Oké, ezt a bejegyzést tavaly csak az első napról írtam meg, mivel volt közöttünk Jn.-el egy nagyobb összezördülés, ami miatt kicsit fagyos volt a levegő. Nem volt számomra túl pozitív ez a verseny annak ellenére, hogy maga a verseny nagyon jó hangulatot árasztott. Mivel már egy év eltelt, ezért nem túl nagy részletességgel írok a további napokról, arról, ami még megmaradt.

Szóval szerdától egy újabb versenynek néztünk elébe: ezúttal Devonba utaztunk egy több napos versenyre, így szerda reggel bepakoltuk a cuccokat az autómba valamint Jn. terepjárójába, majd 10 után L.-vel (kutya) együtt elindultam a lovardába, Jn. pedig kicsit később indult el utánunk a babával és C.-vel (kutya). Míg a többiek bepakolták a két lovat és a felszerelést, addig én a babát tartottam ébren. Végül dél után kicsivel indultunk el. Ezúttal az út nem volt olyan hosszú, mint az előző többnapos versenynél, így nem is álltunk meg sehol.

Mikor 5 után megérkeztünk, először megpróbáltuk letenni a lovakat, de kb. mindenki akkor érkezett meg, így elég nagy volt a tömeg a verseny helyszíne körül. A.-éknak (akik mögöttünk jöttek az én autómmal) sikerült hamarabb parkolót találni, ezért átrakták hozzánk L.-t, hogy ők elmenjenek megkeresni a lefoglalt helyünket az istállóban. L. közben jobbra-balra tekergőzött az ölemben, ami nem volt egy kellemes élmény, hiszen egy ausztrál juhászkutyáról van szó. Végül sikerült viszonylag közel férkőzni az istálló bejáratához, így én felcsatoltam a babát és elindultam felfedezni a verseny helyszínét, a többiek pedig kipakolták és elrendezték a lovakat és a felszerelést. Miután ezzel megvoltunk, Jn. és én a babával elvittük a futót kb. a városon kívülre, hiszen oda tették a parkolót. 7 után Jn. felült a lóra, hogy szokja a ló a pályát. Végül 9 után hagytuk el a verseny területét, először elmentünk a Whole Foodsba venni némi vacsorát (én grillezett csirke mellet döntöttem krumplival és tojás salátával), majd 10 után értünk a foglalt házba. Miután bepakoltunk, nem kell mondanom, hogy mindenki mennyire fáradt volt, így hamar mindenki ágyba bújt.

Csütörtök reggel történt meg a nagy összezörrenés, így a verseny többi napján távolságtartóan viszonyultunk egymáshoz. A napjaimat kb. mindig a verseny helyszínén töltöttem, közben babát tologattam, kutyát sétáltattam, segítettem a lovak körül, de azért sok szabadidőm maradt. Közben a közönséget nem hagyták show nélkül: péntek este felvonulás volt, szombaton este pedig a free style döntője (amit a barátokkal együtt néztünk a páholyból). Minden este kaptak a versenyzők és a hozzátartozók (csapattagok) vacsorát. Jn.-nek csütörtökön és pénteken volt versenye. Vasárnap pedig 4 után indultunk haza.

A verseny helyszíne a város közepén fekszik, vagy lelátó, vagy istálló veszi körbe. A lelátó még a régebbi stílusban épült (a wiki szerint 1896-óta rendeznek itt showkat) és szerintem baromi gyönyörű. Bár még egy hónap volt halloweenhez, mindenhova tökök és kukoricacsövek, meg mindenféle halloweenes díszítések voltak kitéve. Az istállók közötti kirakatok teljes mértékben a karácsonyi vásár hangulatát elevenítették fel. Mondjuk az árakról ne beszéljünk…