Gyógyulgatunk
Írta: dorka Mikor? 03.23. Kategória? Állatorvos, Kovács, Kristály

Eddig minden nap volt a doki, kivéve tegnap meg ma. Kedden átkötötte a sebet, nem rakott rá nyomókötést, csak sima pólyát, hogy biztosítva legyen a fertőzésektől. Most jobban megnézte a sebet és mondta, hogy ilyet tényleg nem látott, ugyanis a boronás lovak egy picit feljebb sebesítik meg magukat, de Kristálynak pontosan (!) a pata fölött sikerült. Mondta, hogy legyünk türelmesek, mert elég lassan gyógyuló seb. Aztán volt a kovács is, akit bár a múlthétre hívtunk, csak ma ért rá. Ránézett Remire, mondta, hogy mivel úgy is vissza kell jönnie Kristet körmölni, ezért addig kibírja. Majd kb. két hét múlva jön.

Ma megnéztem Kristet (tegnap kresz miatt csak fél hétkor értem haza), és mintha a csüdje nem lenne olyan kecses. Ergo egy picit bedagadt. Tudom, hogy ezt természetes, úgyhogy annyira nem izgulok. Csak azt sajnálom, hogy annyit sem mozoghat, amennyit a bokszban tudna, hanem csak ki van kötve.

Szólj hozzá Te is!

Jelentkezz be a hozzászóláshoz!


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés