Dokinál voltunk
Írta: dorka Mikor? 02.04. Kategória? Állatorvos, Dorka

Érzem, megint kisregényt fogok írni, de nem bánom, hiszen ki kell magamból írni. De csak mindent szépen sorjában.
Amikor apu jött értem, azzal fogadott, hogy megyünk a dokihoz, mert Dorkának kijött a végbele. Mondom, miért pont neki? Oké, bevittük megvizsgálta a doki, Dorka az asztalon pörgött (volna, ha engedem), aztán megkapta az altatóját, és már álomba is zuhant. Olyan rossz volt úgy kiterülve látni. Aztán egy másik szobába vitték, ott bevarrták neki. Közben apum beszélgetett egy másik dokival a tesókról, és felhívta az egyik barátját (akinek szilveszterkor elveszett a vizslája) hogy kell-e neki a kisfiú. Mindenről kikérdezett: törzskönyv, kor, anya, apa, kinézet stb. Az utóbbit leginkább Dorkáról mondta meg, aki ott szépen standardosan beállt az altatás előtt. Aztán mondta, hogy majd visszahív. Szóval, akkor egy feltételes gazdi már van. 😀 (ami nekem azért is öröm, mert a kant direkt vadásznak "szántam". Remélem így lesz)
Bevarrták neki, aztán visszahozták az asztalra, ő még nagyban aludt. Aztán kb. 10 perc múlva kezdett ébredezni, nyelve kivolt, kicsit kábán, de már kezdett érdeklődni a dolgok után. Aztán be az autóba. Először hátra akartam tenni, hogy ott aludjon, de mindig mire becsuktam az ajtót, felkelt és jött volna ki a ládából. Hát akkor jöszz előre. Az ölemben sikeresen elaludt (közben tisztára lezsibbadt a lábam), aztán betettem a szobájukba, ahol elkezdett visítani, jó megszántam. Bementünk a konyhába, ott is aludt, de etetésre felébredt, mondom nem kap, de mégis kapott. Tisztára fel volt pörögve meg minden. Ráraktam a hámot, had szokja, kicsit ültettem is. (zárójelben: megint kellene jutit venni) A doki kérésére szerdára megyünk vissza varratot szedni.

Anyu bejelentette, hogy a bútorozáson ügyködik (ügyködünk), és nyáron kiköltözünk a tanyára. Ezt vártuk már évek óta, és most végre talán meglesz és csak azért most, mert végre odáig fejlődött a tudomány, hogy tudtak oda netet teremteni. Bár nem az istenhátamögött vagyunk, csak a város felé nézve az erdő takar és így nem tud a hullámizébizé áttörni hozzánk. De mostmár megvan… És így kint tudok lenni és nem kell mindennap haza- meg visszarogangálni, és este 10-kor is megtudom vakargatni Panka fejét. Mennyire más lenne… többet lennék velük.

A holnapi napról annyit, mivel hogy a dokis incidens és más egyéb dolgok miatt nem tudtunk menni, ezért holnap megyünk és kb. 8-9-kor indulunk. Utána szeretnék Velük lenni, ezért kimegyek a tanyára, de próbálok minél előbb jönni, élménybeszámolóval.

Névkeresés
Írta: dorka Mikor? 01.06. Kategória? Állatorvos, Beni, Dorka, Kristály, Remény

Tegnap meglett a beoltás. A kicsiknek más az oltási könyvük, mint ami Ladynek van, mert Ladynek hajtogatós, a kicsiknek meg pl egy útlevél.
Aztán 4-kor kiengedtem a lovakat, 10 perccel etetés előtt, de ez is bőven elég volt, mert annyira be voltak pörögve, hogy húú. Krist az udvar felé ment, Remi pedig elément, felé rugdosott párat, mire Krist megfordult és irány a legelő. Remi meg mintha puskából lőtték ki, úgy futott. Krist meg jól esően lehempergett, aztán Remire sunyított, ha előtte galoppozott el a kicsi. Aztán leálltak és eszegettek.

És találtam mégegy nevet, ami tetszik: Hanna. 🙂 

Ma oltás, holnap oltás
Írta: dorka Mikor? 01.04. Kategória? Állatorvos, Beni, Dorka, Lovak, Panka

Tegnap nem voltam, mert egyéb okból 9-ig voltunk a tanyán, és csak utána mentünk haza és nem tudtam tanulni semmire. De megúsztam. Huh.
Kiskutyák megvannak, Panka bolond. Ezt inkább nem részletezném, legyen annyi elég, ha mégegyszer csinálja, anya elviszi, vagy nemtudom. De nagyon mérges rá. És végül is az én hibám. Elég a szomorkodásból.
A mai nap. Ma is voltam kint, de csak mert jött a doki oltani Remit. Bár nem írtam, de karácsony másnapján elszakadt a kötőfék, el kell vinni szíjashoz és nincs kötőfékje. Hát hogy fogjuk meg? Az anyjáé nagy rá, a bikakötelet meg nem ismeri. Jó én simogattam, mellettem volt a doki. Megszagoltatta a kezét, amelyikben nem volt a tű, a másik kezével pedig gyorsan beleszúrta a csikó nyakába. Remi abban a pillanatban fordult hátra, azt hittem beletört szegénybe a tű, de szerencsére nem. Jutalom az abrak volt.
Aztán a doki megnézte a kicsiket is és mondta, hogy milyen szépek, és megnézte az autóban, hogy van-e oltó anyag. Nem volt, így holnap oltjuk őket. Kislányomat (sötétebbik barnaorrú) kiengedtem, és követett. Meg elkezdett a Ladynek nyavicskolni és ő meg nem tudott vele mit kezdeni. Olyan picike Lady mellet, de olyan aranyos, ahogy a hóban vágtázik az a kis barna foltocska. Képeket ígérek.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés