EquestrianBlog
Második terep, az előző folytatása
2014. március 9., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Egyik ismerősünk lánya is lovagol, és megkérdezte, hogy nem jöhet-e ki lovagolni. Természetesen igent mondtunk. Mára beszéltük meg, hogy kijön.
Már itt volt anyujával, mikor én hazaértem Remivel, ugyanis a Pistivel mentünk egyet. Gyorsan lenyergeltem a kicsit és bementem az udvarba.
Utána visszamentünk, majd felnyergeltem Kristet, majd Kata felült rá. A lucernán kicsit szoktak, mondtam a Katának, hogy hagyjon egy kicsit hosszabb szárat a lónak, hisz rövidebb szárral hamarabb botlik. Miután felmértem, hogy mennyire tud (egyébként nagyon szépen és precízen lovagol), majd újra felnyergeltem Remit is és kimentünk terepre.
Mivel arra voltam kiváncsi, hogy Pisti merre ment tovább, ezért visszafelé mentünk, az Y-ig, majd továbbmentünk N. A.-ék felé, mert arra vezettek a nyomok. Az egyik helyen egy kicsit nagyobb tempóban mentünk és egy helyen le volt szórva valami fehér és Remi annyira megijedt attól a fehér folttól, hogy bestoppolt, majd hirtelen kikerülte. Én meg nem győztem rajta maradni. Jobbra kanyarodtunk, ment a vágta. A betonon átkelve folytattuk az utat, de az út végén, az elágazásbál balra mentek a nyomok, mi viszont jobbra fordultunk és a Latyak tanya felé vettük az irányt. Mondtam a Katának, hogy a domb tetejéig ügetés, onnantól lépés. Én vissza is húztam Remit, ők viszont tovább mentek. Mondtam nekik, hogy lépés, a következő pillanatban Kata leesett Kristről, ő pedig elrohant. Gyorsan leugrottam Remiről, mert úgy könnyebben tudom tartani és vártunk azon az elven, hogy a lovak társas lények, Krist pedig visszajön. Nyihogtak egymásnak, mint az őrültek, de Krist nem jött vissza. Mi közben végiggyalogoltuk a bekötőt, de Krist már nem volt sehol. De jó. Felültettem Katát a Remire és a területet átvágva sétáltunk haza. Közben felhívtam anyut, hogy elindult a ló haza, de senkinek semmi baja.
Mire be értünk, addigra Krist lenyergelve kint legelt a lucernán. Gyorsan megfogtam, hiszen ha valaki leesik a lóról, annak vissza kell ülnie. Újra felnyergeltem Kristet és tartottam Katának egy rövidebb órát. Ezúttal mondtam neki, hogy ő határozza meg a szár hosszúságát. Kb. fél óra után mentünk vissza és nyergeltünk le.

Meglepetés
2014. március 9., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Ma reggel korán (8ó) bent voltunk a városban, és jöttünk visszafelé (fél-háromnegyed 9), mondja apu (mivel én épp olvastam – mily meglepő), hogy ott egy lovas a B. bácsi legelőjén. A Pisti az. Átfutott az agyamon, hogy gyorsan hazaérek, átöltözök és feldobom Remire a cuccot és utána megyek. Hazaértünk, apu beállt, mint rendesen, én olvasok tovább, mint rendesen. Aztán ugatnak a kutyák. Pisti jön be. Elé mentem, mert a lovat idegesítették a kutyák, aztán beszaladtam átöltözni. Rekord idő alatt Remin voltam. Elindultunk a vadkerti úton. A M. tanyánál volt egy fólia, és mivel a szél fújt, ezért lengedezett rendesen. A két ló egyszerre fordított hátat, én gyorsan visszaállítottam Remit, Pisti meg harcolt egy kicsit Malibuval. A fenyvesnél, majd a dzsungelesnél fordultunk jobbra, és mivel mondtam neki, hogy 10-re vissza kell érni, mert jön egy lány lovazni, ezért az út végén elváltunk, én mentem visszafelé, ő tovább. Elég gyengén mentünk. Remit a játékboltos-tanya után vágtára fogtam, és mentünk, de ez semmi volt ahhoz képest, amit az utolsó, egyenes szakaszon lenyomtunk. Adtam neki szárat, ő pedig ment rendesen.

Enyhe kólika
2014. február 23., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Ma, mikor betereltem a lovakat nem vettem észre semmit. Valamit tettem-vettem és mikor visszamentem, láttam, hogy Kristály fekszik. Ennek még örültem is, odamentem simogattam. Gyorsan beszaladtam a fényképezőmért és reménykedtem, hogy nem kel fel eddig. Nem kelt fel. A kötőfékénél fogva felhúztam, tettem vele egy kört és elengedtem. Kapált egy kicsit a lábával, majd visszafeküdt oda, ahol előzőleg volt. Na, ez már gyanús volt. Hívtam aput, hogy jöjjön ki, nézze meg ő is. Megint felhúztuk Kristet, de nem feküdt rögtön le, csak kapálta a földet. Megegyeztünk annyiban, hogy ha negyed óra múlva megint fekszik, akkor kihívjuk a dokit. Mondjuk már késő volt, olyan 5 óra fele. Húsz perc múlva visszamegyek: fekszik. Felhívtuk M. doktort, kérdezgetett (miteszik, miótaeszi stb), majd mondta, hogy mozgassam addig, amíg nem kakil. Oké, felkantároztam, felültem rá szőrén. Kerültünk egy nagyot a tanyában, kimentem a betonra, de mivel már eléggé sötét volt, így istállólámpa mellett futószárra vettem. Semmi nem történt, csak nagyokat szellentett. Közben anyu felhívta V. doktort is, ő azt mondta, hogy fél óra és jön. Ez akkor volt, amikor még lovagoltam, de visszacsörgött, hogy egy sürgős elléshez hívták, egy óra múlva jön. Én visszaengedtem Kristet a karámba, majd feljöttem. Mondtam anyuéknak, ha jön V. doktor, akkor szóljanak. Túl sokáig nem szóltak, így lementem az irodába, de addigra már minden el volt rendezve. Kapott görcsoldót.

Szerintem jó, hogy nem vártunk reggelig, mert M. doki csak reggel jött volna.

Western nyereg
2014. január 29., szerda
Olvasási idő: 1 perc

Karácsonyra egy western nyerget kértem. Mert… mióta részt vettem az izsáki táboron, azóta szerelmese vagyok ennek a stílusnak. Idén pedig sikerült anyuékat meggyőzni két okból is: sűrűbben fogok Remizni, illetve a nyereg díszlet lenne az osztálytáncban. Illetve még az is közrejátszott, hogy fogadtunk a Gergővel, hogy ha apu felül a lóra, lefényképezzük és megmutatjuk, akkor leárazza a nyerget. Karácsony előtt, 22-én el is hoztuk, hogy ki tudjam próbálni. 16"-os, barna, natowa virág mintás nyereg. Felraktam Kristre a nyerget kipróbálás céljából. A kengyel a legkisebbre beállítva is hosszú volt. A nyereg is nagynak tűnt. Vacilláltunk, hogy kicseréljük-e, mikor cseréljük ki stb. Közben jött Zsófi is, arra kértünk kölcsön egy kisebbnek tűnő, szintén 16"-os fekete nyerget. Kényelmesebb volt. Amikor aztán Zsófi hazament, visszavittük a fekete nyerget. A szalagavató is lement (az enyém mellé elkértem a Pistiét is), és úgy döntöttem, hogy cserélünk. Így hát elmentünk a Gergőhöz, mondta, rendel egy 15"-ös nyerget. Azt hiszem, három hete beszéltünk róla. Aztán tegnap szólt, hogy megérkezett a nyereg, mehetünk. Elmentünk megnézni, milyen, jó-e. Jó volt. Ma pedig apu elvitte a nagyot és meghozta a kicsit. A kengyelt itt is a legkisebbre állítottam, de kényelmesebb, mint a másik volt. Amint kevesebb hó lesz, és enyhül az idő, kipróbáljuk.

Tuska-féle edzőtábor
2014. január 27., hétfő
Olvasási idő: 4 perc

Fészbukon láttam a kiírást, mely szerint a hétvégén Pali bácsi edzést tart a lovardában. Több se kellett, másnap bementünk a Robihoz, megkérdezni a részleteket. Mivel pénteken hosszú napom volt (értsd 7 óra) így úgy döntöttünk, hogy már csütörtökön beviszem a lovat, hogy ki legyen pihenve az edzésre. És vasárnap délutánig bent is marad.
A terv pedig a következő volt: pénteken 3-kor edzés, szombaton délelőtt elmélet, délután edzés és vasárnap reggel is edzés, hogy délutánig pihenjen Krist, hogy haza bírjak vele menni.
Csütörtökön ki lettek engedve a lovak legelni, ezáltal valamennyire le is mozogták magukat. Ám mikor mentek be, Krist szépen meghúzta a bal  medencecsontját a karám csavarjában, úgyhogy szépen nézett ki. Gyorsan lekezeltem, leápoltam, majd felnyergeltem. Nem akartam rohanni a sebe miatt, de annyira meglátszott rajta a három hét pihi, hogy a lucernán nem bírt lépésben maradni és ügetésben is eléggé elrohant. Gyorsan beértünk. Bent nem találtam senkit és a fedeles is nyitva volt, úgyhogy bementem vele, hogy pénteken ne ott kezdjen el hisztizni. Leszálltam, bevezettem és már ideges volt. Felszálltam és jobb kézre indultunk el lépésben. Jobban közelítettünk a fedeles közepéhez, mint a széléhez. Aztán cseréltünk bal kézre. Mit ne mondjak, kissé ideges volt, de azért rávettem az ügetésre. Csak úgy rohant. Pár kör után megnyugodott, úgyhogy leléptettem. Közben apu is befutott, elhelyeztük az istállóban (ezúttal az elsőbe került), megetettük, mentünk haza.
Pénteken az utolsó két, jelentéktelen órát ellógtam, hogy felöltözzek, összepakoljak, felnyergeljek, mire kezdődik az edzés. Kettőre bent voltam, anyu vitt be, minden cuccomat bepakoltam, kivéve a takarót, ami nagy hiba volt. Krist megkapta a zabját, s míg evett, leápoltam. Lassan felnyergeltem, kezdés előtt tíz perccel pedig készen is voltunk. Pali bácsi mondta, hogy mehetünk be. Felszálltam, lépésben elindultunk össze-vissza. Az előzőek a lovakat léptették le, mi meg bemelegítettünk. Timivel (Tünde), Szandival (Alma), Erikával (Hanna) voltam együtt. Nagykörön ügettünk, léptünk sokat. Volt egyre szűkülő kör, átváltás, kiskör, átlóváltás. Teljes lovardában is mentünk, a többiek vágtáztak, mi meg csak velük tartva a tempót, ügettünk. Kristnek nem igazán jött be a nagykörös lovaglás, lassú volt neki a tempó. Pali bácsi megdícsért, hogy szépen lovagolok, ami nagy büszkeséggel tölt el. Az edzés végére Krist csurom víz volt, csak hát nem volt nálunk takaró. Így felhívtam anyut, és próbáltam minél tovább bent tartani leléptetni. Anyu fél óra múlva itt is volt (vicc, mert csak 5 percre volt a lovardától). Ráraktam a takarót, Robival megbeszéltük a másnapiakat, illetve, hogy később és reggel adnak enni a lónak. De aztán úgy esett a dolog, hogy mégis mi mentünk be. Megetettük, levettük a takarót.

Szombaton kilenckor bent voltam. Mikor beértem, esett a hó, ami kicsit bizonytalanná tette a vasárnapi hazamenetelünket. Megnéztünk egy PC-s ugratásos DVD-t, egy régi helyes lovaglásos filmet, majd Robi kettőre beosztott minket. Hazamentem, átöltöztem, negyed kettőkor pedig mentünk is vissza. Az edzés menete ugyanaz volt, mint az előző napon, viszont sokat könnyített- és tanügettünk (utóbbi eléggé rosszul ment). Krist szintén csurom víz lett, viszont most volt takaró. Viszonylag sokáig bent maradtam, néztem az ugratást. Viszont a hideg győzött, így még etetés előtt elmentem haza. Robiék etettek este meg reggel.

Vasárnap 8-ra volt megbeszélve az edzés és amikor bementünk, mondták, hogy mégsem 8-kor, hanem 11-kor, mert változott a sorrend. Hazamentünk, pihentem, majd fél 11-kor visszamentünk. (Közben otthon azon ment a "vita", hogy mikor, hogyan kerüljön haza Krist a hóra és jégre való tekintettel. Én erősködtem, hogy haza tudunk menni lépésben.) Az edzés ugyanúgy telt mint eddig, Krist tiszta víz volt, ráraktuk a nyeregre a takarót és elindultunk. Csak a kapuig kiérve, háromszor majdnem lábat törtünk, így úgy döntöttem, leszállok és visszaviszem a lovat. Így is volt, lenyergeltem, elhelyeztem a boxban a lovat, majd feltettük azt a kérdést: hogyan tovább? Közben Robi is érdeklődött, ő ajánlotta, hogy kérdezzük meg Pali bácsit, hátha hazaviszi. Megbeszéltük hétfő reggelre a hazavitelt, így Kristály még egy éjszakát benn aludt.

Hétfőn reggel, miután apu letett a sulinál, bement, hogy segítsen a felvezetésnél. Elmondás szerint inkább Krist vezette apu, mint fordítva, tehát a felvezetéssel nem volt gond. Az utazással sem. Krist szerencsésen hazaért.

Egy nagyszerű edzést hagytunk magunk mögött. És ha minden igaz, ennek lesz folytatása, amin remélem, Remivel fogok részt venni. Mindenesetre sokat tanultam ebből, és kaptam egy támpontot, hogy nem hiába gyakorlok itthon, ha nem is tudatosan.