E Q U E S T R I A N B L O G
Mi a helyzet azokkal a pocsolyákkal?
Írta: dorka Mikor? 09.14. Kategória? K. Zsófi, Kristály, Remény

A mai napot egy tereplovaglással koronáztuk meg.

Nyergeléskor eltaláltam, hogy mi lenne, ha nyerget cserélnénk, vagyis Zsófi lovagolna a westernben, én pedig angolban Remi hátán. Örömmel egyezett bele, így is lett. Először Kristályt nyergeltem fel, majd Remin is gyorsan túlestem. Út közben felajánlottam, hogy kerüljük meg a Sóstót, mivel Remi még nem volt arra, és ezen az őszön én sem. És mint kiderült, Zsófi sem. Miután lefordultunk a vasúti átjáró után, a földesúton pont jött egy anyuka a lányával, mindketten kutyát sétáltattak. Mi lementünk a fűre. A kislány egy vizslát vezetett (vagy fordítva), aki annyira érdekesnek találta a lovakat, hogy megugatta őket. Közelebb irányítottam hozzájuk Remit (Zsófi is utánunk jött), had szokja a kutyus a lovak látványát. Kicsivel később továbbindultunk. A földútra visszatérve beugrattam Remit vágtába, ami nem sokára egy pocsolya miatt meghiúsult. Ugyanis Remi fél a pocsolyáktól. És ahogy ez a későbbiekben bebizonyosodott, elég nagy hátrány tereplovagláskor. Továbbmenve úgy beszéltük meg, hogy a szűkös részen mi megyünk előre, hisz Remi igen gyorsan megy lépésben, de miután elkezdett a drága hezitálni, változott a felállás: Zsófiék mentek előre, de a vége felé csatlakoztunk melléjük. A főútig mi a pocsolyákat kerülgettük, míg Zsófiék kisebb nagyobb sikerrel átgázoltak rajtuk. Az bekötőút végén át akartunk menni a földúton. Egy alkalmasabb pillanatban el is indultunk, végül Zsófiék át is értek, ám Remi megtorpant egy repedés miatt, amiben víz volt. Na, de jó. Kicsit ideges lettem, hogy nehogy már nem tudunk átmenni az úton egy jelentéktelen vizes folt miatt. Visszafordítottam Remit, vártunk egy kicsit, ő végig toporgott, majd a következő alkalmas pillanatban egy másik helyen csak sikerült átmenni. Elindultunk visszafelé, én a bicikliút mellet, Kristék rajta.

Az első utcán lefordultunk, ami eléggé tele volt pocsolyákkal. Az első részét Remi még megúszta,de az utca végén levőket már kevésbé. Sok-sok unszolásra, és az, hogy az anyja után akart menni, végül meggyőzte és belelépett egy-kettőbe, de onnantól aztán semmit, csupán annyit javult a helyzet, hogy nem kerülte már ki annyira. A kereszteződés után megtámadtuk az út folytatását, mi vágtával, míg Zsófiék ügetéssel.

Miután a visszafelé vezető utcára fordultunk, megpróbáltam meggyőzni Remit, hogy lépjen bele a pocsolyába, de nem és nem, mindezt hátralépéssel és ágaskodásfélével (dobálta az elejét) és elmeneküléssel fejezte ki. Harmadik próbálkozás után nem is erőltettem, pedig az anyja az összes pocsolyán át ment, úgyhogy láthatta, hogy nem egy gödör (mert valahol olvastam, hogy a lovak a pocsolyát gödörnek hiszik).

A betonon elindultunk visszafelé, rámentünk a merkbau utcájára, majd ráfordultunk az Epreskertre. Éreztem Remiben a menési vágyat, aminek engedtem is, hiszen az utcán csak elvétve volt pocsolya és autó sem ment sehol. Jó nagy sebességgel száguldottunk, a pólóm lobogott rajtam. Az egyik háznál az anyuka pont ment ki a kocsihoz, és szólt a kislányának, hogy nézd csak, itt van egy ló, mire odaért a lány, addig mi már rég messze voltunk, viszont Kristék pont akkor értek oda.

A hazafelé vezető úton is volt még a Remiben szusz, így kisebb nagyobb intenzitásokkal vágtáztunk az út melletti füves részen.

Bent lenyerfelés után még néztük egy kicsit a lovakat, ahogy lehemperegnek, aztán becuccoltunk a nyergesbe.

Szüreti felvonulás 2014
Írta: dorka Mikor? 09.13. Kategória? D. Szabi, Esemény, K. Zsófi, Kristály, L. Timi, M. Pisti, N.-Sz. Lilla, P. Szandi, Remény, T. Pisti, V. Fanni

Amikor meg kicsi volt a Remi, és kérdezték, hogy mikor fogok vele felvonulni, annyit mondtam: majd 6-7 éves korában. Hát nem így történt, ugyanis idén vele vonultam fel. Viszont csak két feltétellel vállaltam ezt be: átmegy a vizsgán, vagyis a Szent Iván-esti felvonuláskor nem lesz vele baj és hogy Kristály mellette lesz. A lovasnak pedig ki mást választottam volna, mint Zsófit. Össze vannak már szokva, sokat voltak együtt, más nem is kellett.

Annyit tudni kell, hogy idén kivételes alkalommal, a lovardában tartották meg a szüreti napokat, ugyanis eddig a városháza mellett volt, és pont felújítás alatt áll. Éppen ezért a felvonulás útja is megváltozott. Épp csak annyira, hogy a megszokottal ellentétben visszafelé mentünk. Vagyis a városházától a lovardába.

Zsófi pénteken hat után futott be, így már nem volt időnk terepre, ami azért is lett volna szükségszerű, mert 17-e óta nem lovagoltam velük. Így hát megigazítottam a lovak sörényét (rövidebbre vágtam), meg leápoltuk őket. Szerencsére másnap már nem voltak annyira koszosak. Este még azt latolgattuk, hogy bemenjünk-e reggeli hívogatóra. Hosszú mérlegelés után végül a nem mellett döntöttünk, egyrészt a lovak miatt (a csupasz patájuknak nem túl jó a beton, pláne hosszú távon), másrészt magunk miatt. Aludni kell, na. Meg erőt gyűjteni.

Mivel 13:30-kor kezdődött a felvonulás, ezért délre-fél egyre voltunk odarendelve, ami 11 órai elindulást jelent. Reggel kényelmes felkelés után felöltöztünk normális ruhába, majd nekiálltunk előkészíteni a lovakat. Zsófi ápolt, én fontam. Reminek rendesen befontam a sörényét, Kristnek pedig csak összegumiztam a tincseket, plusz befontam a farkát. Felnyergeltünk, ki-ki a maga lovát. Utána felváltva elmentünk felöltözni, hogy vigyázzunk a lovakra. Zsófi a tavalyi kék blúzomat húzta, én pedig a fehér "népi" ruhát a szalagavatós barna mellénnyel, hozzá farmert. Végre indulhattunk. A lőtérnél mentünk be, ahol is Remi nem volt hajlandó átmenni a hídon, még úgy se hogy Krist már rég a túl oldalon várt minket, ezért leszálltam róla, amikor is megtörtént a baj: a mellény madzagja beleakadt a nyeregszarvba, úgyhogy a mellényemnek annyi volt. Átkeltünk, visszaszálltam, mentünk az utcákon a célpontunk felé. Máshol már nem volt semmi probléma. Odaértünk a református óvodához, ahol alá kellett írni egy papírt (saját felelősségre veszünk részt stb.), közben a többi lovas is pont megjött. Átmentünk a posta mögé, ahonnan terveztük az indulást. Vizet osztogattak, mi meg beszélgettünk. Egy idő után szóltak, hogy sorakozó. Zsófi meg én a bandériumosok mögé álltunk be, mögénk pedig a téglagyáriak és utána sorban a többiek, de ennek úgyse volt nagy jelentősége, hiszen kb. a felvonulás elejétől a bandériumosok kivételével vegyültünk. Indulás előtt, azért kellett még várakozni, hogy megkapjuk a jelet, de ez is hamar eljött: mehetünk. A felvonulás alatt voltak helyzetek. Pl. az egyik ló előttünk bemutatott egy bakolás-sorozatot, Remi rásunyított és befordult néhány lónak, én meg nem győztem az egyik lovasnak mondani, hogy ne jöjjön közel, mert Remi sunyít, de nem hallgatott rám. Vélhetőleg volt már benne egy „kis” alkohol. Az egyik megállásnál elmentem Szandihoz, mert régen találkoztunk, váltottam vele egy-két szót, és mire elindultunk, már a helyemen voltam. A „vagányok” csinálták a szokásos műsorukat: ostoroztak, meg fel-le vágtáztak, amíg várni kellett. Végül is beértünk a lovardába, ahol is volt egy kis kavarodás. Beértünk, és senki nem tudta, hogy merre tovább, de aztán helyreigazítottak: a homokpálya mellett elhaladva menjünk be a füvesre. Mi Zsófival egymás mellett haladtunk. Aztán vége is volt a pályának, kimentünk és a kerítés mellett elindultunk vissza, amikor is kaptuk a felhívást: vissza. Hátra arc, mentünk vissza, aminek aztán semmi értelme sem volt, mert nem volt hova, ugyanis a pályán jöttek a többiek. Így visszafordultunk és várakoztunk. Végül szabad utat kaptunk, bemehettünk a melegítő pályára. Ott hülyültünk vágtáztunk, én Fannival versenyeztem, Zsófiék pocsolyáztak, Remi viszont nem akart bemenni. Leszálltunk a lóról, had legeljenek a pályán kívül. Odajöttek imserősök, lovagoltak Kristályon. Később viszont elindultunk haza, hogy etetésre otthon legyünk.

Összességében jó volt, bár a lovardabeli szervezést egy kicsit átgondolatlannak gondolom. Amúgy az utcákon idén nem voltak annyian, mint az elmúlt években, és azt hiszem, hogy azért, mert a felvonulással párhuzamosan volt a szomszéd városban/faluban a vadásznapok, ami korábban egy héttel a szüreti után szokott lenni (eddig szeptember első hétvégéjén volt a szüreti, második hétvégén pedig vadász napok, de idén a második hétvégére rakták a szüretit). Remélem jövőre minden visszaáll a rendes kerékvágásba, vagyis a szüreti fő helye a városházánál lesz, ugyanis az egyetlen füvespálya, amin amúgy lovas versenyek szoktak lenni, kegyetlenül le lett tiporva.
A lovakra nem tudok egy rossz szót sem mondani, Krist végig kitűnően viselkedett, Remi pedig azt a pár sunyítást nem nézve, egész ügyes volt. Még utolsó megjegyzésként: az egészet természetesen kobak nélkül csináltuk végig.

Jövőre szintén megyünk, én már nagyon várom, és örülök, hogy részt vehetek a rendezvényen.

Lovas TAG
Írta: dorka Mikor? 08.15. Kategória? Érdekesség

1. Hány lovat lovagoltál már? Sokat, kb. 22 (3 (Füzérék.) + 1 (ElBronco) + 10 (Szilvi) + 6 (?) (Robi) + 2 (Vili bácsi)

2. Mi az első lónak a neve, amin lovagoltál? Baba

3. Hány oktatód volt eddig? 5

4. Hány istállóban lovagoltál? Ez egy kicsit bonyolult, ugyanis a Robiék időközben beköltöztek a laktanyára, ahol előzőleg a Szilvi oktatott. De kb. szintén 5.

5. Mi a neve annak a lónak, amelyikkel a legszorosabb köteléket alakítottad ki? Lovardában Karib volt a kedvencem, rajta éreztem magam egyedül biztonságban, itthon pedig egyértelműen Remi.

6. Melyik a kedvenc lónév, amelyikkel eddig versenyeken találkoztál? Nem tudom?

7. Miért kezdtél lovagolni? Mindig is szerettem volna lovagolni.

8. Miért folytattad? Mert tetszett? Mert legalább sportoltam valamit. Persze ebből később hobbi lett.

9. Melyik a kedvenc ló-színed? Pej. Illetve az almázott szürke.

10. Mi a legnagyobb gyengeséged vagy hibád a lovaglásban? Vágta, félek a bakolástól (holott mostmár nagyjából ki tudom ülni, vagy legalábbis fennmaradok a lovon).

11. Mi a legnagyobb erősséged? Ügetés.

12. Amennyiben kipróbálhatsz bármely más sportágat, melyik lenne az? Military. Voltizs.

13. Kedvenc kevert fajta (angol telivér × percheron, ang. telivér × welsh póni)? Nem tudom. Egyébként nekem az amerikai ügető × kisbéri félvér bőven megfelel.

14. Melyik híres lovat szeretnéd lovagolni? Bognár Jen Cor

15. Melyik híres lovassal együtt szeretnél edzeni? Weinhardt Virág

16. Béreltél valaha lovat? Nem.

17. Volt valaha lovad? Van két lovam. Amúgy nem, még nem volt. Most vannak.

18. Hányszor lovagolsz egy héten? Nyáron heti 2-3-4×, amúgy heti egy-kétszer.

19. Mi a kedvenc része a szakágnak, amiben lovagolsz? A hobbilovaglásban a terep tetszik a legjobban.

20. Melyik a kevésbé kedvelt része? Ha harapós kutyákkal találkozik az ember terepen.

21. Mi a kedvenc munkád az istállóban? Nincs? Vagy talán afelszerelésápolás.

22. Melyik a legkevésbé kedvelt? Nem én végzem az istállói teendőket.

23. Melyik az a rossz szokása a lónak, amit nem szeretsz? A lovaim szerencsére rossz szokásoktól mentesek. Illetve azt nem szeretem, ha Krist felbotlik vagy Remi dobálja a fejét lovaglás közben.

24. Melyik a kedvenc lovasboltod? KLP.

25. Melyik nyeregmárka a kedvenced? Daslö, Natowa.

26. Munkatakaróval lovagolsz télen? Nem takarom a lovakat, max. ha télen nagyon izzad, de akkor is csak lovaglás után.

27. Használ a lovad (amin lovagolsz) patkót? Melyik lábán? Nem. Egyik se.

28. Telibőrös vagy térdfoltos lovaglónadrágot találod előnyösnek? Csak térdfoltos nadrágom van, szóval nem tudom.

29. Mekkora lovat nem szeretnél lovagolni? Amelyikre fel kell dobni és nem tudok magamtól (akár kengyelhosszabbítással is) felülni.

30. Lovaglásnál chaps-et, vagy csizmát használsz, esetleg cipő+ térdzokni? Chaps-et, de néha azt sem húzom fel, csak simán cipőben lovagolok.

31. Mikor voltál a legbüszkébb a lovadra, vagy melyik volt a legboldogabb pillanatod a lovaddal? Remivel a nyárfaerdős széttártkezes vágta, Kristtel pedig amikor megnyertük a versenyt.

32. Mikor voltál a legbüszkébb magadra a lovaglás terén? Amikor még az elején Remi bebakolt alám és fent maradtam rajta, hiszen eddig mindig bakolós lovakról estem le a loviban.

33. Mit csinálsz a kupákkal / szalagokkal (amiket nyertél) a versenyek után? Kirakom a nyergesbe.

34. Posztolj egy kedvenc képet a lovadról! 

35. Posztolj egy képet az istállóról / lovardáról, ahol lovagolsz! Itthon lovagolok, de azt hiszem, nincs fényképem itt a blogon az istállóról, szóval ez most elmarad.

36. Posztolj egy képet az edződről (amennyiben jó volt vele)! Nincs képem róla/róluk.

37. Egy nagy lovardában vagy egy kis istállónál lovagolsz? Itthon lovagolok.

38. Láttál már kancát elleni? Nem

39. Volt már súlyos helyzet a lovardában (ahol lovagolsz), hogy oldottad meg (oldottátok meg)? Nem tudom, nem hiszem. Itthon sem. Eddig a kólikázás volt a súlyos helyzet. Kihívtuk a dokit.

40. Ki a legjobb barátod a lovardában? Nem járok loviba. Terepezni pedig Timivel, Lilivel szeretek, és persze Zsófival is, csak ő az uncsitesóm.

41. Kedvenc lófajta? Fjord, Magyar sportló.

42. Miért? Nem tudom. Egyébként nekem nem a fajta a meghatározó, hanem a jellem.

43. Miért ezt az url címet választottad a blogodnak? Magyarra lefordítva LovasBlog-ot jelent. Mert lovaglással foglalkozik az oldal, illetve régebben (3-4 éve) cikkeket írtam a lovakról.

44. Ha megváltoztathatnád a lovad nevét, vagy a csikó születésénél elnevezhetnéd, mi lenne a neve? Csoda. Egyébként a neveket random szoktam kitalálni. A helyzet és a belső tulajdonság adja.

45. Ha hajlamos lenne a lovad továbbadni a jellemét, tulajdonságait (tegyük fel, hogy a lovad kanca, amennyiben nem az), akkor továbbtenyésztenéd? Miért? Krist már továbbadta Reminek a jellemzőit. Remit pedig mindenképpen fogom fedeztetni később, hogy legyen utódja.

46. Tegyél be egy fotót egyik rossz pillanatodról vagy esésedről! Nem publikus, mivel rajta vagyok.

47. Posztolj egy igazán jó fotót rólad és a lovadról! Szintén.

48. Írd le az álomlovad! Nekem már megvan az álomlovam. Egyébként mindegy hogy milyen a színe, vannak-e jegyei. Az a lényeg, hogy normálisan lehessen lovagolni és a gyengébb lovasok is elbírjanak vele.

49. Mit szeretsz legjobban a lovadban? Kristályban a higgadtságot, Remiben pedig a menést.

50. Mi a legnagyobb álmod a lovaglás / lovazás terén? Elsajátítani a TLK-t, valamennyire ugratni, megszerezni a REV vizsgát, megcsinálni a lovastúra vezetőit.

Rosszaság
Írta: dorka Mikor? 08.10. Kategória? Remény

Ma már kobakkal és teljes felszereléssel készültem, így mentünk ki apuval futószárazni. Ezentúl kevesebbet ment Remi a tegnapinál, viszont megcsinálta a kisebb körös feladatot mindkét kézre. Aztán felültem rá és elindultunk terepre. Megjegyzem, utálok vele eső után terepezni, mert minden pocsolyát úgy kerül ki, mintha harapna, és hiába irányítom oda, győzködöm, hogy lépjen már bele, de csak azért sem. Végül is ahol tudtam, ügettem vele. M.-ék házánál épp kertet gondozott az öreg. Észrevett minket, így leálltam vele egy kicsit beszélgetni. Suli, lovak (azonnal felismerte, hogy ő a csikó), anyuék; csak a szokásos. Remi közben ide-oda mászkált, amennyire engedtem. Végül elköszöntem és továbbmentünk. A fenyvesnél fordultunk le. Az út végi tanyánál épp lapátoltak, meg szemetet égettek. Megvártam, míg lenyugszik a látványtól, utána közelebb mentünk. Ismerősök voltak (habár a nevüket nem tudom), így megint leálltam beszélgetni. Reminek hagytam, had legeljen, de a beszélgetés közben nem vettem észre a figyelmeztető jeleket, egyszer csak azt vettem észre, hogy zuhanok lefelé: Remi lefeküdt alattam, hogy majd meghempereg. Gyorsan leugrottam róla és inkább nagyobb sikerrel megpróbáltam felállítani, nehogy összetörje a nyerget. Ott vezetgettem körbe-körbe, közben tovább beszélgettünk. Egy kicsit megálltam, Remi rögtön ledobta magát, én meg megint felrángattam. Gyorsan elköszöntem, kicsit távolabb, ahol úgy gondoltam, hogy nem lesz kedve lefeküdni arra az időre, amíg felszállok rá és továbbmentünk. Az egyenesebb szakaszokon megpróbáltam vele vágtázni, de már nem igazán volt kedve, vagy csak el volt fáradva. Az utolsó hosszú szakaszt is végig ügetgettük. Aztán megláttam két fogatost, meg pár lovast a betonúton, így addig noszogattam a lovat, míg nem vágtázott, hogy idejében odaérjünk. Kiderült, hogy a téglagyáriak közül voltak. Épp a kurultájról mentek hazafelé, én meg elkísértem őket a Sóstóig, közben beszélgettünk. Remi néha magára akarta vonni a figyelmét, ezért bevágtázott, megindult. Rögtön figyeltem is rá. Hazafelé nem volt semmi baj, ügettünk meg vágtáztunk egy kicsit.

Békát, egeret, gyíkot
Írta: dorka Mikor? 08.10. Kategória? Margit

Csupa jót tudok mondani Caffról. Igen, megvan a neve, mégsem Szeder lett, mondjuk még mindig a Dagira hallgat a legjobban. Vagy arra se. Ciccre jön, siccre menekül Ez főként azért jó, mert van egy-két dolog, amit nem kellene csinálnia, de gyorsan veszi a jelet, pláne egy legyintés után. Egyébként lelkesen segít a dohányfűzésnél madzagot keverni, lábat harapdálni, útban lenni. És ha már lápharapdálás. Ha hallja, hogy jövök, akkor sunyin megbújik valami mögött (persze én látom) és amikor mellé érek, orvul rám támad, tíz körömmel karmolva és az összes fogával harapva. Ilyenkor enyhén el szoktam lendíteni lábbal.

Szobatiszta. Valamelyik este bent maradt a konyhában (holott esténként az udvaron éjszakázik), de nem volt baleset. Most már tudatosan szól, ha éhes: odamegy a hűtőhöz és néz ránk boci szemekkel, amíg nem adunk neki kaját. Kaparja a kárpitot, játszik a párnákkal. Az asztalra (még) nem mászik fel. Egy kupakkal tökéletesen el van, vagy fél óráig. Kint a sárga labdát nyúzza, de láttam már beindulva egy szimpla madártolltól, használt zsebkendőtől, celofántól.

Ezekből következtetve, és utalva a címre: vadászik. Először egy békát hozott be az irodába, amit meg is evett és később ki is rókázta. Pár nappal ezelőtt egy egér tetemét találtam a járdán, ma pedig egy gyíkot hajkurászott, amire azt hitte, hogy megölte, pedig a gyík elfutott pár perc után.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés