EquestrianBlog
Instagram #2
2014. december 19., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Augusztus óta egész sokat fényképeztem. A sorrend: az első a legrégibb (augusztusi kép), az utolsó kettő a pedig a mai termés.
A szürke ló, Ő Kibo. A mellette levő képen pedig a díjlovas verseny programját rajzoltam le, hogy könnyebben memorizálhassam. Nekem személy szerint az utolsó két kép, a második sorban az első és harmadik kép, az utolsó előtti sorban pedig a Benis kép tetszik.

Napi Margit
2014. november 6., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Régen készítettem ezt a képet (még októberben), de nagyon tetszik, ahogy pont a kamerába néz és fülel.

Békát, egeret, gyíkot
2014. augusztus 10., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Csupa jót tudok mondani Caffról. Igen, megvan a neve, mégsem Szeder lett, mondjuk még mindig a Dagira hallgat a legjobban. Vagy arra se. Ciccre jön, siccre menekül. Ez főként azért jó, mert van egy-két dolog, amit nem kellene csinálnia, de gyorsan veszi a jelet, pláne egy legyintés után. Egyébként lelkesen segít a dohányfűzésnél madzagot keverni, lábat harapdálni, útban lenni. És ha már lápharapdálás. Ha hallja, hogy jövök, akkor sunyin megbújik valami mögött (persze én látom) és amikor mellé érek, orvul rám támad, tíz körömmel karmolva és az összes fogával harapva. Ilyenkor enyhén el szoktam lendíteni lábbal.

Szobatiszta. Valamelyik este bent maradt a konyhában (holott esténként az udvaron éjszakázik), de nem volt baleset. Most már tudatosan szól, ha éhes: odamegy a hűtőhöz és néz ránk boci szemekkel, amíg nem adunk neki kaját. Kaparja a kárpitot, játszik a párnákkal. Az asztalra (még) nem mászik fel. Egy kupakkal tökéletesen el van, vagy fél óráig. Kint a sárga labdát nyúzza, de láttam már beindulva egy szimpla madártolltól, használt zsebkendőtől, celofántól.

Ezekből következtetve, és utalva a címre: vadászik. Először egy békát hozott be az irodába, amit meg is evett és később ki is rókázta. Pár nappal ezelőtt egy egér tetemét találtam a járdán, ma pedig egy gyíkot hajkurászott, amire azt hitte, hogy megölte, pedig a gyík elfutott pár perc után.

Instagram
2014. augusztus 3., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Haladunk a korral, ez tény. És az is tény hogy újabban csupán telefonon fényképezek, hisz az mindig nálam van. És vannak képek, amiket megosztok a közösségiken. Ide összegyűjtöm az eddigi instás képeket. Időben visszafelé.

Szederke, 2014.07.31Zsófival terep, 2014.07.22Homokló, 2014.07.18

Koleszmacska, 2014.07.05Krist, 2014.07.04Remi és Tenkes, a P.-i bandázáskor, 2014.05.31

Krist, 2014.03.30Panoráma, 2014.03.15A kert legszebbjei, 2014.03.30

Egy hosszabb terep után. Krist is velünk volt, rajta Zsófi lovagolt. 2013.12.282014.11.18Kicsi Johny, 2013.10.13

Égből pottyant kismacska
2014. július 13., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Már több mint egy hónapja van nálunk egy kicsi vakarcs. Hogy hogyan került hozzánk, az kész rejtély. Ugyanis nálunk nincs nőstény macska. Mi csak úgy tartjuk, hogy a gólya pottyantotta ide. Kb. egy hónapos lehetett akkor, amikor a füstölő mögött hangosan kiabált és megtaláltuk. Éppen hogy csak ki voltak nőve a szemfogacskái. Akkor még fecskendővel próbáltam beléerőltetni először egy kis macskatejet, majd napról napra egyre több tehéntejet kapott helyette, míg végül elfogyott a macskatej. Fokozatosan kapott először párizsit, májkrémet. Lassan már jobb kaját evett, mint én. Végül egyik pillanatról a másikra átállítottam a tálkából evést mondván, hogy nincs nekem erre időm. Meg már elég nagy is volt ehhez. Most már csak konzervet eszik. Néhanapján kap tejet, meg párizsit esetleg szalonnát.

A nyugis kis töltöttkáposztábavalóból húsgombócból egy támadós kisvakarcs cseperedett. Orvul támad, legyen az a kezem vagy a lábam, sőt bárkinek a lába. Viszont mikor négy nap után hazajöttem egy kirándulásból, dorombolt. Ez a legnagyobb visszaigazolás annak, hogy azért még is szeret a kis hülye. Remélem nagyobb korára kinövi a támadós szokását, mert volt, mikor úgy nézett ki miatta a kezem, mintha vagdosnám.

Kinézetre piszkos fekete, félhosszú szőrű macska, a szügyén van egy fehér tűzés. Szeme még kismacskásan kék, de már kezd átváltozni a zöld felé.

Becsületes neve Szederke, de én csak Daginak hívom. De néha előfordul a Dögi is.

Három az a kicsi
2012. augusztus 10., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

A tarka cicánk két hete megellett a kemencésben. Akkor azt hittük, hogy kettőt fialt. Pár napos korukban felvitte őket a padlásra, tegnap pedig nekünk is bemutatkoztak a picik. Három van: egy fekete, egy tarka (majdnem mint az anyja), és még egy fekete, de vannak benne barna tűzések. A fekete le is esett a padlásról, gyorsan apu visszatette. Még jó, hogy a kutyák nem vették észre.
Délután pedig mindhármat leszedtük és beletettük egy harmincas ládába őket, majd betettük a kemencésbe. Olyan kis cukik, fújtatnak rám, de amikor meg simogatom őket, akkor meg nyújtózkodnak, mert élvezik. Este felére már csak a fekete volt a ládában, ugyanis az anyjuk megint elvitte őket. Valószínűleg a füstölő tetejére. Onnan is le tudnak esni.

Műszakváltás
2012. március 15., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Kicsit furcsa lehet a cím. Arról van szó, hogy a macskákat szoktatjuk a kintlétre. Nappal a kutyák vannak kint (a macsekok bent), éjszaka pedig becsukjuk a kutyukat és a macskák mennek ki. Muszály megszokniuk. Bár ahogy figyelem őket, jobban szeretnek bent lenni. Tegnap előtt este kitette őket apum, és rögtön elkezdték kaparni az ajtót, reggel amikor meg beengedtük őket, akkor meg nem kellett kéretni a két cicust. A tarka amúgy már "találkozott" a kutyákkal, szerencsére meg is védte magát. Remélem majd, ha együtt lesznek – ha erről lehet szó – akkor is megvédik magukat.

Ja és én elneveztem őket magamnak: a fekete a Párduc, a tarka pedig a Maffia. (hogy az utóbbi miért? talán mert éjszaka mindig lever mindent)

Macskák képekben
2011. december 24., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap(előtt) fényképeztem a mcskákat, mert hát ők bent vannak és könyebb őket fényképezni. Hoztam is belőle pár képet, hogy megmutassam kik is ők.

 

Helyzetjelentés
2011. december 20., kedd
Olvasási idő: < 1 perc
Lovaskocsi

És amit nagyon remélek, hogy meg lesz a kocsi. Ugyanis valószínűleg cserélni fogunk zabot lovaskocsira. Én még nem tudok róla semmit, anyuék mesélték. Remélem a napokban majd megnézzük. A hámot meg majd beszerezzük. Ismerősünk azt mondta, hogy mivel ügető, ezért érdemes farhámot venni azért, hogy leszoktassuk a rohanásról (na ezt kétlem, max könnyebben lefékezhető).

 

Macskák
Szemtelenek. De nagyon arik. Már mindkettőt meg bírom simogatni, de nem mindig hagyják. Majd idővel természetesen lenyugszanak és tűrnek. Amúgy megvan a napirendjük: mindig akkor játszanak, mikor tanulnom kéne. Játékuk általában rohangálásból és birkózásból áll. Na, meg néha felpofátlankodnak az asztalra (bocsi a kifejezésért). De azért jó hozzájuk hazajönni suli után.
Beszoktak
2011. november 22., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

A macskák. Már az első naptól fogva szobatiszták. Csak úgy sprintelnek a macskawc felé. Bár még nem fogtam meg őket (hogy megnézzem lányok-fiúk), a fekete pedig még mindig fúj rám. A tarka már úgy-ahogy megbékélt velem, de csak egyszer tudtam egy pillanatra megsimizni. Játszanak. Olyat hancúroznak, hogy szép nézni. És a rosszalkodásban is együtt vannak. Ilyen az asztalra mászás, a bútorokon mászás és egyéb apróságok. Mi pedig rászoktunk arra, hogy vacsora után rögtön mindent pakoljunk el, eddig kb pihentünk elpakolás előtt. Jobb is ez így.
Ma pedig megtalálták a kemence és a fal közötti kis kuckót, amibe én már nem férek be, viszont ők előszeretettel alszanak benne.
Nevük még nincs, mi csak "macskák"-nak emlegetjük, illetve ha valamelyikkel találkozom, akkor pedig egy "Szia Cila"-t mondok.