Egy hét az El Bronco-n
Írta: dorka Mikor? 07.28. Kategória? Esemény, Másnál

Ahogy a cím is elárulja, voltam az El Bronco-n. Régóta terveztem már, hogy belekóstolok a westernlovaglásba, és szerintem jól döntöttem, hogy megtettem. Természetesen mindenki ismeretlen volt számomra, de a hét végére már egész jól megbarátkoztunk egymással, bár volt klikkesedés, főleg az miatt, hogy jött egy egész társaság is. A Pécsiek. Így két, illetve három részre volt osztva a csapat: voltam én (egy), a Pécsiek (kettő) és a Sátrasok (három). Igazából mindenkivel jóban voltam. A Pécsiekkel aludtam együtt, így főként velük élveztem az egész tábort. Közel 20-an voltunk együtt.
A csapat lovaglás szempontjából két részre volt osztva a lólétszám miatt. A két rész száma szinte naponta változott: az első csopoprtban hol 10-en voltak, hol 13-an. Hátasaink: egy pej herélt (nemtudom a nevét), Pötyke, Szörpi, KisBandi, NagyGulliver, KisGulliver, Sunset, Ízi, Vihar, egy másik pej, Baba, Szüri és Dorisz. 
Beosztáskor először nem kaptam lovat, így a második részre maradtam. Végül NagyGullivert kaptam, egy sárga quarter heréltet. Nagyon klassz volt rajta lovagolni, kifogástalan kis paci. Hétfő délelőtt még csak léptünk és ügettünk, délután már vágtáztunk is. Kedd de. szlalomoztunk, du. már bólyát kerültünk. A hét további részén pedig a pályát gyakoroltuk. Napi kétszer volt lovaglás, mindig Gullin ültem (volt, akinek a hét során más lóra kellett ülnie). A hét során megtanultunk fel- és lenyergelni, a szárat rákötni a nyeregszarvra (az utóbbi már kedden ment), egy kézben fogni a szárat szlalom közben is (én már kezdettől fogva így tettem). Illetve szerdán elmentünk lovaskocsival a Csonka-toronyhoz.
Szombaton, azaz ma délelőtt tartottunk a szülőknek egy bemutatót a héten tanultakról: lépés, ügetés, vágta, pálya egymás után és végül a tiszteletkör. 
Amikor a végén felmentem a cuccomért, anyuék beszéltek az oktatóval, Sanyival, aki számomra a legnagyobb dícséretet mondta: azt kérdezte anyuéktól, hogy hol tanultam meg westernezni. Ugyanis én eddig SOHA nem ületm westernben.
Szóval köszönöm ezt az egy hetet, nagyon kellemes volt és örülök, hogy kipróbálhattam ezt a stílust is.

(Szerdán és pénteken én voltam a tábor fotósa, közel 400(!) kép készült a táborról, bár ebből negyede szemét.)

Kettesben
Írta: dorka Mikor? 07.28. Kategória? K. Zsófi, Kristály, Másnál, N. Timi

Nos, megjöttem a westerntáborból, de az élménybeszámoló előtt a tábor előtti lovaglásokról szeretnék írni. Múlthét csütörtökön, miután voltam Szilvinél, délután elmentünk az unokatesómért, Zsófiért (tavaly már írtam róla). Egészen vasárnapig, a táborban való megérkezésemig nálunk volt, ugyanis Solt nem messze van Soltszentimrétől, és egyszerre mentünk – én táborba, ő haza. De ne siessünk ennyire előre.
Csütörtökön éppen kezdett sötétedni, amikor hazaértünk, így csak simán szőrén felült egy kis futószárazásra. Pénteken futószárazás volt, mindenféle gyakorlattal, majd a végén ellovagolt egyedül a szomszédban levő sertéstelep bejáratáig és vissza. Szombaton is futószárazás volt, ment egyedül is körön, majd a végén megtette az alap utat (körtésnél jobbra, és a következő kanyarnál is, és jött haza). Később kivittük futószárazni Kristet, Zsófi is futtatta. Letettünk három rudat, járóiskola céljából. Olyan szépen ment felette a ló. Vasárnap reggel jöttek ismerőseink, két lóval az előre megbeszéltek szerint. Tibi leült anyuval beszélgetni, én pedig felültem a lovára, Matyira. Zsófi pedig Kristályon volt. Timi volt a vezetőnk, lovával Tündével. Jó hosszú túra volt, vágtáztam párat, majd először átmentem lovagolva a főúton. Később, kb. a félúton cseréltünk Zsófival: ő ült Matyira, én pedig Kristre. Az ő tanyájukhoz mentünk, majd fordultunk vissza, hazafelé pedig más úton mentünk. Összesen 10,3 km volt a megtett táv. Végül gyorsan lenyergeltünk, Timiék elmentek haza, mi még gyorsan összepakoltuk a maradék holminkat és indultunk a magunk helyére.

Álmaim lovardája
Írta: dorka Mikor? 04.14. Kategória? Kovács, Más, Másnál

Nos hát ma megérkeztem Németországból. Nagyon jól éreztem magam, maradtam volna még. A program nagy része városnézés volt, nemcsak Kronachban, hanem a környező városokban is, pl. Weimarban. Ám a hétvégét együtt töltöttük a családdal. Szombaton usziban voltunk, este pedig egy kerti-grill-partin (ami egy kissé durvára sikeredett), vasárnap pedig – miután délben(!) reggeliztünk – lovagoltunk.

A lovarda egy átlagos lovarda, bokszok, fedeles, egy csomó legelő, meg (ha jól láttam) kint két pálya. Nem az a fullos tisztaság jellemzi, hanem egy egyszerű "kis" lovarda. Nekem inkább a rendszere tetszik, amit ha jól vettem ki, akkor a következő: kapsz egy lovat, ami mintha a tied lenne, teljesen te látod el (lovaglás, etetés – ha tudod, takarítás), csak a többit kell fizetni (patkoló, doki, tartás). Ha nem bírnád el, akkor mással is megoszthatod. Ilyen sajnos nincs a városban, szóval nekem ez nagyon új. 

Swana lova volt Snoopy. Amíg ő trágyázott, én leápoltam a pejt. Majd visszavittük a bokszba, beforgácsoztunk, és vártuk a Frankáékat (testvérét). Franka Shadow bokszát takarította, míg Anikó ápolta az óriási szürke lovat. Miután ez is megvolt, nyergeltünk. Swana mondta, hogy Snoopyt nem kell annyira megerőltetni, ugyanis nemrég lesérült. Fedelesbe mentünk. Először Snoopyra ültem, Swana vezetett, egy kicsit ügettem, ő végig mellettem volt. Ezalatt Anikó Shadowon futózott. Aztán cseréltünk. Franka tudja, hogy lovagolok (mivel tavaly nálunk voltak), így én szabadon mentem Shadowon. Lépés – ügetés. Franka elült Shadowra, gyakorolt egy kicsit, majd visszaültem. Mondtam, most tanulom (újra) a vágtát, vágtázhatok-e. Igent mondott, usgyi. Tök jó volt. Rajta aztán tényleg nem féltem, pedig kevés lóról mondhatom ezt el. Utána megmutatta az oldalazást. Hátrafelé is mentem. Shadow amolyan díjlovagló. Franka mondta, hogy nem igazán ugratnak a lovardában. Aztán megint visszaült, és megint gyakoroltak, közben mondta, hogy most nem megy olyan jól. Nekem akkor is tetszett. Majd levezetéshez is én ültem fel. Az is jó volt. Pár kör erejéig szabályosan mentünk a lovardában, majd hagytam, had menjen Shadow arra, amerre akar. Így először Anikóhoz, Frankához és vissza mentünk. Lenyergeltünk, patátmostunk és mehettek a legelőre. Először csak Snoopy. Utána elmentünk más nőkkel másik lovakért. Az egyik lóra visszafelé felülhettem. A csaj ajánlotta fel. Jó volt szőrén lovagolni. Aztán Snoopyt és társait visszavittük a bokszba, én pont egy csipkedőset fogtam ki, de elbírtam vele. Utána jött Shadow és pej barátja (nevére nem emlékszem). Aztán mentünk is haza. Nagyon jó volt. Olyan szívesen laknék és lovagolnék ott. 

Holnap leírom az itthoniakat, csak annyit tudok, hogy múlthét szerdán körmölték a lovakat és hogy a kiskutyák rosszak. Holnap, ha minden jó lesz, megyek Teddyzni.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés