Panka
Írta: dorka Mikor? 04.08. Kategória? Panka

Két napja veszítettem el első kutyámat: Pankát. Még mindig nem tudom felfogni. Vagyis felfogtam már, csak a hiányával küzdök még mindig. Nagyon sokat köszönhetek neki. Nem tudok mit írni Róla, csak a torkomban lévő gombócot érzem. Emlékek tolulnak fel. 130 cm-es rekord ugrás. Szánkózás. Kereszttesómmal szánkóztunk. Lovas terepek. Sóstón túra. Iskolai kisállatkiaállításról eredmények. 8 együtt töltött év. Fáj, hogy ha megjövünk nem ugrál, hogy lássa, bent vagyok-e a kocsiban. Fáj, hogy nem jön farkcsóválva, ha hívom. Nemm böködi a kezemet többé. Nem ugorja át semmilyen feltétel nélkül az akadályokat.

Nagyon hiányzol. Légy boldog az örök vadászmezőkön.
Panka – 2006 nov. – 2014. április 6.

Hosszú hétvége
Írta: dorka Mikor? 03.16. Kategória? K. Zsófi, Kristály, Remény

Péntek Szóltam Zsófinak, hogy jöhet hosszú hétvégre. Nos, én megkaptam a pénteket szünetnek, ők nem, de így is korán futott be a busz, amivel uncsitesóm jött. Mivel már régóta szajkóztam anyuéknak, hogy ha jön a Zsófi, be akarok menni Remivel a lovardába. Anyu nem igazán volt oda az ötletért, így hagytam. Viszont kikötötte, hogy akkor legalább ne szombaton menjünk, amikor nagy a forgalom, ráadásul 15-e miatt duplán. Akkor menjünk pénteken. Zsófi lecuccolt, pihentünk egy kicsit, majd fél négykor nekiálltunk nyergelni. Zsófi egyedül felszerszámozta Kristet (csupán a kantárnál volt egy kérdés, hogy elég szoros-e), én meg apuval Remit nyergeltük fel. Nem futóztam le, mert gondoltam, hogy a legeltetés miatt úgyis kifutják magukat. Anyuéknak nem mondtam el, hogy merre megyünk. Lépés-ügetésben bementünk a városba. A vasúti átjárónál nem volt semmi fennakadás. A lőtérnél motorosok voltak, úgyhogy visszább fogtuk a tempót, mert nem tudtuk, hogy Remi hogy fog lépni. Egy kicsit elindulgatott volna, de sikeresen vissza tudtam fogni. A hídnál Remi megtorpant, de mivel Krist előre ment, így már bátran haladt utána. A csaholó kutyáktól egyáltalán nem ilyedt meg, pedig vártam, hogy majd elege lesz és farokfelvágva rohan haza. Szerencsére nem így volt. Ügyesen, tempósan haladtunk a célunk felé. Még befelé, egyik utcán egy nénike (nekünk) a bokor mögött gyomlálta a semmit, és hát a bokor eléggé eltakarta. Remi fülel, mi lehet az, én nógatom tovább, hogy nincs semmi baj, gyerünk, mert ránk fog sötétedni. Remi pedig nagy ívben megkerülte. Aztán beértünk, bent megkerültem az istállóudvart. Robiék bent voltak a fedelesben, csak a Krisztián volt kint. Beszéltem vele pár szót (elmondtam, hogy Remivel ismertetem csak a várost), aztán mentünk is hazafelé. Na ez már küzdelmesebb volt. Mivel odafelé eléggé visszahúztam, a betonon egyáltalán nem is ügettünk, így már nagyon elege volt a kiscsajnak a lassú tempóból. A vasúti átjáró után (szintén nem volt gond, a hídnál sem) beugrattam vágtába, nem érdekelt, hogy beton-e vagy sem, csak menjen, mert egyszerűen éreztem, hogy feszültek az izmai. Mielőtt rátértünk a B. bácsi lucernájára, megvártam Zsófiékat. Mikor a lucernán voltunk, megint beugrattam vágtába, de pár ugrás után olyan rodeót lenyomott alattam, hogy örültem, hogy épségben fent lehettem a nyeregben. Volt bakolás, négy lábbal ugrás, ágaskodásféle is. Igazából erre vártam, ezért ugrattam be újra, hogy tomboljon egy kicsit. Megvártam, míg lépésre lenyugszik, aztán ügetés és megpróbáltam megint vágtázni, de nem akart, így csak gyors ügetésben mentünk be. Bent lenyergeltünk, majd megkapták a lovak a zabot.

Szombaton viszont egy nagyon jó terepet mentünk, jó tempóval. Csak úgy random indultunk el. Végül egészen V.-ék tanyájáig jutottunk el. Az odavezető hosszú szakaszon egy durva vágtát nyomtunk le Remivel, rendesen adtam neki a szárat, de ő se szerencsétlenkedett. Ment teljes erőbedobással. Jó érzés volt. Persze Krist sem maradt nagyon le, de nem ugrott be vágtába. Aztán V.-ék tanyájánál Remi eléggé felizgult, egyrészt, mert félt a villanypásztor lengedezésétől (de hozzászokott), meg a közelben egy traktoros egy nagy trágyakupacot pakolt felfelé. Remi alapjában véve (szerintem) nem fél a traktortól, de még ez is magas volt neki. Végül Kristtel szépen elment mellette, illetve a traktoros is volt olyan jófej és leállt a munkával. Hazafelé tartva szintén hosszú szárat adtunk a lovaknak, had menjenek, a huroknál nem találtam, hogy mikor kell lefordulni jobbra, így ott egy kicsit szerencsétlenkedtem, de megtaláltuk, úgyhogy nem volt gáz. Még az utolsó szakaszon mentünk egy lassabb vágtát, egyrészt mert nem akartam már hajtani, másrészt meg Zsófiék is lassabb tempóra váltottak. Bent csatakosan, kifáradtan, de jó kedvvel nyergeltünk le.

Vasárnap már nem igazán volt kedvem lovagolni, így hosszú szerencsétlenkedés után úgy döntöttünk, hogy Zsófi felül Kristre és tartok neki egy edzést. Volt mindenféle. Kiskör, nagykör, átváltás, átlóváltás. Kígyóvonal, na az nem volt. De majd legközelebb. Volt olyan, hogy hosszú falon gyorsabban üget, rövidebb oldalon lassabban. És mivel az ügetés-lépés átváltások nem igazán mentek, így azokat is gyakorolták. Tény és való, Krist elég hülyén áll meg, nehéz kiülni, de nem lehetetlen. Végül lenyergeltünk és ezzel be is fejeztük a hétvégi lovazást.

Második terep, az előző folytatása
Írta: dorka Mikor? 03.09. Kategória? Kristály, Remény, Sz. Kata

Egyik ismerősünk lánya is lovagol, és megkérdezte, hogy nem jöhet-e ki lovagolni. Természetesen igent mondtunk. Mára beszéltük meg, hogy kijön.
Már itt volt anyujával, mikor én hazaértem Remivel, ugyanis a Pistivel mentünk egyet. Gyorsan lenyergeltem a kicsit és bementem az udvarba.
Utána visszamentünk, majd felnyergeltem Kristet, majd Kata felült rá. A lucernán kicsit szoktak, mondtam a Katának, hogy hagyjon egy kicsit hosszabb szárat a lónak, hisz rövidebb szárral hamarabb botlik. Miután felmértem, hogy mennyire tud (egyébként nagyon szépen és precízen lovagol), majd újra felnyergeltem Remit is és kimentünk terepre.
Mivel arra voltam kiváncsi, hogy Pisti merre ment tovább, ezért visszafelé mentünk, az Y-ig, majd továbbmentünk N. A.-ék felé, mert arra vezettek a nyomok. Az egyik helyen egy kicsit nagyobb tempóban mentünk és egy helyen le volt szórva valami fehér és Remi annyira megijedt attól a fehér folttól, hogy bestoppolt, majd hirtelen kikerülte. Én meg nem győztem rajta maradni. Jobbra kanyarodtunk, ment a vágta. A betonon átkelve folytattuk az utat, de az út végén, az elágazásbál balra mentek a nyomok, mi viszont jobbra fordultunk és a Latyak tanya felé vettük az irányt. Mondtam a Katának, hogy a domb tetejéig ügetés, onnantól lépés. Én vissza is húztam Remit, ők viszont tovább mentek. Mondtam nekik, hogy lépés, a következő pillanatban Kata leesett Kristről, ő pedig elrohant. Gyorsan leugrottam Remiről, mert úgy könnyebben tudom tartani és vártunk azon az elven, hogy a lovak társas lények, Krist pedig visszajön. Nyihogtak egymásnak, mint az őrültek, de Krist nem jött vissza. Mi közben végiggyalogoltuk a bekötőt, de Krist már nem volt sehol. De jó. Felültettem Katát a Remire és a területet átvágva sétáltunk haza. Közben felhívtam anyut, hogy elindult a ló haza, de senkinek semmi baja.
Mire be értünk, addigra Krist lenyergelve kint legelt a lucernán. Gyorsan megfogtam, hiszen ha valaki leesik a lóról, annak vissza kell ülnie. Újra felnyergeltem Kristet és tartottam Katának egy rövidebb órát. Ezúttal mondtam neki, hogy ő határozza meg a szár hosszúságát. Kb. fél óra után mentünk vissza és nyergeltünk le.

Meglepetés
Írta: dorka Mikor? 03.09. Kategória? Remény, T. Pisti

Ma reggel korán (8ó) bent voltunk a városban, és jöttünk visszafelé (fél-háromnegyed 9), mondja apu (mivel én épp olvastam – mily meglepő), hogy ott egy lovas a B. bácsi legelőjén. A Pisti az. Átfutott az agyamon, hogy gyorsan hazaérek, átöltözök és feldobom Remire a cuccot és utána megyek. Hazaértünk, apu beállt, mint rendesen, én olvasok tovább, mint rendesen. Aztán ugatnak a kutyák. Pisti jön be. Elé mentem, mert a lovat idegesítették a kutyák, aztán beszaladtam átöltözni. Rekord idő alatt Remin voltam. Elindultunk a vadkerti úton. A M. tanyánál volt egy fólia, és mivel a szél fújt, ezért lengedezett rendesen. A két ló egyszerre fordított hátat, én gyorsan visszaállítottam Remit, Pisti meg harcolt egy kicsit Malibuval. A fenyvesnél, majd a dzsungelesnél fordultunk jobbra, és mivel mondtam neki, hogy 10-re vissza kell érni, mert jön egy lány lovazni, ezért az út végén elváltunk, én mentem visszafelé, ő tovább. Elég gyengén mentünk. Remit a játékboltos-tanya után vágtára fogtam, és mentünk, de ez semmi volt ahhoz képest, amit az utolsó, egyenes szakaszon lenyomtunk. Adtam neki szárat, ő pedig ment rendesen.

Enyhe kólika
Írta: dorka Mikor? 02.23. Kategória? Állatorvos, Kristály

Ma, mikor betereltem a lovakat nem vettem észre semmit. Valamit tettem-vettem és mikor visszamentem, láttam, hogy Kristály fekszik. Ennek még örültem is, odamentem simogattam. Gyorsan beszaladtam a fényképezőmért és reménykedtem, hogy nem kel fel eddig. Nem kelt fel. A kötőfékénél fogva felhúztam, tettem vele egy kört és elengedtem. Kapált egy kicsit a lábával, majd visszafeküdt oda, ahol előzőleg volt. Na, ez már gyanús volt. Hívtam aput, hogy jöjjön ki, nézze meg ő is. Megint felhúztuk Kristet, de nem feküdt rögtön le, csak kapálta a földet. Megegyeztünk annyiban, hogy ha negyed óra múlva megint fekszik, akkor kihívjuk a dokit. Mondjuk már késő volt, olyan 5 óra fele. Húsz perc múlva visszamegyek: fekszik. Felhívtuk M. doktort, kérdezgetett (miteszik, miótaeszi stb), majd mondta, hogy mozgassam addig, amíg nem kakil. Oké, felkantároztam, felültem rá szőrén. Kerültünk egy nagyot a tanyában, kimentem a betonra, de mivel már eléggé sötét volt, így istállólámpa mellett futószárra vettem. Semmi nem történt, csak nagyokat szellentett. Közben anyu felhívta V. doktort is, ő azt mondta, hogy fél óra és jön. Ez akkor volt, amikor még lovagoltam, de visszacsörgött, hogy egy sürgős elléshez hívták, egy óra múlva jön. Én visszaengedtem Kristet a karámba, majd feljöttem. Mondtam anyuéknak, ha jön V. doktor, akkor szóljanak. Túl sokáig nem szóltak, így lementem az irodába, de addigra már minden el volt rendezve. Kapott görcsoldót.

Szerintem jó, hogy nem vártunk reggelig, mert M. doki csak reggel jött volna.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés