EquestrianBlog
Pihenő
2014. január 20., hétfő
Olvasási idő: 1 perc

Most éppen pihenő van a lovaknak. A helyzet ugyanis az, hogy nem nagyon volt időm a próbák miatt. Ugyanis eddig a szalagavatóra készültünk. Nagyon jó volt, palotást táncoltam, osztály tánc pedig western témájú volt. A két western nyerget én szolgáltattam hozzá. Innentől már talán lesz időm, de most a tanulás előrébb kerül a fontossági listán.

Lovaglással kezdtem
2014. január 1., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Felnyergeltem Kristet és elindultam. Már korábban kinéztem, merre fogok menni, de a pontos utat csak indulás előtt néztem meg. A bekötőnél visszatekintve a kutyáknak híre-hamva sem volt, de mikor már túl értem B. bácsi kerítésénél bosszúsan vettem észre őket. Ilyenkor már felesleges a „Befelé!” szót kiejtenem a számon, úgysem fordítanak hátat és mennek be, hanem tovább szaglásznak. Tovább menve sokat ügettem betonon, illetve ahol lehetett, a füvön. Az olaj átvevő telepnél egy vizsla kijött, de szerencsére nem volt baj. A földesúton mentem tovább, jó nagy tempóban. A terep igazából egész zavartalan volt, csak az egyik kanyarnál nyihogott Krist egy nagyot, illetve egyszer megugrott egy kicsit a kutyáktól, de nem volt semmi baj. Ahol lehetett ügettünk, jó nagy tempóban. Az volt az érzésem, ha beleülök a nyeregbe és rázárok, simán beugorhatott volna vágtába, de inkább visszahúztam.  Az egyik kanyar után nem is olyan régi patkónyomokat láttam magam előtt. Illetve az erdőben kb. egy tenyérnyi nagyságú szarvas (?) nyomot láttam. Elég nagy volt. Csatakosan értünk haza. Hátulról mentem be és sikerült lóhátról kinyitni és becsukni a hátsó kaput. Bent mielőtt lenyergeltem, apu felült a lóra (!), kipróbálni és persze a fényképezésért. Utána lenyergeltem, és Anna is megjött. Őt feldobtam a lóra és sétáltunk egy nagyot.​

Egyébként egy óra öt perc alatt 11,09 km-t tettünk meg (10,15 km/h).

Ketten, egyszerre
2013. december 30., hétfő
Olvasási idő: 4 perc

Az előre megbeszéltek szerint a téli szünetben is eljött Zsófi lovazni. Szombaton jött, ma ment haza. És végre ketten, egyszerre mehettünk ki terepre.

Szombaton elsőként elmentünk a Gergőhöz kölcsön kérni egy másik western nyerget, mert a barna nagynak/hosszúnak bizonyult. Így hazahoztunk egy fekete nyerget. Hazaérés után gyorsan átöltöztünk és mentünk is ki. Miután kicipekedtünk és Remit egy kicsit lefutóztam (kb. két hónapja nem volt lovagolva, ami meg is látszott rajta), apu segítségével felnyergeltünk (ő inkább Reminél segített). Hosszú beállítások után végre lóra ülhettünk mindketten. Az utat már előre megnéztem. Persze nagyban Remitől és tőlem függött minden, hogy milyen messzire megyünk, de azt hiszem, így is nagy utat tettünk meg. Hátul mentünk el a földes úton. Remi igen tempósan ügetett, Zsófiék egy kicsit lemaradtak mögöttünk. Minden érdekelte, mindenre fülelt, de nem ijedt meg semmitől. A gyümölcsösnél lefordultunk és a játékboltos néni tanyája mellett tovább lovagoltunk. Na, itt elkezdtünk ügetni, illetve én megpróbáltam Remit beugratni vágtába. Aha, ja. A kislány először dobott rajtam egyet, majd kibakolt és miután sikerült rajta maradni (!), lépésre váltottunk. Én meg örömködtem, hogy fent maradtam. Tovább mentünk hol ügetve, hol lépve, végül az egyik egyenes szakaszon sikerült beugratni Remit. Az út további részében sokat ügettünk, mivel Remi nem igazán komázza, ha lépünk, ugyanis elkezdi csapkodni/rázni/dobálni a fejét. Végül az utolsó szakaszon mentünk egy jó vágtát, és el is értünk a betonig. Innentől már csak lépésben lovagoltunk be a tanyáig. Bent apu fényképezővel várt minket. Végül lenyergeltünk és kiengedtük a lovakat és mentünk pihenni.

Vasárnap, mielőtt elmentünk volna Annához megünnepelni a szülinapját, felnyergeltünk és elmentünk. Tegnap viszont a barna nyerget használtam, ami nem éppen volt jó döntés, ugyanis bár a legkisebben volt a kengyel, még így is hosszú volt, így minden ügetés és vágta után megálltunk, hogy meg bírjam igazítani a kengyelt. És reménykedtem, hogy Remi nem fog bakolást rendezni, mert akkor, biztos, hogy repülni fogok. Szerencsére nem tette. Ködben indultunk és arra mentünk, amerre a múltkor Pistivel mentünk volna. Számomra teljesen ismeretlen volt utunk egy része, így próbáltunk csak lépésben menni, annak ellenére, hogy Remi egy kicsit tiltakozott. Azért sokat ügettünk és vágtáztam. Hazafelé tartva viszont favágókba ütköztünk. De nem baltáztak, hanem stihleztek. Mi meg, bár ordibáltunk, hogy álljanak egy kicsit le, nem igazán vették észre. Szerencsére Remi nyugis maradt (azért itthon elég sok inger éri már a karámban, szóval ettől sem volt beparázva). Továbbmentünk, megint vágtáztunk a betonig, Zsófi vette a telefonjával. Hát a felvétel… Hagyjuk. Gyorsan lenyergeltünk, a lovak pedig meghemperegtek a karámban.

Egy óra három perc alatt 7,6 km-t tettünk meg (7,20 km/h).

Ma jobb híján a városba mentünk, újra a fekete nyerget használtam. Igazából a Sóstót akartuk megkerülni, de nem tettük. Viszont másfelé mentünk. Miután elment a vonat, a vasúton mindkét ló simán átment. Rögtön lementünk a kövesút melletti útra, azon továbbmenve lefordultunk a tó felé. Aztán a madárnál jöttünk vissza. A köves úton nem volt gond, bár először kicsit megijedt az autóktól, de csak farolt egy kicsit. Végül bementünk a tóra, ami egy kicsit bajos volt, hisz először Krist se akart bemenni. De bement, így Remi is bátorkodott. Én pedig bevertem a lábam a vasba. Bent megmutattam neki a tavat, nem tudott vele mit kezdeni, de semmiképp sem akart belemenni. Így kerültünk egy kicsit a füves területen és mentünk is ki. Na, itt megint nem akart egyik se mozdulni, de Krist végül átment a kapun. Remi pedig utána. Nagy nehezen átkeltünk a főúton (sok autó volt). Elmentünk a merkbau utcájába és az Epreskerten fordultunk vissza. Hazafelé sem volt gáz. A kövesúton vágtáztam egy kicsit, a lucerna földön pedig egy kicsit hosszabbat. Bementünk, lenyergeltünk, a lovak pedig a karámban töltötték a nap további részét, míg ki nem engedtük őket.

A kezdeti (szombati) nehézségek után ma már elég volt rázárnom, Remi máris beugrott vágtába. Kezdünk összeszokni.

Körmölés
2013. december 17., kedd
Olvasási idő: 1 perc

Volt a kovács. Már időszerű volt, hisz már eléggé bukdácsolt Krist. Délelőtt jött, míg suliban voltam. Apu segített megfogni a lovakat, a többit a kovács indézte egyedül. Nem volt semmi gond, gyorsan kész lett a két lóval.

Johny
2013. december 16., hétfő
Olvasási idő: 1 perc

Elütötték.

Én suliban voltam. Mikor apu felvett, mondta mi történt. A kutyák kint voltak B. bácsi lucernáján és át akartak menni az út másik felére, és Johny mint legkisebb, az utolsó volt. Azt nem tudom, hogy miért nem látta az illető, hogy ott egy kiskutya, de hát ez történt. Zoli teljesen ki van bukva, kocsikerék kilyukasztással fenyegetőzött. Bennem nem hagyott olyan mély nyomot a dolog, elfogattam. Persze szerettem a kis lükét. 

Hallgatott a nevére, az ülre és a pacsira. Okos volt. A kamra ajtó mellett ládában feküdt. Most kezdett kinyílni, nagyobb távokat megtenni, majdnem kijött utánunk tobozt szedni, de szagot fogott és maradt. És pont mostanában kezdett leszokni a harapásról. Kis vakarcs.

Nyugodj békében!