EquestrianBlog
Új lovas
2014. július 5., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Egy elhatározás, egy kis egyeztetés és egy ló kellett. Ma sort kerítettünk Lia lóra üléséhez. Természetesen Kristre ült fel. Felnyergeltem, Lia felült és kivezettem őket a tároló elé. Mondtam neki, hogy addig nem fogom leengedni a lóról, amíg rá nem kap az ügetés ízére. Lépésben megcsináltattam vele az összes szokásos feladatot, amit az első alkalommal lovon levőkkel szoktam: malomkörzés, bokaérintés, ló tarkójának és farának érintése stb. Aztán megmutattam neki a szárfogást, amire igazából nem is volt szüksége még, hiszen ügetéshez a nyerget kell fogni. Nos, megtettek egy jó pár kört, mire egyszer csak ráérzett és egy két ütemet sikerült tartani. Erre egy kis lépést mondtam, hogy bár nem tudatosan, de valahogy raktározódjon a dolog. Aztán megint ügetés. Alkalmanként, mikor már Lia elfáradt a nagy igyekezetben, tettek pár kör lépést, aztán kezdtük elölről. Azt hiszem a végére, az első alkalomhoz képest eléggé jól ment neki. Befejezésül kimentünk a bekötőre – immáron ő vezette Kristet, vagyis az ő kezében voltak a szárak. Remélem neki nem egy egy-két alkalmas móka lesz, hanem megszereti és belevág.

Futószárazás
2014. július 4., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Ma kivittem Kristet futószárazni a tároló elé, ugyanis holnap jön az uncsitesóm, és mert Krist régen volt egyáltalán futószárazva, és fel akartam eleveníteni mindkettőnk számára a dolgokat. Minden oké volt, amíg bal kézre ment sőt… Egy alkalommal megpróbáltam megállítani a körön – ami eddig nem ment, sosem állt meg. És tádáámm: megállt. Mondjuk, nem tudom honnan tanulta és mikor, de csak tudja. Jó hír. Aztán átállítottam a másik kézre. Na, ez már katasztrófa volt. Mindent tökéletesen csinált, azzal nem is volt baj, csakhogy mindig kifelé húzott, és ha nem vigyáztam, simán neki ment volna a fának. Meg úgy az egész ügetése nem volt normális. Meg is ijedtem, ugyanis régóta él bennem az a gyanú, hogy az egyik szemére kezd nem jól látni, csak még nem tudom meghatározni, hogy melyikre nem, ugyanis egyszer oké, másszor nem. Mindegy is, tettem egy próbát, és az eddigiekkel ellentétben nem a külső zablába kapcsoltam a szárat, hanem a belsőre, mondván így mit csinál. Nos, így nem volt semmi baj. Akkor meg azt nem értem, hogy sokan futószárazásnál miért a belső zablán átvezetve a külső zablára csatolják a szárat. Mert nekem ezzel a módszerrel mindkét ló megzavarodik, és nem azt csinálja, amit kérek. Ha meg a belsőre kapcsolom a futószárat, akkor meg az egész kantár fog durván elcsúszni, ha meg kapicánt használok, akkor meg az is inkább a külső zablát húzza, mint a belsőt. Szóval tippem sincs, mit kellene csinálni. Ha pedig a belső zablakarikán átbújtatva a tarkón átvezetem, és úgy kapcsolom rá a külső zablára, az sem jó módszer. Nem tudom, majd valakit megkérdezek ezügyben.

Első igazi Remis terep
2014. július 2., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Konkrétan tavaly ősz óta nem voltam egyedül terepen, de akkor sem volt az igazi, hiszen angol stílusban nyomtuk, meg vissza is fordultunk… Kb. vehetjük úgy is, hogy nem voltam. Viszont a sok társas lovaglás – Kristtel, Pistivel és a többiekkel P.-ra – meghozta a kellő magabiztosságomat, hogy egyedül is kimenjek vele. Meg amúgy is fenn kellene tartani azt az egyensúlyt, hogy egyszer Remi, egyszer Krist. Igyekszem.

Nos, felnyergeltem, aztán random elindultunk a vadkerti úton, majd a (sajnos félig kivágott) fenyves erdőn keresztül tovább a hepehupás úton. Ám nem fordultam le, ahol oly sokszor meg szoktuk tenni, hanem tovább mentünk. Vágta-vágta. Majd jobb kézre volt egy enyhén kitaposott kocsinyom. Mivel ha továbbmentünk volna, akkor egy tanya mellett haladnánk el, amivel nem is volna baj, csakhogy erre nagyon ritkán járok, és nem ismerem az itteni kutyákat, hogy kijönnek, nem jönnek… inkább nem kockáztattam: nosza, lekanyarodtunk jobbra. Tök jó igen széles gyepes sáv húzódott a két erdő között. Nem teketóriáztam és Remit sem kellett noszogatni: egy kis szárengedés, és már száguldottunk is 29 km/h-val. Élveztem. Kb. a felénél az erdő felől, előttünk kiugrott két őz, Remi pedig kiesett a ritmusból, meg érdekelte, milyen állatok azok, de gyorsan túltette magát rajtuk. Az erdő végén, immár lépésben mentünk, mikor egy ember bukkant fel, én meg, mivel nem tudtam, hogy hol járhatunk, egy kicsit megijedtem, hogy nehogy vadászok, vagy pásztor legyen. De mire kiértünk az erdő takarásából, már nem láttam senkit, csak az ismerős tanyát. Továbbmentünk a földes úton, pár méter után megint gyors tempóban. A betonon kicsit léptünk, de mivel még nem volt kedvem leszállni, így letértünk az útra, amelyet Kristtel fedeztem fel a napokban. Innentől már ment minden hazáig, mint a karikacsapás. A kötelező helyeken ment a vágta, Remi is kellőleg kifáradt és az istállógőzt is kiadta magából. Lenyergelés után, a karámban, ott, ahol volt, ledobta magát és hempergett egy jólesőt.

Szent Iván esti felvonulás 2014
2014. június 20., péntek
Olvasási idő: 4 perc

Egész korán, már kettőre kihívtam a Katát, hisz már tapasztaltam, hogy a lovak előkészítéséhez bizony sok idő kell. Éppen Remi sörényét fontam be, amikor megjött anyukájával és a tesójával. Mondtam neki, hogy ápolja le a lovakat, míg ők szénáztak. Én addig megcsináltam Krist sörényét (a tincsekre bontva a tetejét begumiztam) és farkát (a szokásos fonás). Utána elmentünk átöltözni és reménykedtünk, hogy addig nem hemperegnek le a lovak. Én a fehér népviseletes blúzomat, és farmert húztam, Kata pedig lovaglónadrágban és barna felsőben volt. Úgy gondoltam, hogy nem kell kobak, mert nagyjából lépésben fogunk menni, de aztán mégis húztunk a fejünkre. Azon kívül pedig egy-egy sor műanyag virágfüzért szerkesztettünk a fejfedőre, mert hát az a hagyomány járja, hogy a lányok virágkoszorúval a fejükön szoktak ünnepelni.

Olvass tovább!

Összeszokás
2014. június 18., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Lovast kerestem Kristályra a pénteki felvonuláshoz. Miután Zsófi nem vállalta, mivel akkor pont Londonban lesz (mázlista), így eszembe jutott Kata, hogy talán ő. Ő elvállalta. Miután a múltkor esett egyet Kristről, elég sokat gondolkoztam, hogy miért történhetett, arra jöttem rá, hogy azért lehetett, mert azt mondtam neki, hogy nyugodtan engedjen hosszabb szárat neki, plusz még „rosszabb” napja is volt. Vannak ilyenek. Igazából a „rosszabb” napot arra értem, hogy többet botlik és egy kicsit nehezebb visszafogni. Most rábíztam teljesen Kristet. Mondtam neki, lovagolja úgy, mintha a saját lova lenne. Először kimentünk a lucernára az erdő mellé, de mivel ott elég kényelmetlen lovagolni, ezért kimentünk a kinti legelőre. Én felmásztam egy bálára és néztem, hogy lovagol a páros. Nagyon szépen mentek, mintha ezer éve együtt lennének. Az ügetésből állj-t olyan szép beállítással csinálták, hogy gyönyör volt nézni. Szép, tempósan, ütemesen. Ezen nincs mit ragozni. Kb. 45 perc lovaglás után visszamentünk. Lenyergeltünk, megfürdettem Kristet, bevittük a cuccokat. Aztán anyu kérdezte, hogy miért nem lovagoltam. Az ő biztatására egykor újból felnyergeltünk, ezúttal Remit is. Kimentünk a Sóstóra. Néha megugrott, teli lévén. Hát igen, két hete nem voltam rajta. A betonfoltozásokat kikerülte. Aztán a b.telep végén egy srác szedte a faepret. Rázta a fát, a fa alatt pedig fólia volt. Mondtam neki, hogy ne rázza a fát, mert láttam, Remit nagyon kíváncsivá tette. Erre elkezdi a fóliát húzogatni. Remi meg is ugrott. Egyébként jókat vágtáztunk, nem kellett nagyon noszogatni. Visszaérés után gyors lenyergelés és átöltözés, hiszen érettségi osztó volt háromkor.

Bizonytalanság
2014. június 8., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Nem írtam meg, de a fedeztetés után, talán egy hónappal eljött doki megultrahangozni Kristet, mivel épp nála volt és szóltunk neki. 2% (!) esélyt adott arra, hogy lesz csikó. Nem igazán foglalkoztam azóta a dologgal, de az agyam hátsó részében ott mocorgott az a 2% is. Titkon nevet kerestem magamban. De aztán újra elfelejttettem.

Még két hónap van hátra (elvileg július 27-e körül esedékes). Apuék szerint nem látszik semmi, de én mintha vélnék felfedezni egy kis has nagyobbodást, aztán Remivel összehasonlítva ez elenyészik. Ennek ellenére én még mindig megadom neki az esélyt.

Aztán ma itatás után, a nagy melegre való tekintettel lefürdettem a lovakat. Miután elengedtem Kristet, ő bement a boxba, de csak az ajtóba, így farral felém volt. Hihetetlenül leereszkedett a hasa. Meg fürdetés közben, mintha láttam volna mocorgást. Oké, nem nagy a hasa, viszont utolsó hónaposan, Remivel sem volt túl nagy, éppen úgy nézett ki, mint egy jó kövér, szalmahasas (vagy hogy mondják) ló és akkor is kérdéses volt, hogy lesz-e csikó. De aztán lett.

Bandázás
2014. június 1., vasárnap
Olvasási idő: 5 perc

Csütörtökön eljöttek hozzánk lóháton D. Szabi meg a M. Pisti. Beszélgettünk, egyszer csak felmerült, hogy jönnek hozzánk, mármint Halasra a Kőrösi lovasok, és hogy eléjük akarnak menni P.-ra. Addig-addig, hogy elhívtak, hogy szombaton egykor gyülekező a Sóstón, meg majd előtte felhív a Szabi, hogy mondjon valami közelebbit, mert ők sem tudják még biztosra. Kérdezték, hogy melyik lóval megyek, mondtam, hogy a Kristályon, mert hát a Remi le van sérülve.

Tegnap már reggel lovas cuccban öltözve vártam azt a bizonyos hívást. Hát csak nem futott be, így 11-kor elkértem anyutól a telszámot, de az nem volt kapcsolható. Na, ilyen nincs. Mindegy, hát jobb híján délben elkezdtem Remit nyergelni, hogy akkor majd fél egyre kint leszek a Sóstón. Ha meg nincs ott senki, akkor járok egyet a városban.

Olvass tovább!

Lady is labdázik
2014. május 13., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Van egy kicsi, sárga alapon fehér pöttyös labda, amit Beni nagyon imád. Amikor labdázok a fiúval, Lady ilyenkor mindig “csipog”, hiszen ő is szeretne játszani. Ladynek is szoktam a lasztit dobni, de utána fut, felkapja, és szinte azonnal le is dobja.
Aztán valamelyik nap megint labdáztam Benivel, Ladynek is dobtam, ezúttal a lelkes hívásomra (máskor is lelkes szoktam lenni) boldogan jött labdával a szájában. Agyon dicsértem, viszont nem dobtam el újra, hanem félre raktam és unásig simogattam.
Ma is dobtam nekik a labdát, ezúttal mindkettő lelkesen hozta.
Örülök ennek a fejlődésnek és próbálok velük nem unásig játszani, hogy mindig kedvük legyen hozzá.

Versenyek
2014. május 10., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Érettségi előtt álltam, ezért úgy döntöttem, hogy ez most fontosabb, szóval nem mentem ki. Pedig az Országos Minősítő Díjugrató verseny és Grand Prix. Azért játszadoztam a gondolattal, hogy kimegyek a csütörtöki kitartásos magasugrásra és a vasárnapi Grand Prix-re kimegyek, de nem tettem. Ugyanis lelkiismeretfurdalásom lett volna.

Ma pedig Póni Klubbos díjlovaglás volt. Na arra nem tudtam volna menni Kristtel, egyrészt felkészülés hiánya miatt, másrészt a képeket elnézve eléggé komolyra vették a figurát (vagyis rendes versenyszerkóban nyomultak). Ami nekem ugye (még) nincs. Na majd augusztusban.

Timiéknél
2014. május 10., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Hogy kieresszem a gőzt érettségi után, mi is lenne a legjobb dolog, mint a lovaglás? Fel is nyergeltem Kristet és kimentünk. A kövesúton mentünk végig, majd a kanyarban levő elágazásnál lefordultunk. Végigügettük a szakaszt, meg megnéztem milyen a dohány. Aztán úgy gondoltam, hogy megkerülöm az olajosok útját. Ám a Szabiéknál épp buli volt és a Pistiék kocsija is ott volt. Lassan tovább mentem, de visszafordultam és hogy, hogy nem Timi apukája jött velem szemben lovas kocsival. Befogták Záport és Tündért. Kérdeztem, hogy merre mennek, ők meg mondták, hogy a Szabiékhoz. Én meg velük tartottam. Bent megkínáltak pálinkával és mivel más nem volt, jobb híján azt ittam. Kicsit beszélgettünk még, aztán visszaindultunk. Én elkísértem Timi apukáját haza. Ők éppen Timi barátjának a ballagását ünnepelték és az egész rokonság ott volt. Megkérdezték, hogy lovagolhatnak-e Kristályon. Természetesen igent mondtam. Az elején még csak vezetgettem a lovat, aztán átváltottam futószárra, hiszen néhányan szerettek volna ügetni is. Közben beszélgettünk, meséltem nehány dolgot a többieknek. Erős szürkületben indultunk haza a Latyak tanya felé, viszont B. bácsi kerítése mellett elmenve a betonon mentünk haza.