Nyeregszemle 2012
Írta: dorka Mikor? 05.28. Kategória? Esemény, Fotóblog

Véleményt nem mondok, későbbiekben majd emlékeztessenek ezek a képek.

Május 1.-én nyitott lovarda Halason
Írta: dorka Mikor? 04.27. Kategória? B. Szilvia, Esemény

Még régebben írtam, hogy nem rendezik meg Halason a CSI Lovasversenyt, a pályák állapota miatt. DE! Helyette egy nyílt edzést szervez  Szilvi, amire, ha minden jól megy, ki tudok jutni. Szóval most programajánló következik.

Szeretettel várunk kicsiket és nagyokat a kiskunhalasi lovardába nyílt edzésünkre! 

Program:
9:00 Gyerek ügyességi vetélkedő – kezdő szint
       Gyerek ügyességi vetélkedő – haladó szint
10:00 Székfoglaló
11:00 "díjugratás"
         Gyerek ugró 60 cm
         Amatőr és gyerek ugró 80 cm
13:00 Ebédszünet
13:30 Haladó ugró 100 cm
14:30 Bemutató /lovassportok bemutatása, ember és ló tudásának összemérése/
15:00 Játékos lovas vetélkedő / négy lábon és két lábon /

Nem ültél még lovon? Lovagolsz már de kedvet kaptál?
Folyamatos lehetőség nyílik a lovagolni vágyók számára a helyszínen!
Kiskunhalas, Határőr Lovasiskola 

Nyitott lovarda

Kisbér, Bábolna – és egy kicsi csalódás
Írta: dorka Mikor? 08.24. Kategória? Esemény

Nos, eléggé elmaradtam. 13-14-ig ellátogattunk az ország északi részére, többek között Kisbérre és Bábolnára. Az út kábé két és fél órás volt, odafelé nagyjából végig aludtam, de amikor kellett a GPS (főleg vége felé), akkor meg fent voltam, mert csak én tudom használni, ráadás a telefonomon van. Először Bábolnára mentünk, minden be volt zárva, egy hapsitól megkérdeztük, hogy mágis van-e valami. Mondta, a városon kívül, a pályán van egy verseny. Odakocsikáztunk, eltöltöttünk ott 3 órát. Anyu ki sem szált az autóból, mert olyan helyre parkolt, ahonnan rálátott a versenyre. Én meg fogtam magam és körbenéztem. Először még a versenyt csodáltam, majd a bemelegítőt. Aztán bementem az istállóba, ahova Belépnitilos! tábla jelzett, de úgymond nem érdekelt. Ott lefényképeztem a bokszot, a kinézőablakot, majd a fedelest is. Aztán visszamentem anyuhoz, ő pedig hüledezett, hogy hogy merek a lovon lenni. Aztán egy lány leesett az akadály előtt, ő meg majdnem odarohant. Mondtam neki, nincs semmi baj, majd a dokik ellátják. Utána pedig "megnyugtattam", hogy mindenkivel megtörténik, aki lóra ül. Megvártunk két eredményhirdetést, én pedig magyaráztam anyunak a dolgokat.

Közben volt egy csaj, akire rábíztak egy sárga lovat (sztem kisbéri). Először a kocsik között sétált vele, majd felment a pálya melletti dombra. Ott megállt. Aztán ha a ló megmozdult, rögtön megrántotta a kantárt. Az is baj volt, ha lépett, meg az is, ha legelni akart, akkor is kapott rántást, ha nyihogott. Azt hittem, oda megyek és kitépem a kezéből a szárat. Nem volt normális az a nő. Ez még anyunak is feltűnt, pedig rácsodálkozott arra, hogy az ügetés, az nem vágta (kérdeztem, akkor a vágtát minek gondolta), vagy hogy két versenyszám között felszántott egy traktor, meghogy mennyi kacat van a ló kantárához és a nyereghez kötve (értsd martingál, szügyelő…)

Aztán átgurultunk Bábolnára. Ott bár láttuk az istállókat (a buszmeg mellett), nem volt egy lélek sem. Kicsit autóztunk még. Majd elmentünk Bakonybélbe, az valami gyönyörű hely. Nagy nehezen találtunk szállást. Vacsi előtt átmentünk Zircre, ott láttuk azt a betyár összejövetelt. Vacsira visszamentünk. Másnap hazafelé elmentünk Devecserbe, eléggé megrzóak a vörösiszap jelei a fákon és a házfalakon. Aztán a Balaton mellett jöttünk haza.

Mezőhegyesen jártunk
Írta: dorka Mikor? 08.11. Kategória? Esemény

Pénteken Mezőhegyes felé tartottunk, de előtte Tótkomlóson körbenéztünk, ugyanis anyuék valamikor ott laktak. Kerestünk egy kiskocsmát, hogy anyu kávézhasson, én pedig elfogyasztottam egy jégkrémet. Kicsit kóvályogtunk a városban, majd átmentünk Mezőhegyesre, egyenesen a ménesbirtok területére.

Nagyon gyönyörű az egész terület: ahogy behajtottunk, jobb kézre a motel terült el, bal kézre pedig több körkarám és egy lovagló pálya. A karámok között pedig egy csomó, platán(?) fa terült el, jó öregek lehettek. Az egyik körkarámban volt egy fiatal ló (mint utóbb kiderült 4 éves).

Bementünk és a recepcióstól megkérdeztük, hogy körbe lehet-e nézni. Miután visszamentünk a kocsihoz, ahol apu maradt, meséli, hogy a körkarámban levő ló kiugrott onnan. Nekifutott, átugrotta a nem éppen alacsony karámot (több, mint másfél méter, inkább a két méterhez közelít) és kint nem rohangált, hanem megállt legelni. Jöttek is a lovászok és bevitték – én már csak ezt láttam. Aztán elindultunk, hogy körbenézzünk. Alaposan megvizsgáltuk a bokszokat – hogyan is épülnek fel -, amolyan tapasztalat szerzésként. Végig mentünk a folyósón, a legtöbb ló nóniusz volt. Gyönyörűek egytől egyig. Aztán megtaláltuk Hamlet bokszát, aki a tavalyi legsikeresebb díjugrató ló apja. Szép mén, jó testes, sötétpej. Aztán áttértünk a kocsis lovakhoz. Éppen etetési idő volt. Majd az egyik istállóssal beszélgetett anyu. Addig mi, apával kimentünk megfigyelni a körkarámot – szintén tapasztalat szerzésből. Majd átmentünk az istállón és megnéztük a fedelest. Nagyon szép, hasonlít a lovardában levőre, csak az nagyobb. Anyu rögtön kiszúrta a csigalépcsőt, mondván: ilyen lesz a feljáró az istálló fölötti szobába. Kötelességem minden szemszögből lefényképezni. Hát meg is tettem. Majd anyu leült a motel teraszára, én meg apuval visszamentem az istállóba, hogy sunyiba lefényképezzem a bokszokat. (nem szeretek kínait játszani, akik ugye csak a kamerán keresztül látnak mindent, azt készül többezer kép egyetlen dologról, azt majd otthon megnézik. Én az emlékeimben szeretem tárolni az ilyen dolgokat) Még mentünk össze-vissza a városban, majd találtunk egy éttermet, ahol megebédeltünk (rántottsajt sült krumpival 800 ft!? Nagyon drága!!!) A városból kimenve pedig megnéztük a lovaspályát.

Visszamentünk Tótkomlósra, ott fürödtünk egy jó két órát, majd késve, rohanva elindultunk Szeged felé, hogy beérjünk a lovasboltba. Öt óra (zárás ideje) előtt három perccel be is estünk. Gerincvédőért jöttünk. Felpróbáltam egy hátat-védőset, majd egy elöl-hátul védőset ami nagyun furcsa volt. Az utóbbira esett a választásunk. Míg apu beszélgetett a csajjal, addig én gyorsan körbe néztem: pataharangot kerestem Kristályra. Gyorsan megtaláltam, majd nézelődtem tovább. Egyszer csak hív apu, csomózott kötőfék van a kezében: mondja, milyen színűt válasszak Remire. Hát fehér alapon fekete pöttyös lett. Végezetül kaptam egy zoknit ajándékba és robogtunk haza. 

Végállomás: Mezőhegyes
Írta: dorka Mikor? 08.04. Kategória? Esemény

Ma nem leszek itthon, mert elmegyünk csavarogni. Először az UniverZooba mentünk volna, csak nagyon macerás… De most anyu azt mondta, hogy talált valamit, hogy Bp-n a mexikói úton van ingyenes UZ-s járat. Csak azt két éve írták a fórumon és nem tudni létezik-e.

Szóval így  Mezőhegyesen megnézzük a ménesbirtokot, majd elmegyünk még valahova, visszafelé pedig Szegeden benézünk a lovasboltba. Meg Mezőhegyes után megyünk strandolni is, ha van jó hely. Sztem jó lesz, bár reménykedek, hogy eljutok még egyszer az UZ-ba. 


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés