Ma is voltam a lovardában. Ismételten Kibo-t kaptam. El is kezdtem takarítani ami hülyeség volt, hiszen még volt fél óra a kezdésig és a lányok sem voltak még sehol. Minden mindegy alapon felraktam Kibo határa a nyeregalátétet és a zselét és bementem a nyeregért meg a hevederért, de mire visszamentem, mindkettő a földön landolt és hát sáros lett. Közben megjött Luca is lovagolni (Anna viszont nem jött), ő nekállt nyergelni. Én meg megkérdeztem a Dórit, hogy akkor mi legyen. Ő mondta hogy keféljem le a sarat az izzasztóról és rakjam úgy Kibo hátára. Na ilyet se hallottam még. Ráraktam Kibora, fölé a nyerget és meghúztam a hevedert. Ott tébláboltam, mikor mondta Dóri, hogy rakjak rá fáslit. Nos, én még lóra nem raktam fáslit, úgyhogy megkértem az egyik lányt, hogy segítsen. Ő feltekerte Kibora a fáslit, addigra Luca is kész lett, úgyhogy indulhattunk is.
Felszálltunk a lóra és kimentünk a pályára. Ezúttal nem Dóri tartotta az órát, mert ő egy kislányt futószárazott, hanem Ildi. Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, majd Ildi behívta Lucát a belül kialakított díjlovagló pályára, engem meg olyan feladatokkal bízott meg, hogy a hosszú falon gyorsabban ügessek, a rövid falon lassabban, vagy a rövid falon gyorsabban, míg a hosszabban csináljak egy lépés-ügetés átmenetet. Ezeket egyénileg megtoldottam egy kis tanügetéssel. Közben Luca is végzett a díjlovagló négyszögben, úgyhogy az oktató behívott minket a négyszögön belülre, nagykörre. Ott kivettük a kengyelből a lábunkat és tanügetés, majd vágta. Többé kevésbé jól ment, viszont nagyon fárasztó az, hogy folyton oda kell szorítani a lábamat. A végén még mentünk egy-egy kört ügetésben és két-két kört lépésben hosszú száron, mindkét kézre.
Bementünk, én gyorsan lenyergeltem és siettem, hiszen tíz percem volt arra, hogy kiérjek a buszra.

Ismételten volt nálunk a kovács. Jöhetett volna hamarabb is, viszont én nem szerettem volna azt, hogy jöjjön, hiszen körmölés után nagyon érzékenyek a betonra és a kavicsra, és a szüreti az javarészt betonon van, így hát inkább megvártuk, míg túl leszünk az eseményen.
Gyuri ma ért rá. Csupán annyit mondott, hogy rohad Kristnek a nyírja, amit ugye tudunk és hát az esőzések miatt ez sajnos nem is lesz másként. A másik, amit mondott, az az, hogy Remit nem érdemes patkolni, mert nem jár annyit betonon, ezen kívül akkor nyolc hetente kéne patkolni, így hát nem élünk ezzel a lehetőséggel, bár örülnék neki, hogy had szokja. 

Rohantam haza, hiszen fél órám volt arra, hogy hazaérjek, átöltözzek és megvegyem a jegyet a buszra. Azt hiszem rekordot döntöttem, hisz húszra mindezekkel készen voltam. Legalább tudom, hogy annyira mégsem kell kapkodni.

Kiértem, és reménykedtem, hogy Kibo-t csak "bemutatkozóra" kaptam és egy másik lovat fognak most adni. De nem így történt, úgyhogy kényelmes tempóban felnyergeltem a szürkét, hiszen a lányok még sehol sem voltak. 
Aztán ők is megérkeztek, segítettem Lucának nyergelni, és indulhattunk is. 

Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, a lovardai alakzatokból is csináltunk párat: kiskör, átlóváltás, kígyóvonal. Aztán jött az egykörös vágta. Annának meggyűlt a baja a haflingival, de a végére már átvette a vezetést felette. Nekem is nagyjából jó ment a vágta, de amikor felálltam a nyeregben, nem volt kényelmes, mert Kibo nem előre vágtázik, hanem felfelé (ezt így jobban nem tudom elmondani).

Végezetül leléptettük a lovakat, majd lenyergeltünk. Mivel lekéstem az 5-ös buszt, ezért beszélgettem a Dórival, mondta, lehet, majd futószárra fog, hogy javítsunk a vágtán. Aztán annyit beszélgettünk, hogy a hatos buszt is lekéstem, így megkértem Luca anyukáját, hogy ha lehet vigyen be. 

Épp Benit nyüstöltem a terasz előtt, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy árnyék szaladaz erdőben. Anyuék is mondták már, hogy van mókusunk és én is láttam egyet. Aztán fényképezés közben kiderült, hogy kettő is van. A diófára jönnek enni. Nagyon aranyosak. Beni is segített keresni őket, de csak a tekintetével.

Előzetes látogatás és egyeztetés után a mai napban állapodtunk meg. Suli után rohantam átöltözni, hogy elérjem a buszt. Mikor 15 perc séta után megérkezett, két lány már egy haflingit és egy sárgát ápolt. Dóri pedig Kibo-t egy hatalmas, 15 éves szürke magyar félvér heréltet bízott rám. Gyorsan leápoltam és segítséggel felnyergeltem.

Első körben lépésben melegítettünk be. Luca ült a sárgán, .. pedig a haflingin. Volt könnyített lépés, majd ügetés átlóváltásokkal, könnyített ügetés, olyan is hogy a sarkokban egy kört kellett megtenni tanügetésben, előtte-utána könnyű ügetés. Kibo ügetése nagyon lassú, amikor próbáltam rajta élénkíteni, akkor mondta Dóri, hogy hagyjam, ne siessek. Aha, szóval gyorsak a lovaim. Innentől kezdve már csak azon voltam, hogy ügetésnél Kibo ne essen vissza lépésbe.

Az óra vége felé elkezdett szemerkélni, de észre se lehetett venni, hisz nem hűlt le a levegő. Dóri kérdezte, hogy megpróbálkozok-e a vágtával. Rábólintottam, de nem sikerült beugratni, így úgy csináltuk, hogy egymás után mentünk lépésben, és az első megtett egy kört vágtában, aztán jött a következő. Hármat-hármat mentünk így mindkét kézre, én az egyiknél hamisan vágtáztam, illetve hát a lábaim, még mindig felhúzom őket.

A vágtákat először ügetéssel, majd hosszú száras lépéssel vezettük le.