N. Timi « E Q U E S T R I A N B L O G
Tuska-féle edzőtábor
Írta: dorka Mikor? 01.27. Kategória? Kristály, N. Timi, R. Róbert, T. Pál

Fészbukon láttam a kiírást, mely szerint a hétvégén Pali bácsi edzést tart a lovardában. Több se kellett, másnap bementünk a Robihoz, megkérdezni a részleteket. Mivel pénteken hosszú napom volt (értsd 7 óra) így úgy döntöttünk, hogy már csütörtökön beviszem a lovat, hogy ki legyen pihenve az edzésre. És vasárnap délutánig bent is marad.
A terv pedig a következő volt: pénteken 3-kor edzés, szombaton délelőtt elmélet, délután edzés és vasárnap reggel is edzés, hogy délutánig pihenjen Krist, hogy haza bírjak vele menni.
Csütörtökön ki lettek engedve a lovak legelni, ezáltal valamennyire le is mozogták magukat. Ám mikor mentek be, Krist szépen meghúzta a bal  medencecsontját a karám csavarjában, úgyhogy szépen nézett ki. Gyorsan lekezeltem, leápoltam, majd felnyergeltem. Nem akartam rohanni a sebe miatt, de annyira meglátszott rajta a három hét pihi, hogy a lucernán nem bírt lépésben maradni és ügetésben is eléggé elrohant. Gyorsan beértünk. Bent nem találtam senkit és a fedeles is nyitva volt, úgyhogy bementem vele, hogy pénteken ne ott kezdjen el hisztizni. Leszálltam, bevezettem és már ideges volt. Felszálltam és jobb kézre indultunk el lépésben. Jobban közelítettünk a fedeles közepéhez, mint a széléhez. Aztán cseréltünk bal kézre. Mit ne mondjak, kissé ideges volt, de azért rávettem az ügetésre. Csak úgy rohant. Pár kör után megnyugodott, úgyhogy leléptettem. Közben apu is befutott, elhelyeztük az istállóban (ezúttal az elsőbe került), megetettük, mentünk haza.
Pénteken az utolsó két, jelentéktelen órát ellógtam, hogy felöltözzek, összepakoljak, felnyergeljek, mire kezdődik az edzés. Kettőre bent voltam, anyu vitt be, minden cuccomat bepakoltam, kivéve a takarót, ami nagy hiba volt. Krist megkapta a zabját, s míg evett, leápoltam. Lassan felnyergeltem, kezdés előtt tíz perccel pedig készen is voltunk. Pali bácsi mondta, hogy mehetünk be. Felszálltam, lépésben elindultunk össze-vissza. Az előzőek a lovakat léptették le, mi meg bemelegítettünk. Timivel (Tünde), Szandival (Alma), Erikával (Hanna) voltam együtt. Nagykörön ügettünk, léptünk sokat. Volt egyre szűkülő kör, átváltás, kiskör, átlóváltás. Teljes lovardában is mentünk, a többiek vágtáztak, mi meg csak velük tartva a tempót, ügettünk. Kristnek nem igazán jött be a nagykörös lovaglás, lassú volt neki a tempó. Pali bácsi megdícsért, hogy szépen lovagolok, ami nagy büszkeséggel tölt el. Az edzés végére Krist csurom víz volt, csak hát nem volt nálunk takaró. Így felhívtam anyut, és próbáltam minél tovább bent tartani leléptetni. Anyu fél óra múlva itt is volt (vicc, mert csak 5 percre volt a lovardától). Ráraktam a takarót, Robival megbeszéltük a másnapiakat, illetve, hogy később és reggel adnak enni a lónak. De aztán úgy esett a dolog, hogy mégis mi mentünk be. Megetettük, levettük a takarót.

Szombaton kilenckor bent voltam. Mikor beértem, esett a hó, ami kicsit bizonytalanná tette a vasárnapi hazamenetelünket. Megnéztünk egy PC-s ugratásos DVD-t, egy régi helyes lovaglásos filmet, majd Robi kettőre beosztott minket. Hazamentem, átöltöztem, negyed kettőkor pedig mentünk is vissza. Az edzés menete ugyanaz volt, mint az előző napon, viszont sokat könnyített- és tanügettünk (utóbbi eléggé rosszul ment). Krist szintén csurom víz lett, viszont most volt takaró. Viszonylag sokáig bent maradtam, néztem az ugratást. Viszont a hideg győzött, így még etetés előtt elmentem haza. Robiék etettek este meg reggel.

Vasárnap 8-ra volt megbeszélve az edzés és amikor bementünk, mondták, hogy mégsem 8-kor, hanem 11-kor, mert változott a sorrend. Hazamentünk, pihentem, majd fél 11-kor visszamentünk. (Közben otthon azon ment a "vita", hogy mikor, hogyan kerüljön haza Krist a hóra és jégre való tekintettel. Én erősködtem, hogy haza tudunk menni lépésben.) Az edzés ugyanúgy telt mint eddig, Krist tiszta víz volt, ráraktuk a nyeregre a takarót és elindultunk. Csak a kapuig kiérve, háromszor majdnem lábat törtünk, így úgy döntöttem, leszállok és visszaviszem a lovat. Így is volt, lenyergeltem, elhelyeztem a boxban a lovat, majd feltettük azt a kérdést: hogyan tovább? Közben Robi is érdeklődött, ő ajánlotta, hogy kérdezzük meg Pali bácsit, hátha hazaviszi. Megbeszéltük hétfő reggelre a hazavitelt, így Kristály még egy éjszakát benn aludt.

Hétfőn reggel, miután apu letett a sulinál, bement, hogy segítsen a felvezetésnél. Elmondás szerint inkább Krist vezette apu, mint fordítva, tehát a felvezetéssel nem volt gond. Az utazással sem. Krist szerencsésen hazaért.

Egy nagyszerű edzést hagytunk magunk mögött. És ha minden igaz, ennek lesz folytatása, amin remélem, Remivel fogok részt venni. Mindenesetre sokat tanultam ebből, és kaptam egy támpontot, hogy nem hiába gyakorlok itthon, ha nem is tudatosan. 

Két hét után
Írta: dorka Mikor? 11.16. Kategória? Kristály, N. Timi

Suli beálltával és a végzős évnek köszönhetően eléggé megcsappant a szabadidőm száma, ezt tetőzi az óraátállítás, így mire hazaérek, fél óra és sötét lesz. Nem lehet semmit csinálni. De a hétvégék még mindig szabadok – legtöbbször. Így volt ez ma is, így sikerült két hét után újból lóra ülnöm. 

Kristállyal töltöttem el két órát. Igen nagyot kerültünk, 14 kilométert. A játékboltos néniék tanyája mellett mentünk el, és bár a kapu nyitva volt, a kutyák szerencsére nem jöttek ki. De nem is nagyon ugattak (szokásuk ellenére). Miután kiértünk a buckára, és elindultunk az úton, egyszer csak kutyaugatást hallok. Mondom magamban, mit keres kutya a puszta közepén? Aztán megláttam a kutyát is a fák mögül. Megállítottam Kristet, hogy mozgásunkkal ne mérgesítsük tovább a jószágot. Vártam, míg megun minket és inkább mással foglalkozik. Nem kellett sokáig várni. Lépésben indultunk tovább. A fenyőerdőn keresztül vezető úton pedig egy motorossal, az út végén pedig egy Bodrival, vagyis pulival találkoztunk. Elég rossz állapotban volt. Ügetett felénk, nem vett észre minket. De amikor meglátott bennünket, besprintelt az erdőbe. Én persze megállítottam Kristet és azon kezdtem tanakodni, hogy ha kerülni kell, merre. Szerencsére nem kellett. Itt már kezdett Krist felpörögni, a vasútig végig ügettünk, kicsit vissza is kellett húzni, ne rohanjon el, mert már csurom víz volt. A vasúton, majd a főúton átkelve mentünk tovább. Az egyik leágazásról patanyomok vezettek arra az útra, amerre mi mentünk, és végig követtük egészen a betonig. A második balra leágazásnál fordultunk el. Végig ügettük az utat, jó tempóban (Krist nagyon ment volna), egészen egy tanyáig, ahol a bácsi épp beállt a kocsijával. A németjuhászok meg nagyon ugattak minket, így inkább megvártam, míg a bácsi becsukja a kaput. Aztán elbeszélgettem vele. Kikérdezett a lovaglásról, mondta, hogy ő is szereti a lovakat. Meg hogy a tőlünk vitte a szomszédba a lovaknak a zabot. Továbbmenve megnéztem, hogy kik azok a lovak. Hát nem mások, mint a N. Timiék. Először nem is jöttem rá, hogy merre vagyok, csak miután megláttam a tanyájukat. Timivel elbeszélgettem egy kicsit. És a kiscsikót, Záport is végre láttam. Nagyon aranyos és szelíd kispaci. Ám mikor elindultam tovább, a csikó utánunk akart jönni, és a kerítést törve-zúzva ki is szabadult. Én gyorsan leugrottam a lóról, nehogy valami baj legyen. Elindultam vissza a bejárathoz, közben Tibi próbálta elkapni Záport a kerítésen keresztül. Végül sikerült és nagy nehezen be is lett vezetve. Én visszaszálltam és elindultunk a város felé. Az út a merkbaus úttal szemben lyukad ki. Jobbra kanyarodtam, mert lovakat, szám szerint kettőt (vélhetően ezeknek a nyomát láttuk) láttam a kocsmánál. Gondoltam, megnézem, kik azok. A város másik végéből mentek át a másik faluba, de már visszafelé álltak meg pihenni. A pasi kijött beszélgetni, hogy megkérdezze, ki vagyok. Elkezdte Krist szügyét vakargatni, mire megszólal, hogy hopp, itt egy kullancs. A frászt hozta rám. Lovakban, eddig, nálunk még nem volt kullancs. A másik srác kiszedte a kullancsokat (!). Aztán elindultunk haza. B. bácsi lucernáján is ügettünk, bár Krist elég lankadt volt. Elfáradt a drága. Bent lenyergeltem és visszavittem az udvarra legelni.

A beszélgetésekkel az út 2 óra volt, szóval kb. másfél óra alatt tettük meg a 14 km-t. Az átlagsebesség 6,89km/h, de szerintem volt ez több is (14km/1,5h=9,3km/h). (az adatokat az Endomondo nevű telefonos alkalmazás mérte)

A kullancsok miatt hétfőn felhívjuk a dokit, hogy oltsa be a lovakat tetanusz ellen. Meg amúgy is időszerű volna. Holnap átnézem a lovakat, van-e még bennük. Nagyon remélem, hogy nincs.

Kettesben
Írta: dorka Mikor? 07.28. Kategória? K. Zsófi, Kristály, Másnál, N. Timi

Nos, megjöttem a westerntáborból, de az élménybeszámoló előtt a tábor előtti lovaglásokról szeretnék írni. Múlthét csütörtökön, miután voltam Szilvinél, délután elmentünk az unokatesómért, Zsófiért (tavaly már írtam róla). Egészen vasárnapig, a táborban való megérkezésemig nálunk volt, ugyanis Solt nem messze van Soltszentimrétől, és egyszerre mentünk – én táborba, ő haza. De ne siessünk ennyire előre.
Csütörtökön éppen kezdett sötétedni, amikor hazaértünk, így csak simán szőrén felült egy kis futószárazásra. Pénteken futószárazás volt, mindenféle gyakorlattal, majd a végén ellovagolt egyedül a szomszédban levő sertéstelep bejáratáig és vissza. Szombaton is futószárazás volt, ment egyedül is körön, majd a végén megtette az alap utat (körtésnél jobbra, és a következő kanyarnál is, és jött haza). Később kivittük futószárazni Kristet, Zsófi is futtatta. Letettünk három rudat, járóiskola céljából. Olyan szépen ment felette a ló. Vasárnap reggel jöttek ismerőseink, két lóval az előre megbeszéltek szerint. Tibi leült anyuval beszélgetni, én pedig felültem a lovára, Matyira. Zsófi pedig Kristályon volt. Timi volt a vezetőnk, lovával Tündével. Jó hosszú túra volt, vágtáztam párat, majd először átmentem lovagolva a főúton. Később, kb. a félúton cseréltünk Zsófival: ő ült Matyira, én pedig Kristre. Az ő tanyájukhoz mentünk, majd fordultunk vissza, hazafelé pedig más úton mentünk. Összesen 10,3 km volt a megtett táv. Végül gyorsan lenyergeltünk, Timiék elmentek haza, mi még gyorsan összepakoltuk a maradék holminkat és indultunk a magunk helyére.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés