V. Fanni « E Q U E S T R I A N B L O G
Pocsolya helyzet
Írta: dorka Mikor? 01.18. Kategória? Lovaglás, Remény, V. Fanni

Reminek régóta problémája volt a pocsolyákkal, de ezt a problémát nem tudom mire visszavezetni, hiszen tudtommal sosem volt vele rossz élménye. egyszerűen csak nem mert belemenni, és olyan messzire kerülte ki a vizeket (még a sárfoltot is), hogy az már kínos. Ezzel pedig kb. ellehetetlenítette az eső utáni lovaglásokat, mert minden egyes eső után meg kellett várni míg foltmentesre szárad a talaj, különben hiszti van.
Ugyanez a helyzet a tóval is. Az Istenért sem akart belemenni, még az anyja után vezetve sem. Szerencsére mindez múlt idő.
Kezdődött mindez azzal, hogy eső után mindig kimentünk apával, gumicsizmával a lábunkon, egy-egy lovat vezetve pocsolyázni. Kristállyal sosem volt gond, ő arra ment, amerre mi vezettük, viszont Remi. Ő a pocsolya szélén megállt és onnan tapodtat sem mozdult, csak ha elvezettük a pocsolyától.
Aztán tavaly nyáron V. Fannival együtt lovagoltunk a városban és a kánikula miatt útba ejtettük a közeli tavat pihenésképp. Az ő lova simán belement a vízbe, én pedig kint szerencsétlenkedtem Remivel a parton. Olyat is csináltunk, hogy lovat cseréltünk: én bementem a tóba az ő lovával, ő pedig Remivel próbálkozott, de neki sem sikerült. Mindeközben a közelünkben körülöttünk nyírták a füvet, ami szintén frusztrálta az én lovacskámat, szóval szegény pláne ideges volt. Mivel nem tudtunk jobbat tenni, így Fanni a lovával hátulról tolta a Remit, én elölről húztam és vártuk, hogy közeledjen a fűnyíró bácsi. Mivel Remi nem látott más menekülséi útvonalat, így beleugrott a vízbe. Mit ne mondjak, eléggé meg volt lepődve. Fejét beledugta a vízbe, kapált, én pedig ezt megunva elkezdtem a vízben vezetgetni, had szokja. Aztán ki a tóból és vissza. Mint kiderült, a part, a tó széle nem tetszett neki, mert az elején beleugrott és nem belesétált a vízbe. Miután vezetgetve nagyjából már jól ment, felültem rá és úgy is próbálkoztam vele. Az elején persze megint nem tetszett neki: fejét lenyújtva hangosan prüszkölt a tó felszíne felett, de megint nem mozdult. Fanni erre mögém került és megtolta Remit, mire ő újfent beleugrott a vízbe. A sekély vízben sétáltam vele egy kicsit, majd bementünk a mélyebb részre is. Az egész procedúra végére tiszta víz voltam, de nagyon boldog, hiszen VÉGRE sikerült belemenni a tóba.
Legközelebb, nyár vége felé megint a tó felé lovagoltam, ezúttal egyedül, bízva abban, hogy nem kell segítség ahhoz, hogy belemenjen a vízbe. Nem vártam nagy reményeket, így először száron vezetve próbálkoztam, de kicsi ellenállás és prüszkölés után sikerült bevezetni a vízbe, amivel Remi nagyon jól elszórakozott. Háton is sikerült komolyabb hiszti nélkül bemenni a vízbe, úgyhogy teljesen pozitívan zártuk azt a lovaglást.
Mindezektől függetlenül a pocsolya-probléma továbbra is fennált annak ellenére, hogy kellő határozottsággal, de nem önkéntelenül volt csak hajlandó belemenni. De türelmes voltam és a legtöbb eső után mindig kimentem vele gyakorolni. És minél többször mentünk ki, annál kevesebb ellenállással és rácsodálkozással ment bele a vízbe. Nagyobb esők után felültem rá és a nagyobb pocsolyákba belelovagoltam több oldalról is, ami idővel szintén egyre jobban ment.
Mégpedig olyannyira, hogy tavaly decemberben 3-4 nappal az eső után (ilyenkor a pocsolyák nagy része felszívódik, de ahol mélyebb, ott még megmarad) kimentem Remivel megkerülni a közeli tavat és hazafele nem a betonon mentünk, hanem a szántóföld szélén a betonúttal párhuzamosan, amit egy út vág ketté, a kövesút közelében egy jó mély és tartós pocsolyával. Mikor a földet ketté szelő út felé haladva megláttam, hogy a pocsolya nem száradt még fel, az futott át a fejemben, hogy vajon megkora hisztit fog csapni Remi, ha én át akarok vele lovagolni azon a pocsolyán. Már lélekben felkészültem a hisztire, de meglepett: szinte habozás nélkül átment a pocsolyán. Nagyon meglepődtem, hisz ezen a pocsolyán még sosem gyakoroltunk, mégis gondolkozás nélkül belement. Miután rendesen megdicsértem, még párszor átmentem vele a pocsolyán, biztos, ami biztos, de nem volt vele semmi probléma, így folytattuk az utunkat hazafelé.

Történések 
Írta: dorka Mikor? 04.25. Kategória? D. Szabi, Fotóblog, Kristály, M. Pisti, Margit, Móric, Remény, V. Fanni

Múlt hét pénteken tanulás helyett gondoltam egyet és nekiálltam leápolni a lovakat. Kikötöttem Remit, majd beindítottam a telefonon a zenét, hogy addig is menjen valami. Erre olyan hisztit levágott a nagylány, hogy csak néztem. Nem értette mi az a ricsaj abból a dobozból. Így fogtam, leoldottam a karámfáról, a kezembe fogtam a telefont és elkezdtem közömbösíteni. Kis idő múlva már kevésbé nézte a telefont, így visszakötöttem a rúdhoz, így neki állhattam leápolni. Igen nagy mennyiségű szőr jött le róla, mint ahogy ilyenkor, tavasszal szokás. Kifésültem a sörényét, meg igazítottam rajta. Jöhetett Krist. Róla még több felesleges szőr jött le, ő kevésbé tud vedleni idős kora miatt. Neki is kifésültem a sörényét, aztán a farkát is. Gondoltam, akkor Remi farkával is megpróbálkozok, bár az utóbbi alkalommal ő nem nagyon tűrte, de most nagyon nyugis volt. Rövidebbre vágtam mindkettőjük farkát, mert szerintem csúnya látvány, ha a földön lóg. Mindezzel két óra alatt végeztem, pedig egyáltalán nem siettem a dologgal.

 

Aztán kettőkor, mivel már reggel óta nem találtuk a macskát, nem is jött be reggel enni, elkezdtük őt keresni. Se a tárolóban, se a műhelyben, se a szobában, de még a kamrában sem volt (pedig az utóbbi két helyre nem mehet be). Fogtam a létrát, és felmásztam a kinti WC tetejére, ahonnan fel tudom bontani a padlás tetejét, ahol is a kismacskák vannak egy lyukban, a lambéria és a szigetelés között. Ott nézelődtem befelé, amikor a lyukból egyszer csak előtűnt két zöld szempár. Én akkorát ordítottam. Persze, hogy a Margit bukkant elő.

 

Aztán ma három felé kellett volna szakadnom, ugyanis egyszerre kellett volna lennem a barátnőm ballagásán, a hódmezővásárhelyi állattenyésztési kiállításon, és Szabinak a buliján, ahol a környék városok lovasai gyűltek össze. Természetesen az első volt a legfontosabb, meg persze a lovas találkozó, amiről csak ma reggel hallottam, pont a ballagásra indulás előtt. Így azt beszéltem meg magammal, hogy majd a barátnőmnél leszek, aztán majd 4-5 körül elmegyek a találkozóra. Így is volt. 5-re hazaértem, gyorsan átöltöztem, kötőfékkel együtt felnyergeltem Kristet és indultam is. Negyed óra alatt át is értem, de már alig voltak. Ott volt M. Pisti, V. Fanni, a téglagyáriak, meg Móric Norbival. Elbeszélgettem a lányokkal, aztán sötétedéskor szedelőzködni kezdtem, hogy indulok haza. Erre mondta Fanni, hogy mutassam meg a többieknek Krist ügetését. Tettem vele pár gyors kört, az utolsónál akkorát satufékezett, hogy alig bírtam a nyeregben maradni. Mindezt két fekete keréknyom miatt, ami előttünk húzódott. Leszálláskor kérdezte Norbi, hogy miért nem ülök fel a Móricra. Eléggé ódzkodtam tőle, mivel beszélgetéskor láttam, hogy rodeózott alatta a ló. Győzködött, hogy nyugodtan üljek fel rá, nem fog semmit csinálni. Mondom: hát jó. Zsófi kezébe nyomtam Kristály kantárszárát és felültem a Móric határa. Először csak lépésben szoktam őt, majd Norbi biztatására beindítottam vágtába. Nagyon jó volt rajta vágtázni, már csak azért is, mert rajta sosem vágtáztam, még akkor sem, mikor átlovagoltam vele hozzánk. Úgy gondolom, Norbi személyében megtalálta a megfelelő lovast a hátára. Pár szuper kör vágta után visszaadtam őt Norbinak. De még mindig nem indulhattam haza, ugyanis Zsófi szeretett volna Kristályon lovagolni. Először próbálkozott vele, de miután nem jutottak közös nevezőre, elmagyaráztam neki Krist “szabályait”. Ezután már nagyon szépen mentek. Pár kör után helyet cseréltem Zsófival, majd el köszöntem a társaságtól és elindultunk haza. Nem siettünk. Nagyon jó volt a sötétben lovagolni, úgy hogy csak a Hold fénye látszott. Halványan, de sejlett az aszfalton az árnyékunk.

Szüreti felvonulás 2014
Írta: dorka Mikor? 09.13. Kategória? D. Szabi, Esemény, K. Zsófi, Kristály, L. Timi, M. Pisti, N.-Sz. Lilla, P. Szandi, Remény, T. Pisti, V. Fanni

Amikor meg kicsi volt a Remi, és kérdezték, hogy mikor fogok vele felvonulni, annyit mondtam: majd 6-7 éves korában. Hát nem így történt, ugyanis idén vele vonultam fel. Viszont csak két feltétellel vállaltam ezt be: átmegy a vizsgán, vagyis a Szent Iván-esti felvonuláskor nem lesz vele baj és hogy Kristály mellette lesz. A lovasnak pedig ki mást választottam volna, mint Zsófit. Össze vannak már szokva, sokat voltak együtt, más nem is kellett.

Annyit tudni kell, hogy idén kivételes alkalommal, a lovardában tartották meg a szüreti napokat, ugyanis eddig a városháza mellett volt, és pont felújítás alatt áll. Éppen ezért a felvonulás útja is megváltozott. Épp csak annyira, hogy a megszokottal ellentétben visszafelé mentünk. Vagyis a városházától a lovardába.

Zsófi pénteken hat után futott be, így már nem volt időnk terepre, ami azért is lett volna szükségszerű, mert 17-e óta nem lovagoltam velük. Így hát megigazítottam a lovak sörényét (rövidebbre vágtam), meg leápoltuk őket. Szerencsére másnap már nem voltak annyira koszosak. Este még azt latolgattuk, hogy bemenjünk-e reggeli hívogatóra. Hosszú mérlegelés után végül a nem mellett döntöttünk, egyrészt a lovak miatt (a csupasz patájuknak nem túl jó a beton, pláne hosszú távon), másrészt magunk miatt. Aludni kell, na. Meg erőt gyűjteni.

Mivel 13:30-kor kezdődött a felvonulás, ezért délre-fél egyre voltunk odarendelve, ami 11 órai elindulást jelent. Reggel kényelmes felkelés után felöltöztünk normális ruhába, majd nekiálltunk előkészíteni a lovakat. Zsófi ápolt, én fontam. Reminek rendesen befontam a sörényét, Kristnek pedig csak összegumiztam a tincseket, plusz befontam a farkát. Felnyergeltünk, ki-ki a maga lovát. Utána felváltva elmentünk felöltözni, hogy vigyázzunk a lovakra. Zsófi a tavalyi kék blúzomat húzta, én pedig a fehér "népi" ruhát a szalagavatós barna mellénnyel, hozzá farmert. Végre indulhattunk. A lőtérnél mentünk be, ahol is Remi nem volt hajlandó átmenni a hídon, még úgy se hogy Krist már rég a túl oldalon várt minket, ezért leszálltam róla, amikor is megtörtént a baj: a mellény madzagja beleakadt a nyeregszarvba, úgyhogy a mellényemnek annyi volt. Átkeltünk, visszaszálltam, mentünk az utcákon a célpontunk felé. Máshol már nem volt semmi probléma. Odaértünk a református óvodához, ahol alá kellett írni egy papírt (saját felelősségre veszünk részt stb.), közben a többi lovas is pont megjött. Átmentünk a posta mögé, ahonnan terveztük az indulást. Vizet osztogattak, mi meg beszélgettünk. Egy idő után szóltak, hogy sorakozó. Zsófi meg én a bandériumosok mögé álltunk be, mögénk pedig a téglagyáriak és utána sorban a többiek, de ennek úgyse volt nagy jelentősége, hiszen kb. a felvonulás elejétől a bandériumosok kivételével vegyültünk. Indulás előtt, azért kellett még várakozni, hogy megkapjuk a jelet, de ez is hamar eljött: mehetünk. A felvonulás alatt voltak helyzetek. Pl. az egyik ló előttünk bemutatott egy bakolás-sorozatot, Remi rásunyított és befordult néhány lónak, én meg nem győztem az egyik lovasnak mondani, hogy ne jöjjön közel, mert Remi sunyít, de nem hallgatott rám. Vélhetőleg volt már benne egy „kis” alkohol. Az egyik megállásnál elmentem Szandihoz, mert régen találkoztunk, váltottam vele egy-két szót, és mire elindultunk, már a helyemen voltam. A „vagányok” csinálták a szokásos műsorukat: ostoroztak, meg fel-le vágtáztak, amíg várni kellett. Végül is beértünk a lovardába, ahol is volt egy kis kavarodás. Beértünk, és senki nem tudta, hogy merre tovább, de aztán helyreigazítottak: a homokpálya mellett elhaladva menjünk be a füvesre. Mi Zsófival egymás mellett haladtunk. Aztán vége is volt a pályának, kimentünk és a kerítés mellett elindultunk vissza, amikor is kaptuk a felhívást: vissza. Hátra arc, mentünk vissza, aminek aztán semmi értelme sem volt, mert nem volt hova, ugyanis a pályán jöttek a többiek. Így visszafordultunk és várakoztunk. Végül szabad utat kaptunk, bemehettünk a melegítő pályára. Ott hülyültünk vágtáztunk, én Fannival versenyeztem, Zsófiék pocsolyáztak, Remi viszont nem akart bemenni. Leszálltunk a lóról, had legeljenek a pályán kívül. Odajöttek imserősök, lovagoltak Kristályon. Később viszont elindultunk haza, hogy etetésre otthon legyünk.

Összességében jó volt, bár a lovardabeli szervezést egy kicsit átgondolatlannak gondolom. Amúgy az utcákon idén nem voltak annyian, mint az elmúlt években, és azt hiszem, hogy azért, mert a felvonulással párhuzamosan volt a szomszéd városban/faluban a vadásznapok, ami korábban egy héttel a szüreti után szokott lenni (eddig szeptember első hétvégéjén volt a szüreti, második hétvégén pedig vadász napok, de idén a második hétvégére rakták a szüretit). Remélem jövőre minden visszaáll a rendes kerékvágásba, vagyis a szüreti fő helye a városházánál lesz, ugyanis az egyetlen füvespálya, amin amúgy lovas versenyek szoktak lenni, kegyetlenül le lett tiporva.
A lovakra nem tudok egy rossz szót sem mondani, Krist végig kitűnően viselkedett, Remi pedig azt a pár sunyítást nem nézve, egész ügyes volt. Még utolsó megjegyzésként: az egészet természetesen kobak nélkül csináltuk végig.

Jövőre szintén megyünk, én már nagyon várom, és örülök, hogy részt vehetek a rendezvényen.

Bandázás
Írta: dorka Mikor? 06.01. Kategória? D. Szabi, L. Timi, M. Pisti, N.-Sz. Lilla, Remény, T. Pisti, V. Fanni

Csütörtökön eljöttek hozzánk lóháton D. Szabi meg a M. Pisti. Beszélgettünk, egyszer csak felmerült, hogy jönnek hozzánk, mármint Halasra a Kőrösi lovasok, és hogy eléjük akarnak menni P.-ra. Addig-addig, hogy elhívtak, hogy szombaton egykor gyülekező a Sóstón, meg majd előtte felhív a Szabi, hogy mondjon valami közelebbit, mert ők sem tudják még biztosra. Kérdezték, hogy melyik lóval megyek, mondtam, hogy a Kristályon, mert hát a Remi le van sérülve.

Tegnap már reggel lovas cuccban öltözve vártam azt a bizonyos hívást. Hát csak nem futott be, így 11-kor elkértem anyutól a telszámot, de az nem volt kapcsolható. Na, ilyen nincs. Mindegy, hát jobb híján délben elkezdtem Remit nyergelni, hogy akkor majd fél egyre kint leszek a Sóstón. Ha meg nincs ott senki, akkor járok egyet a városban. Felnyergeltünk apuval, el is indultunk. A vasúti átjárónál találkoztam a volt tánctanárommal, épp egy párt fotózott esküvői ruhában. Remivel is akartak fényképezkedni, csak Remi eléggé tartózkodó volt a fehér ruhától. Elköszöntem, mentünk tovább. Jött a T. Pisti biciklivel, ment ki a tanyára. Megkérdeztem, hogy ő is jön-e, meg hogy mit tud. Még csak akkor ment nyergelni, és majd később indulnak. Eltekert, utána a Fannival meg a barátnőjével, Flenöry (?)-vel találkoztam, akivel anno együtt voltunk a szüretin. Megdicsérték Remit, mondták, hogy totál úgy rágja a zablát, mint Tenkes, Lillának a lova. Erre befutott ő is. Úgyhogy négyen álltunk keresztben az úton, majd útvonal egyeztetés után elindultunk Pisti tanyája felé, mivel Lilla arra tartott, Fanniék meg a Sóstót akarták megkerülni (ahova hívtak is).

Pisti pont vitte be a lovakat. Kikötötte, leápolta őket. Szabi is megjött, hozta a cuccát. Mert úgy tervezték, hogy ő jön a tarkával, Pisti meg a Malibuval. Felnyergelték először a tarkát, hogy Szabi hozzászokjon. Pisti erőlködött, hogy le kéne futószárazni, de Szabi mondta, hogy nem kell. Pisti rákapcsolta a tarkát a futóra, Szabi meg felült rá, de tett valami mozdulatot, mire a csikó elkezdett hátrálni. Remi is megugrott, így már csak azt láttam, hogy Szabi a szénatárolóba esik. Jobb híján Pisti elkezdett futózni, addig Szabi a kezét mosta le, mert megsérült. Mondta a Pisti, hogy menjünk ki a Sóstóra, ne várjunk rájuk, mert még lehet egy óra, mire ők is elindulnak. Egyébként Remi nagyon türelmesen egyhelyben állt és várt.

Mi Lillával elindultunk a tóra. M. Pisti meg a L. Timiék már ott voltak, úgyhogy elindultunk hatan a Sóstó mentén P. felé. Javarészt inkább ügettünk. A sorrend változott, voltunk párszor Lillával elől is, pláne a végénél. Az út ismerős volt, sőt volt, mikor én vezettem a csapatot (mert amikor a Szandiékkal jöttünk P.-ról, onnan ismerős volt a terep). Pisti előre engedett, hogy engedjem a Remit, had menjen. Gyorsabban odaértünk, mint a múltkor éreztem. P. határában kimentünk a bicikli útra, úgy sétáltunk be az egyik út menti kocsmához. Ott kb. másfél órát vártunk a visszaindulásra. Addig megjöttek a Kőrösiek is, meg ittak. Mi Lillával inkább csak álltunk. Néhány alkesz megtalált, elkezdtek papolni, hogy ha nagy lovas vagyok, akkor fel tudom emelni Remi lábát és elkezdte felvenni. Végén mondtam a csávónak, hogy fél a ló tőle és mindig elindítottam a Remit, ha közeledett. Végén már automatikusan menekült a drága. Végül nagy nehezen elindultunk. Mi, Timiékkel általában elől voltunk. Sokszor meg kellett állni, mert a fiúknak utat kellett engedniük a sok sörnek, amit megittak. Alig haladtunk. Már itt voltunk egészen, az egyik vasúti kereszteződésnél. Mi előre mentünk, de nem követett minket senki, mert megint lemaradtak. Erre jön a Pisti, hogy álljunk már meg, hát nem látjuk, hogy lemaradt a csapat. Negyed óráig biztos vártunk, míg mindenki befutott, pedig előtte tíz perce megint együtt volt a banda. Végül nagy nehezen sikerült elindulni és a vasút mentén folytattuk lépésben az utat, pedig nem egy ló ment volna. A M. papa tanyájánál lefordultunk és átmentünk a vasúton. Az egyik leágazásnál megvártuk egymást. Majd a Timiék átnyargaltak egy (elég gyenge kelésű) repce földön, Lilla követte őket, de akkor már mi se maradjunk le. Remi igen hosszú lépésekkel ugrált, adta neki az iramot (az endomondo szerint mentünk kb. 30 km/h-val). A csapat nagy része megint lemaradt. Mindegy már, mi a tó mentén folytattuk az utunkat és bementünk a parkba. Nem sokára a többiek is megérkeztek, kikötöttük a lovakat, ettünk bablevest. Mi Lillával elindultunk haza. Kb. este hét körül értem be, mindenem sajgott.

Még P.-n felhívta a Szabi Lillát, hogy kint vannak a Tesco-ban, mert valami eltört (?). Úgyhogy végül az (egyik) fő szervező részt sem vett a bandázásban. Az idő nem volt túl jó, de szerencsére megkímélt minket az esőtől.

Remire nagyon büszke vagyok. Egy rossz szavam sincs. Türelmesen végigállta a másfél órát, terepen, ha csak lépésben mentünk – amit köztudottan nem igazán szeret –  nem balhézott, nem rodeózott. A többi lóval nagyon jól kijött és a parkban, mikor kikötöttem, azt az egy órát is kitűnően állta végig.

Ma reggel pedig nem bírtam kikelni az ágyból, ugyanis elég erős izomlázam van belső combra és hátra.

Házi verseny
Írta: dorka Mikor? 11.02. Kategória? F. Lili, Kristály, V. Fanni, Verseny

Az előre megbeszéltek szerint tegnap fél 3 körül elindultunk Lilivel be a városba. Sanyi kitűnően állta a sarat, nem ijedt meg semmitől. Gyorsan beértünk, Lili leszállt, én pedig bementem a benkes pályára egy kicsit gyakorolni. Megtettem egy kört ügetésben, aztán végigmentünk a feladatokon két-háromszor. Két sorozat között Kristet gyors ügetésre bíztattam. Csak úgy száguldottunk. Közben apu is megjött, Lili anyuja meg már akkor ott volt, mikor beértünk. Bevittük a lovakat, a második kis-istálló legbelső két bokszát kaptuk meg. Elhelyeztük, megetettük a lovakat, Liliék átpakolták a cuccukat a nagy autóba, majd mentünk haza. Otthon még felszerelést pucoltam, meg összeválogattam a ruhákat (nagy bajban voltam, nem tudtam mit felhúzni, de végül két fekete hosszúujjú pólóra és a piros mellényemre esett a választásom).

Reggel hétkor bent voltunk, megetettük Sanyit és Kristet, majd jött Lili is. Neveztünk, majd nyergeltünk. Ügyesen otthon hagytam a versenynyeregalátétet, így maradt a barna, ami hát, koszos volt. Nem volt mit tenni.

Szokásosan jött a sorrend: először a kicsik, aztán az ügetősök. Melegítőben nagyon jó volt, Kristtel olyan gyorsan ügettem, hogy lebegett a pulcsim. Szépen dolgozott, sehol sem vert gyakorlás közben. A pálya a következő volt: start – bólya – szoba – szlalom – kereszt – bólya – ferdekapu – kulcs – cél. A miénk volt a legjobb idő (62 mp), de sajnos kettőt vertünk. Egyet a keresztben és egyet a szlalomban. Mivel Fanni figyelte, hogy Krist nem a lábával lökte le, hanem a farka csapta le a labdát, ezért gyorsan, míg a többiek sorra kerültek, bementünk a bokszhoz és befontam, majd felkötöttem Krist farkát (befőttes- és sörénygumival). 

Két versenyszám között jön Lili, hogy Sanyi ideges, szitál a bokszban, ezért kiviszi megjáratni. Mondom oké. Ezzel el is tűnik kb. a vágtás versenyszám végéig.

A vágtás előtt még gyakoroltunk egy kicsit, persze itt nem az volt a tét, hogy mindenáron győzzünk. Csak a vicc kedvéért nevezek be. Nos, hibátlant mentünk 78 másodperccel. Pálya: start – kulcs – szlalom – kereszt – bólya – bólya – bólya – labirintus – ferdekapu – cél. Miután kimentünk a pályára, átadtam Nórinak a lovat, had menjen vele egy kicsit. Addig én beszélgettem. Egy kis idővel később visszakértem Kristet, hogy felültessem három ismerősömet. Mindegyiket a maga szintjéhez képest gyakoroltattam, de végül is mindhármójukkal átvettem a feladatokat. Végül egy kicsit bevittem bokszba, had pihenjen, mielőtt hazamegyünk.

Lili kint volt Sanyival, a fedeles melletti füvön próbálta legeltetni, de ő mindent csinált, csak nem legelt. Átvettem a szárat, hogy kicsit váltsam a Lilit. Kicsit ellazult a ló, hempergett, legelt (erős túlzás). Végül fél három lett és elkezdtük a lovakat felnyergelni. Először, nagy nehezen Sanyit. Volt ám szenvedés. Kristet öt perc alatt lerendeztem. Aztán elindultunk.

Hazafelé csatlakozott hozzánk Fanni Díszessel, szóval három ló csattogott az utcákon. Mentek volna haza. A csatornánál szétváltunk: mi Lilivel mentünk tovább, Fanni pedig lefordult balra. A lőtérnél lenyomtunk egy gyors vágtát (mi ügetést). Vasútnál jött egy vonat, Krist még épp eltűrte, de Sanyinak már elege volt. Lilinek eléggé meg kellett vele birkózni, de győzött. Még a lucernán Lili ment egy vágtá, Krist meg inkább lassabban ügetett. De nem is akartam hajtani. Itthon Remi vígan, nyihogva üdvözölte. Lenyergeltem, majd mehetett a helyére.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés