E Q U E S T R I A N B L O G
Körmölés
Írta: dorka Mikor? 12.17. Kategória? Kovács

Volt a kovács. Már időszerű volt, hisz már eléggé bukdácsolt Krist. Délelőtt jött, míg suliban voltam. Apu segített megfogni a lovakat, a többit a kovács indézte egyedül. Nem volt semmi gond, gyorsan kész lett a két lóval.

Johny
Írta: dorka Mikor? 12.16. Kategória? Johny

Elütötték.

Én suliban voltam. Mikor apu felvett, mondta mi történt. A kutyák kint voltak B. bácsi lucernáján és át akartak menni az út másik felére, és Johny mint legkisebb, az utolsó volt. Azt nem tudom, hogy miért nem látta az illető, hogy ott egy kiskutya, de hát ez történt. Zoli teljesen ki van bukva, kocsikerék kilyukasztással fenyegetőzött. Bennem nem hagyott olyan mély nyomot a dolog, elfogattam. Persze szerettem a kis lükét. 

Hallgatott a nevére, az ülre és a pacsira. Okos volt. A kamra ajtó mellett ládában feküdt. Most kezdett kinyílni, nagyobb távokat megtenni, majdnem kijött utánunk tobozt szedni, de szagot fogott és maradt. És pont mostanában kezdett leszokni a harapásról. Kis vakarcs.

Nyugodj békében!

Nincs rossz idő…
Írta: dorka Mikor? 12.07. Kategória? Kristály, T. Pisti

… csak extrém helyzet.

Már egy hete beszéltük, hogy lovagoljunk, végül ma került rá a sor. Fészbúkos egyeztetések során abban egyeztünk meg, hogy mindjárt indul otthonról, nyergel és ha én is kész vagyok, felhívom. Én szép kényelmesen átöltöztem, a nyergelést se siettem el. Kiértem a bekötőre és előkapartam a telefonomat és felhívtam őt. Mondta, hogy még otthon van, később gondolt kimenni. Én meg mondtam, hogy akkor elmegyek egy kisebb körre. Visszamentem a tanyába, beszéltem két percet apuval, majd újra kimentem a bekötőre. Elindultam B. bácsi lucernáján feléjük, mikor hívott, hogy merre vagyok. Mondtam, hogy a lucernán. Ám ekkor észrevettem, hogy két oldalról két kutya: Beni meg a Panka vág át a lucernán. Utánam lopóztak. Mondtam a Pankának, hogy befelé, de ő csak fülét-farkát behúzva ment tovább. Végére értem a lucernának és felhívtam aput, hogy jöjjön már el a kutyákért, hisz nem hiányoznak, pláne, hogy a Pisti lova eléggé tapasztalatlan még. Miután apu elvitte a kutyákat, mi Kristtel elmentünk a vasútig, át is mentünk rajta, de rögtön fordultunk vissza, hisz láttam, hogy Pisti száll fel a pejre. Gyorsan odaügettem és indultunk is.

Mindenen keresztülvágva haladtunk el egy tanya mellett, ahol ráálltunk a bekötőútra. Beszélgettünk, közben mutogattam a tanya felé, hogy nagyon lóg az eső lába, ráadásképpen a szél is igen nagy irammal fújt. Mikor kiértünk a bekötőről, kérdés volt, hogy továbbmenjünk-e egyenesen, vagy inkább induljunk vissza. Mivel pont akkor kapott el egy olyan szélroham, hogy majdnem az usánkámat vitte, meg a homokot egyenesen a szánkba fújta, így inkább elindultunk haza. Ügetésbe csaptunk át, én mentem elöl és egyszer csak nem hallottam mögöttem a pata csattogását. Visszafordultam, ugyanis Pisti át akarta vágni az utat hazafelé, így egy másik tanya bekötőjén mentünk hazafelé. Utána mindenen keresztül ügettünk mi Kristtel, Pistiék vágtáztak. Ám B. bácsi kerítésénél épp lépésre akartam fogni a lovat, mikor Kristály botlott egyet és felborultunk. Visszahúzni már nem bírtam, úgyhogy gyorsan leugrottam a lóról, nehogy baj legyen. Nem volt, de mikor Krist felállt, azzal a lendülettel rálépett a szárra és eltépte a csatnál. Pisti kérdezte jól vagyok-e, nem fájt semmim, úgyhogy gyorsan visszaültem és indultunk tovább. Kicsit ügetésre fogtam (nem akart), hogy sántít-e, de nem volt baja. Lépésben mentünk át L. bácsiéknál a kövesúton, rá a lucernára. Itt egy kicsit elkísértem a Pistiéket, majd mentünk haza. Ügettem egy kicsit Kristtel, de a szélroham miatt inkább hagytam, mert fél kézzel a szakadt szárakat (ami nem is olyan baj), fél kézzel pedig a sapkát fogtam, mert levitte volna a szél.

Nyergelésnél, a nyergesnél, míg bevittem a nyerget, jobb híján leejtett szárakkal elengedtem a lovat. Hiba volt. Ugyanis Krist elindult és a jobb szárat letépte a zabláról, és a másikra is folyton rátaposott. Végül a karámnál megfogtam és a kantárat sikerült kötőfékre lecserélni. Remit is kiengedtem legelni az anyja után.

Tobozszedés
Írta: dorka Mikor? 12.03. Kategória? Beni, Fotóblog, Lady, Panka

Kimentem tobozt szedni a karácsonyi díszítéshez és vittem magammal a kutyákat. Na meg a fényképezőt. Már kicsit sötét volt, így kevésbé jók a képek, de pár action-nel megpróbáltam őket feldobni.

Remi után szabadon
Írta: dorka Mikor? 12.01. Kategória? Kristály, Remény

Ma a Remit vittem ki. Csak az alap utat terveztem, ami mentes forgalomtól (csak egy rövid betonutas szakasz van, de azon gyorsan végig lehet jutni). A nyergelésnél majd meg őrült a karámban, amikor meg kiengedtem, akkor is le-föl vágtázott az udvarban. Csak úgy húzta a (fék)csíkokat maga után. Aztán elindultunk. Jött utánam, nem is volt vele baj, hanem a tárolónál megállt legelni, és nem tudtam, hogy jön-e utánam, vagy ottmarad. Jött. Ki-be vágtázott az erdőben, ezzel is idegesítette az anyját. Aztán meg végig előttem ügetett/vágtázott. Mikor odaértünk M. bácsi tanyájához, akkor meg bement a kerítéshez és ott megkergette a kutyákat, akik a szokással ellentétben (megint) szabadon voltak. Én lekanyarodtam a körtésnél, de Remi még mindig nem jött. Ott kiabáltam neki, hogy 'Remi, gyere!'. Végül M. bácsi kijött és elkergette a Remit. Mi mentünk tovább, bár Krist nagyon fészkelődött, hogy merre van a csikó. Végül Remi is megkerült. Hazáig már nem igazán csatangolt, sőt a kinti legelő melletti úton a lépésre is rászánta magát. Egészen a betonig. Ott elkezdett ügetni, de szerencsére nem jött senki. Kicsit leizzadt, hát amennyit vágtázott fel-le, nem is csodálom. Lenyergeltem Kristet és mehetett legelni.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés