Lovat cseréltünk
Írta: dorka Mikor? 07.12. Kategória? K. Zsófi, Kristály, Remény

Mivel tegnap nem csinált semmit Remi, ezért felajánlottam Zsófinak, mi lenne, ha ma kipróbálná Remit, én meg megyek Kristályon. Ebben közrejátszott az is, hogy mivel régen lovagoltam western nyeregben, ezért kegyetlen izomlázas volt a belső combom és a hátam, ami miatt egy kis megnyugvást kerestem Kristen. Egyébként Zsófi örömmel egyezett bele, hogy Remire üljön.

Apu segítségével felnyergeltük a lovakat, majd elindultunk. Zsófi az elején túl gyorsnak tartotta Remi lépését, én meg rávilágítottam, hogy hát ezért szoktunk mi mindig annyira elől lenni. Elindultunk a lucernáson. Zsófi beleegyezésével kezdtünk el ügetni / vágtázni. Remi elvitte vágtában balra, én meg korrigáltam, hogy rövidebb szárat vegyen fel, mert bár western felszerelést használnak, attól még angol szárkezeléssel kell irányítani a lovat. L. bácsiéknál átmentünk az úton, majd a lekaszált lucernán megint gyorsabb tempót vettünk fel, de Remi megint elhúzott balra, de ezt még egy bakolással is megspékelte, ezért inkább léptünk. Miután mindketten lenyugodtunk (azért én féltettem a leányzót), a legelőn simán, lassan ügettünk. Zsófi is inkább visszahúzta Remit, hogy ne bolondozzon. Rátértünk a bekötőre, ahol egyenes vonalon lehetőség volt nyugodtan vágtázni, amire áldásomat is adtam, had fáradjon a kicsike. A bekötő vége felé mondtam, hogy a kereszteződésnél lépés, erre pár méterrel a másik út előtt, tőlünk megijedve, madarak röppentek fel az erdőből, mire Remi ugrott egy hatalmasat, sőt még Krist, a buddha is megugrott egy picit. Lépésben átmentünk a bokrokkal árnyékolt úton, majd a villanynak kivágott erdősávon fordultunk hazafelé. A magas dohány és a kivágott fenyők miatt lépésben, ahol meg tiszta volt az út, ott ügetésben / vágtában lovagoltunk. Kövesútnál feltettem a kérdést, hogy menjünk-e hazafelé, vagy induljunk tovább. Zsófinak mindegy volt, ezért továbbmentünk egy, a mélyhomok miatt fárasztó úton. Gyorsan végigértünk rajta, Remi lassúvágtázott, én meg Kristre ügyeltem, hogy ha nem muszáj, akkor inkább ne menjen a homokban, így is elég sokat botladozik mostanában. Az előbb feltett kérdés megint elhangzott, hiszen egy újabb kereszteződésben voltunk, de megint mindegy volt, úgyhogy mentünk tovább. A következő lehetőségnél balra kanyarodtunk, mert közben kitaláltam, hogy dombozni fogunk. Mielőtt rátérhettünk volna a lovas ösvényre, Remény megint hozta a formáját, ugyanis megint megijedt olyan dologtól, ami szinte ott se volt. Utána azon nevettünk, hogy mikor már az ember azt hinné, hogy lenyugodott a ló, és a lovas is elkezdene lazítani, akkor megint történik valami, ami miatt újra figyelni kell. Ezért mondogatom én azt, hogy míg Kristen lazítok, meg pihenek, Remi meg mindig megdolgoztat. Ezt bizonyítja az is, hogy csak Remi lovaglása után vagyok izomlázas…

Nehezen találtam rá a lovas ösvényre, mert eléggé el volt hanyagolva, de ahol jobban látszódott a nyom, ott ügetésben mentünk. Miután rátértünk az autó által kitaposott útra, ugyanúgy haladtunk, mint pénteken.

Azért a végére mindkét ló rendesen lefáradt, pláne mert a szokással ellentétben, most tíz óra után lovagoltunk. Ma 10,8 km-t tettünk meg egy és negyed óra alatt.

Úgy gondolom, mivel ma Zsófi ügyesen fent maradt Reményen, ezért ha legközelebb jön, akkor majd felváltva fogjuk a lovakat lovagolni.

Szólj hozzá Te is!

Jelentkezz be a hozzászóláshoz!


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés