Nyílik a kapu
Írta: dorka Mikor? 04.04. Kategória? Állatorvos, Kristály

Ma volt a doki, megnézte Krist lábát. Átkötötte a sebet és azt mondta, hogy óvatosan elkezdhetem kézen vezetni. Vagyis elkezdhetem újra vele a tlk-t. Jövő héten jön, újra megnézi és akkor elvileg lassan elkezdhetek vele lovagolni. Vééégre!!

Aztán kicsit bővebben kifejtette, hogy valóban a rúdba verte be a lábát, ugyanis egy kis visszakunkorodó bőr lifeg. Arra várunk, hogy amennyire lehet, megszáradjon, és akkor a doki lekozmatikázza, és utána szabad a pálya.

Gyógyulgatunk
Írta: dorka Mikor? 03.23. Kategória? Állatorvos, Kovács, Kristály

Eddig minden nap volt a doki, kivéve tegnap meg ma. Kedden átkötötte a sebet, nem rakott rá nyomókötést, csak sima pólyát, hogy biztosítva legyen a fertőzésektől. Most jobban megnézte a sebet és mondta, hogy ilyet tényleg nem látott, ugyanis a boronás lovak egy picit feljebb sebesítik meg magukat, de Kristálynak pontosan (!) a pata fölött sikerült. Mondta, hogy legyünk türelmesek, mert elég lassan gyógyuló seb. Aztán volt a kovács is, akit bár a múlthétre hívtunk, csak ma ért rá. Ránézett Remire, mondta, hogy mivel úgy is vissza kell jönnie Kristet körmölni, ezért addig kibírja. Majd kb. két hét múlva jön.

Ma megnéztem Kristet (tegnap kresz miatt csak fél hétkor értem haza), és mintha a csüdje nem lenne olyan kecses. Ergo egy picit bedagadt. Tudom, hogy ezt természetes, úgyhogy annyira nem izgulok. Csak azt sajnálom, hogy annyit sem mozoghat, amennyit a bokszban tudna, hanem csak ki van kötve.

Kontroll
Írta: dorka Mikor? 03.16. Kategória? Állatorvos, Kristály

Ma délelőtt volt a doki, de csak annyi volt, hogy kiszállt az autóból, berohant Kristályhoz (alig bírtam követni), ránézett a lábára, mondta hogy majd holnap megint jön, átköti a sebet és beoltja tetanusz ellen, majd rohant is vissza az autóhoz, és el is ment. Anyu mondta, hogy ő mindig ilyen, mindig rohan mindenhova, de amit megcsinál az hibátlan (min. 40 éve állatorvos).

Baleset
Írta: dorka Mikor? 03.15. Kategória? Állatorvos, Kristály

Hát nem ez volt a legjobb napom, és azt hiszem Kristálynak sem, de ő volt a legnyugodtabb mindannyiunk közül.

Már előzőleg megbeszéltük Cs. Timivel, hogy befogom Kristályt és elmegyünk szánkózni. 11-re beszéltük a találkozót, de nagyon fújt a szél, így mégsem mentünk. Egy fél-háromnegyed óra múlva viszont javult az idő, így befogás közben felhívtam Timit, hogy készüljön. Már beállni se nagyon akart a kocsi elé (újabban hisztizik befogáskor), de végül sikerült és el is indultunk. Átvágtunk B. bácsi lucernásán (btelep mellett), átmentünk az úton. Csak hát tegnap egy csomó eső esett és arra rá a hó, és ezt Kristet zavarta. Így letértem jobbra, csakhogy az mélyszántás volt és innen kezdődtek a bajok. Kristály kapkodta a lábát és próbált visszamenni az útra. Ekkor felborultunk, én kiugrottam a szánkóból ő pedig pár lépés után hasra esett. Gyorsan odaszaladtam hozzá és nyugtattam, hogy maradjon fekve, közben intettem Z.-nek, aki pont a városba ment. Rögtön futott hozzánk, de amikor odaért, Krist felállt és elindult az oldalra borult szánkót pedig húzta magával. Szerencsére L. bácsi pont jött ki segíteni, és megfogta Kristet. Miután odaértem hozzájuk, és észrevettem a véres havat, gyorsan hívtam anyut (ők a városban a magyarok vásárán voltak), hogy hívja ki a dokit. Aztán megláttam, hogy honnan jön a vér: a pata feleletti legérzékenyebb részből jött, én pedig mégegyszer szóltam anyunak, hogy SÜRGŐSEN hívja ki a dokit! Míg a fiúk (Z. meg L. bácsi, meg a fiai) kibogozták Kristet a rudakból (az egyik (az alsó) el is tört), addig idegesen tömködtem Kristály sebére a havat, de csak nem akart csillapodni a vérzés. Kibogozás után L. bácsi bevitte az udvarra a lovat, a többiek pedig a szánkót húzták be. Én a dokit vártam. Apuék meg is jöttek, és majdnem kiborultam. Nem tudom mennyi, idő telt el, de a doki is megjött. Én fogtam Kristet miközben a doki ellátta a hátsó lábát. Kapott egy erős szorító kötést. J. néni engem nyugtatott, mert hát elég zaklatott voltam, és anyut próbálták elérni, hogy értesítsék a fejleményekről. J. bácsi pedig a véres havat lapátolta (nem kevés volt). Ám még hátra volt az, hogy hazasétáljunk vele. Persze én voltam az. Már a fél utat megtettük, amikor a Krist hátára helyezett takaró leesett, visszamentem érte, és ekkor észrevettem, hogy a kötés elcsúszott és újra elkezdett vérezni. Idegesen, kikészülten hívtam aput, hogy jöjjön, és amikor megjöttek, akkor kiborultam. Szó szerint bőgtem. Végül beültem a kocsiba, Zoli vezette haza Kristet. Míg megjöttek, értesítettem Timit a helyzetről (már a felboruláskor felhívtam, hogy ne várjon, illetve miután a dokit sürgettem, felhívott, hogy tudnak-e segíteni, de nem) és lemondtam Zsófit, aki holnap jött volna. Apu bevezette Kristet a karámba, ő pedig hempergőzött egyet. Jöttek Timiék, hogy ha kell, segítsenek, illetve erőt adjanak. Aztán jött a doki is és mondta, hogy ki kellett volna Kristet kötni, hogy ne mozogjon (vagy minél kevesebbet). Átvezettem a megüresedett Móric helyére és kikötöttem. Én a nyakánál maradtam nyugtatni, miközben a doki ellátta a sebét. Közben apu emelgette az első lábát, hogy ne tudjon ellépni. Kapott egy vastag Betadine-pólyát és egy extra vastag rongyból álló kötést. Mondta, hogy holnap jön, ne engedjük el. Szegényt zavarta a pólya, folyton felemelte a lábát, meg kirúgott, így adtunk neki szénát, hogy ne unatkozzon és elterelje a figyelmét, etetéskor pedig abrakot és vizet.

Utána féltem lemenni, mert féltem látni, hogy nem gyúgyul, nem áll el a vérzés. De apuval lementem, megpaskoltam Kristet, és mentem is vissza. Eléggé mardosott a lelkiismeretfurdalás. Tudom, nagyobb baj is lehetett volna, de szerencsére nem lett. Viszont így nem tudunk menni a jövő heti ügyességi versenyre. Első az egészség, majd inkább megyek a legközelebbire.

Valami, de mégsem
Írta: dorka Mikor? 06.15. Kategória? Állatorvos, Kristály

Tegnap délután kivittem Kristet legelni. Vígan neki is látott, hanem egyszer csak hopp, abbahagyta a legelést és bement a karámjába. Pont etetési idő volt. Megkapta a zabját. Hozzá sem nyúlt, nem legelt és szénát sem evett. Halálra aggódtam magam, hogy mi van, ha mégis kólika. Kihívtuk egyik ismerősünket, aki állatorvos, fél kilenckor megjött, én pedig majd sírtam az idegességtől és az aggodalomtól, hogy mi a baja, mert az ellés jeleit is felfedeztem és a kólikáét is. A kólika mellett szólt, hogy nem eszik az ellés mellett pedig, hogy pihenteti a hátsó lábát, kiáll a hátsó lábaival (a elsőkön normálisan áll, a hátsókat pedig kiteszi hátra és beterpeszt). E mellett levert volt, keringett a karámban, le akart feküdni. Na szóval, kijött a doki és ránézett: ez vemhes?! (Tényleg kicsi a hasa.) Aztán tüzetesebben megnézte: tejel, beesett egy picit a horpasza, a hátsó lábai sem a normális állapotban van, és a hasa a bordaív alatt eldeformálódik (ez már kb. két napja). Meghallgatta, van bélhang, a kötőhártyája normális. Légzése és pulzusa is oké. Nincs itt semmi kólika, hanem lehet, meg fog elleni. És megnézte azokat a jeleket is: érezte a méhösszehúzódásokat, és talán egy csikórúgást is. Megkönnyebbültem. Aztán fél 11-kor lementem még megnéztem, feküdt a drága. Aztán elmentem aludni. Most, reggel ötkor is megnéztem: semmi. Kicsit nagyobb a pérája, mint tegnap, még mindig levert és tisztán látszik, hogy össze van járva a karám. Most reménykedünk. 


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés