N.-Sz. Lilla « E Q U E S T R I A N B L O G
Szüreti felvonulás 2014
Írta: dorka Mikor? 09.13. Kategória? D. Szabi, Esemény, K. Zsófi, Kristály, L. Timi, M. Pisti, N.-Sz. Lilla, P. Szandi, Remény, T. Pisti, V. Fanni

Amikor meg kicsi volt a Remi, és kérdezték, hogy mikor fogok vele felvonulni, annyit mondtam: majd 6-7 éves korában. Hát nem így történt, ugyanis idén vele vonultam fel. Viszont csak két feltétellel vállaltam ezt be: átmegy a vizsgán, vagyis a Szent Iván-esti felvonuláskor nem lesz vele baj és hogy Kristály mellette lesz. A lovasnak pedig ki mást választottam volna, mint Zsófit. Össze vannak már szokva, sokat voltak együtt, más nem is kellett.

Annyit tudni kell, hogy idén kivételes alkalommal, a lovardában tartották meg a szüreti napokat, ugyanis eddig a városháza mellett volt, és pont felújítás alatt áll. Éppen ezért a felvonulás útja is megváltozott. Épp csak annyira, hogy a megszokottal ellentétben visszafelé mentünk. Vagyis a városházától a lovardába.

Zsófi pénteken hat után futott be, így már nem volt időnk terepre, ami azért is lett volna szükségszerű, mert 17-e óta nem lovagoltam velük. Így hát megigazítottam a lovak sörényét (rövidebbre vágtam), meg leápoltuk őket. Szerencsére másnap már nem voltak annyira koszosak. Este még azt latolgattuk, hogy bemenjünk-e reggeli hívogatóra. Hosszú mérlegelés után végül a nem mellett döntöttünk, egyrészt a lovak miatt (a csupasz patájuknak nem túl jó a beton, pláne hosszú távon), másrészt magunk miatt. Aludni kell, na. Meg erőt gyűjteni.

Mivel 13:30-kor kezdődött a felvonulás, ezért délre-fél egyre voltunk odarendelve, ami 11 órai elindulást jelent. Reggel kényelmes felkelés után felöltöztünk normális ruhába, majd nekiálltunk előkészíteni a lovakat. Zsófi ápolt, én fontam. Reminek rendesen befontam a sörényét, Kristnek pedig csak összegumiztam a tincseket, plusz befontam a farkát. Felnyergeltünk, ki-ki a maga lovát. Utána felváltva elmentünk felöltözni, hogy vigyázzunk a lovakra. Zsófi a tavalyi kék blúzomat húzta, én pedig a fehér "népi" ruhát a szalagavatós barna mellénnyel, hozzá farmert. Végre indulhattunk. A lőtérnél mentünk be, ahol is Remi nem volt hajlandó átmenni a hídon, még úgy se hogy Krist már rég a túl oldalon várt minket, ezért leszálltam róla, amikor is megtörtént a baj: a mellény madzagja beleakadt a nyeregszarvba, úgyhogy a mellényemnek annyi volt. Átkeltünk, visszaszálltam, mentünk az utcákon a célpontunk felé. Máshol már nem volt semmi probléma. Odaértünk a református óvodához, ahol alá kellett írni egy papírt (saját felelősségre veszünk részt stb.), közben a többi lovas is pont megjött. Átmentünk a posta mögé, ahonnan terveztük az indulást. Vizet osztogattak, mi meg beszélgettünk. Egy idő után szóltak, hogy sorakozó. Zsófi meg én a bandériumosok mögé álltunk be, mögénk pedig a téglagyáriak és utána sorban a többiek, de ennek úgyse volt nagy jelentősége, hiszen kb. a felvonulás elejétől a bandériumosok kivételével vegyültünk. Indulás előtt, azért kellett még várakozni, hogy megkapjuk a jelet, de ez is hamar eljött: mehetünk. A felvonulás alatt voltak helyzetek. Pl. az egyik ló előttünk bemutatott egy bakolás-sorozatot, Remi rásunyított és befordult néhány lónak, én meg nem győztem az egyik lovasnak mondani, hogy ne jöjjön közel, mert Remi sunyít, de nem hallgatott rám. Vélhetőleg volt már benne egy „kis” alkohol. Az egyik megállásnál elmentem Szandihoz, mert régen találkoztunk, váltottam vele egy-két szót, és mire elindultunk, már a helyemen voltam. A „vagányok” csinálták a szokásos műsorukat: ostoroztak, meg fel-le vágtáztak, amíg várni kellett. Végül is beértünk a lovardába, ahol is volt egy kis kavarodás. Beértünk, és senki nem tudta, hogy merre tovább, de aztán helyreigazítottak: a homokpálya mellett elhaladva menjünk be a füvesre. Mi Zsófival egymás mellett haladtunk. Aztán vége is volt a pályának, kimentünk és a kerítés mellett elindultunk vissza, amikor is kaptuk a felhívást: vissza. Hátra arc, mentünk vissza, aminek aztán semmi értelme sem volt, mert nem volt hova, ugyanis a pályán jöttek a többiek. Így visszafordultunk és várakoztunk. Végül szabad utat kaptunk, bemehettünk a melegítő pályára. Ott hülyültünk vágtáztunk, én Fannival versenyeztem, Zsófiék pocsolyáztak, Remi viszont nem akart bemenni. Leszálltunk a lóról, had legeljenek a pályán kívül. Odajöttek imserősök, lovagoltak Kristályon. Később viszont elindultunk haza, hogy etetésre otthon legyünk.

Összességében jó volt, bár a lovardabeli szervezést egy kicsit átgondolatlannak gondolom. Amúgy az utcákon idén nem voltak annyian, mint az elmúlt években, és azt hiszem, hogy azért, mert a felvonulással párhuzamosan volt a szomszéd városban/faluban a vadásznapok, ami korábban egy héttel a szüreti után szokott lenni (eddig szeptember első hétvégéjén volt a szüreti, második hétvégén pedig vadász napok, de idén a második hétvégére rakták a szüretit). Remélem jövőre minden visszaáll a rendes kerékvágásba, vagyis a szüreti fő helye a városházánál lesz, ugyanis az egyetlen füvespálya, amin amúgy lovas versenyek szoktak lenni, kegyetlenül le lett tiporva.
A lovakra nem tudok egy rossz szót sem mondani, Krist végig kitűnően viselkedett, Remi pedig azt a pár sunyítást nem nézve, egész ügyes volt. Még utolsó megjegyzésként: az egészet természetesen kobak nélkül csináltuk végig.

Jövőre szintén megyünk, én már nagyon várom, és örülök, hogy részt vehetek a rendezvényen.

Bandázás
Írta: dorka Mikor? 06.01. Kategória? D. Szabi, L. Timi, M. Pisti, N.-Sz. Lilla, Remény, T. Pisti, V. Fanni

Csütörtökön eljöttek hozzánk lóháton D. Szabi meg a M. Pisti. Beszélgettünk, egyszer csak felmerült, hogy jönnek hozzánk, mármint Halasra a Kőrösi lovasok, és hogy eléjük akarnak menni P.-ra. Addig-addig, hogy elhívtak, hogy szombaton egykor gyülekező a Sóstón, meg majd előtte felhív a Szabi, hogy mondjon valami közelebbit, mert ők sem tudják még biztosra. Kérdezték, hogy melyik lóval megyek, mondtam, hogy a Kristályon, mert hát a Remi le van sérülve.

Tegnap már reggel lovas cuccban öltözve vártam azt a bizonyos hívást. Hát csak nem futott be, így 11-kor elkértem anyutól a telszámot, de az nem volt kapcsolható. Na, ilyen nincs. Mindegy, hát jobb híján délben elkezdtem Remit nyergelni, hogy akkor majd fél egyre kint leszek a Sóstón. Ha meg nincs ott senki, akkor járok egyet a városban. Felnyergeltünk apuval, el is indultunk. A vasúti átjárónál találkoztam a volt tánctanárommal, épp egy párt fotózott esküvői ruhában. Remivel is akartak fényképezkedni, csak Remi eléggé tartózkodó volt a fehér ruhától. Elköszöntem, mentünk tovább. Jött a T. Pisti biciklivel, ment ki a tanyára. Megkérdeztem, hogy ő is jön-e, meg hogy mit tud. Még csak akkor ment nyergelni, és majd később indulnak. Eltekert, utána a Fannival meg a barátnőjével, Flenöry (?)-vel találkoztam, akivel anno együtt voltunk a szüretin. Megdicsérték Remit, mondták, hogy totál úgy rágja a zablát, mint Tenkes, Lillának a lova. Erre befutott ő is. Úgyhogy négyen álltunk keresztben az úton, majd útvonal egyeztetés után elindultunk Pisti tanyája felé, mivel Lilla arra tartott, Fanniék meg a Sóstót akarták megkerülni (ahova hívtak is).

Pisti pont vitte be a lovakat. Kikötötte, leápolta őket. Szabi is megjött, hozta a cuccát. Mert úgy tervezték, hogy ő jön a tarkával, Pisti meg a Malibuval. Felnyergelték először a tarkát, hogy Szabi hozzászokjon. Pisti erőlködött, hogy le kéne futószárazni, de Szabi mondta, hogy nem kell. Pisti rákapcsolta a tarkát a futóra, Szabi meg felült rá, de tett valami mozdulatot, mire a csikó elkezdett hátrálni. Remi is megugrott, így már csak azt láttam, hogy Szabi a szénatárolóba esik. Jobb híján Pisti elkezdett futózni, addig Szabi a kezét mosta le, mert megsérült. Mondta a Pisti, hogy menjünk ki a Sóstóra, ne várjunk rájuk, mert még lehet egy óra, mire ők is elindulnak. Egyébként Remi nagyon türelmesen egyhelyben állt és várt.

Mi Lillával elindultunk a tóra. M. Pisti meg a L. Timiék már ott voltak, úgyhogy elindultunk hatan a Sóstó mentén P. felé. Javarészt inkább ügettünk. A sorrend változott, voltunk párszor Lillával elől is, pláne a végénél. Az út ismerős volt, sőt volt, mikor én vezettem a csapatot (mert amikor a Szandiékkal jöttünk P.-ról, onnan ismerős volt a terep). Pisti előre engedett, hogy engedjem a Remit, had menjen. Gyorsabban odaértünk, mint a múltkor éreztem. P. határában kimentünk a bicikli útra, úgy sétáltunk be az egyik út menti kocsmához. Ott kb. másfél órát vártunk a visszaindulásra. Addig megjöttek a Kőrösiek is, meg ittak. Mi Lillával inkább csak álltunk. Néhány alkesz megtalált, elkezdtek papolni, hogy ha nagy lovas vagyok, akkor fel tudom emelni Remi lábát és elkezdte felvenni. Végén mondtam a csávónak, hogy fél a ló tőle és mindig elindítottam a Remit, ha közeledett. Végén már automatikusan menekült a drága. Végül nagy nehezen elindultunk. Mi, Timiékkel általában elől voltunk. Sokszor meg kellett állni, mert a fiúknak utat kellett engedniük a sok sörnek, amit megittak. Alig haladtunk. Már itt voltunk egészen, az egyik vasúti kereszteződésnél. Mi előre mentünk, de nem követett minket senki, mert megint lemaradtak. Erre jön a Pisti, hogy álljunk már meg, hát nem látjuk, hogy lemaradt a csapat. Negyed óráig biztos vártunk, míg mindenki befutott, pedig előtte tíz perce megint együtt volt a banda. Végül nagy nehezen sikerült elindulni és a vasút mentén folytattuk lépésben az utat, pedig nem egy ló ment volna. A M. papa tanyájánál lefordultunk és átmentünk a vasúton. Az egyik leágazásnál megvártuk egymást. Majd a Timiék átnyargaltak egy (elég gyenge kelésű) repce földön, Lilla követte őket, de akkor már mi se maradjunk le. Remi igen hosszú lépésekkel ugrált, adta neki az iramot (az endomondo szerint mentünk kb. 30 km/h-val). A csapat nagy része megint lemaradt. Mindegy már, mi a tó mentén folytattuk az utunkat és bementünk a parkba. Nem sokára a többiek is megérkeztek, kikötöttük a lovakat, ettünk bablevest. Mi Lillával elindultunk haza. Kb. este hét körül értem be, mindenem sajgott.

Még P.-n felhívta a Szabi Lillát, hogy kint vannak a Tesco-ban, mert valami eltört (?). Úgyhogy végül az (egyik) fő szervező részt sem vett a bandázásban. Az idő nem volt túl jó, de szerencsére megkímélt minket az esőtől.

Remire nagyon büszke vagyok. Egy rossz szavam sincs. Türelmesen végigállta a másfél órát, terepen, ha csak lépésben mentünk – amit köztudottan nem igazán szeret –  nem balhézott, nem rodeózott. A többi lóval nagyon jól kijött és a parkban, mikor kikötöttem, azt az egy órát is kitűnően állta végig.

Ma reggel pedig nem bírtam kikelni az ágyból, ugyanis elég erős izomlázam van belső combra és hátra.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés