Havazik!
Írta: dorka Mikor? 11.25. Kategória? Fotóblog, Remény

Megjött az első hó. Azt hittem nem fog megmaradni, de ahová nem ért el a nap melege, ott harmadnap is volt hó.

Johny
Írta: dorka Mikor? 11.18. Kategória? Fotóblog, Johny

Nem tudjuk mikor, de valamikor Panku megellett. Feltételezhetően több kicsije is volt, csak széthagyta őket, így csak egy kisfiú maradt. Úgy döntöttünk, meghagyjuk.

Kis rosszcsont. Már érti a 'Gyere, Johny!'-t és a 'Kifelé!'-t. Okos kutya. Most nagyon harapdál, már ha megfogom, kap oda a kezemhez. Én meg visszakézből adok neki egy taslit. De nem sértődik be. Kis kurta, O lábai vannak, meg apró, jó húsos füle. Nagyon cuki.

Futószárazás
Írta: dorka Mikor? 11.17. Kategória? Fotóblog, Remény

Lovaglás helyett kivittem Remit futószárazni a futós helyre. Nagyon szépen ment, nem csinált semmit. Biciklisekre egy kicsit felizgult, de semmi komoly. Nem vágtáztattam, mert csúszós a fű, és ügetésben is csúszkált az elején. De aztán belejött a dologba.

Kullancsvadászat
Írta: dorka Mikor? 11.17. Kategória? Kristály, Remény

Először Remire raktam fel a kötőféket. Ki se kötöttem, csak a vezetőszárat fogtam a kezemben. Átsimogattam, bogarásztam a hajlatokat (füle, nyaka, álla, lábai). Nyugodtan állta, sőt, mikor a lábait simogattam, fel akarta emelni, hogy kitisztíthassam a patáját. Jópaci. Fel is vettem őket, de csak tartottam. A teszt negatív volt.

Aztán jött Krist, ő is nyugisan végig állta. Nála se találtam semmit.

Két hét után
Írta: dorka Mikor? 11.16. Kategória? Kristály, N. Timi

Suli beálltával és a végzős évnek köszönhetően eléggé megcsappant a szabadidőm száma, ezt tetőzi az óraátállítás, így mire hazaérek, fél óra és sötét lesz. Nem lehet semmit csinálni. De a hétvégék még mindig szabadok – legtöbbször. Így volt ez ma is, így sikerült két hét után újból lóra ülnöm. 

Kristállyal töltöttem el két órát. Igen nagyot kerültünk, 14 kilométert. A játékboltos néniék tanyája mellett mentünk el, és bár a kapu nyitva volt, a kutyák szerencsére nem jöttek ki. De nem is nagyon ugattak (szokásuk ellenére). Miután kiértünk a buckára, és elindultunk az úton, egyszer csak kutyaugatást hallok. Mondom magamban, mit keres kutya a puszta közepén? Aztán megláttam a kutyát is a fák mögül. Megállítottam Kristet, hogy mozgásunkkal ne mérgesítsük tovább a jószágot. Vártam, míg megun minket és inkább mással foglalkozik. Nem kellett sokáig várni. Lépésben indultunk tovább. A fenyőerdőn keresztül vezető úton pedig egy motorossal, az út végén pedig egy Bodrival, vagyis pulival találkoztunk. Elég rossz állapotban volt. Ügetett felénk, nem vett észre minket. De amikor meglátott bennünket, besprintelt az erdőbe. Én persze megállítottam Kristet és azon kezdtem tanakodni, hogy ha kerülni kell, merre. Szerencsére nem kellett. Itt már kezdett Krist felpörögni, a vasútig végig ügettünk, kicsit vissza is kellett húzni, ne rohanjon el, mert már csurom víz volt. A vasúton, majd a főúton átkelve mentünk tovább. Az egyik leágazásról patanyomok vezettek arra az útra, amerre mi mentünk, és végig követtük egészen a betonig. A második balra leágazásnál fordultunk el. Végig ügettük az utat, jó tempóban (Krist nagyon ment volna), egészen egy tanyáig, ahol a bácsi épp beállt a kocsijával. A németjuhászok meg nagyon ugattak minket, így inkább megvártam, míg a bácsi becsukja a kaput. Aztán elbeszélgettem vele. Kikérdezett a lovaglásról, mondta, hogy ő is szereti a lovakat. Meg hogy a tőlünk vitte a szomszédba a lovaknak a zabot. Továbbmenve megnéztem, hogy kik azok a lovak. Hát nem mások, mint a N. Timiék. Először nem is jöttem rá, hogy merre vagyok, csak miután megláttam a tanyájukat. Timivel elbeszélgettem egy kicsit. És a kiscsikót, Záport is végre láttam. Nagyon aranyos és szelíd kispaci. Ám mikor elindultam tovább, a csikó utánunk akart jönni, és a kerítést törve-zúzva ki is szabadult. Én gyorsan leugrottam a lóról, nehogy valami baj legyen. Elindultam vissza a bejárathoz, közben Tibi próbálta elkapni Záport a kerítésen keresztül. Végül sikerült és nagy nehezen be is lett vezetve. Én visszaszálltam és elindultunk a város felé. Az út a merkbaus úttal szemben lyukad ki. Jobbra kanyarodtam, mert lovakat, szám szerint kettőt (vélhetően ezeknek a nyomát láttuk) láttam a kocsmánál. Gondoltam, megnézem, kik azok. A város másik végéből mentek át a másik faluba, de már visszafelé álltak meg pihenni. A pasi kijött beszélgetni, hogy megkérdezze, ki vagyok. Elkezdte Krist szügyét vakargatni, mire megszólal, hogy hopp, itt egy kullancs. A frászt hozta rám. Lovakban, eddig, nálunk még nem volt kullancs. A másik srác kiszedte a kullancsokat (!). Aztán elindultunk haza. B. bácsi lucernáján is ügettünk, bár Krist elég lankadt volt. Elfáradt a drága. Bent lenyergeltem és visszavittem az udvarra legelni.

A beszélgetésekkel az út 2 óra volt, szóval kb. másfél óra alatt tettük meg a 14 km-t. Az átlagsebesség 6,89km/h, de szerintem volt ez több is (14km/1,5h=9,3km/h). (az adatokat az Endomondo nevű telefonos alkalmazás mérte)

A kullancsok miatt hétfőn felhívjuk a dokit, hogy oltsa be a lovakat tetanusz ellen. Meg amúgy is időszerű volna. Holnap átnézem a lovakat, van-e még bennük. Nagyon remélem, hogy nincs.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés