E Q U E S T R I A N B L O G
Benis terep
Írta: dorka Mikor? 11.30. Kategória? Beni, Kristály

Úgy gondoltam, hogy sok idő után ideje a kutyákat kivinni terepre. Hiába hívtam, Panka nem jött velünk. Beni viszont igen. Hátul, a "kedvenc" erdőn keresztül mentünk el. Sajnos a jobb oldali nyárfa-erdőt kivágták, szóval elég fura. A tanya mellett haladtunk tovább, egészen az út végéig, ahol elkezdődik a betonos út. Voltam már erre máskor is, csak akkor inkább bosszankodtam a beton miatt, most direkt erre akartam menni. Az egyik kanyarnál jobbra fordulva ismeretlen helyre érkeztünk. Utána megint jobbra fordultam (ezen a szakaszon voltunk már), ekkor meg a nap sütött a szemembe, szóval tök jó volt. Ügetgettem egy kicsit, de nem sokat, mert nem láttam, és hát sokszor nekem kell látni a ló helyett. Balra fordultam, megint ismeretlen út. Elkezdtem ügetni. Beni valamerre szimatolt. Egyszer csak Krist megugrott, de nem tudom mitől. Beni is előkerült a fák mögül, úgyhogy lehet, hogy ő ijesztett Kristre. Jobbra fordulva egészen hazáig már teljesen ismerős úton voltunk, szóval mehetett a full ügetés. Az utolsó szakaszon a játékboltos néniék sétáltak haza a két kutyájukkal. A kutyák rá se hederítettek a lóra. Ellenben Beni annyira megijedt a kutyáktól, hogy azt fontolgatta, inkább visszafordul. Persze nem ezt tette, hanem kivárt és egy adott alkalommal nagy kerülővel mellém szegődött, mert én meg tovább mentem otthagyva őt. Tudtam, hogy úgyis követ majd. Így is volt. A kinti legelő melletti úton Krist teljesen elengedetten ügetett. Lehajtotta a fejét. Mikor a betonhoz értem, pont láttam, hogy Lili megy befelé. Kiáltottam neki, de nem vett észre. A saroknál Remi is csatlakozott hozzánk a kerítésen belül, ugyanis időközben ki lett engedve. A kapunál találkoztunk. Bent lenyergeltem Kristet, és elengedtem őt is legelni.

Persze nem csak azokon a helyeken ügettem. Végig vissza kellett fogni, nagyon ment volna. Azért engedtem neki.

Havazik!
Írta: dorka Mikor? 11.25. Kategória? Fotóblog, Remény

Megjött az első hó. Azt hittem nem fog megmaradni, de ahová nem ért el a nap melege, ott harmadnap is volt hó.

Johny
Írta: dorka Mikor? 11.18. Kategória? Fotóblog, Johny

Nem tudjuk mikor, de valamikor Panku megellett. Feltételezhetően több kicsije is volt, csak széthagyta őket, így csak egy kisfiú maradt. Úgy döntöttünk, meghagyjuk.

Kis rosszcsont. Már érti a 'Gyere, Johny!'-t és a 'Kifelé!'-t. Okos kutya. Most nagyon harapdál, már ha megfogom, kap oda a kezemhez. Én meg visszakézből adok neki egy taslit. De nem sértődik be. Kis kurta, O lábai vannak, meg apró, jó húsos füle. Nagyon cuki.

Futószárazás
Írta: dorka Mikor? 11.17. Kategória? Fotóblog, Remény

Lovaglás helyett kivittem Remit futószárazni a futós helyre. Nagyon szépen ment, nem csinált semmit. Biciklisekre egy kicsit felizgult, de semmi komoly. Nem vágtáztattam, mert csúszós a fű, és ügetésben is csúszkált az elején. De aztán belejött a dologba.

Kullancsvadászat
Írta: dorka Mikor? 11.17. Kategória? Kristály, Remény

Először Remire raktam fel a kötőféket. Ki se kötöttem, csak a vezetőszárat fogtam a kezemben. Átsimogattam, bogarásztam a hajlatokat (füle, nyaka, álla, lábai). Nyugodtan állta, sőt, mikor a lábait simogattam, fel akarta emelni, hogy kitisztíthassam a patáját. Jópaci. Fel is vettem őket, de csak tartottam. A teszt negatív volt.

Aztán jött Krist, ő is nyugisan végig állta. Nála se találtam semmit.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés