EquestrianBlog
Macskák
2016. március 29., kedd
Olvasási idő: 4 perc

Tavaly kereken egy félév alatt lettünk sokmacskások: ma szám szerint nyolcan vannak. Garfield (a kandúr), Margit (a nem normális), a négy „kicsi”: Yoda, Lucifer, Herceg és Rozi. És a két jöttment: Lenke és Cinci.

Garfieldról sose volt sok szó, hiszen ő nem annyira vesz részt az életemben, mint a többi macsek. Kandúr, és a fogalomhoz tartozó összes tulajdonság rá vall: feltápláljuk, ekkor eltűnik egy időre, majd csontsoványan, csapzottan hazajön és újra élvezi a vendégszeretetünket. Nagyon fél a kutyáktól, ezért csak akkor merészkedik elő, amikor nincs semmi mozgás a tanyában. Egyébként egy nagyon dorombolós, bújós fiúka, csak éppen ölben nem szeret lenni.

Margit hozza a formáját. Előszeretettel oson be a kamrában, amikor nyitva felejtődik az ajtó. Ha pedig mégis csukva van, akkor is próbálkozik: mancsával kifeszegeti az ajtót, ha sikerül. Ha éppen nem vadászik vagy a kölykeivel verekszik, akkor az irodában sziesztázik a bőrfotelben, míg ki nem zavarjuk. Néha meg lehet simogatni, máskor nem hagyja. Ha a kutyákat hívom (fütyülve), jön velük, ám ha a macskákat, olykor van, hogy elő se kerül.

Yodi a kedvencem a négy „kicsi” közül. Alkalmanként őt visszem be a szobába, ha addig bírja, velem is alszik. Dorombolós, bújós fekete szőrgombóc. Bár ki van herélve, eléggé soványka, rá valahogy nem tartozik az, hogy ha egy kandúrt kiherélnek, elhízik. Yoda teljesen az anyjára ütött: mellkasán és két lába között van egy-egy fehér folt, ám neki kecsesebb feje van, mint Margitnak.

Lucifer volt az a cica, akit első alkalommal nem sikerült lehozni a padlásról, mégpedig a vadsága miatt. Bár ma már hozzánk szokott, nem mindig engedi, hogy simogassuk. Széles pofája és jegytelensége miatt jól meg lehet különböztetni a másik két fekete cicától.

Herceg gyönyörű macska lett, ő a tanya ékessége. Ma már elég messzire elbóklászik a tanyától, de szerencsére (eddig) mindig visszajött. Ő is szereti, ha simogatják, bár nem egy ölbe-macska.

Rozi egy igen érdekes karakter. Ő is félénk, mint Lucifer, a simogatást viszont szereti. Ha megyünk valahova a tanyában, mindig előttünk megy, de gondol egyet és pont a lábunk előtt ledobja magát a földre, alig győzzük kikerülni. Nála az ivartalanítás kicsit nehéz eset volt, mert nehezen gyógyult be a sebe.

Lenke a másik kedvencem, csak őt nem lehet bevinni  házba, mert ő nem tud nyugton maradni. Lenke is nagyon bújós és fel is lehet venni, a kisgyerek túlcsorduló szeretetét is elviseli. Egyedül csak annyi baja van, hogy Margit valamiért folyton bántja őt és nem tudom miért, bár lehet terület féltés miatt.

Cinci lelkes egerésző, sokszor látok nála cincogó áldozatot. Ő és Lenke valamiért nem nőttek nagyra, éppen ezért ők ketten a kicsik kedvencei.

A négy “kicsi” ma lett egy éves, ennek apropójából írom ezt az összefoglalót róluk.

Együtt a csapat (1,5 hó)Herceg2:2YodaYoda, Rozi, Lucifer, Herceg (2,5 hó)Yoda (3 hó)Herceg (3 hó)YodaLenke (~2 hó)Yoda (9 hó)Lenke (~8 hó)Lenke és Cinci (~8 hó)

Karácsony előtt
2015. december 23., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Nálunk ilyen a főzés
2015. október 3., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Megvárom míg anyu elmondja, mi kell a vacsorához. Kimegyek a kamrába / kertbe, de mivel jó időben nem mindig szoktuk becsukni az ajtót, ezért sietek, hogy lehetőleg minél kevesebb macska legyen bent, mire visszaérek. Persze a legtöbb már bent van. Lepakolom a cuccot, kihajtom a macskákat. Mivel Margit bemenekült az ágy alá, ezért keresek egy seprűt. Margit is kiszalad. Utána dobom a seprűt, majd felveszem és elteszem a helyére. Becsukom az ajtót. Valamelyik családtag bejön, az ajtó megint nyitva marad. Margit ismét bejön, de most nem törődök vele, nem kezdem el kergetni. Két kavargatás között ki kell menni tojásért / lisztért / zsemlemorzsáért / lekvárért stb. a kamrába. Az ajtóban átesek hat macskán a nyolcból. Mivel a kamrában elsőre nem találom meg a hozzávalót, ezért kicsit tovább marad nyitva a kamraajtó a szükségesnél, közben Lenke beszalad az asztal alá. Fogom a közben megtalált hozzávalót, kifelé menet előhalászom a macskát a belső sarokból, ahova elbújt. Visszafelé sikeresen elhajtom az élő ajtószigetelőket, majd gyorsan beosonok az ajtón, nehogy egy macska is utánam jöjjön. Közben Margit még mindig bent van, de most már nem kegyelmezek neki, kihajítom. Miután kezet mostam, mehet a terítés.

Ivartalanítás
2015. szeptember 25., péntek
Olvasási idő: 1 perc

Már előzőleg eldöntöttük, hogy nincs szükségünk több cicára, ezért főleg a nőstények ivartalanítása volt a fontos. Miután Margit újból lefialt (a kicsik nem maradtak meg), a V. doki tanácsára vártunk két hetet, míg ő műthető állapotba került. Kedden volt a műtét a tanyán, szerencsére nem kellett őket rendelőbe vinni (bajos is lett volna). Persze nem voltam otthon (suli), így csak anyáék írtak, hogy ivartalanítva vannak a cicák. Kivéve három macsekot: KisCincit, Lucifert és Garfieldot. Az utóbbi főként azért nem volt műtve, mert szétkarmolta apu hátát, na meg el is menekült.

Nem lesz varratszedés, magától esik majd ki. Viszont szegény Mimit, eléggé megkínozta a doki (nem találta a petefészket). A többieké viszonylag “szépre” sikerült.

Ma viszont hazajöttem. Hát nem repesnek a boldogságtól, eléggé görnyednek össze – mondjuk ez érthető is.

10.10: Szépen gyógyulgatnak a lányok sebei, Lenke meg Margit varratai már leestek, Miminek is szépen gyógyul (mondjuk nála aggódtam, mert eléggé csúnyán néz ki, de hát macskából van…)

Komolyan mondom, elmacskásodtunk
2015. augusztus 16., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Mához pontosan egy hónapja jött hozzánk Lenke. Igen, jött. Ugyanis a fiúk hátul, a fóliánál pakolták a szalmabálákat, amikor egy kiscica odasétált hozzájuk és hangosan nyávogott. Anyuja valószínűleg a szomszéd macska lehet, de nem tudunk semmit. Elvileg egyszer később látták a fiúk a testvéreit, sőt állítólag a tanyába is bejöttek, de azon kívül sosem.

Apu már felvette, mikor én odamentem hozzájuk. Átvettem tőle és bújt, dorombolt a cic. Bevittem őt az udvarba, azzal a szándékkal, hogy megtartjuk őt is. Nem nagyon tetszett neki a többi macska jelenléte. Először is adtam neki enni (akkor még be kellett őt tenni a kemencésbe, mert nem tudott felugrani az ablakpárkányra), természetesen konzervet, nem akartam szenvedni a tejjel. Ahogy telik az idő, közben egy kicsit nagyobb lett, úgyhogy ma már megoldja a bejutást.

Az első három nap, ha nem látott egy ideig, akkor felmászott a vékony akácfára, jó párszor le kellett onnan szedni. Aztán felhagyott vele.

Mindent megeszik. Mármint a macskáknak való dolgokat, de tényleg mindent. Ez a többi cicára nem igazán igaz, ők továbbra is válogatósak. Ha meghallja a hangomat, jön… mit jön, rohan hozzám és közben persze nyávog. Mindig csak nyávog. Beszélgetünk. Amint elhallgatok, nyávog egyet.

Újabban beszokott a konyhába. Tudja, hogy honnan jönnek a finom falatok. Azt is tudja, hogy jó anyuval jóban lenni. Sokszor van láb alatt, párszor már a farka bánta, mire nyávog egy hatalmasat és sértődötten kivonul az udvarra, hogy pár perc múlva visszajöjjön követelni a kaját. Mert követel. Addig ül, nyávog és néz azokkal a nagy szemeivel, míg el nem éri a célját.

Ha felveszem, megint máshogy nyafog és van, hogy egy kis időre el is hallgat. Általában fel szokott ülni a vállamra és onnan nézelődik.

Pimasz kis jószág. Odamegy, pofozza a nagyokat, harapdálja őket. Mikor a nagyok megunják őt, lebirkózzák és odébbmennek, lefekszenek, a kicsi meg követi őket. Margit viszont nem bírja. Lenke általában a farkát szokta pofozni, aztán Margit lefújja és elmegy. Mikor meg velem játszik, akkor egy idő után harapdál (nem fáj), aztán nyalogat. Annyira aranyos ilyenkor.

És az egészben az a gyönyörű, hogy egy kiscica, aki korábban sose látott embert, odajön hozzánk, dorombol és hízeleg. Kíváncsi vagyok, hogy nagyobb korában is fog-e ennyit nyávogni.