EquestrianBlog
Vizes szüreti felvonulás 2019
2019. szeptember 7., szombat
Olvasási idő: 4 perc

Már hetekkel a meghirdetett időpont előtt felkerestem a szervezőket, hogy van-e lehetőség jelentkezni a szüreti menetbe. Akkor nem válaszoltak. Aztán két héttel az esemény előtt újból ráírtam a szervezőkre és ezúttal sikerült megbeszélni a részleteket.

A héten kihívtuk a dokit, hogy meglegyen a lónak az oltása, hiszen csak e feltételekkel lehetett részt venni a felvonuláson. Szerda helyett csak pénteken futott be a doki és gyorsan lerendezte a dolgot. Ami még elintézésre várt, az a takaró megigazítása volt, ez viszont varrónőt igényelt, de meg is lett oldva tegnapra.

Tegnap letakarítottam a felszerelést, illetve megigazítottam Reminek a hosszú szőreit (vágtam egy kicsit a farkának a hosszúságából) és egy videóban látott módszerrel bebogyóztam a sörényét is. Ez viszont korainak bizonyult, ugyanis ma reggelre szétment.

Így hát ma reggel újra csináltam, ezúttal viszont végigfontam a sörényét, nem bebogyóztam. Miután ezzel megvoltam, leápoltam, majd kikötöttem a szénatárolóhoz, majd bementem a házba, hogy átöltözzek, kivasaljam a hajam és kisminkeljek.

11-kor, miután elkészültem, felnyergeltem Remit, majd apu feldobott a hátára és fél 12-kor elindultam befelé.

Olvass tovább!

Centerline Events at HITS
2019. augusztus 19., hétfő
Olvasási idő: 6 perc

Nagy várakozások előzték meg az indulást, ugyanis ez az első verseny, ami messzebb van a lovardától, hosszabb ideig tart és amelyen először vesz részt W. Jn. évek óta visszajár ide, olyan ez a hely neki, mint a második otthona. A helyzet nehézségét inkább a hat-hét órás út adta a babával, hogy mennyire fogja bírni.

Szóval szerdán indultunk fél 12 körül és csak mentünk és mentünk… Ahogy Jn. mesélte mindenkinek: 1 baby, 2 cars, 3 dogs, 4 horses and 4 humans. A felosztás az volt, hogy én voltam Jn.-el, W.-el és C.-vel (aussie) a nagy kocsiban, mögöttünk a négy ló. Utánunk másik kocsiban A. és C., na meg a két kutya: L. (aussie) és S. (goldi). Meg egy rakat cucc.
Szerencsére a baba kb. egész végig aludt, úgyhogy csak egyetlen megállónk volt csak: Betlehemben, PA, egy outdoor plaza mellett álltunk meg ebédelni és egy kicsit nyújtózkodni. Végül fél hét körül érkeztünk meg a verseny területére, ahol a többiek kipakolták a lovakat meg a lovas cuccokat, én pedig magamra kötöttem a babát és felfedeztük a terepet, de csak kb. a feléig jutottunk, mert elég nagy területről van szó. Némely pályán még kint voltak az akadályok, ugyanis az előző hétvégén díjugrató verseny volt. Nagy sokára végeztek a többiek, úgyhogy előbb Jn.-el kipakoltunk a bőröndöket a hétvégére foglalt házba, majd mindnyájan beültünk a Miss Lucy’s Kitchenbe vacsorázni. Végül visszamentünk a házba, elosztottuk a szobákat, meg szétpakoltuk a cuccokat és elmentünk aludni.

Olvass tovább!
Benit elvitték
2019. augusztus 16., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Reggel szólt apu, hogy nincs meg a kutya. Ez fura volt, ugyanis hiába vannak szabadon, nem az elszökős fajta egyik kutyánk sem. Oké, néha ki szoktak járni a környékre, de akkor se mennek messzire és mindig visszajönnek.

Hamar be is ültünk a kocsiba és körbejártuk a környéket. A legelő melletti földesúton haladva megláttuk L. Timit Robin hátán. Mondtam apunak, várjuk meg és kérdezzük meg, látta-e Benit. Így hát megvártuk és megkérdeztük, mire az volt a válasz, hogy nem látott semmit. Erre megemlítettem, hogy tavaly ilyentájt ugyanez történt: valaki elvitte a kutyát. Erről jutott eszébe, hogy az egyik kutyamentő alapítvány kirakta a közösségire, hogy talált a tanyához vezető úton egy vizslát. Na hát ez a Beni.

Így hát gyorsan elvezettünk a menhelyhez – tudtam hol vannak, hiszen rendszeresen mellettük lovagolok el -, de nem volt otthon senki. Közben írtam neki a menhely közösségi oldalára, hogy ott vagyunk a vizsláért és szeretnénk hazavinni, de nem kaptam választ. Hazamentünk.

Itthon felhívtam a menhely tulaját. Erre mondta a nő, hogy adjam meg, ki a dokink, elviszi oda a Benit, a doki pedig bechipezi, (mert hát nincs a kutyában) és majd visszaszól, hogy mit beszéltek. 10 percre rá fel is hívott a nő, hogy haza hozza Benit, V. doki pedig majd később kijön és bechipezi. Mert hát eléggé ismer minket, meg ugye ő az állandó orvosunk.

Fél óra múlva hazahozta a csavargónkat és mondta, hogy azért szedte össze tegnap este 11-kor, mert a kövesút mellett futott és nem volt benne chip, így hát nem tudta, hova tartozik, ezért hazahozni sem tudta.

De akkor is mégis milyen alapon szedik össze a kutyákat a tanyavilágban?

Amerikai élményeim – versenyek
2019. augusztus 4., vasárnap
Olvasási idő: 3 perc

Mivel a legtöbb versenyt leírtam az utazós blogomra, így azokat tervezem átmásolni és némiképp módosítani, hogy egy kicsit több lovas info és kép ill. kevesebb “hétköznapi” leírás legyen benne, így a versenyes posztokat több részre bontottam, mindegyiket az eredeti dátumhoz viszonyítva egy évvel később posztolom. Azonban voltunk több kisebb versenyen, azokat ebben a posztban terveztem megírni. De legyen ez a poszt egy összefoglaló az összesről.

Nem sokkal az után, hogy megérkeztem a családhoz, hivatalos voltam az első versenyre – persze csak mint a baba vigyázójaként. Az első a Loch Moy Horse Show volt az augusztus 4.-i hétvégén, mely igazából kb. fél úton volt a háztól a lovarda felé, így csak a verseny napján vitték oda Jn.-ék a lovakat. Én J.-val mentem ki, de a verseny nagy részét a kocsiban töltöttem a baba mellett, mivel eléggé tűzött a nap és mert akkor még minden ismeretlen volt a számomra. 

Olvass tovább!
Amerikai élményeim – lovaglások
2019. július 23., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Napra pontosan egy éve utaztam ki au pairnek Amerikába három hónapra. Bár a terv egy év volt, bizonyos félre- és meg nem értések miatt úgy döntöttem, hogy ott hagyom a családot. A “rövid” idő ellenére elég sok lovas élményben volt részem.

Röviden a körülményekről. Egy díjlovagló nőnek (Jn.) a kisfiára kellett vigyáznom Marylandben, míg ő lovagolt / oktatott / versenyzett / egyéb dolgait intézte. Van (volt) egy lovardája / farmja fél óra autózásnyira a(z ideiglenes) háztól, ahol éltek, de közben egy másik faluban építkeztek, egy újabb farmot, ahol majd ha elkészül, lakni fognak.

Olvass tovább!
If I want to be honest…
2019. július 18., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

1,5-2 éve “félek” felülni a lóra és húzom az időt kb. az utolsó pillanatig (vagyis sötétedés előtti 1 óráig). Pár éve Remi full vágtában bebakolt kint terepen, én meg épphogy rajta maradtam. Ez eléggé bennem maradt. Nyilván a 3 éve történt lovardai sorozatesés se tett túl jót.

Hiába ismerem a lovam, ennek ellenére minden egyes alkalommal “félek” attól, hogy olyan mozdulatot fog tenni, amit nem fogok tudni kiülni. Pedig nem estem róla 4 éve. Na meg persze az se motivál, hogy minden egyes alkalommal küzdeni kell vele, mert menős és kemény szája van.

A legszerencsésebb egy oktató volna, de már nem bízok bennük sem, szinte kivétel nélkül mind a pénzre ment és nem adott semmi tudást…

Persze minden alkalommal pozitívan csalódok a lóban – minden küzdés ellenére is -, mert mindig meglep. Szóval ❤️❤️

Majd legközelebb
2019. július 16., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Anyu múlt hét hétfőn felhívta a K. dokit, aki azt mondta, hogy másnap délután jön, megultrahangozza a Remit, hogy hogy is áll a petefészke. Hát kedden délután nem sikerült megjönnie, így 6 körül apu felhívta őt, hogy akkor most jön-e vagy sem, mire ő azt válaszolta, hogy majd szerdán tuti megérkezik. Végül sikerült úgy szervezni a napunkat, hogy ott tudtam lenni, mikor szerda este 7 körül végre megjött a doki (mert közben a szomszéd faluban nyaraltunk).

Kikötöttem gyorsan a Remit a nyergelő helyre a karámhoz, majd instruált a doki, hogy emeljem fel az egyik első lábát, hogy ne rúgjon ki a ló hátra, míg ő megultrahangozza Remi petefészkét (végén már nem emeltem fel a lábát, mert folyton kitépte a kezemből és féltem, hogy beveri a keresztfába). Az ultrahangon a doki 2 db félidőben lévő tüszőt látott, így azt mondta, hogy pénteken jön és hoz ovuláció kiváltását elősegítő oltóanyagot. Ez a "randi" 7.000 Ft*-ba került.

Olvass tovább!
Az apa kiléte
2019. július 12., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Miután eldöntöttük, hogy belevágunk a csikó-projektbe, az első kérdés a jövőbeli csikó apukájának a kiléte volt. Én semmiképp sem szerettem volna egy tizedrendű csődört (érts: papírozatlan, az udvar hátsó részében elrejtett, ki-tudja-honnan-származó lovat, mert lett volna ilyen lehetőség is) választani és mindenképp kisbérit szerettem volna, hisz Remi apja is kisbéri és ezt a fajtát kívántam tovább vinni.

Aztán az eltelt hónapok során, még a végleges döntés előtt körbekérdeztük az ismerősöket és az ügyfeleket a lehetőségekkel kapcsolatban, ezen kívül a netet bújtuk, merre találunk kisbéri fedezőmént. Sajnos 2 órányira tőlünk jegyzik a legközelebbi, hivatalosan is fedeztetési engedéllyel rendelkező mént, így ezt a feltételt elengedtem.

Olvass tovább!
Egy kiscsikóval járó felelősségek
2019. július 12., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Hosszú idő után – mert más fontosabb dolgok is történtek közben – végre eljutottunk oda, hogy Remit is elindítsuk az anyaság felé. Ezt a döntést pedig hosszú gondolkodás és mérlegelés előzte meg.

Mivel egy új lóval – pláne egy kiscsikóval – az ember alapvetően is 10-15, jó esetben 20 évre tervez, ezért az időtényezőt és a belátható jövőt is át kell gondolni. Mert bár azt senki se tudja, hogy alakul az ember élete két évtizeddel később, de a legfontosabb időszak, az első 3-4 év nagyjából előrelátható.

Mi pont az időtényező miatt vártunk sokat: az egyetem és a munka miatt fent voltam Gödöllőn, ill. Pesten, aztán kimentem pár hónapra Amerikába, idén pedig végre sikerült letenni a diplomát, így az elmúlt pár évben nem volt ésszerű, hogy csikónk legyen, pláne mert a meglévő két lóval se tudtam sokat foglalkozni. Meg aztán elsősorban Kristály "helyett" szerettünk volna egy új lovat (legyen az egy kiscsikó vagy egy vásárolt ló), hogy Remény ne legyen később egyedül és hál' Istennek Krist még egészségesen velünk van, de azt be kell ismerni, nem tudhatjuk még meddig örülhetünk neki.

Olvass tovább!
Kristály egészsége
2018. június 8., péntek

Olvasási idő: 2 perc

Kristály idén betöltötte a 25 évet, ami hát elég jó kor a lovak körében. És hát meg is látszik rajta. Tavalyelőtt írtam is két bejegyzést vele kapcsolatban, de annak már másfél éve. Azóta kapja a tápot, ami hosszú távon nagyon is sokat segít neki. Kezdve azzal, hogy az utóbbi körmöléskor, május elején a kovács már csak nagyon minimális rothadást érzett az egyik hátsó lábán, a többi patája pedig egészséges. A másik megjelenése a táp hatásának pedig az, hogy idén sokkal könnyebben dobta le a téli bundáját, nem kellett annyit rásegíteni (pont amennyit Reminek is), illetve nagyon jó bőrben is van (kopp-kopp). Persze a lucerna vetésig folyamatosan jártak ki legelni, ami szintén segítette a súlygyarapodást.
Most már sajnos nem lovagolom, ugyanis az utolsó alkalommal csak a b. telep végéig jutottunk, onnan tovább se előre, csupán csak hazafelé. Hát igen, fájnak a lábai. Ez meglátszik abban is, hogy egyre kevesebbszer fekszik le hemperegni.
Télen viszont volt egy olyan elvetemült ötletem, hogy a hóra való tekintettel befogom a szánkó elé. Mit ne mondjak, így utólag nézve tényleg hülye ötlet volt, ugyanis pár méter után már szabályosan majdnem felborult, úgyhogy azonnal ki is fogtam a szánkóból.
Utoljára egy hónapja jött ki a doki, ugyanis a széna alatt nyálas szénaköpeteket láttam, de nem ez volt az egyetlen jel: a füvet se rágta meg, csak kiköpte őket. Először a kovácsot hívtuk fel (mert amúgy is kellett jönnie), ő jól ránk ijesztett, hogy lehet már nincs is foga és ennyi volt. De ajánlotta a szomszéd falu állatorvosát, aki otthon van a lófogászatban. Ki is jött az elektromos reszelővel és megállapította, hogy "csupán" élesek a ló hátsó fogai és meg kell őket reszelni. Elmondása szerint ilyen korban ez már előfordul és évente meg kell a reszelést ismételni, de a fogai alapján még van pár éve.