Idén is megyünk, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. Szombatra terveztük elmenni Kunszállásra. Remélem egész nap ott tudunk lenni, ettől függetlenül a 10:30-kor kezdődő Fiatal Szabadidomítók lovasbemutatója érdekel a legjobban, ugyanis szeretném Kristtel és Remivel ilyen szempontból kialakítani a kapcsolatomat. A Lovas Torna és Pintér Szabolcs előadása is érdekel.  Természetesen majd lesz élménybeszámoló is.

Programok a nyeregszemle.hu-n!

***

Fényképek híján, sajnos csak élménybeszámolóval jövök. 

Indulás előtt fél órával feltettem a fényképezőgép akkuját töltőre, mert láttam, hogy egy csík lement a háromból (persze kibírta volna enélkül is). Indulás előtt összetettem a fényképezőm a táskába és elindultunk. Az út közel egy óra volt. Mikor kiszálltunk az autóból, akkor leellenőriztem a gépet, hogy mi van a hibájával (megint vinni kell szervízbe). Nem kapcsolt be – otthon hagytam az akkut a töltőn. Vállveregetés magamnak. Így hát kénytelen voltam fényképezés nélkül élvezni a napot. (A telefonommal lőttem pár képet, de azok közel sem olyan jó minőségűek.)

A Fiatal Szabadidomítók bemutatója már elkezdődött, mikorra mi odaértünk, ettől függetlenül érdekes volt. Volt fektetés, ágaskodás, kontrollált kirúgás, majd háton lovassal ágaskodás, ugratás. És mindent magyaráztak. Nagyon jó volt. Végignéztük a seregszemlét, hihetetlen, hányféle ló és lovasstílus van. És mindez egy helyen. Aztán végighallgattuk az ünnepséget. Azt inkább nem részletezném. Köszöntötték a lovasokat. Ezután elmentünk enni, majd a Reneszánsz Lovagi Tornára értünk vissza, ami abból az alkalomból került megrendezésre, hogy Mátyás királyt 555 éve koronázták meg. A torna hihetetlen jó volt, és elmondhatom, hogy az egész nézőközönség élvezte. A lényege az volt, hogy a játék elején kiválasztották a közönségből Mátyás királyt és feleségét, Beatrixot, majd felöltöztek az akkori öltözetbe. Ezután kiválasztottak 8 apródot, ők kisgyerekek voltak. A neveket már nem tudom – sajnos – de volt négy lovag (fehér, sárga, arany illetve kék öltözetben), és a török Juszuf, a "kutya". Az utóbbi nem volt bejelentve, ő volt a rosszfiú. Vagánykodott, nevettette, vagy riogatta a népet (a nézőket). Az első feladat kereszthajítás volt, a második lándzsahajítás, egy kis gally-boglyát kellett karddal leverni, utána két pajzsba kellett ütni és az döntötte el a nyertest, hogy milyen erősen ütött bele. Ezután karikákat kellett leszedni – három volt. Végül a Fekete Sereg egyik tagját (aki egy forgó bábu volt) kellett eltalálni. Ezt egy segéd tartotta, majd a lovag eltalálta és azt számolták, hogy hányat fordul a bábu. Nos, Juszufnál a segéd egyszerűen élére fordította a bábut, így ő (sajnos) nem tudta eltalálni a bábut. Ám a végső és legjobb összecsapás a párharc volt. Már majdnem Juszuf nyert, mikor Erdély lovagja utolsó erejével letámadta, és ezzel le is győzte a törököt. "Jutalmul" Juszufot kéznél fogva, lóval kihúzták a "határig" (kapuig). Így hát Erdély lovagja nyerte el a kardot. A torna után pedig mentünk haza.

Csupán annyi a véleményem az egészről, hogy Ópusztaszer után Kunszállás nekem nagyon nagy falatnak tűnt. Túl nagy volt a tér, nagyon el voltak szórva a helyek. Pl. Pusztaszeren a vásár-rész az egy utcát alkotott a bejárattól a Szeri-arénáig, itt meg három sort alkotott, soronként 3-10 standdal. Kusza volt az egész. Sokat kellett gyalogolni az egyik bemutatótól a másikig. Még egy utolsó apróság: számomra igen nagy szégyen, hogy a 2011-es karszalagokat használták…