak a combomon. Végül egy fekete nadrág mellett döntöttünk. Körbenéztem, a western résszel kezdtem, és rögtön megláttam az álmaim "pálcáját". Egy répabotot a tlk-hoz. Oké, nem eredeti, de legalább van. És anyu megengedte, természetesen ha én állom. Nem kevés pénzbe fájt (egy tízes), de mivel akció van, megvettük. Aztán tovább nézelődtem. Anyunak megmutattam a western nyergeket, és egy nyereg + alátét + heveder (ócska) + kantár kombiért nem sajnált kb. 85 ezer forintot. Na ez jó hír. Aztán nézegettem még Reminek szetteket. Találtam egy kék-sárga kötőféket, egy bézs-kék-bordó nyeregalátétet + a hozzá tartozó kötőfék + szár kombót, meg egy sárga fáslit. Igen. Keresem Remi színét. A sárga, illetve bordó-kék-bézs/fehér színek között vacillálok. De mondjuk ha western lesz a drága, akkor felesleges lesz (sztem), mivel a nyeregalátétek színesek.

KLP után átmentünk a Dechatlonba, venni apunak edzőnadrágot. Én persze a lovas cuccoknál kóborogtam. Hát mit ne mondjak, nem volt túl nagy kínálat és az is úgy ahogy volt, egy nagy kalap …. Ez a véleményem. A chaps egy darab vékony,  (szerintem) rossz minőségű bőrből (ha egyáltalán bőrnek lehet azt nevezni) áll, és 100-ból egy gyerekre, ha pont passzol. A kobakok közül a profibb is a daslö-ből a kezdőnek felelt meg (= hungaroceles belső, minimális szivaccsal + orbitálisan nagy darab maga a kobak). A cipők nagy része gumiból vannak, alig találtam bőr darabot, az én méretemben (38-9) pedig pláne. A ruházat pedig elég drága volt, némelyik még leértékelve is. Anyu rábeszélt egy barna gatyára háromezerért (leértékelve), itthonra jó lesz alapon. Végül úgy beszéltük meg, hogy a barnába lovazok, a feketében meg majd ünnepségre (felvonulás), illetve versenyre megyek majd.

Ez csak mellékes, hogy hazafelé pedig a Baumax-ba ugrottunk be, és kaptam egy cuki mókusos szobrot. Ott virít az ablakomban a névnapomra kapott virágegyüttes mellett.

KÁN 2012
2012. szeptember 23., vasárnap
Olvasási idő: 3 perc

Tegnap voltunk a Kaposvári Állattenyésztési Napokon, részben anyuéknak munkája révén, részben pedig egyetemlátogatás miatt, mert szeretnék ide (vagy Gödöllőre) járni. Hogy konkrétan mire, azt még nem tudom, csak annyit, hogy ez a kettő egyetem jöhet szóba (vagy esetleg egy lovarda-közeli hely). A lényegre visszatérve: KÁN.

Péntek délután indultunk és először a szálláshelyünkre mentünk, majd szétnéztünk Igalon. Szombat reggel mentünk is át Kapsvárra. Korán ott voltunk, így még volt időnk a tíz órakor kezdődő Mészáros Gyula-előadás előtt. Így meghallgattunk előtte egy tenyésztésről szóló előadást, ami érdekes volt, mindenféle statisztikákat mutattak, amik a lovak tenyésztéséről szóltak. Aztán jött MGY előadása, elmondta dióhéjban, hogy mit kell tudni a természetes lókiképzésről, aztán mesélt a rekordjáról, amiben nem tudom hány km-t tett meg a lova mellett futva, illetve lovagolva segítség nélkül. Mármint a lovon nem volt sem kantár, sem nyakmadzag. A bemutató után bementünk az Egészség Napra, meghallgattunk egy előadást, majd mentünk a kiállításra. 
Elsőként a voltizsosokat néztük meg a gyakorló pályán, majd bementünk a fedelesbe, ahol éppen marha-agility folyt. Volt mindenféle program. Például a barbár leányrablás, aztán volt a Camelot Kutyás Sportegyesület showja, majd Hamza Viktória (természetes lókiképzés), akivel már a Nyeregszemlén "találkoztam", utána póni-agility, aztán nagy hidegvérűeken lovagoltak, a lipicai lovak magasiskolát mutattak be, fogatgála, hölgyek fogatversenye, majd végül egy voltizsverseny. Mit ne mondjak, nagyon szép a voltizs, mondhatjuk úgy is, hogy a fitnesz lovas változatban.