Szent Iván esti felvonulás 2014
Írta: dorka Mikor? 06.20. Kategória? Esemény, Kristály, Remény, Sz. Kata

Egész korán, már kettőre kihívtam a Katát, hisz már tapasztaltam, hogy a lovak előkészítéséhez bizony sok idő kell. Éppen Remi sörényét fontam be, amikor megjött anyukájával és a tesójával. Mondtam neki, hogy ápolja le a lovakat, míg ők szénáztak. Én addig megcsináltam Krist sörényét (a tincsekre bontva a tetejét begumiztam) és farkát (a szokásos fonás). Utána elmentünk átöltözni és reménykedtünk, hogy addig nem hemperegnek le a lovak. Én a fehér népviseletes blúzomat, és farmert húztam, Kata pedig lovaglónadrágban és barna felsőben volt. Úgy gondoltam, hogy nem kell kobak, mert nagyjából lépésben fogunk menni, de aztán mégis húztunk a fejünkre. Azon kívül pedig egy-egy sor műanyag virágfüzért szerkesztettünk a fejfedőre, mert hát az a hagyomány járja, hogy a lányok virágkoszorúval a fejükön szoktak ünnepelni.

Gyorsan felnyergeltünk, én ezúttal egyedül, hiszen apu nem volt itthon. Valahogy megoldottam. Elindultunk. A tóig nem is volt semmi baj, hanem ott éppen néptáncosok öltöztek át szoknyába, és enyhén fújt a szél, Remi pedig megijedt a szoknyák lengedezésétől. A főúton áthaladva, lefordultunk az első utcára, majd a lakótelepen mentünk keresztül.  A lakótelep és a Merkbau útja közötti szakaszon Remi a kerítésen levő zacskóktól ijedezett. Nem komolyan, csak sűrűn megállt, nagyon nézte és pattanásig feszültek az izmai. A Merkbau útja is igen érdekes volt, hisz jobb oldalt, ahol egyébként is mentünk, a fákra vízerőműves szalagokat kötöztek, ami hát eléggé lengedezett a szélben. Áttértünk a másik oldalra. Próbáltunk úgy menni, hogy Katáék vannak elől, de Remi mindig gyorsabban megy lépésben, mint az anyja, így inkább hagytam, had menjen. Áttértünk az úton, be az egyik utcába. Nem volt semmi gáz, ügetésben nyugodtan mehettünk. A kereszteződésnél találkoztunk lovasokkal, ők is a felvonulásra mentek. Csatlakoztunk hozzájuk és így érkeztünk meg a felvonulás helyére, a Lidl-el szembeni „park”-ba.

Alig voltak, mikor megérkeztünk, de gyorsan összejöttünk. Ott voltak a téglagyáriak, Fanni, Flenöry, Szabi, Lilla. Voltak néptáncosok, rézfúvós zenekar, babamama-klub. Várakozásnál az elején Remi egy kicsit ideges volt: dobálta magát, az anyja körül sétált (mivel messzebbre nem engedtem), de miután nekiállt legelni, ő is megnyugodott. Anyu is befutott autóval. Kértem tőle vizet, valahogy még odaadta nekem, de miután ittam, és vissza akartam adni neki, Remi megijedt a feje mellé tartott üvegtől és a zörgéstől. De aztán Fanni anyukájának sikerült odaadni. Anyu elment, és nem sokára utána a rézfúvósok is elindultak, nekünk még várni kellett.

Végül nagy sokára elindultunk az utcán, elöl a fogatosok, utánuk mi, nyergesek. Kb. 10 méter után leesett a virágkoszorúm, gyorsan megkértem egy arra járót, hogy adja oda. Ez megvolt, ezután rátértünk a bicikliútra. Keveset léptünk, viszont sokat ügettünk és sokat vártunk (ami nem lett volna, ha ügetés helyett lépünk). Sok ismerőssel találkoztam, igyekeztem mindenfelé nézni és mindenkinek integetni. A panyova végén rátértünk a főútra. Itt is kellett várni, Remi pedig ilyenkor mindig szembefordult a menettel. Nem tudom mire volt jó, de legalább nem volt ideges. A végén befordulunk a Sóstóra, a többiek kerestek maguknak helyet, mi viszont hazaindultunk. Hátul a kiskapun mentünk ki és a madárnál tértünk rá a kövesútra. Hazafelé már megengedtem a Reminek egy kis vágtát, egyrészt mert éreztem, hogy kell neki, másrészt jutalmul, mert nagyon ügyes volt. Hazaértünk, lenyergeltünk, Katát visszavittük a Sóstóra, én viszont nem mentem ki, mert el voltam fáradva, és mert eléggé lógott az eső lába (mondjuk ez gyenge érv).

Nem csak a móka kedvéért vettünk részt ezen a felvonuláson, hanem azért is, hogy leteszteljem Remit, mennyire alkalmas a szüretire. Hogy menjek-e idén vele, vagy várjak még egy évet. Ez a felvonulás a szüretinek a fele sem volt, mégis elég sok inger érintette: játszottak hangszeren, lengett a szoknya, voltak más lovak, és elég forgalmas út mellett mentünk el, bár az utóbbi már nem lényeges. Szerintem nagyon jól vette ezt az akadályt, de Kristály is jönni fog mellettünk, már csak azért is, hogy Zsófi is részt vehessen egy ilyen felvonuláson.

Összeszokás
Írta: dorka Mikor? 06.18. Kategória? Kristály, Remény, Sz. Kata

Lovast kerestem Kristályra a pénteki felvonuláshoz. Miután Zsófi nem vállalta, mivel akkor pont Londonban lesz (mázlista), így eszembe jutott Kata, hogy talán ő. Ő elvállalta. Miután a múltkor esett egyet Kristről, elég sokat gondolkoztam, hogy miért történhetett, arra jöttem rá, hogy azért lehetett, mert azt mondtam neki, hogy nyugodtan engedjen hosszabb szárat neki, plusz még „rosszabb” napja is volt. Vannak ilyenek. Igazából a „rosszabb” napot arra értem, hogy többet botlik és egy kicsit nehezebb visszafogni. Most rábíztam teljesen Kristet. Mondtam neki, lovagolja úgy, mintha a saját lova lenne. Először kimentünk a lucernára az erdő mellé, de mivel ott elég kényelmetlen lovagolni, ezért kimentünk a kinti legelőre. Én felmásztam egy bálára és néztem, hogy lovagol a páros. Nagyon szépen mentek, mintha ezer éve együtt lennének. Az ügetésből állj-t olyan szép beállítással csinálták, hogy gyönyör volt nézni. Szép, tempósan, ütemesen. Ezen nincs mit ragozni. Kb. 45 perc lovaglás után visszamentünk. Lenyergeltünk, megfürdettem Kristet, bevittük a cuccokat. Aztán anyu kérdezte, hogy miért nem lovagoltam. Az ő biztatására egykor újból felnyergeltünk, ezúttal Remit is. Kimentünk a Sóstóra. Néha megugrott, teli lévén. Hát igen, két hete nem voltam rajta. A betonfoltozásokat kikerülte. Aztán a b.telep végén egy srác szedte a faepret. Rázta a fát, a fa alatt pedig fólia volt. Mondtam neki, hogy ne rázza a fát, mert láttam, Remit nagyon kíváncsivá tette. Erre elkezdi a fóliát húzogatni. Remi meg is ugrott. Egyébként jókat vágtáztunk, nem kellett nagyon noszogatni. Visszaérés után gyors lenyergelés és átöltözés, hiszen érettségi osztó volt háromkor.

Második terep, az előző folytatása
Írta: dorka Mikor? 03.09. Kategória? Kristály, Remény, Sz. Kata

Egyik ismerősünk lánya is lovagol, és megkérdezte, hogy nem jöhet-e ki lovagolni. Természetesen igent mondtunk. Mára beszéltük meg, hogy kijön.
Már itt volt anyujával, mikor én hazaértem Remivel, ugyanis a Pistivel mentünk egyet. Gyorsan lenyergeltem a kicsit és bementem az udvarba.
Utána visszamentünk, majd felnyergeltem Kristet, majd Kata felült rá. A lucernán kicsit szoktak, mondtam a Katának, hogy hagyjon egy kicsit hosszabb szárat a lónak, hisz rövidebb szárral hamarabb botlik. Miután felmértem, hogy mennyire tud (egyébként nagyon szépen és precízen lovagol), majd újra felnyergeltem Remit is és kimentünk terepre.
Mivel arra voltam kiváncsi, hogy Pisti merre ment tovább, ezért visszafelé mentünk, az Y-ig, majd továbbmentünk N. A.-ék felé, mert arra vezettek a nyomok. Az egyik helyen egy kicsit nagyobb tempóban mentünk és egy helyen le volt szórva valami fehér és Remi annyira megijedt attól a fehér folttól, hogy bestoppolt, majd hirtelen kikerülte. Én meg nem győztem rajta maradni. Jobbra kanyarodtunk, ment a vágta. A betonon átkelve folytattuk az utat, de az út végén, az elágazásbál balra mentek a nyomok, mi viszont jobbra fordultunk és a Latyak tanya felé vettük az irányt. Mondtam a Katának, hogy a domb tetejéig ügetés, onnantól lépés. Én vissza is húztam Remit, ők viszont tovább mentek. Mondtam nekik, hogy lépés, a következő pillanatban Kata leesett Kristről, ő pedig elrohant. Gyorsan leugrottam Remiről, mert úgy könnyebben tudom tartani és vártunk azon az elven, hogy a lovak társas lények, Krist pedig visszajön. Nyihogtak egymásnak, mint az őrültek, de Krist nem jött vissza. Mi közben végiggyalogoltuk a bekötőt, de Krist már nem volt sehol. De jó. Felültettem Katát a Remire és a területet átvágva sétáltunk haza. Közben felhívtam anyut, hogy elindult a ló haza, de senkinek semmi baja.
Mire be értünk, addigra Krist lenyergelve kint legelt a lucernán. Gyorsan megfogtam, hiszen ha valaki leesik a lóról, annak vissza kell ülnie. Újra felnyergeltem Kristet és tartottam Katának egy rövidebb órát. Ezúttal mondtam neki, hogy ő határozza meg a szár hosszúságát. Kb. fél óra után mentünk vissza és nyergeltünk le.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés