Múlt héten elkezdtem a tesztkönyvben filcekkel kihúzni a kérdéseket és a helyes válaszokat (1040 kérdés), de komolyabban csak csütörtökön, az utolsó gyakorlás után kezdtem el foglalkozni az elmélettel. Először a (kihúzott) tesztet olvastam át, majd neki estem a tételeknek (50 tétel, mindegyik tétel 5 kérdést tartalmaz). Vasárnap még csak a tételek kétharmadánál jártam, de az idényekhez és a képekhez még hozzá sem nyúltam.

Hétfőn elmentünk Csongrádra a lővizsgára (vittük apu puskáját). 8-kor kezdődött a vizsga, a vizsgabizottság tartott egy rövid eligazítást, majd mentünk a 2-es pályára, hogy lőtudásunkról számot adjunk. 5-ös csapatokban vizsgáztunk A. előtt. Először szét kellett szedni, majd összerakni a puskákat, majd mentünk a nagytorony alá, hogy onnan lőjünk 6-ot és legalább egy találatunk legyen (hivatalosan 15 lövésből meg kell lennie a hat találatnak, három lőállásból úgy, hogy háromszor egy korong és egy dublé –> 3×3+3×2 korong). Itt a hat korong úgy nézett ki, hogy két kistorony (szemből), két nagytorony (felülről), majd egy nagytoronyra kistorony dublé). Aki végzett, mehetett át a másik pályára, hogy ott golyós puskával lőjön.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon megírjam-e, de végül úgy döntöttem, hogy majd évek múlva nosztalgikus lesz visszaolvasni.

Szóval úgy kezdődött az egész, hogy a tavalyi vadászati szezonban a fiúk elkezdtek csipkelődni, hogy mikor csinálom már meg a vadászvizsgát, tervezem-e egyáltalán. Ez az ugratás akkor csúcsosodott ki, mikor a mellettem levők dupla távolságot hagytak ki maguk között, mert úgy számoltak, hogy nálam is van puska, így hát az összes fácán énfölöttem repült ki a körből. Én persze mindvégig ellenkeztem, azt hajtogattam, hogy én nem tervezem megcsinálni.

Aztán eljött a február, nekem meg kipattant a fejemből, hogy mi lenne ha meglepetésből megcsinálnám és majd novemberben, az első társas vadászatkor meglepném vele a fiúkat.

A neten keresgélve belefutottam egy szimpatikus és viszonylag közel oktató tanfolyamba, amely márciusi indulást ígért, így hát rögtön be is adtam a jelentkezésemet. Eljött március, semmi hír. Felhívtam őket és átírattam magam Szegedre, hátha ott nagyobb eséllyel indul a tanítás. Aztán beütött a pandémia. Nem kaptam hírt egészen április végéig, amikor is egy emailben tájékoztattak, hogy online fog indulni a tanfolyam heti háromszor délután 5-től háromnegyed 9-ig.

Mikor a következő hétfőn ráírtam M.-ra sajnos azt a hírt kaptam tőle, hogy a hétvégén megrúgta egy ló, így nem tudta felhívni a dokit. Így hát a kezembe vettem a dolgot, kértem A.-tól egy telefonszámot, amin érdeklődni tudok a mén felől. Meg is kaptam P. D. számát és megerősített minket abban, hogy a ló elérhető, viszont amelyik héten versenye van, nem ad spermát.

Szerdán felhívott M. aki közben beszélt Zordon dokijával és ő is ugyanezeket az infokat mondta, e mellett felkészített arra, hogy kell egy B tervnek is lenni arra az esetre, ha Remény úgy sárlik, hogy Zordon a versenye miatt mégsem lenne elérhető. Ez a B terv pedig Príma lesz. Megbeszéltük még azt is, hogy csütörtökön amellett, hogy felhívja Prímához tartozó kapcsolatot, kijön megnézni, hogy hogy áll Remény ciklusa és ettől függően megbeszéljük, hogy mi a további teendő (marad a ló, vagy átmegyek vele T.-ra).

A csütörtök végül péntek reggelre csúszott át.

Péntek délelőtt meg is jött M. Apu (mint erős ember) megfogta Remit, M. pedig rakott rá egy pipát, aztán helyre toltuk a módosított karámajtóhoz (a felső rudat betettük legalulra, hogy ne tudjon esetleg kirúgni a ló. Apu fogta Remény fejét, én a mellső lábát emeltem fel, M. pedig kívülről ultrahangozott. Megállapítása szerint Remi épp köztes állapotban van, mintha nem akarna sem előre sem hátra haladni, így közös megegyezéssel kapott egy hormoninjekciót.

4 hónaposan (márc. 16 – ápr. 15.)

Amint kicsit melegebb lett, elvittük Tarzant egy sekélyebb vízhez (ahol korábban már vadásztunk), hogy szokja a tocsogást. Vittem magunkkal labdát és juti falatot is, de nem annyira élvezte a vizezést (lehet hideg volt még neki), de így is eltocsogtunk fél órát. Odafelé velünk utazott az utastérben, de hazafelé – mivel tiszta víz volt – kitettük őt a csomagtérbe, viszont ez nagyon nem tetszett neki. Azóta fél a kocsiban levéstől, de ezen dolgozunk.

Hogy szocializáljam, egyik hétvégén kocsiba raktam a kutyákat és kimentünk az egyik kedvenc helyemre túrázni és fényképezni. Tarzan végig Beni után futott, de engem is figyelemmel követett és ha hívtam, legtöbbször velem tartott. Odafelé és visszafelé is behányt a kocsiba.

Másik hétvégén vettünk egy adag lufit, hogy Tarzant lufi-teszteljük, imitálva ezzel a puskalövést. Kb. 5-6 lufit durrogtattunk el. A procedúra az volt, hogy én fogtam a kutya egyik kedvenc labdáját, kiáltottam egy Lövés!-t, mire apu kidurrantotta a lufit, én pedig ezzel egy időben eldobtam a kutyának a labdát, hogy visszahozza. Tarzant először meglepte a durranás hangja, de a többi durrantáskor már nem nagyon érdekelte, csak hozta a labdát. Beni persze már az első alkalommal beszaladt az irodába.

Annak ellenére, hogy sokan kérdezték tőlünk, hogy tervezünk-e csikót, és tavaly direkt megegyeztünk családilag, hogy idén fedeztetünk, ebben az évben is viszonylag későn, májusban „ébredtünk” fel a témát illetően.

Mindenek előtt, mielőtt nekiállnánk Reményt „zaklatni” a témával kapcsolatban, meg akartuk nézni, hogy milyen lehetőségeink vannak fedezőmének terén és ha lehet akkor beszélni a ménekhez tartozó tulajjal / állatorvossal / akárkivel, hogy nincs akadálya annak, hogy spermát adjon a ló vagy hogy fedeztetésre fogadja Reményt.

Sajnos a tavalyi lehetőség, El Corlensky idén már nem fedez, így másik fedezőmént voltunk kénytelenek keresni.

Elsősorban kisbérit szerettem volna apának, találtam is egyet a „közelben”, ő Széplak Vezér, akit Bugacon állítottak fel. Miután beszéltem az ottani illetékessel, június első szerdáján el is mentünk megnézni Vezért. Ahogy a fajta honlapján is írták, ő egy rámás, magas (nekem túl magas) sárga mén. A gond ott kezdődött, hogy át kéne vinni a Reményt a ménhez, ugyanis kizárólag természetes úton fedez, vagyis nem ad spermát. Nyilván kicsit túlreagálom, de a futóval kapcsolatos probléma még mindig fennáll és nem éppen fedeztetés előtt akarom ezt megoldani. Végül abban maradtunk, hogy felhívjuk, ha döntésre jutunk.

A másik lehetőség a Mezőhegyesi Ménesbirtokon felállított lovak közül került elő, mégpedig a 2017-es születésű, szürke magyar sportló Nestor-M, aki az idei ménvizsga győztese volt. Viszont ismerősünk, A. ott fedeztette a kancáit és sajnos neki nem volt pozitív tapasztalata a lóval fedeztetési szempontból.

Ám amikor A. nálunk volt, súgott újabb két lovat. Egyik közülük Zordon, a másik pedig Príma.

03.01. Második hete van nálunk és egyszerűen belopta magát a szívünkbe. Az előző róla szóló bejegyzést ott hagytam abba, hogy az első estéjét a vadászházban töltötte, majd a másodikat és a harmadikat is, de a harmadik estén reggelre széttolta a ládákat, úgyhogy értelmetlen lett volna tovább ott tartani éjszakára, így hát átkerült az istállóba (aminek a macskák – akik ott reggeliznek – nemigen örültek). Már az első pár napban kitűnően kiismerte magát, követi aput mindenhova (még ahova nem is szabadna, mint a tyúkudvar és a konyha), sok időt tölt az irodában, ahol is apuék ellenőrzés alatt tudják tartani, hogy ne üsse el senki. A bent töltött idő alatt mindent megrágott, amit talált, így a kábeleket és a fontos papírokat gyorsan fel kellett pakolni. Az ügyfelek lábát és simogató kezeit sem kíméli éles fogacskáival, bár erről igyekszem hétvégente leszoktatni. Borzas szőre miatt mindenki kuvasznak nézi.