Első két nap
Írta: dorka Mikor? 04.29. Kategória? Esemény, Remény

Tegnap voltam a CSI*-n. 11 után értem oda, mivel be kellett mennem az első két órára, mert a második fizika tz volt. Elmaradt. Igazából nem is csináltunk túl sokat, Niki emelgette a pályakaput, egyszer kihoztuk Teddyt gyerekeket lovagoltatni. Többi időben fényképezgettem, egy csomó lett, az egyikre büszke vagyok, hogy sikerült egy olyat is fényképeznem. (majd később, az előző okok miatt). Este 7-kor tartottak egy orvosi ellenőrzést, azt még megnéztem. Nagyon durva volt az egyik eset. A srác vezette a lovat, a ló meg folyton mögötte volt és bele akart harapni. Nagy nehezen sikerült bemutatni a dokinak. (Elkezdi a doki: várjá' má', hisz megeszi a ló ezt a gyereket.)

Ma is voltam, de csak a harmadik óra után mentem. Szintén fizika tz, szintén elmaradt – ezentúl a bolondballagás miatt. Ma is kimentem, ma is fényképeztem, de csak kettőig maradtam, mert szétuntam a fejem. Az egyik versenyző (szegény) lova úgy stoppolt le az akadály előtt, hogy az akadály mindenestül felborult. Meg tegnap a vizesárok feletti rudat az egyik ló kettétörte. Még ilyet sem láttam.

A fényképekből úgymond sorozatokat csináltam, vagyis kiszemeltem egy áldozatot (lovast) és azt fényképezgettem a melegítőben.

Miután hazajöttem, lementem a lovakat megnéztem. Remi pszihéje már sokkal jobb, mostmár bírom vezetgetni, nemúgy, mint tegnap előtt. Később is lementem, a nyerges felől néztem rá. Meglátott, nyihogott egyet, megkérdeztem, "Lemenjek?" és nyihogott még egyet. És lementem. Kis cukorpofa.

Mázlis nap
Írta: dorka Mikor? 02.05. Kategória? Esemény

Sziasztok!
Ma voltunk a klp-ban. Az eladós csaj mondta, hogy szerencse, hogy ma mentünk, mert csak mára volt a "minden termékre 20% akció". Mázli. Egy nyeregválasztással indult, aztán jött a kobak, utána gatyát próbáltunk és meg is lett az eredménye. Utána kiválasztottunk (anyu kérésére, mert nekem normális van) egy biztonsági kengyelt, utoljára pedig egy ápolódobozt. De csak azért kaptam ennyi sok mindent, mert holnap van a névnapom és az akció miatt. Nos, lássuk a típusokat:

Lovaglónadrág: Női skótkockás térdbőrös – Daslö – szürke
Kobak: Tattini pro – fekete
Kengyel: Biztonsági hajlított nikkel
Ápolódoboz: 2000 nagy – bordó
Nyereg: Többcélú szintetikus cserélhető marvassal – Daslö – 17"-es

Visszafelé beugrottunk fagyizni, utána mentünk ki a tanyára. A cuccaimat belepakoltam az ápolóba: a kutyafelszerelés a kis rekeszbe kapott helyet, a hajgumi, a sörénycsavaró pedig a kihúzható részre, a többi pedig a nagyobbik rekeszben kapott helyet. Aztán Dorkáztam, felraktam rá a hámot. Utána kifésültem Ladyt – nagyon örült neki. Utána pedig felszereltem a nyerget. Gyorsan ment.

Holnap megyek lovagolni, de előtte reggel kivisszük a három kicsit a vásárba. Annyira sajnálom, mert egyáltalán nem tudom, hova kerülnek. De azért remélem, lesz közöttük ismerős. Ja és a doki barátja nem hívott vissza, így a kan is megy ki.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés