EquestrianBlog
Hétvége
2011. február 28., hétfő
Olvasási idő: 4 perc

A hétvégém úgy-ahogy jó volt. Délelőtt mentünk volna Betyározni, de indulás előtt megkérdeztük Vilibá feleségét (mert neki nem volt meg a telszám), hogy a hóra való tekintettel van-e lovaglás. Nem volt. Így el sem indultunk. Aztán aput megkértem, hogy vigyen el minket a Pankával a Sóstóhoz, hogy majd onnan Panka visszahúz. Megállt az autó, apu száll ki, hogy segítsen, indulnék, de mindig apuhoz ment volna, nem hazafelé. Így apu be a kocsiba és előttünk ment. Így szépen lassan megérkeztünk a tanyára, de azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy Pank egyedül húzzon. De ami a lényeg, hogy ez a csudálatraméltó kis eb rájött arra, hogy a fekete foltokat (betont) ki kell kerülni, és csak a fehéren (havon) szabad menni, mert különben nehéz lesz húzni. És szorgalmasan ki is kerülgette. Fuhh, de örültem neki, hogy magától rájött. Jövőre Benit is befogjuk (ha megmarad) Panka mögé, így kettesfogatom lesz és majd száguuuldunk. 

Ha már Beni, akkor egy picit abba kell hagyni a beszámolót. Döntöttem. Benit tanítom, ameddig nálunk marad, és majd valamikor lesz egy szetterem. Ha minden jól megy. Igen ám, de kezdem megkedvelni ezt a kis rosszcsontot. Bár Dojíí emléke mindig is meg fog maradni. Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak Rá.

Aztán beszámoló tovább. Délután 4-kor egyéb dolgok miatt (többek között apum elfoglaltsága miatt), felkerültem Kristre, csakúgy farmerban, semmi lovaglócucc nélkül. (najó, volt rajtam lovaglógatya, csak a farmer alatt.) Természetesen nyereggel. Csinált apu videó meg képeket, a videó az én részemről nocomment, a fényképek meg egészen jók lettek, csak néhol szegény Krist lemaradt.

Vasárnap nem történt semmi, mert matek után hazajöttem. Viszont anyuék mesélték, hogy a kicsik mindent, ami a (nyitott)folyósón található, szétrágtak vagy elhúrcolták. Igazi kis rosszcsontok. Majd megint jön a mindentaszánkbaveszünkésmegrágycsáljuk-kor. 

Ma pedig sok öröm ért. Először is úgy kezdődött, hogy elmentem a sulitól nem messze levő kutyakozmetikushoz. Belépek, köszönök. A kozmetikus egy vén banya öregasszony. Mondom neki, hogy van egy skótjuhászom (Lady), akinek az egyik füle feláll. Nagyban néz a falon levő németjuhászos képre. Kérdezi, az miért baj. Mondom, mert nem megfelelő a kiállításra. Nézegeti a képet. Mondom neki, nem németjuhász, hanem skótjuhász. Mondja nem ért hozzá, meghogy egyeztessek az állatorvossal, vagy az interneten keressek rá. Egy pillanatra úgy felhúztam magam, ahogy mondta az ajánlatait, hogy azt hittem, bevágom neki az ajtót kifelé menet. Pedig a tenyésztő ajánlott egy krémet, amire rákerestem a neten és mindent kidobott, csak a krémmel kapcsolatos nem volt. Ezért is mentem be ehhez a "tapasztalatlan" kutyakozmetikushoz. Majd körbe nézek a városban, hol van még kozmetikus, bár kötve hiszem, hogy lenne még egy.

A másik boldogság pedig, hogy Szilvi (a három oktatóval előtti oktatóm) felhívott, hogy van két új kislova (nem pónija, sem rendes lova, hanem kisló), és felajánlotta, hogy járjak hozzá lovagolni. Mivel délelőtt volt, így csak anyu beszélgetett vele. Anyu elmondta neki, hogy sokszor szóba kerül, mert ugye föl akartuk hívni tavasszal, hogy bejárok majd hozzá meg minden, meg hogy ugyanoda akarok járni, ahova ő járt (Kaposvár). És anyu kikötötte, hogy csak akkor járhatok hozzá, ha fejlődök, megtanulok ugratni. Mondta Ő, hogy örül ennek a kikötésnek, és így is lesz. Szóval teljesen happy van. Pénteket mondtam, amikor ráérek és nem kell tanulni. Holnap megyünk be a lovardába egyeztetni. Így pénteken Szilvi, szombaton Vilibá (Betyár), vasárnap pedig az énpicipackóm.

Város után mentünk ki a tanyára, körbenéztem mi van a kedvenceimmel. Minden oké, lovakat kiengedtem legelni. Utána fogtam egy csomó Darlingot és elkezdtem egy picit kutyut tanítani. Pankával kezdtem, csak abba kellett hagyni, mert az apróságok folyton rá másztak. De azért sikerült addig eljutnom, hogy Panka "akadály" nélkül lefeküdjön. Aztán Ladyt is ültettem és fektettem. Nála gyorsabban ment, mert itt már nem mászkáltak a kölykök. Ügyes volt. Azután Bent próbáltam ültetni, csak a tesói is folyton a jutalmat akarták. De azért kétszer sikerült leültetnem.