Tuska-féle edzőtábor
Írta: dorka Mikor? 01.27. Kategória? Kristály, N. Timi, R. Róbert, T. Pál

Fészbukon láttam a kiírást, mely szerint a hétvégén Pali bácsi edzést tart a lovardában. Több se kellett, másnap bementünk a Robihoz, megkérdezni a részleteket. Mivel pénteken hosszú napom volt (értsd 7 óra) így úgy döntöttünk, hogy már csütörtökön beviszem a lovat, hogy ki legyen pihenve az edzésre. És vasárnap délutánig bent is marad.
A terv pedig a következő volt: pénteken 3-kor edzés, szombaton délelőtt elmélet, délután edzés és vasárnap reggel is edzés, hogy délutánig pihenjen Krist, hogy haza bírjak vele menni.
Csütörtökön ki lettek engedve a lovak legelni, ezáltal valamennyire le is mozogták magukat. Ám mikor mentek be, Krist szépen meghúzta a bal  medencecsontját a karám csavarjában, úgyhogy szépen nézett ki. Gyorsan lekezeltem, leápoltam, majd felnyergeltem. Nem akartam rohanni a sebe miatt, de annyira meglátszott rajta a három hét pihi, hogy a lucernán nem bírt lépésben maradni és ügetésben is eléggé elrohant. Gyorsan beértünk. Bent nem találtam senkit és a fedeles is nyitva volt, úgyhogy bementem vele, hogy pénteken ne ott kezdjen el hisztizni. Leszálltam, bevezettem és már ideges volt. Felszálltam és jobb kézre indultunk el lépésben. Jobban közelítettünk a fedeles közepéhez, mint a széléhez. Aztán cseréltünk bal kézre. Mit ne mondjak, kissé ideges volt, de azért rávettem az ügetésre. Csak úgy rohant. Pár kör után megnyugodott, úgyhogy leléptettem. Közben apu is befutott, elhelyeztük az istállóban (ezúttal az elsőbe került), megetettük, mentünk haza.
Pénteken az utolsó két, jelentéktelen órát ellógtam, hogy felöltözzek, összepakoljak, felnyergeljek, mire kezdődik az edzés. Kettőre bent voltam, anyu vitt be, minden cuccomat bepakoltam, kivéve a takarót, ami nagy hiba volt. Krist megkapta a zabját, s míg evett, leápoltam. Lassan felnyergeltem, kezdés előtt tíz perccel pedig készen is voltunk. Pali bácsi mondta, hogy mehetünk be. Felszálltam, lépésben elindultunk össze-vissza. Az előzőek a lovakat léptették le, mi meg bemelegítettünk. Timivel (Tünde), Szandival (Alma), Erikával (Hanna) voltam együtt. Nagykörön ügettünk, léptünk sokat. Volt egyre szűkülő kör, átváltás, kiskör, átlóváltás. Teljes lovardában is mentünk, a többiek vágtáztak, mi meg csak velük tartva a tempót, ügettünk. Kristnek nem igazán jött be a nagykörös lovaglás, lassú volt neki a tempó. Pali bácsi megdícsért, hogy szépen lovagolok, ami nagy büszkeséggel tölt el. Az edzés végére Krist csurom víz volt, csak hát nem volt nálunk takaró. Így felhívtam anyut, és próbáltam minél tovább bent tartani leléptetni. Anyu fél óra múlva itt is volt (vicc, mert csak 5 percre volt a lovardától). Ráraktam a takarót, Robival megbeszéltük a másnapiakat, illetve, hogy később és reggel adnak enni a lónak. De aztán úgy esett a dolog, hogy mégis mi mentünk be. Megetettük, levettük a takarót.

Szombaton kilenckor bent voltam. Mikor beértem, esett a hó, ami kicsit bizonytalanná tette a vasárnapi hazamenetelünket. Megnéztünk egy PC-s ugratásos DVD-t, egy régi helyes lovaglásos filmet, majd Robi kettőre beosztott minket. Hazamentem, átöltöztem, negyed kettőkor pedig mentünk is vissza. Az edzés menete ugyanaz volt, mint az előző napon, viszont sokat könnyített- és tanügettünk (utóbbi eléggé rosszul ment). Krist szintén csurom víz lett, viszont most volt takaró. Viszonylag sokáig bent maradtam, néztem az ugratást. Viszont a hideg győzött, így még etetés előtt elmentem haza. Robiék etettek este meg reggel.

Vasárnap 8-ra volt megbeszélve az edzés és amikor bementünk, mondták, hogy mégsem 8-kor, hanem 11-kor, mert változott a sorrend. Hazamentünk, pihentem, majd fél 11-kor visszamentünk. (Közben otthon azon ment a "vita", hogy mikor, hogyan kerüljön haza Krist a hóra és jégre való tekintettel. Én erősködtem, hogy haza tudunk menni lépésben.) Az edzés ugyanúgy telt mint eddig, Krist tiszta víz volt, ráraktuk a nyeregre a takarót és elindultunk. Csak a kapuig kiérve, háromszor majdnem lábat törtünk, így úgy döntöttem, leszállok és visszaviszem a lovat. Így is volt, lenyergeltem, elhelyeztem a boxban a lovat, majd feltettük azt a kérdést: hogyan tovább? Közben Robi is érdeklődött, ő ajánlotta, hogy kérdezzük meg Pali bácsit, hátha hazaviszi. Megbeszéltük hétfő reggelre a hazavitelt, így Kristály még egy éjszakát benn aludt.

Hétfőn reggel, miután apu letett a sulinál, bement, hogy segítsen a felvezetésnél. Elmondás szerint inkább Krist vezette apu, mint fordítva, tehát a felvezetéssel nem volt gond. Az utazással sem. Krist szerencsésen hazaért.

Egy nagyszerű edzést hagytunk magunk mögött. És ha minden igaz, ennek lesz folytatása, amin remélem, Remivel fogok részt venni. Mindenesetre sokat tanultam ebből, és kaptam egy támpontot, hogy nem hiába gyakorlok itthon, ha nem is tudatosan. 

Pihenő
Írta: dorka Mikor? 01.20. Kategória? Kristály, Remény

Most éppen pihenő van a lovaknak. A helyzet ugyanis az, hogy nem nagyon volt időm a próbák miatt. Ugyanis eddig a szalagavatóra készültünk. Nagyon jó volt, palotást táncoltam, osztály tánc pedig western témájú volt. A két western nyerget én szolgáltattam hozzá. Innentől már talán lesz időm, de most a tanulás előrébb kerül a fontossági listán.

Lovaglással kezdtem
Írta: dorka Mikor? 01.01. Kategória? Beni, Kristály, Panka

Felnyergeltem Kristet és elindultam. Már korábban kinéztem, merre fogok menni, de a pontos utat csak indulás előtt néztem meg. A bekötőnél visszatekintve a kutyáknak híre-hamva sem volt, de mikor már túl értem B. bácsi kerítésénél bosszúsan vettem észre őket. Ilyenkor már felesleges a „Befelé!” szót kiejtenem a számon, úgysem fordítanak hátat és mennek be, hanem tovább szaglásznak. Tovább menve sokat ügettem betonon, illetve ahol lehetett, a füvön. Az olaj átvevő telepnél egy vizsla kijött, de szerencsére nem volt baj. A földesúton mentem tovább, jó nagy tempóban. A terep igazából egész zavartalan volt, csak az egyik kanyarnál nyihogott Krist egy nagyot, illetve egyszer megugrott egy kicsit a kutyáktól, de nem volt semmi baj. Ahol lehetett ügettünk, jó nagy tempóban. Az volt az érzésem, ha beleülök a nyeregbe és rázárok, simán beugorhatott volna vágtába, de inkább visszahúztam.  Az egyik kanyar után nem is olyan régi patkónyomokat láttam magam előtt. Illetve az erdőben kb. egy tenyérnyi nagyságú szarvas (?) nyomot láttam. Elég nagy volt. Csatakosan értünk haza. Hátulról mentem be és sikerült lóhátról kinyitni és becsukni a hátsó kaput. Bent mielőtt lenyergeltem, apu felült a lóra (!), kipróbálni és persze a fényképezésért. Utána lenyergeltem, és Anna is megjött. Őt feldobtam a lóra és sétáltunk egy nagyot.​

Egyébként egy óra öt perc alatt 11,09 km-t tettünk meg (10,15 km/h).

Ketten, egyszerre
Írta: dorka Mikor? 12.30. Kategória? K. Zsófi, Kristály, Remény

Az előre megbeszéltek szerint a téli szünetben is eljött Zsófi lovazni. Szombaton jött, ma ment haza. És végre ketten, egyszerre mehettünk ki terepre.

Szombaton elsőként elmentünk a Gergőhöz kölcsön kérni egy másik western nyerget, mert a barna nagynak/hosszúnak bizonyult. Így hazahoztunk egy fekete nyerget. Hazaérés után gyorsan átöltöztünk és mentünk is ki. Miután kicipekedtünk és Remit egy kicsit lefutóztam (kb. két hónapja nem volt lovagolva, ami meg is látszott rajta), apu segítségével felnyergeltünk (ő inkább Reminél segített). Hosszú beállítások után végre lóra ülhettünk mindketten. Az utat már előre megnéztem. Persze nagyban Remitől és tőlem függött minden, hogy milyen messzire megyünk, de azt hiszem, így is nagy utat tettünk meg. Hátul mentünk el a földes úton. Remi igen tempósan ügetett, Zsófiék egy kicsit lemaradtak mögöttünk. Minden érdekelte, mindenre fülelt, de nem ijedt meg semmitől. A gyümölcsösnél lefordultunk és a játékboltos néni tanyája mellett tovább lovagoltunk. Na, itt elkezdtünk ügetni, illetve én megpróbáltam Remit beugratni vágtába. Aha, ja. A kislány először dobott rajtam egyet, majd kibakolt és miután sikerült rajta maradni (!), lépésre váltottunk. Én meg örömködtem, hogy fent maradtam. Tovább mentünk hol ügetve, hol lépve, végül az egyik egyenes szakaszon sikerült beugratni Remit. Az út további részében sokat ügettünk, mivel Remi nem igazán komázza, ha lépünk, ugyanis elkezdi csapkodni/rázni/dobálni a fejét. Végül az utolsó szakaszon mentünk egy jó vágtát, és el is értünk a betonig. Innentől már csak lépésben lovagoltunk be a tanyáig. Bent apu fényképezővel várt minket. Végül lenyergeltünk és kiengedtük a lovakat és mentünk pihenni.

Vasárnap, mielőtt elmentünk volna Annához megünnepelni a szülinapját, felnyergeltünk és elmentünk. Tegnap viszont a barna nyerget használtam, ami nem éppen volt jó döntés, ugyanis bár a legkisebben volt a kengyel, még így is hosszú volt, így minden ügetés és vágta után megálltunk, hogy meg bírjam igazítani a kengyelt. És reménykedtem, hogy Remi nem fog bakolást rendezni, mert akkor, biztos, hogy repülni fogok. Szerencsére nem tette. Ködben indultunk és arra mentünk, amerre a múltkor Pistivel mentünk volna. Számomra teljesen ismeretlen volt utunk egy része, így próbáltunk csak lépésben menni, annak ellenére, hogy Remi egy kicsit tiltakozott. Azért sokat ügettünk és vágtáztam. Hazafelé tartva viszont favágókba ütköztünk. De nem baltáztak, hanem stihleztek. Mi meg, bár ordibáltunk, hogy álljanak egy kicsit le, nem igazán vették észre. Szerencsére Remi nyugis maradt (azért itthon elég sok inger éri már a karámban, szóval ettől sem volt beparázva). Továbbmentünk, megint vágtáztunk a betonig, Zsófi vette a telefonjával. Hát a felvétel… Hagyjuk. Gyorsan lenyergeltünk, a lovak pedig meghemperegtek a karámban.

Egy óra három perc alatt 7,6 km-t tettünk meg (7,20 km/h).

Ma jobb híján a városba mentünk, újra a fekete nyerget használtam. Igazából a Sóstót akartuk megkerülni, de nem tettük. Viszont másfelé mentünk. Miután elment a vonat, a vasúton mindkét ló simán átment. Rögtön lementünk a kövesút melletti útra, azon továbbmenve lefordultunk a tó felé. Aztán a madárnál jöttünk vissza. A köves úton nem volt gond, bár először kicsit megijedt az autóktól, de csak farolt egy kicsit. Végül bementünk a tóra, ami egy kicsit bajos volt, hisz először Krist se akart bemenni. De bement, így Remi is bátorkodott. Én pedig bevertem a lábam a vasba. Bent megmutattam neki a tavat, nem tudott vele mit kezdeni, de semmiképp sem akart belemenni. Így kerültünk egy kicsit a füves területen és mentünk is ki. Na, itt megint nem akart egyik se mozdulni, de Krist végül átment a kapun. Remi pedig utána. Nagy nehezen átkeltünk a főúton (sok autó volt). Elmentünk a merkbau utcájába és az Epreskerten fordultunk vissza. Hazafelé sem volt gáz. A kövesúton vágtáztam egy kicsit, a lucerna földön pedig egy kicsit hosszabbat. Bementünk, lenyergeltünk, a lovak pedig a karámban töltötték a nap további részét, míg ki nem engedtük őket.

A kezdeti (szombati) nehézségek után ma már elég volt rázárnom, Remi máris beugrott vágtába. Kezdünk összeszokni.

Körmölés
Írta: dorka Mikor? 12.17. Kategória? Kovács

Volt a kovács. Már időszerű volt, hisz már eléggé bukdácsolt Krist. Délelőtt jött, míg suliban voltam. Apu segített megfogni a lovakat, a többit a kovács indézte egyedül. Nem volt semmi gond, gyorsan kész lett a két lóval.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés