Rájöttem valamire
Írta: dorka Mikor? 09.15. Kategória? Kristály, Macskák, Remény
» No császtok. Először is, ma nem megyek lovagolni, majd pénteken, ha minden jól megy. Tegnap lovagoltam Kristen, szóval meg volt a mai lovaglásom. És van mégegy dolog.
Tegnap mielőtt kimentem a tanyára, hazajöttem, mert hát haza kellett… , …igen, és a szomszéd előtt levő fenyőfán ott nyervogott egy kb. fél éves kismacska. A szomszéd lány el akarta zargatni a macskát, a kicsi végül engem követett. Hoztam neki kaját meg vizet. Fél óra után elkezdtem kint a macskával az ölemben megcsinálni a matekot, a végén ott tartott, hogy amikor becsuktam a füzetet (ami az ölemben volt), akkor összegömbölyödött és elaludt rajta. Így talált meg minket apu, aki éppen hazajött. Aztán azt mondta, hogy ha itt marad estig, amíg meg nem jövünk, akkor elvisszük a papához (mert a tanyára nem mehet a kutyák miatt). Ez volt 5-kor. Miután megjöttünk (9-kor) hallom, hogy a pincébe ott nyervog a macska. És hogy megörült, amikor az ölembe vettem. Aztán szépen kitessékeltem a házból, mert ugye tanulni kellett mennem, és addig nyervogott szegény cicus az ajtó előtt, hogy apu nem bírta tovább és elvitte a papához. Úgyhogy most ott van. Amúgy egy szürke cirmos, kislány macska.
No és most következzen a lovaglás. Először úgy terveztem, hogy Remit felveszem szárra, de anyu sikeresen lebeszélt, mert leránthat. Kimentünk a szomszéd kerítése elé (ahol a múltkor is voltunk), ügettünk egy párat, aztán kicsit közelebb mentem a bekötőhöz és Remi meggondolta magát és megint bement. De mérges voltam. Mi is bementünk Kristállyal, de még nem volt kedvem abba hagyni a lovaglást, így kimentem a frissen kaszált, karám melletti legelőre. Ügettem párat, de a vége volt a legjobb, mert a hosszú falon (ha nevezhetjük így is) full ügetésben értem be a karám mellé. Már csak azt kellene elérni, hogy beugorjon vágátba. Ja, igen és arra jöttem rá, hogy csakis arra tudok menni, amerre Remi megy, mert Kristály másfelé nem hajlandó menni. Nem sokáig, ugyanis tervben van már a leválasztás.

EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés