Körmölés
Írta: dorka Mikor? 03.09. Kategória? Kovács

Ma is nálunk járt a kovács, sajnos én nem lehettem itt, ugyanis suliban voltam. Apuék elmondása szerint Remi imádnivaló volt, és az anyjával sem volt semmi baj. Remi sok dícséretet kapott: nagyot nőtt, sokat szelídült, ügyesen adja a lábait és egy igen szelíd, normális paci lett belőle. *nagyonbüszkefej*
Tanácsot is kaptunk a jövővel kapcsolatosan: kezdjük el a futószárazást, szoktassuk zablához. Ééés aminek a legjobban örülök az az, hogy szerinte amint megszokta Szilvit (vagy aki először lovagolni fog rajta), én is felülhetek ráááá. Még idén. Várom.

És mintha Kristály hasa nőne. Legalábbis amikor ma kiengedtem őket a legelőre, és a nagy futás után ránéztem Kristályra, rögtön az jutott az eszembe, hogy mintha nagyobb lenne a hasa a "normálisnál". Reménykedek.

Szólj hozzá Te is!

Jelentkezz be a hozzászóláshoz!


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés