Szilvásvárad
Írta: dorka Mikor? 08.25. Kategória? Esemény

Folytattuk a tavalyi körutat, amiben a magyarországi méneseket látogatjuk meg. Ezúttal Szilvásváradra mentünk, ahol is a lipicaiakat tenyésztik. 

Szerdán elmentünk Egerbe, megnéztük a híres várat, én megnéztem még a panoptikumot. A várnézés után lementünk a főtérre, ahol egy kis városnéző turistabusszal lementünk a Szépasszony-völgybe. Ott voltunk fél óráig, majd jöttünk vissza. Jó volt. Átmentünk Egerszalókra strandolni, majd mentünk Szilvásváradra, megkerestük a helyünket és eltettük magunkat másnapra. 

Csütörtökön reggel felszálltunk az erdei kisvasútra és leutaztunk a Szalajka-völgybe. Körbenéztünk, megnéztük az ottani kiállítást (hogy vágták ki a fát anno), majd gyalog jöttünk vissza (5km), de közben megálltunk ebédelni. Délután elmentem apuval a nem messze levő Állami Ménesgazdaság-házba (nem tudom, mi az), körbesétáltuk. Aztán felsétáltunk a ménistállóba, megnéztük a Lovas múzeumot, meg megnéztük a ménes legöregebb lovát. Utána átmentünk a tenyésztelepre, ott először megnéztük a kocsi múzeumot, mivel majdnem zárásra értünk be. Múzeumlátogatás után megnéztük a kancákat, meg a pár napos-hetes-hónapos csikókat és mentünk vissza.

Később még megnéztük a csikótelepet. Jó nagy helyük van, és dimbes-dombos, mégpedig azért, hogy ezáltal eddzék a lovakat. Este még ettünk a helyi Lovas Étteremben, majd elmentünk vissza a motelba.

Pénteken pedig reggel indultunk haza.

Korosztályos Championátus I. ford. és orsz. min. verseny
Írta: dorka Mikor? 08.05. Kategória? Esemény

Nem, nem vettem részt. Csak néztem és fényképeztem. Mind a három napon kint voltam, mind háromszor 2-2 versenyszámot néztem végig. Bár ma maradni szerettem volna még, de nem lehetett. Jó volt. Pénteken a serdülő B-t és A-t néztem meg, szombaton az A/2* végét és az egész A/3*-t. Ma pedig a serdülő B végét, az A-t és az utánpótlás döntőt. Izgis volt, szép lovak voltak, nekem Harry tetszett a legjobban. Képek feltöltés alatt.

El Bronco – képek
Írta: dorka Mikor? 07.29. Kategória? Esemény, Fotóblog

Először nem akartam feltenni képeket, de végül mégis, hiszen nem lehet, hogy egy számomra fontos eseményről nincs semmilyen képes emlék. Így tehát a személytelenebb képeket feltettem.





Egy hét az El Bronco-n
Írta: dorka Mikor? 07.28. Kategória? Esemény, Másnál

Ahogy a cím is elárulja, voltam az El Bronco-n. Régóta terveztem már, hogy belekóstolok a westernlovaglásba, és szerintem jól döntöttem, hogy megtettem. Természetesen mindenki ismeretlen volt számomra, de a hét végére már egész jól megbarátkoztunk egymással, bár volt klikkesedés, főleg az miatt, hogy jött egy egész társaság is. A Pécsiek. Így két, illetve három részre volt osztva a csapat: voltam én (egy), a Pécsiek (kettő) és a Sátrasok (három). Igazából mindenkivel jóban voltam. A Pécsiekkel aludtam együtt, így főként velük élveztem az egész tábort. Közel 20-an voltunk együtt.
A csapat lovaglás szempontjából két részre volt osztva a lólétszám miatt. A két rész száma szinte naponta változott: az első csopoprtban hol 10-en voltak, hol 13-an. Hátasaink: egy pej herélt (nemtudom a nevét), Pötyke, Szörpi, KisBandi, NagyGulliver, KisGulliver, Sunset, Ízi, Vihar, egy másik pej, Baba, Szüri és Dorisz. 
Beosztáskor először nem kaptam lovat, így a második részre maradtam. Végül NagyGullivert kaptam, egy sárga quarter heréltet. Nagyon klassz volt rajta lovagolni, kifogástalan kis paci. Hétfő délelőtt még csak léptünk és ügettünk, délután már vágtáztunk is. Kedd de. szlalomoztunk, du. már bólyát kerültünk. A hét további részén pedig a pályát gyakoroltuk. Napi kétszer volt lovaglás, mindig Gullin ültem (volt, akinek a hét során más lóra kellett ülnie). A hét során megtanultunk fel- és lenyergelni, a szárat rákötni a nyeregszarvra (az utóbbi már kedden ment), egy kézben fogni a szárat szlalom közben is (én már kezdettől fogva így tettem). Illetve szerdán elmentünk lovaskocsival a Csonka-toronyhoz.
Szombaton, azaz ma délelőtt tartottunk a szülőknek egy bemutatót a héten tanultakról: lépés, ügetés, vágta, pálya egymás után és végül a tiszteletkör. 
Amikor a végén felmentem a cuccomért, anyuék beszéltek az oktatóval, Sanyival, aki számomra a legnagyobb dícséretet mondta: azt kérdezte anyuéktól, hogy hol tanultam meg westernezni. Ugyanis én eddig SOHA nem ületm westernben.
Szóval köszönöm ezt az egy hetet, nagyon kellemes volt és örülök, hogy kipróbálhattam ezt a stílust is.

(Szerdán és pénteken én voltam a tábor fotósa, közel 400(!) kép készült a táborról, bár ebből negyede szemét.)

Jó áll neki
Írta: dorka Mikor? 06.02. Kategória? Esemény, Fotóblog, Remény

Ma anyával lementem Szegedre és bementünk az Aranypatkóba, ahol megvettem a nyeregszappant, a porkefét és még egy dolgot. A kefére már égetően szükség volt, mert Beni elvitte az előzőt valahova, azóta nincs meg, meg hát a ponyclubos minikefével elég vacak munkát lehet csinálni (por kefe ody, 1000 Ft). A nyeregszappan pedig azért kellett, mert az olajom elfogyott, ami meg nagyon maszatolt, így inkább szappant vettem (B&E glicerines nyeregszappan, 500g, 1690 Ft). 
Ám a porkefén kívül vettem mást is. Egy kantárt Reminek. Kiválasztottam a nekem tetsző stílust. Igen ám, de mekkora legyen a mérete? Normál vagy nagy póni. Megkérdeztem az eladót, mi a véleménye, ő sem tudta, így a kisebbet, a nagy póni méretet választottam, aztán, ha nem jó, következő hétvégén elugrok kicserélni.
Hazaértünk rögtön felpróbáltam… először Kristályra. Max lyukon jó volt rá, így aztán nyugodt szívvel tettem fel az új kantárt Remire. Így megvan mindkét lónak a maga fejére valója. (És igen, befontam a sörényét. Egész jól tűrte, sőt tökéletesen, egyszerre be tudtam fonni az egészet és még jól is áll neki.)


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés