A "kis" színésznőm
Írta: dorka Mikor? 07.19. Kategória? B. Szilvia

Ma Dzsenire ültem fel. Vééégre. Úgy hiányzott a drága. Eddig fájt neki a hátsó lába. Először futón ment, mert nem nagyon ment volna, aztán kimentünk nagykörre, végül féllovardába. Közben szerelték a kerítést, mert az már esik szét, így ment a fúró, kalapács meg miegymás. Dzseni pedig megijedt, megugrott, bakolt (ha jól éreztem). Én pedig az első pillanatban megijedtem, de rögtön utána eszembe jutott, hogy dőljek hátra és fogjam kis körre. Én próbálkoztam, végül fennmaradtam, csak az egyik kengyelemet veszítettem el. Szilvi rögtön odajött és megdícsért, ahogy kihúztam magam. A bakolás közben pedig meghúzódott Dzseni bal első lapockájára, szóval eléggé sántított. Most már két lábra. Még simán lépésre felült rá Adri, és mentünk be.
Amúgy érdekes, hogy karámban, meg ijedéskor nincs semmi baja és elvisz a fenébe, de amikor rajta ülsz és lovagolni kell, akkor meg olyan lusta, de egyben olyan édes, hogy meg lehet enni. Szóval, szívesen elküldeném a színészek közé.

Egész jó volt
Írta: dorka Mikor? 07.18. Kategória? B. Szilvia, Kristály

Ma háromra mentem Szilvihez, ott volt a Fanni is.
Na igen, kivittük a Gazsit, lefutószáraztam, majd futószárral rákerültem, Szilvi sokat dícsért, mert amikor a svájci kislánnyal voltam, elég pocsékul lovagoltam. Végén kimentem nagykörön, de jöttek Szilvihez, nem nagyon figyelt rám, így szinte azt csináltam, amit akartam.
Megnéztem még Brigi lovaglását (szintén Gazsin), majd Fanniét is Vandán. Ők ugrottak. Mert Vanda az egyetlen ugróló a lovardában, nekem meg nincs ínyem rá felülni, de holnap lehet, hogy felülünk.
Lovarda után mentem haza, fél óra pihi, majd Kristályt is felnyergeltem. Elindultam F.P-hez, majd onnan tovább egy félig kijárt úton kitévedtem az Y-n túlra, a kövesútra. No, onnan jöttem végig haza a kövesút mentén. Jó volt. Közben találkoztam két juhásszal is, egy csomó biciklistával. Meg megnéztem a Robiék régi helyét. Hát a karámot tisztára benőtte a zöld, a pálya pedig be lett vetve tritikáléval (nem tudom, hogy kell írni). Ez volt összesen két óra, én pedig csak egynek éreztem.

Egy nap, három ló
Írta: dorka Mikor? 07.12. Kategória? B. Szilvia, Kristály, R. Róbert

Nálunk van egy vendég svájci kislány, akivel foglalkozok, vagyis lovardába viszem, lévén lovas. Szilvihez mentünk először háromra, ketten mentünk egy órát és Gazsin ültünk.
Aztán 6-ra mentünk a Robihoz, közte fagyiztunk egyet. Terepre mentünk, én Chantallon, ő pedig Hannán. Na ez, még fárasztóbb volt, a végére úgy éreztem, mintha a fejem szaunázna, emellett eléggé le voltam izzadva. Egy csomót vágtáztunk, nem akármilyen tempóban, ugyanis akik elől mentek, azok mind gyors tempójú lovak.
Aztán még egyet utoljára mentem Kristen is, mert két ismerősünk lóval jöttek át hozzánk és visszafelé elkísértem őket egy darabon. És ezzel rájöttem, hogy Kristtel egymásnak vagyunk teremtve: ő is olyan, mint én. Magasból tesz a többi lóra: ha neki lépni van kedve, míg a többi vágtázik, hát lép. Szóval nem igen kell nekünk más társasága. Bár néha hiányzik valaki mellém.

Vanda
Írta: dorka Mikor? 06.21. Kategória? B. Szilvia

Tegnap voltam lovagolni. A Vandára kerültem futószáron, mivel rajta csak futószáron lehet menni, ugyanis szabadon kész öngyilkosság. Mikor megérkeztem, Szilvi pont Susy-t (Szüzi) nyergelte, gyorsan ugratott vele, én közben leápoltam Vandát. Kész lett Szilvi, felnyergeltük az arabot, majd Szandi egy kicsit kivitte futószárra, közben Szilvi elnent. A felénél kb. átvettem a futószárazást. Tök aranyos amúgy, parancsszóra megy minden. Igen ám, de közben a pálya másik oldalán építették a díjlovagló négyszöget és a fehér lécek, amiket odavittek, tökre idegesítették és megbolondult. Megjött Szilvi, átvittük a másik pályára, ott még ment egy kicsit, majd felültem rá. Szinte végig ügetés volt, nagyon aranyosan ment. Végül bevittük, lenyergeltük. Majd jött Ígéret, akit Szilvi lovagolt. Azt mondták, hogy tök neveletlen a ló, meg minden, mert előzőleg egy pasi lovagolta. Aki, mint kiderült, nem tud lovagolni, mert Ígéret nagyon ügyesen ment. Addig amíg láttam, mert közben jött értem anyu.
Lovaglás közben megbeszéltem Szandival, hogy ma fél hétkor találkozunk a madárnál a Sóstón. 

Gazsi
Írta: dorka Mikor? 06.07. Kategória? B. Szilvia

Ma voltam lovardában. Szilvi úgy fogadott, hogy délelőtt elvitték Leo-t, így Gazsira ültem (kisbéri, sárga mén, nagyon aranyos). Egy lánnyal (nemtom a nevét) gyorsan felnyergeltünk, közben Szilvi felült az Agrira. Kivittük a pályára a lovat, ott felültem rá, és hajrá. Ügettem egy csomót, meg vágtáztam is. Az ügetése tök kényelmes, a tanügetése is, de a vágtában már dobál. Leot jobban ki tudom ülni. Végül leléptettem, beszélgettem a lánnyal kiderült, hogy a város másik felében lakik, és akár együtt ki is mehetünk terepre. Bementünk, lenyergeltünk, majd egy másik lovat, Masnit nyergeltük fel. Masni olyan ló, aki ha kikötöd, képes magát felakasztani. Szóval fogtam, míg a lány leápolta, aztán jött Szilvi és felnyergelte. Kiment vele a pályára, bemelegített, majd ugratott. Tök magasat mentek, kb. mint a ló szügye. (Nem túl nagy a ló, Kristnél kisebb). Jövő héten ugyanekkor, ugyanott.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés